Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-05 / 226. szám

fyiregyliáza, 1930 október 5. * Vasárnap Iil. évfolyam. 226 sz. Az orosz dumping és a kenyérjegy A muszka szovjet megüzent? az élet-halálharcot az egész világ mezőgazdaságának. Beakarja bizonyítani, hogy reá tudja kényszeríteni a maga kommunista őrületét a kulturemberiségre. Otthon könyörtelenül éhezteti, pusztitja a parasztságot^ elkommunizálta a földet, jobbágysorsba sülyesztve, kényszermunkára aljasitja a föld népét és a föld tulajdonától megfosztott gazdának véres verejtékével termelt gabonát vörös hordákkal erőszakkal elrekviráltatva a vái rosokba hordatja össze, hogy onnan külföldi piacokra dobja, lehetetlenül olcsó árakkal, gyilkos versenyt zuditva az európai gabonatermelő országokra. A szovjet földönfutóvá teszi azt a gazdát és földművest, aki nem hajlandó a szociális termelésnek csúfolt rabigába hajtani a fejét, és éhenhalásra itéli a nép millióit csak azért, hogy legyen elég gabonája, amit a külföldre exportálhasson. A kommunista téboly akként számit, nogv ha az olcsó gabona gyilkos versenyével az egész világon leszorítja az árakat, ugy elpusztul mindenütt a gabonatermelő gazda és kétségbeesésében és végső elkeseredésében Európa mezőgazdasági népessége szembefordul a fennálló renddel, zavarok támadnaCc s a nép] hajlamosabb lesz a kommunista fon ladalmi maszlag befogadására. —. Egy csapással két legyet akar a szovjet agvoncsapni: egyfelől igába töri a százhuszmillió orosz népesség kisgazda és földmives rétegeit, amelyek a legveszeelmesebb belső ellenségei a vörös őrületnek és ugyanakkor forradalmositja az egész világot előkészítve a vörös uralom bevallott célját: a világforradalmat. Kiderült azonban hamarosan, hogy az orosz szovjetnek nincsen buzafeleslege

v már csak azért sem, mert a lezüllött mezőgazdasági ter melés még annyi gabonát sem tud produkálni, mint amennyi az éhező orosz nép ellátására szükséges volna. Vagyis, ha az orosz kormány gondoskodnék arról, hogy a százhuszmillióriyi orosz népesség megkapja a maga normális kenyér-* szükségletét^ ugy nem hogy export ra nem maradna búzája, hanem ellenkezőleg Szovjetoroszországnak kellene igen nagymennyiségű búzát importálnia. Azonban a bolsevizmus megkótyagosodott urai nem törődnek az orosz nép éhínségével^ amely egyre nagyobb méreteket ölt. Éppen most derült ki, hogy egycsapással százezrek szájától vonta el azt a kis darab kenyeret is. melyet eddig kenyérjegyekkel engedélyezett számukra. Megvonta azért, hogy forradalmi céljai Szolgálatára^ külföldre vigye négyszázezer orosz állampolgártól vonta meg a kormány a kenyérjegyet és ezzel valósággál éhínségre itélt csaknem félmillió lelket. Ezzel,is csökkenteni akarja a belső fogasztást^ az esztelen buzadömping javára. A világtörténelemben példátlan eset. hogy egy kormány eképen intézményesítse saját lakosságának az éhínségét^ világuralmi célok érdekében. De már maga ez az őrült intézkedés is bizonyítja, hogy az orosz buzadömpingnek hamarosan össze kell omolnia. Mert bár mily türelmes legyen is az orosz nép^ azt még sem fogja tétlenül eltűrni^ hogy szájából a falatot mindenkorra megvonja a kormány. Lehetetlen gondolat az, hogy a szovjet folytassa a búzaexportot ugyanakkor^ amikor Oroszországban milliók éheznek. Ezért a Ieg'esztelerebb me t rkedé ekkel iparkodik most az orosz kormány fenn tartani a buzadömping látszatát. Mert csak látszatról van szó ott, ahol valójában nincsen eladható búzakészlet. Amerikában máris kiderítették hogy az ottani nagy világpiacokon az orosz szovjet milliókra menő olyan búzát adott el, ami neki nincs is meg s amelyet nem fog tudni 'leszállítani. Vagyis nem meglévő búzát adott el a szovjet, hanem úgynevezett papirosbuzát^ későbbi szállításra. Az amerikai gabonapiacok azonban már rájöttek erre a turpisságra és nem ijedeznek többé az orosz dömping-manőverektől, hanem felkészültek arra, hogy a szállítási határidőben követelni fogják az orosz szovjet által eladott búzamennyiségek 'tényleges leszállítását. — Előfizetési árak helyben és vidéken Egy hóra 2'50 P. Negyedévre 7'50 P. — Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-űt 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1—39. Postacheque 29556 Dráma a íalnban — A Nyirvidék eredeti tárcája. — Irta: Tartallyné Stima Ilona. Egy sápadt ember rohant végig a hegygerincen. Zuhogott az eső, az égen villámok gyúltak át s a rohanó ember szemében is hasonló kék tüzek lobogtak félelmetes csóvák ég és föld felé. Két vaskos lába birta a futást, de melle zihált hogy kénytelen volt megállani. ; i ;• j - 1 ( • J .j. Ázott hajáról csurgott a váz, ruhája súlyos volt a beszívódott nedvességtől és rossz szagú a feloldódott szennytől. Megállott és egy pillantással átfogta a távolokat, azután lenézett a völgybe, ahol az apró házak gubbasztottak szalmaköpenyeik-, ben. melyeket paskolt az eső. —•. Olyanok voltak a viskók, mint egy egy szűrbe bujtatott öreg, pipával az agyarán, melyből vastag fekete füstök gomoly ódnak s menekül-, nek a vihar elől a föld felé. — Milyen irigy, pocsék, latyakos fészek. Ez volt volna az ő otthona? ö az az Ulyica Janó, aki amott lakik a templom szomszédságájban. s aki... Az anyja kenyeret dagaszt és mondja: fiam, te Janó, adj egy kis sót a juhoknak... fiam, Janó itt az ünneplőd... fiam., vigyázz, fiam, korán gyere a táncból, ne adj nekem olyan keserves éccakát... Hagyd te a Bozsikék^ Marináját,. hagydd te a vénebb legényeknek... nem neked való a... Parádés, cif-. rálkodó a... és fehér az orcája, mint a gyolcs... Majd keresel magadnak, ha itt lesz az ideje, piros orcájut, nevetőset, dolgosat. Keresel olyant, aki kiveszi a mun-, ka nagyját a reszketős kezembül... Nem használt az anyai szó. Bozsik Marina selyem orcájú, ég szin szemű, hajlós derekú... Ha átfogta, aprókat sikított és lehanyatlott, mintha elájulna. Aztán kicsúszott a keze közül, mintha elolvadt volna. Valami vad gyönyörűség izzott ebben a játékban, Janó beleszédült, engedelmesen szolgaságba hajlott a fehérarcú Marina előtt. A bugyborékoló, édes kacagások elűzték a lelkéből az anyai szót s a szomorúságok képét gyötrött vén arcán. A keserves nyögését sem hallotta, amiből halál hivogatása esdekelt. Mert, hogy inkább meghaljon előbb, sem hogy az a gyolcsképu befészkeljen á házba. Most már újra futott, forró testére ömlött a hideg zápor. 'Mintha örvénylő utak sodródnának elő a vörös viharból. Ugy érezte^ hogy a falu szája kinyílt és fekete kiáltások zuhannak utána. Mintha taglóval hajszolnák, akárcsak a megvadult barmot. Köveken botorkált, felbukott és újra felállt. Vérző tenyerét végighúzta arcán s a vére együtt patakzott a földre az esővel. Már nem birt futni^ parazsak bujkáltak a testében, égették és szúrták az agyába, a szivébe. Felbukott és négykézláb kapaszkodott tovább. A nyúlós sár rátapadt a kezére, elnehezült, mintha össze volna kötözve. . Már sötét volt. A falu elhallgatott, már nem kiáltott utána.Most ugy érezte., hogy fekszik a falu mellén^ s a nyúlós sárral betapasztja a száját és elnyomja a lihegásét, a szive verését. Fojtogatja a falut, a saját kínlódásával kínozza, bűnével átkozza. A villám, mint egy nagy lámpa, felgyúlt előtte. A fekete ég és a fekete föld összeborultak. Ut nem vezette, hang nem hívta, lába nem vitte. Egyedülvaló ember volt, egyedüli értelem a zivataros. világban. A keze falat tapintott. Reszketve nyúlt feljebb véres-sáros ke-/ zévei s kerek nyílásra talált... — Ah Bozse

vBozse... szvati Jani — Szvati Jan — hörgött — és öröm bukott ki a 'kiáltásából. A villám bevilágított a kis kápolnába. Ott állt az öreg szent, primitív torz arcán örök áhítattal, nyakában hervadt virágkoszorúval. * > ' Fából volt faragva szent János szobra. Egyszer az árviz hozta és

1 kidobta a partra. Akkor újonnan, festették csuháját, de most már mégis kopott volt. Az egyik szemének színe egészen eltűnt, amá-< síkon is csak egy kis pirosas festék maradt még. f 1 Janó görcsös ujjai megkapaszkodtak a falba és felhúzódott a szent szobor lábaihoz. Odabukott. Alázatos volt

s J^Iádatos. Mintha a szivében, a bűnök közepén liliom-virág nyílna és jóságot árasztana. Odatapadt a szent kemény mellére^ átölelte és beszívta a hervadt koszorú illatát. J Valami megrázta a testét. Nehéz, elernyesztő sirás csuklott fel a melléből s karjai egyre görcsösebben szorították a szent szobrot. ( — Ah szvati Jan, te tudod, hogy én nem akartam... én mindig jó voltam... Én juhokat etettem.,, én a disznóknak krumplit főztem... — Csak szerettem Marinát... Minek állt szóba Styárták Matykóvaí, miért hallgatott a pletykára, miért bántott meg szóval... miért mondta, hogy nem jön hozzám...? Szváti Ján te az égben lakozol, te láttad az én hűséges szivemet, te láttad az én felforrt bánatomat, te láttad az ördögöt, amelyik a kezemet késztette... Szváti Ján, te tudod, hogy én Stvartak Matykót akartam megütni csak megütni akartam... Te hallottad, hogy mit mondott Marina... Hogy bőszített, hogy kicsúfolt, hogy beleköpdösöt a szivembe... gyalázatokát köpdösött. Azt mondta, hogy sohasem is szeretett, hogy csak komédiázott, hogy Stvartak Matykót szereti, ahhoz megy... Nem az én vén koldus anyámhoz... most aztán vége mindennek... Meg kell halni. Már nem élhetek az élők között. Bujdosok... Kilökött a falum magából, fogadj el magad mellé Szvati Jan, fogadj el... i — Talán már is halott vagyok — dadogta s didergősen összekocódtak fogai. — Eltemetkezem, Istent megkeresem, hogy a bünt, lemoshassam. Fölmart reszketős szája megkereste a szent görcsös fa-ujjait és csókolta és hullatta rá istenes szavait^ beborította magát a hit tiszta igéivel, mint valamely bűvös palásttal. Testével körülkuszta a szentet s ugy maradt ráfonva karjait^ lábait, hozzátapasztva könyEgyes szám ára 18 fillér