Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-03 / 224. szám

J/VÍRYIDÉK. 1930. cktőber 3. wmmmmmmm Péntektől: Száll a nóta... A legmagyarabb film ének és cigányzenével A Magyar Hét Irta: PIsszer János építőmester, kamarai tag A magyar vásárló közönség hí- 3 hetőleg jól tudja ma már, hogy a I magyar ipari és mezőgazdasági ter | mékeket produkáló területeken me | lyek azok a cikkek, amelyekkel j magyar munkások foglalkoznak 3 amelyeket a magyar munkásság ter, mel. Tul van már a magyar fogyasztó közönség azon, hogy bizonyítani kellene előtte a hazai mezőgazdasági és ipari 'termékeknek kiváló jó voltát és azt, hogy ezek a magyar termékek felveszik a* versenyt az idegen árucikkekkel minőség és ár tekintetében is. De szinte azt lehetne mondani, hogy' sértő lenne feltételezni bármely magyar emberről is azt, hogy rábírni, kelljen arra

x hogy vesse le az idegen árukkal szemben eddig tanúsított jó indulatát, az idegen portéka dicséretét s az azok iránt bizony nagyon gyakran tapasztalt és kimutatott szeretetét. Fel Keli tételezni^ hogy ma már nem kell bemutatni a magyar árut, nem kell meggyőzni és rábimi a magyart, hogy elismerve a honi ipartermékek és mezőgazdasági produktumok kifogástalan voltát — csakis hazai árut vásároljon. Ennyi intelligenciát, ennyi tudást ennyi jó akaratot a magyar termékek ismerete terén fel kell tételezni a magyarokról. Ez irányban tehát nincs baj. Aki azonban statisztikai adatokat nem szemlél, aki a külkeresi kedelmi mérlegnek szomorú felvii lágositását nem szemlélheti, talán azért, mert ezeknek publikálása vétkesen szükkörü

v talán azért, — mert a statisztika számoszlopai a napi mnuka után bizony nem nyújtanak élvezetes olvasmányt, de talán azért is, mert hiszen az es irányú statisztikai kimutatások —• csak szomorúságot és nem örömet? szereznek és igy nem is alkalmas olvasmányok a lélek és agy felfrissüléséhez, aki tehát ezeket nem olvassa^ bizony rászorul arra, hogy Magyar Héttel frissittessék fel figyelme a magyar munkáskezek munkájára. Ma már ott tartunk és erre nyomorúságos gazdasági viszonyaink tanítottak meg, hogy nem is hazafias érzésből, nem is csupán ^ a nemzeti gondolat és érzések ápolásának tudatából, hanem egyenesen puszta és sivár üzleti és gazdasági érdekből kell vásárolnunk, fogyasztanunk a magyar termékeket, legyenek azok a termelési, ágak bármely részéről is beszerezhetők. Ma már be kell látnunk, hogy csakis akkor szolgáljuk a magunk üzleti érdekeit, ha a magunk portékájának teremtünk piacot és ezt a piacot az önellátás-inak ma már mindenütt ismert gondolatából saját'magunknak teremtjük meg. , Ha azt kívánjuk, hogy vásárlq közönségünk legyen, akkor nekünk •éppen ennek a vásárlóközönségnek termeivényeit kell fogyasztanunk, hogy ez a körforgás állandó legyen, zökkenőktől ment maradjon. A gazdasági élet zavartalan^ együntetü menetére kell törekednie mindenkinek, aki ebben a csonkaországban él. Ha lehetséges lenne, ki kellene zárni minden konjukturát, amely dekonjukturát teremt. Kizárandó lenne a munkanélküliség, amely mindig a munkabőség követője. Egyenletesen elosztott munkaalkalom és kereseti lehetőség biztosítja a gazdasági élet nyugodt menetét és ez keli, hogy célja legyen minden magyar mezőgazdának, iparosnak, kereskedőnek és az ezekre támaszkodó,' ezekből élő lateiner osztálynak is. Olyan gazdasági körforgás ez, amelyet meg kell értenie minden e csonkaföldön élő munkásnak —, mert fez a körforgás biztosit kenyeret lenn és fönn, a társadalomi minden rétegében egyaránt. Ha ezt nem biztosítjuk, akkor bekövetkezik az elégedetlenség, a jogos panasz és az ezek nyomán kifejlőd' hető társadalmi bajok és felfordulások sorozata. Mindezeket immár látnia, tudnia, éreznie^ kellőleg felfognia és megértenie kell a magyar társadalom minden részének. Hogy pedig önmagunknak elébe tárjuk, mit tud produkálni a ma-' gyar mezőgazdaság és ipar, hogy, állandóan meggyőzzük önmagunkat és bizalmunkat önmagunkban növeljük hogy rábírjuk a közönséget arra hogy csak magyar árut vásároljon és fogyasszon, mert az eppen olyan jó, ha még sok tekintetben talán nem is jobb, bár számos cikknél jóval felülmúlja minőségben és az ár versenyképes vol. tában a külföldi árut, ez a célja a Magyar Hétnek. De mert öntudatosoknak kell lennünk egymást — sajnos, — még rá kell bírnunk arra, hogy állandóan szemünk előtt lebegjen az az önérdek is, amely az önellátás nagy nemzeti feladatát teszi, hogy lehetőleg kizárjunk mm den idegen árut, mert minden fillér, amelyet a külföldnek adunk, nemcsak elveszett a mi tulajdonunkból, nemcsak hiányzik a ma

1 gyar munkáskezeknek, — nemcsak szaporítja a magyar munkanélküliek számát, nemcsak koldusabbá, válásunkat segíti elő, hanem ezen felül még erősiti azokat, akik nekünk nem barátaink, hanem ellenségeink, bennünket azok adósává tesz, őket gazdagítja, náluk munkatöbbletet, bevételi többletet teremt és az ott bekövetkezhető többmunka és keresetnövekedés folytán egyben emeli a mi importcikkeink "árát is, tehát rohamosan szegényit el bennünket. A Magyar Hét-nek célja végre kinyitni 'szemünket, hogy belássuk az önmagunk ellenséges voltát, ha idegenbe megyünk, ha idegenben költünk el bármily csekély összeget is. Fájdalom, ma még arra kényszerül a magyar kormányzat és a magyar gazdasági élet, hogy ezt a közgazdasági elemi tudatot is belé kell ontania a magyar népbe, a magyar kereskedőbe, a magyar fogyasztóba. Fájdalom, hogy Magyar Hét rendezésével kell ma még propagandát csinálni annak a tudatnak, amelynek pedig már régtől fogva a vérünkben kellene lennie,amely gondolkodásmódnak min den porcikánkba belé kellene már itatva, sőt impregnálva lennie. Unod Testvér, amit mondok? — Unod bár, mégis szemedbe mondom, hogy ha nem magyar testvéreid kenyérkereső lehetőségeit igyekszel elősegíteni ezek munkai termékeinek vásárlásával, akkor nagyobb ellensége vagy önmagadnak is, mint azok, akik fegyverrel törnek rád. Unodl Mégis megmondom, hogy fegyverrel rád törc egyenes ellenségeskedést visz vég be veled szemben, de az idegen áru vásárlása alattomos támadás, mely, mint a szu kirágja ennek a nemzet1 nek a törzsét^ mint a patkány éjszaka rágja la a házad fala tövét, hogy eltemessen^ amikor nem is sejted, alattomos undok támadás önmagaddaí'szemben, ha tudatára ébredtél a magyar termékek fogyasztása nemzetfenntartó kötelességének. Amig bizonytalanságban vagy, még megbocsátható neked ez a bűnöd. De ha a tudat él benned, akkor bünt követsz el, amely meg nem bocsátható. Ezért és sok másért kell nekünk a Magyar Hét megrendezése. Kell, hogy minden magyar tudja elha" gyatottságában, hogy a kereskedelmi mérleg passzív oldalát el kell törölni

v társadalmi összefogással. az importcikkeknek itthon termelésével, az itthon nem termelhetőknek pedig életszükségleteinkpollóban bői való teljes kitörlésével. Igaza van dr Kállay Miklós államtitkárnak. »A magyar kereske-. delem igazi feladata az, hogy magyar árut juttasson el a magyar közönséghez.« De feladata és önmaga iránti kötelessége az is, hogy felvilágosítsa azokat a vakokat, akik idegen árut keresnek még ma is, amikor nyomorúságunkban egy fillért sem lenne szabad külföldre küldenünk. Schober Béla dr a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatójának egyik nemrégi vezetőcikkében emiitett amaz egy adatának hogy a külföldnek évenként csak kamatokban máris 180 millió pengőt küldtünk ki, kétségbeejtő vérveszteségként kell szemünk előtt lebegnie mert ezért a sok-sok millió pengőért mi nem kapunk semmit már. Pénzforgalmunknak ez az összeg közel a felét teszi. Állami költségvetésünknek hatodrészéig felér. Meddig pocsékoljuk még a magyar vért? Tanuljunk a Magyar Hétből!! á Honi Ipart Terjesztő Liga beadványt tetézett Szabolcsvármegye alispánjához a Bata-cipőgyár települési engedély ének megtagadása érdekében A Honi Ipart Fejlesztő Liga újpesti központja, felismervén azt a veszedelmet^ amelyet válságos óráit élő gazdasági életünkre a cseh Bata-cipőgyárnak Magyarországon való megtelepülése jelentene, az ország összes törvényhatóságához és ezek között a mi törvényhatóságunkhoz is beadványt intézett, amelyben az illetékes tényezőket a kérdés teljes megvilágítása mellett felkérte hogy az önkormányt zatok saját hatáskörükön belül ta gadják meg a Bata-cipőgyár részére az esetleg kérendő települési engedély megadását. A bizonyára meghallgatásra találó beadvány a következő: Méltóságos Alispán Ur! A hosszantartó gazdasági válság állandó mélyülése bizonyára nem vonult el a Méltóságod kormányzatára bízott törvényhatóság felett sem nyomtalanul. A gazdasági válság ezer és ezer kisiparos megélhetését tette nemcsak bizonytalanná, hanem már lehetetlenné » A Honi Ipart Fejlesztő Liga célja. hogy a magyar ipar pártolásának országszerte való terjesztésével a gazdasági válság nyomasztó következményeit enyhíteni igyekezzék, mert hiszen a honi ipar fejlődése a legszorosabb kapcsolatban áll a hazai iparosok részére munkaalkalmak megteremtésével. Most, amidőn a kisiparhoz tartozók ezrei kétségbeesetten néznek a sötét jövő elé valóságos pánikot keltett a cipészipar körében az a hir, hogy a zlim Bata-cipőgyár Csonkamagyarországon óhajt letelepedni. Egy esti lap — német forrásból — az't a hirt kolportálja-, hogy a magyar kormány és a Bata-' cipőgyár között a tárgyalások már abba a stádiumba jutottak, hogy a kormány az emiitett gyár gépberendezéseinek behozatalát nagy kedvezményekkel lehetővé is tette. Ezek a hirek, ha illetékes helyen nem is erősíttettek meg, de meg sem cáfoltattak és igy számot keli vetni a Bata-cipőgyár Csonkamagyarországon való letelepedésének! lehetőségével. A Méltóságod kormányzatára bízott vármegye területén is bizonyára megdöbbenést váltott ki a cipészipari szakmában a Bata-gyár letelepedésének hire, amely ha valóra válik, egyértelmű a magyar cipészipar teljes tönkretételévei és 30 ezer kisiparos egzisztenciájának feláldozásával, ami nemcsak a kisiparosok szempontjából, hanem ezek proletaiizálódása következtében mélyreható politikai okokból is súlyos következményeket vonhat maga után. A Bata-cipőgyár letelepedése sem közérdekből, sem szociális szem-; pontokból országunknak előnyöket nem biztosit. Ugyanis: 1. mintegy 30 ezer cipészíparos exisztenciáját veszélyezteti; 2. a cipészipari szakmában, ahol a munkanélküliség már most is 66 százalékot tesz ki, a munkanélküliséget tovább növelné; 3. a hazai cipőgyárak termelését csökkentené, ami e gyárakban munkáselbocsátásokat vonna maga után. 4. a hazai bőrgyárak és a cipőgyártással kapcsolatos iparágak kapacitását is csökkentené, mert a Bata-gyár saját bőrgyárral rendelkezik, maga állítja elő a cipőkészitéshez szükséges összes fa-, bőr-, sőt textilalkatrészeket is, nyersbőrszükségletét pedig DélAmerikából szerzi be, ahol saját gulyái legelnek; 5. a Bata-cipőgyár gyártmányai oly olcsón kerülnek forgalomba, hogy azok áriért csak a legsilányabb anyagú cipők vethetők piacra, ami a közönségnek nem előnyére, hanem hátrányára szolgál. Amennyiben a Bata-gyár letelepedéséről szóló hirek valóban igazak, azt kell feltételeznünk, hogy kormányunk bizonyára a Csehországgal kötendő külkereskedelmi szerződés egyes feltételeinek rekompenzálása okából kénytelen foglalkozni a Bata-gyár letelepedésének problémájával, mert hiszen előtte is tisztán áll a fokozódó munkanélküliség lesújtó ténye és ennek növelése semmi esetre sem intencióinak. A kormányzat külkereske-