Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-28 / 245. szám

J/IrfWIDÍK. 1930. október 28. A „magas" kamat Irta: Pisszer János A »Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete« lillafüredi kongresszusán. Ipeható tárgyalás folyt abban az irányban, miként lehetne a majyar gazdasági életnek megjavítását elérni. E tárgyalások kapcsán szó volt arrói*

: is, hogy vannak existenciák. amelyeknek az adók és a kamat viszik el minden jövedelmét. A TEBE kongresszus e megállapítása nem uj. erről sokan tudtak már azelőtt is. Legutóbb a miniszterelnök az Egységes Pártban tartott nagy beszédében is érintőleg hangzott néhány szó a magas kamatról, de ezirányban mi egyebet sem mondott. Annál bővebben fejtegette a külföldi kölcsön kérdését, amelyből rövid lejáratú és ez évben felhasználást nyert 200 millió és 500.000 peníföEgy más alkalommal, a Ma-i gyar Nemzeti Bank vezérigazgatója kijelentette vhogy ebben az évben már cc. 180 millió pengőt fizettünk ki a külföldre kamatokban. amelyek a

z év végére, valószínűleg felülmúlják a 200 millió pengőt. Ezek a kamatok egyrészt az állami, másrészt á magánúton felvett hitelekre vonatkoznak. • Szédítően szép számok ezek, kü lönösen, ha még egy kissé felfigyelünk arra is. hogy behozott külföldi olyan iparcikkekért és egyéb árukért, amelyeket idehaza is termelünk, kiadtunk 650 millió pengőt. A szédülés kell azonban, hogy ellogjon minden magyart akkor, ha szembeállítja a miniszterelnök által emütet t és ez évben felhasznált cc 200 millió rövidlejáratú ujadósságot azzal, amit a Nemzeti Bank vezérigazgatója mondott és amely a már ezelőtt felvett külföldi kölcsönök kamatainak kifize tett összegét is, 200 millióra teszi. Felveszünk tehát kölcsön annyit, mint amennyit kamatra fizetünk vissza a külföldnek. Itt eszembe jut a nyíregyházi Ipartestületnek régi, eladott székházának pénzügyi manipulációja. Ezen a régi székházon kölcsönteher volt, melynek kamatait fizetni kellett. A bevételek azonban nem fedezték a kamatkiadásokat. Mégis. hogy a kamatokat kifizethessék a kamatösszeget felvették ujabb kölcsönként. Minden lejáratkor ujabb kölcsönt kellett felvenni. hogy a kamatok kifizethetők legyenek. így igen szépen szaporodott az adósság, mignem azt találta ki az akkori vezetőség, hogy fel keh emelni a tagdijakat, hogy a további eladósodásnak vége vettessék. Erről már senki sem akart hallani. A táncteremnek, a vendéglőnek és olvasó-egyletnek jövedelme nem volt fokozható. — Nem maradt más hátra, mint a régi székházat eladni a városnak, mert az elnökség és az előljárósági tagok, a váltókötelezettséget szintén nem akarták vállalni. - A város megvette az Ipartestület székházát, polgári fiúiskola céljára. Maradt az Ipartestületnek 33.000 koronája és nem maradt székháza. Dr. Jacobi Olivér, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja, a Tébe lillafüredi kongresszusán nagy előadást tartott. Feltárta a bajoknak egész sorozatát. amelyek a magyar gazdasági életet nyomják. E nagy előadásnak keretében azt mondotta, hogy a bankok és pénzintézetek üzleti nyereségének biztosítása és fokozása tekintetében nincs nagyobb hiba, mint ázt gondolni, hogy a márge emelésével lehet a nyereség-veszteság számlát egészségessé tenni. Ami annyit jelent, hogy ezúton biztos rjövedelmet szerezni. így folytatta: »A banküzletnek nem a magas, hanem az alacsony kamatszínvonal az érdeke. Minél magasabb a kamat, annál kisebb lesz a bankok forgalma s annál biztosabban válnak rosszakká a bankok követelései. Ha ez nem így volna

v akkor a romániai bankok lennének a világ legegészségesebb bankjai és nem a svájci és hollandi bankok.« »Fokozottan igaz ez minálunk, ahol a vidéki banktulnépesedés és az egészségtelenül magas kamatnivó ugy összezsugorította az egy bankra eső üzleti forgalmat, hogy most igazán két ut áll nyitva: a forgalom emelése, vagy a fuzió.« Előadása további folyamán arra a megállapításra jut, hogy mert a vidéki bankok és törpeintézetek a fúziótól fáznak

v ennélfogva a forgalom növelésére kell

% hogy törekedjenek 'és ez másként nem lehetséges. mint a kamatmarge és egyben a hitelkamat leszállításával. tehát ezt kell megtenniök. Falra hányt borsó! Jó tanács, a mely az emberek egyik fülén be, a másikon kimegy. Valamikor az államvasutak személyforgalma deficites volt. Akkoriban nem utazgattak az emberek, mert drága volt a tarifa. Volt az országnak olyan kereskedelmi minisztere, aki gondolt egy nagyot és a legnagyobb megrökönyödésre. ^csodálkozásra, bámulatra, baljósok kiáltozásaira való figyelem nélkül, nem emelte fel a tarifát, hogy a mai észjárásnak és az akkorinak is megfelelően emelje a bevételeket, hanem Uram Isten, az amúgy is veszteséges tarifa mellett, azt még leszállította. Boldogult Baross Gáborra mindent rákiabáltak. Még, Uram bocsáss, talán valami elmebeli defectust is emlegettek. Es mi történt? A vasúton mind többen és többen utaztak, a zóna tarifa bevált, forgalom indult meg az országban, nemcsak a vasúton, hanem másutt ís. és a deficit eltűnt a személyforgalmi ágban, helyét nyereség váltotta fel. A nyereség-veszteség számla egészségessé lett. hogy banknyelven szóljunk. Amikor néhány évtizeddel ezelőtt az akkor becéző nevén emlegetett, nagyon szeretett és az an goi 'lelkesedés központjában szerepelt Joe Chamberlain angol miniszterelnök,^ jövőbelátó jóstehetséggel aggódni kezdett a brit világbirodalom szertehullásán, mert nem volt semmi kapocs, sem nyelvi. sem etnográfiai, sem erkölcsi, sem más formájú kapocs, amely összefogja ezt a nagy birodalmat, tépelődésében kisütötte, hogy egy nagy, vasnál erősebb pánttal köti össze azt. A nagy Szeretet, a lelkesedés szertefoszlott^ bolondnak nevezték és a vámszabadság hazájában még az utolsó viseltes, manchester nadrág is röhögött, hogy ez a Joe mit ki nem talált! Még ilyen őrültséget. Vámvédelmet 1? Ilyent még nem pipált: John Bull! Pedig pipált ő már erős dohányokat isi Hogy azóta mi történt a Brit világbirodalom konstrukciójában, azt külön nem kell emlegetni olvasóinknak. Hiszen szemünk előtt fo lyik le az. Ma az angol vámvéde- i lem. a világ legtermészetesebbje | már. > Az újítások mindig kiváltják a lesajnálást. a főlényes mosolyt. Baross Gáboron. Joe Chamberlainon és sok máson mosolyogtak már az emberek. 1 Magas kamat f? Kamatlábleszállitásl? Micsoda mosolyogni való dolgok ezek! Méghogy a kamatleszállítás növelné a banknyereséget és nem a kamatemelés?! No! Dr. Jacobi Olivér ur!? Ilyent, hogyan lehet mondani? Most, a világháború után, amikor már anynytra megvilágosodtak az elmék! Hiszen azt még az utolsó cipésztanonc is tudhatja, hogy annál nagyobb a haszon, minél magasabbra emelem a haszonkulcsot. Persze^ hogy a kamatlábat! Jó vicc a TEBE kongresszuson és pont éppenhogy a TEBE gyűlésén. kamatláb leszállítást javallgatnil! No még ilyent! Pedig ez nem jó vicc! Ez véres valóság! Ha mi évi kétszáz milliót fize-< tünk ki a külföldnek kamatban és ugyanánnyit veszünk fel kölcsön is. akkor a termelés illuzóriussá válhatik. A székház eladás utjlnakelejére jutunk^ mint a régi nyíregyházi Ipartestület. Ha már a TÉBE nagygyűlésen, maguk a bankkiválóságok ajánlják a kamatláb leszállítást, akkor a mesebeli király igaza kél életre, aki a dinom-dánomozó nemzetnél az adóleszállitást hajtotta végre, a pénzügyminiszter adóemelési javaslatával szemben. Magas a kamat! Igaza van Jacobi Olivér dr.-nak! Le kell szállítani a kamatlábat

v mert már meg akadt az alkotásvagy, a tervezgetés, a munka. Szűnik a jobb jövő reménye! Pedig erre kell koncentrálni mindent 1 Az áldozatos szeretetben sziveket összefogó örömünnep volt a Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyházi Gyámintézet nyíregyházi közgyűlése is jól eső érzésekre hangolt s ez az volt, hogy Békéscsaba 10 gazdája is eljött városunkba, élükön polgármesterükkel, hogy a késő unokák megtekintsék annak a faj- ; nak leszármazottait, akik egykor Békésből ide jöttek, itt várost és egyházat alapítottak s hogy baráti kézfogásban pecsételjék meg a vér és sziv szerint egymáshoz való tartozás érzéseit. A kétnapos ünnepségről a következőkben számolunk be: Október 25. és 26. napjain tartotta évi rendes közgyűlését s azzal kapcsolatos ünnepségeit Nyíregyházán a Magyarhoni Ev. Egyetemes Egyházi Gyámintézet. Az ünnepségek egyik szónoka a gyánjintézetet az ev. egyházi élet szivének mondotta s valóban annyi gazdag megnyilatkozása volt a szeretet áldozatos munkájának a közgyűlés folyamán, hogy szív nélkül megcselekedni azokat nem lehetett volna. És ezt különösen jól esik megállapítani a mai időben, amikor egyre több szó esik a nyomorúságról, — mert ugy érezzük, hogy az áldozatkészségnek gyakorlása és látása másokat is hasonló cselekedetekre índit, s ezáftal a — nyomorúság enyhítőjévé válik. Bennünket, nyíregyháziakat egy másik ezzel kapcsolatos figyelem Az ünnepségeket tulajdonképen az ifjúság részére tartott istentisztelet vezette be, amelyen Csengődy Lajos dr salgótarjáni ev. lelkész mondott beszédet. Ezt délután fél 6 órakor szeretetvendégség követte, amelyet az ev. Nőegylet adott a vendégek tiszteletére. Vacsora végeztével a vendégek a Városi Színházba mentek, amely nek befogadóképessége nagyon — szűknek bizonyult ez alkalommal. jÜPÖLÍUO fflkO'ft&Ú Hétfőtől—szerdáig 5, 7 és 9 órakor Magyar iró, magyar rendező, magyar szinézzek remeke ! A LAGÚNÁK LEÁNYA Velencei szerelmi történet. Irta: LÁSZLÓ JÓZSEF. Rondezte: KORDA SÁNDOR. Béla Miklós, Korda Mária, Milton Sills, Luci Doreyn főszereplésével Eredeti olasz zene és ének. — Kisérő műsor. A színház nézőterén is ünnepi hangulat uralkodik. Nyíregyháza protestáns társadalmának: szfine-java várja az előadás megkezdését. A páholyokban — hogy csak egy-két nevet ragadjunk ki a sok közül — dr Geduly Henrik püspök, báró Feilítsch Berthold főispán, a Johannita német lovagrend magyarországi főkomendátora, dr Erdőhegyi Lajos főispán, Paulik János m. kir. konnányfőtanácsos, ev. lelkészegyesületi elnök, Ziermann Lajos m. kir. kormányfőtanácsos, gyámintézeti egyházi elnök, soproni lelkész, Jánossy Gyula Békés. csaba város polgármestere, Szohor Pál főjegyző, a tiszai ev. egyházkerület lelkészi kara csaknem teljes számban, a nyíregyházi ev. és református egyházak s városunk társadalmának előkelőségei foglalnak helyet. Az estet a Gályarabok éneke nyitó'«a meg. A függöny mögött az ev. egyházi énekkar énekelte Krecsák László karnagy vezetésével. Utána Szohor Pál főjegyző a nyíregyházi ev. egyházközség pénzügyi bizottságának elnöke 'lépett a lámpák elé s a nyíregyházi evangélikusok életének szomorúság Műsoros est a Városi Színházban