Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-12 / 232. szám

Nyíregyháza, !930 október 12. * Vasárnap T»T, évfolyam 232 sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 50 P. Negyedévre 7 50 P. — Köztiszlviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1—39. Postacheque 29585 Csak magyar árut fogyasszunk! A magyar nemzet önvédelmi harcában, létért való küzdelmében legerősebb fegyverünk a külföldi árucikkek fogyasztásától való tartózkodás. A magyar föld terméke oly kiváló, hogy egyáltalán nem szorulunk külföldi élelmicikkek be1 hozatalára. A magyar ipar pedig minőségben és árban szintén legalább oly jót tud produkálni, mint a külföld. Miért van hát még is. hogy a külföldről még mindig importálunk gyümölcsöt, főzeléket. bort, likőröket és egyéb nálunk is megtermő élelmicikkeket? És mi az oka annak, hogy a magyar ember még most is a külföldi "ipar gyártmányait keresi a boltokban? Hiszen, ha megfontoljuk, hogy a külföldről egyedül a mult esztendőben körülbelül 650 millió pengő értékű különféle készítményt hoztunk be, anélkül, hogy erre feltétlenül szükség lett volna: be keli ismernünk, hogy nagyot vétkezünk önmagunk ellen! Tessék csak elképzelni, hogy Magyarországon minden emberre fejenként 76 pengő fejkvóta jut a külföldi behozatal értékéből és nyomban felismerhetjük, hogy valóságga/ öngyilkosságot követünk el a külföldi portéka ilyen favorizálásával. Pontos statisztikai számitások megállapították, hogy a magyarországi behozatal 70 ezer munkásnak és-7000 tisztviselőnek ad kenyeret — de a külföldön, tehát külföldi munkásnak és tisztviselőknek, ugyanakkor, amikor Magyarországon olyan ijesztően növekszik a munkanélküliség. Ezen a bajon csakis a társadalom maga segíthet. Ha minden magyar ember elhatározza, hogy a boltban magyar portékát követel és csakis ilyen vásárol, ugy az ország egész közgazdasága egy esztendőben 650 millióval gazdagodik. Jól jár a magyar gazda, akitől a magyar föld termékét vásárolja meg a magyar közönség, és jól jár az iparos és a gyáros, akinek fogyasztói ezen a réven erőteljesen megszaporodnának. Az állam kényszereszközökkel nem erőltetheti a behozatal "korlátozását, mert hiszen a különféle kereskedelmi szerződések ezt tiltják. Csak magának a közönségnek erős elhatározása és hazafisága az, amely kiszoríthatja a nemzetgazdaságilag oly káros külföldi importot. A magyar közönségnek erre a célra való megszervezését, kitanitását, felvilágosítását célozza a »Magyar Hét«-nek elnevezett hazafias akció, amely abban áll, hogy az ország kereskedőinek túlnyomó része éspedig a fővárosban ugy, mint a vidéken, kirakataiban október hó 18-tól kezdve októ-. ber 26-ig magyar portékát: a magyar föld. a magyar ipar termését mutatja be a közönségnek és ekként bebizonyítja, hogy a magyar árucikk van olyan jó és van olyan olcsó, mint bármely külföldi! MintísssBsammmmmmmmmíi denki a saját érdekében cselekszik tehát, ha magyar árut vásárol. sőt vétkezik a maga, a családja és a hazája jelen és jövő boldogulása ellen, ha kényszerítő szükség nélkül külföldi árut fogyaszt. Ennek az egy hétnek a tanulságát át kell vinnünk az esztendő valamennyi 52 hetére, hogy végül is azt mondhassuk: a magyar áru propagandája nem egy hétre, hanem az egész esztendőre él és működik ! — A gazda vegyen magyar iparcikkeket, a városok iparosai ás ipari munkássága pedig csak ugy, mint a tehetősebb polgárság — fel egészen a gazdagokig, küszöbölje ki a maga fogyasztásából a drága külföldi élelmicikkeket, csemegéket, finom falatof kat, ^amelyeket a magyar föld legalább ugyanolyan kitűnő minőségben termel. Ha ezt minden rendű és rangú magyar ember szem előtt tartja^ és gyakorlatilag igy is cselekszik, ugy meg fog szűnni az a szégyenteljes állapot, hogy egy ország, amely önmaga mindent a legjobban tud termelni, évente sok száz millióval adózzék a külföldnek, gazdagítva az idegen országok mezőgazdaságát és iparát, és szegényitve saját magunkat. A józan megfontolás e részben is egy uton halad a hazafias érzéssel. Gazdasági bajainkból való kilábolásunk egyetlen és biztos utja tehát, ha a Magyar Hét célkitűzéseit a magunk erejéből segítjük megvalósitani. Ötvenkét Magyar Hetet évente! Irta: Písszer János. Néhány nap választ el immár bennünket a második »Magyar Hét«-től, amely hivatva lesz a magyar árunak, a magyar terméknek, a magyar munkáskezek kitűnő munkájának és versenyképességének propagandát csinálni, hogy a magyar vásárlóközönségben felébressze ismét a magyar munka iránti szeretetet, megbecsülést és a magyar élniakarásnak ható tényezőit. Két évvel ezelőtt tartottuk az első »Magyar Hét« bemutatót, most a másodikat. Ha az elsőnek eredménye olyan kiváló volt volna, hogy a külföldi áru legnagyobb részének mellőzésére birta volna a vvásárlókat, és ez külkereskedelmi mérlegünkben szembetűnően jelentkezett volna, ugy azt mondhatnók, hogy olyan kiváló soviniszta nác'ó vagyunk, amely az első intelemre tudja mit, hogyan kell tennie és akkor a hasonló propagandák terén a lefékezett mérsékletnek lenne magyarázata. De mert azt látjuk, hogy az 1929-es esztendőnek behozatali többlete még mindig jóvai felette állt annak, amit az első propaganda után remélni lehetett, az 1930-as esztendei mérlegeredményt pedig főként a lesújtó gazdasági viszonyok eredményezték, bátran kimondhatjuk, hogy további agitációra. további propagandára és a magyar vásárló és eladó közönségnek gyakoribb figyelmeztetésére van szükség, hogy a magyar cél eléressék. Patla Endre munkástestvérün^ neK. aki munkanélkül "kénytelen a legszorgosabb munkaidő idején napjait eltölteni, sajnos sok tekintetben igaza van

v hogy nagy indolenciával viseltetünk mi magyarok a saját sorsunk iránt. Falrahányt borsónak mondja a Nyirvidékben e hó 3-án megjelent cikkemet. melynek igazságait maga is megszívlelte és amely írásom őt is. irásra késztette. Igaza van. Azoknál a magyaroknál, akik a Magyar Hét mély értelme mellett ajkbiggyesztve haladnak, el, azoknál fairahányt borsó értékével bírnak a felvilágosító cikkek. De azoknál, akik valamelyest is törődnek ennek a szerencsétlen országcsonknak sorsával, akik érzik, hogy az ajkbiggyesztők nemtörődömsége az ország gazdasági helyzetét rontja, annak kárára van, mert a munkahiány növelésére, a forgalom csökkentésére, az ország gazdasági életének aláaknázására alkalmas és azt elő is idézi: azoknak nem falrahányt borsó a propaganda. A külföldimádók, a külföldi és igy idegen árukat kedvelők és eze ket kináló kereskedők és eladók, és igy az országos érdekeket rontók és aláaknázók

v a munkanélküliek számát szaporitók, a gazdasági életet pusztítók nemzetellenes serege azonban mindinkább kell. hogy csökkenjen. Ma már ott vagyunk, hogy itt nincsen pardon ! Itt be kell látnia minden termelőnek, minden eladónak és minden fogyasztónak, hogy nincsen tovább! A pusztulás utján nem haladhatunk anélkül, hogy mindannyian el ne pusztuljunk! Folyton halljuk a jogosnak látszó sirám ot... hogy a mezőgazdaság a züllés, az elpusztulás útjára jutott és akkor a magyar termékeknek ezer vaggonszámra eladatlan volta mellett vannak, akik 'még mindig merészelnek idegen árut behozni, azt itt áruba bocsátani. Amikor önmagán, a sajátmaga munkalehetőségének — folytonos csökkenésén kell látnia mindenkinek, hogy az idegen áru fogyasztása mind szegényebbé teszi ezt az országot, még mindig vannak,' akik a magyar ipari termékek helyett idegen árut vásárolnak, ezekért szivesebben fizetnek többet, még ha silányabb is» mint a magyar áru, akkor kivétel nélkül, minden magyarnak azt kell kiálltania. hogy ne tovább azzal az idegen portékával! Folyton halljuk a jajszókat, hogy a kamatteher tönkrejuttatja a gazdát, az iparost, a kereskedőt; amikor maholnap az újságoknak leghátulsó oldalai mind sűrűbben és sűrűbben hozzák az »Árverési Hirdetményeket«, a melyek mind egy-egy munkában szerzett vagyonnak a gyászjelentését tartalmazzák; amikor a fizetésképtelenségek, kényszeregyezségek és csődök száma már-már elnyeléssel fenyegetettnek mutat minden munkakört és kereseti lehetőséget; még mindig a külföldi kölcsönért kiáltoznak az emberek. hogy bukásunknak, pusztulásunknak sirját minél közelebb hozzuk! Mi ez?! Mi tette vakká a nemzetet? Miféle hajtóerők viszik mind gyrsulóbb mozgásba ezt a centrifugális uton haladó kis nemzetet? Hiszen ha igy haladunk, akkor ez a centrifugálisan ható erő ugy Iegyengiti a belső összetartó erőket. hogy szakadnia kell mindennek! f 1 Itt a nyakunkon a tél! Ilyenkor a munkáselbocsátások, a munka csökkenése miatt automatikusan következnek .el. Normális viszonyok között ez rendjén is volna, mert a nyár a munka, a kereset ideje, amikor njeg kell keresni a télire valót. De most, amikor a nyár is munka és kereset nélkül telt el és ahol volt is valami kis kereset, az sem fedezte a nyári szükségletet, keresve sem találjuk azt a vásárló közönséget, amely a Magyar Hét tanulságain okulva egyúttal vásárolni is tudjon. Egyfelől a kereskedelmi mérleg passzív oldala, másfelől a fizetési mérlegnek kétszázmilliót tevő vesz tesége. Hová vezet ez?! A jobb jövőbe vethető reménynek pedig még csak halvány sugara sem látszik! Ilyen körülmények között ez a nemzet nem engedheti meg a külföldimádatnaC. az idegen portéka beszerzésének luxusát, az ebben rejlő határozott poc'é' o ás:,a pénz nek idegenbe küldése és vitel;, nagy-nagy bűnét! Koldussá tett országnak el kell zárkóznia a felesleges idegen áru behozatalától. Nyomorulttá tett országnak nerr szabad tűrnie, hogy a szabad elhatározás és egyéni szabadság hangoztatása mellett, a nemzeti vagyonon mind nagyobb csorba keletkezzék! Mindenkinek tudnia kell, hogy ebben az irányban a kormányzatnak keze kötött, mert a nemzetek közti' érintkezést és gazdasági forgalmat szabályozó kereskedelmi szerződések fennállása mellett, arra módja nincs, hogy tiltó rendelkezéseket állítson fel az importEgyes suám ára "IS fiilés