Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-09 / 229. szám

J^ÍRYIDÉK. tós. Olcsón dobják piacra a szenet^ mert a bánya ingyen ontja a szenet. Az orosz szovjet azonban számításából "kihagyta azt az elgondolást, hogy Európában észreveszikj a tüntető hajórakományok súlyos árnyfoltjait s tisztán látják azt, hogy a szovjet rémuralom nerrt segiteni akar Európa népein, hanem a vörös rémuralom rabláncára szeretné fűzni az egész emberiséget. Ingyen van a fa, a búzakalász az érc, a szén s ingyen kapja a munkaerőt s ezzel szemben csak egy szándéka, egy kívánsága van, hogy a vörös rémuralom határát, Európa egész területére kiterjeszsze. Igy festenek a maguk meztelenségében, a vörös rémuralom eszközei. á Bessenyei Kör Irodalmi szakosztálya karácsonyra könyvbe gyűjti Szabolcs íróinak reprezentatív müveit Tabéry Géza nyíregyházi látogatása alkalmával rendezett egyik összejövetelen merült fel az a terv, hogy a szabolcsi írók munkáiból a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának évről-évre össze kellene gyűjtenie és a könyvpiacra kellene bocsátania az egyes irókat jellemző Írásokat. A terv valósággá lesz. Szohor Pál a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának elnöke le vélben kérte meg az irodalmi munkásságukról ismeretes szabolcsi irókat, hogy a karácsonyra megjelenő almanach részére engedjenek át Írásaikból egy-egy jellemző müvet. Az almanachban Vietórisz József dr.-ral, Nyírség koszorús költőjével élükön felvonulnak Szabolcs poétái és mellettük megszólalnak a szépprózairók és a tudományos irodalom terén jelentős alkotásokkal szereplő prózaírók is. Szabolcs szellemi életének érdekes tükre lesz a Bessenyei Almanach, amelyet előreláthatóan élénk érdeklődéssel fogad a vármegye irodalommal és tudománnyal lelkes készséggel foglalkozó közönsége. Az Almanach testes és tartalmas jjötete mindössze öt pengőbe fog kerülni és az érdekes könyvre máris megindultak az előjegyzések. Háromszáz mnn&anéíküli kéri kétségbeesetten a demecseri bnrgonyakeméDvítdgyár üzembe helyezését 2 á vörös rémuralom eszközei Euiópa agrárvilágában méltó nyugtalanságot keltett az a hír, hogy a szovjeturalom a végtelen orosz mezők kenyérmagiterméseit reázuditotta a mezőgazdasági krízissel küzködő Európára. Az orosz gabonadumping hirét megelőzte azí az invázió, amely a megmozdult orosz erdők fatermékeivel árasztotta el az európai piacot. A szovjet, egész rendszert csinál az orosz termékek piacradobásából, mert nem elégedett meg a fa, a gabona forgalombahozatalával, hanem az orosz bányák termékét is világpiacra vitte s az orosz szén elárasztotta Európa egy részét s a tengerentúli országokat, Kanadát, sőt az Egyesült Államokat is. A szovjet célja nem az, hogy a tömegtermelés eszközeivel lenyomja a piaci "árakat, hanem főcélja az, hogy európai államok piacain a fogyasztók táborában elégedetlenséget szitsofn s a szovjet gazdasági rendszer produktivitását igazolja. A fogyasztó nem mindig kiséri nyomon a termelés és fogyasz tás útirányait s még kevésbbé azo-, ?cat a jelenségeket, amelyek a termelés, a fogyasztás s a javak elosztása körül megnyilvánulnak. Az európai fogyasztó vajmi keveset tud arról, hogy az a fa, amelyet az orosz szovjet piacra dob, milyenj termelési körülmények között kerül piacra s azt sem tudja, hogy az orosz gabonához, amig az, az orosz földről az európai fogyasztóhoz került, mennyi könny, pusztulás és vér tapad?... Az európai fogyasztó nem tudja azt, hogy az a szén, amely az orosz bányákból kikerül, az hiányzik azoknak a földönfutóknak, akik hajlékta'anul, kenyér nélkül, ázva-fázva pusztulnak el az orosz vértengerben. Mert semmiképen sem érthető másképen az orosz partokról utrainditott különös munícíó, mint ugy, hogy utrainditó oka a politika és célja a politikai tüntetés, a szovjetgazdálkodás demonstrálása. A mezőkről összegyűjtött gabonát begyurják hajókba, még akkor is, ha a kisembereknek, a földönfutóknak, nem marad betevő falatjuk sem, pedig a mezők termését ők, a kisemberek, a földönfutók aratták le. Csak a kíméletlen vörös rémuralom teheti meg ezt a saját népével szemben, amelyre ráparancsolja a szenvedést és éhezést, ha a szezontüntetés terveibe, ez a módszer beillik. fi.z épületfát kiszállítják az orosz erdőkből s nem törődnek azzal, hogy a hajléktalanul maradókat az Isten hidege ezer és százezerszámra pusztítja el., A világ egy idő óta azon az állásponton volt, hogy az orosz vörös rémuralom magától összeomlik s magától rohan biztos buká^íib^ A szovjetdiktatura számára ez a nyugateurópai álláspont valóban kibírhatatlan csapás volt. Európa passzív rezisztenciáját nem bírták el. Most hát uj eszközökhöz folyamodnak, kitépik a földből a fát, a lakosság egy részének kezéből a kenyeret s a lerongyolódott orosz nép házából a melegítő szemet s kidobják az európai piacokra, de nem azért, hogy segítséget hozzanak, hanem ellenkezőleg a rombolás útját saját maguk számára előkészítsék. Természetes, hogy olcsón dobhatják piacra a fát, hiszen ők nem fizetnek semmit a fáért, sem az erdőtulajdonosnak, sem a termelőnek. Olcsón dobhatják piacra a búzát, mert a földbirtokostól, a kisgazdától elrabolják, miután a magántulajdon szentségét nem tisztelik a vörös rémuralom eszközei, megválogatátása szempontjából, nem válogaDemecser község munkanélküliéi kétségbeesett hangon irt levelet juttattak lapunk szerkesztőségéhez. A tevéiben foglaltakhoz csatlakoztak a demecseri kisgazdák is. A levél a demecseri burgonyakeményitő-gyár üzembehelyezését kéri. — Kihez forduljunk orvoslásért, írják a gazdák és a munkanélküliek, hogy immár a második télnek állunk elébe és kenyerünk biztositója, családunk ellátásának anyagi forrása, a demecseri keményítőgyár most is áll. Azt halljuk, hogy dolgozzunk és igy hazánkat ismét naggyá tehetjük. Hogy dolgozzunk amikor munkahelyünk kapui zárva vannak! Azt halljuk,, hogy a dunántuli keményítőgyárak kartellbe léptek és ez a kartell évente 300 ezer pengőt fizet a demecseri érkeltségnek, hogy álljon a szabolcsi gyár és a kartell a burgonyát a maga diktálta áron vehesse, a keményítő árát pedig ugyancsak maga diktálja. Nem tudjuk elhinni, hogy ennyire magánérdek volna az oka 300 munkanélküli nyomorának. Ha a családtagokat is számítjuk, 565 lélek van kenyér nélkül és borzalmas volna, ha enynyí szenvedésnek magánérdek volna az oka. Ha a tulajdonosok azzal indokolják a demecseri gyár bezárását, hogy ma csak ráfizetéssel dolgozhatnak, ezt az indokolást sem lehet elfogadni. Tegyünk csak egy kis próbaszámítást. Egy mázsa burgonya — mondjuk — 5 pengő, ötszáz kg. 25 pengő. Ennyi kell 100 kg. kész keményitőhöz. A kész keményítő napi ára 76—80 pengő száz kilónként. A tiszta jövedelem tehát legalább is 41 pengő. A gyár naponta 10—15 ezer kg. keményítőt képes termelni, ami napi 5000—5500 pengő jövedelmet jelent. Hol van itt a ráfizetés. Hiszen a melléktermékként jelentkező melaszt és törkölyt nem is számítottuk. Lehet-e, szabad-e ilyen üzemet pihentetni és a nyomorba kergető munkanélküliséget ölhetett kézzel nézni? Amint hallatszik, a tulajdonosok azzal is érvelnek, hogy régi adósságok miatt olyan peres ügyek be bonyolódtak, hogy emiatt nem tudják a gyárat üzembe helyezni. Ezt az indokot sem fogadhatjuk el, mert adósságot csak ugy törleszthetünk, ha dolgozunk. A termelők nem tudnak adóv fizetni, a munkások lerongyolódtak és fűtetlen lakásban éhezve várják a telet. És a termelővel, meg a munkással együtt válságba jut az ipar, a kereskedelem is, amiből az államnak is rettenetes kára van. Azt hangoztatják, hogy dolgoznunk, termelnünk kell. Hová menjünk a panaszunkkal mi, akik dolgoznánk, de nincs munka itt sem, ahol lehetne. Nem tudjuk ezt megérteni. Nem tudjuk elgondolni, miért dolgoznak a keményítő-gyárak a Dunántulon, a hol egy sem szüntette be az üzemét. Hallgassák meg az illetékesek a segélykiáltásunkat, álljon a köz érdeke a szemük előtt. Ha másként nem lehet, vegyék a gyárat állami kezelés alá és nyissák meg. Most szedik az ipari célra szolgáló burgonyát. Most kellene megindi1930 október 9. •"•^•••••••••••••••Bi tani a gyárat. Már egy évvel ezelőtt ígérték, hogy füstölni fog a demecseri keményítőgyár. Miért maradt ez a bejelentés csupán ígéretnek ? Igazságos és erélyes intézkedést kérünk. Ezt írják a demecseri gazdák és munkanélküliek. Jó volna, ha jajkiáltásuk meghallgatásra találna.

4 Mert szomorú és érthetetlen, hogiy itt, a burgonya hazájában áll a bu* gonyát feldolgozó gyár. A nagykállói Szociális Misszió jótékonycélii előadása Enyhítsd a nyomort, segitsd a szűkölködőt, orvosold a bajokat, e jelszavak lengenek a nagykálló! szociális misszió lobogóján, melyeknek jegyében folytatódott ismét a misszió emberbaráti tevékenysége, a folyó hó 5-én megtartott jótékonycélu gyermekelőadás keretében. Az anyai szeretet kisugárzó melege, a fáradtságot nem ismerő rendező hölgy közönség részéről, lelket öntött a műkedvelő gyermekgárda minden egyes tagjába, kik helyöket derekasan megállva,* rászolgáltak Nagykálló derék közönségének pártatlan és méltó elismerésére. Szavalatok, élőképek, egy hazafias színdarab, művészies, tündéri és magyar táncok töltötték be a 3 órás műsort, amelynek fényét emelte a káprázatos leállítás ugy. a színpadi dekorációkban, mint a szereplők élethű és pompás jelmezeiben. A hallgatók és szemlélők előtt felvonult a mese, a tündérország képzelt valója és együtt örült a felnőtt a kicsinyekkel, a gazdag a szegénnyel, a boldog a boldogtalannal. ^ | A szereplők sokaságát — voltak ugy 100 körül — névleg felemlítem mellőzöm, ők oly kicsinyek és szerények, hogy erre igényt nem is tartanak, ők mindannyian egyaránt vitték el a babért, a közönség osztatlan elismerését. Az ő ártatlan lelkük sugalta tevékenységük lopódzik majd be azokba a szivekbe, amelyeken segítve, azok több mint valószínű, a fényes előadáson jelen nem lehettek, feltétlen érezni fogják a meleg;, ruhácskák és lábbeliek névén, a szereplők tevékenységét. Hála és köszönet á kis szereplőknek, áldás és üdv a rendezőknek. A kis szereplők kedves köszönete szól némán és szavakban a lelkes rendező nénikéknek, u. m. Arnóthfalvy Andrásné, Gábossy Dénesné, özv. Haugh Béláné, Hah nel Ferencné, Kopatz Ernőné, Hudáky Emiiné és főleg Ujfalussy Zoltánná úrasszonyoknak, utóbbi remekebbnél remekebb táncszámokra tanította be a kedves apróságokat. De — álljunk meg egy szóra, a misszió egyházi vezetőjének, á művészet és minden szép, nemes és humánus cselekedeteiért rajongó Nagykálló főpapjának, Marnó Gyula szentszéki ülnöknek. Hála az áldozatkészségért, a kis műkedvelők szüleinek is, akik sokat, igen sokat áldoztak anyagiakban. , ( A ragyogó est minden egyes számát Újhelyi Kati urleány szellemes konferálása emelte sikerre igen nagy mértékben. (Sybur.) LEGÚJABB i a DIVATLAPOK! AZ UJSÁGBOLTB'-N Jön! Jön! EMIL JANNINGS nagy hangos filmje AZ APáK BŰIÉI A DIADALBA. 6449