Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-14 / 233. szám

1930. októl* 14. Ami várható volt * * * i bekövetkezett. A miniszterelnök nagy beszéde után jelentkeztek egyes politikusok s az egyik ellenzéki estilap hasábjain megbirálták a miniszterelnök kijelentéseit. Azt állítják, liogy a miniszterelnök politikája teljesen csődöt mondott s hogy a beszéd tartalma nem volt más, mint a teljes kormányzati tehetetlenség bejelentése. A tőlük megszokott vehemenciával vetik magukat Bethlen Istvánra mindazok, akiknek szemében az ő személye veresposztó, lemondást emlegetnek, uj választások kiirását. Pedig hát tulajdonképen mit tett Bethlen István?? Egyszerűen a "kötelességét teljesítette, amikrr kifejtette, hogy a világgazdaság erőinek esztendőkön keresztül történt folytonos apadása Magyarországon is ma már olyan mértékben érezteti apadását, hogy bátran és szépítgetés nélkül kell szembenézni az uj helyzettel. A háború előtti é^izedekben az emberiség nagy kincseket halmozott össze, amelyeket azután a háború esztendei alatt esztelen módon pazarolt^ de még mindig maradt annyi', hogy a békekötés utáni első tíz esztendő jelentkező kríziseit ugy, ahogy meg lehetett úszni. Mindaz a pusztítás, ami az emberiség javaiban az öldöklés évei alatt történt, nem a háború közvetlen befejezése után, hanem most érlelte meg teljes egészében a maga vészes gyümölcseit s Bethlen István beszéde nem volt egyéb, mint ennek a ténynek felismerése és leszögezése. Nem a kormányzati politika tehetetlenségét jelentette be a miniszterelnök beszéde, hanem csak annak vázolása volt, hogy a felkorbácsolt tengeren minden hajó, amely a viharzónába jut, egyformán vergődik s elképzelhetetlen I^nne, hogy épen Csonkamagyarország kis hajója örvendjen a béke és nyugalom boldogságának. amikor őt is ostromolják a gazdasági válság vas szelei. Megállhat-e az ellenzéki politikusok vádja, hogy a kormány mulasztásokat követett el, mert nem látta előre a helyzetet? — Ugyan mit kellett volna előre látnunk? Hogy az esztelenül megállapított határok és a békeszerző dés egyéb súlyos kikötései előbbutóbb válságot fognak előidézni, azt mindenla tudta, de tehettünk-e ellene? Vagy ki gondolhatott az amerikai túltermelés súlyos következményeire, avagy arra a lehetőségre, hogy az orosz szovjet a politikai agitáció fegyverei mellé a gazdasági dömping fegyvereit is felsorakoztatja s az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság krízisének felidézésével próbál közelebbférkőzni végső céljához; a világforradalomhoz. Azért sem lehetünk felelősek, hogy a válságba jutott országok önző vámvédelmi politikát folytatnak, nem törődve a világgazdaság erőinek kiegyensúlyozásával, hanem csak saját érdekeik védelmével. Mióta Angliában munkáskormány van, a munkanélküliek száma közel egymillióval növekedett, bár esztelenség lenne feltenni, hogy MacDonald nem követet et mindent a válság enyhítésére. — Nyilván olyan érők játékának következménye ez. amelyek érvényesülését. ha előre látjuk is, épen ugy semmit sem tudunk ellenöktenrn, inint eg^y tűzhányó kitörése ellen. Felhozhatnánk más példákat is. idegen országok szociális bajaival 'kapcsán, de elég ha csak annyit szögezünk le, hogy nem az előrelátás, nem a kormányzati művészet kérdéseiről van itten szó. hanem azoknak az eszközöknek az elégtelenségéről, amelyek a katasztrófát megakadályozni próbáliák. A világ legokosabb embere sem tud semmit "t'enní egy bekövetkezendő földrengés ellen, még ha bizonyos fizikai előzetekből biztosra vehető is a katasztrófa bekövetkezése. Hasonlóképen a világot megrázó gazdasági földrengés okairól mondhatnak a theo retikusok azt, amit akarnak, megállapításaik lehetnek helyesek, > vagy helytelenek, ez a földrengés ugyanugy átvonul Európán és Amerikán, mint a valódi földrengés, egyebet ebben az esetben sem tehetünk, mint azt, hogy ki állva a vészt., a viszonylagos nyugalom helyreállta után hozzálátunk a romok eltakarításához az uj és boldogabb gazdasági korszak alapjainak lerakásához. Ipartestületi közgyűlés Az Ipartestület elöljárósága f. hó 7-én tartotta rendes havi előljárósági gyűlését, melyen ifj. Tóth Pál elnök, dr. Olasz Vilmos kamarai s. fitkár

v Tóth László iparhatósági biztos, dr. Bálint Istyán ipartestületi ügyész és az ipartestület elöljárósága majdnem teljea számban volt jelen. Az előljárósági ülés a szegődtetésseí és szabadulással kezdődött, mely a szokásos ünnepélyes keretek között tartatott meg. Ugy a szegődőkhöz._ mint a szabadulókhoz, ifj. Tóth Pál ipartestületi elnök tartott hazafias buzdító beszédet. Zeke László jegyző felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet az elöljáróság hitelesithetőnek mondott ki majd felolvasta a szeptember havi elszámolást, melyet az elöljáróság tudomásul' vett. — Felolvasta aztán a szeptember hahavában beérkezett kérvényeket, melyeket az ipari érdekek figyelembevételével intézett el az elöljáróság. 1" A számadással kapcsolatban ifj. Tóth Pál elnök bejelenti, miszerint elnöki tiszteletdiját 250 P-t, a székház építkezés céljaira átadja. Antal Lajos pénztárnok tiszteletdiját 200 P-t, Lakner Béla ellenőr 160 P tiszteletdíját szintén a székház építkezésre ajánlja fef. Ifj. Tóth Pál ipartestületi elnök beszámol a szeptember havi tevékenységről, majd rátér a »Magyar Hét« rendezésével kapcso'atos kiállításra és a székházavatás programját terjeszti elő

vmelyet az elöljáróság egyhangúan köszönettel vett tudomásul. Bejelenti továbbá elnök, miszerint a székház telken lévő beszögelést, mely ezidő szerint Haas Ignác tulajdonát képezi s melyen ezidő szerint jégverem van, mely jégverem feltétlenül szükséges a Székházhoz, s ezen jégverem megvételévef egy lakrész is a testület tulajdonába menne át, az elöljáróság a közgyűlés utólagos jóváhagyása mellett vegye meg. A telek és a rajta levő építmények 4000 P-be kerülnének. Az elöljáróság az elnök javaslatát egyhangúlag elfogadta s a szerződés megkötésével az elnökséget megbízta . ElnöK előterjeszti, miszerint a székháizavatás alkalmával dr Rakovszky Iván

v dr. Bencs Kálmán, Zomborszky Dániel életnagyságú képe is lepleztessék le. Az elöljáróság a javaslatot egyhangúlag elfogadta azon kiegészítéssel, hogy a jelenlegi, elnök ifj. Tóth Pál fényképe is ugyanekkor lepleztessék le, mint aki a székházépitkezés terén nagy tevékenységet fejtett ki. ; . (Regény.)' ' ! '" 2 Irta Péchy-Hcfrváth Rezső, ! : A vízsugarakat folyató kőoszlop tetején ékes renaisance szobortrónolt. Valami megfeketedett szent hajadon vagy középkori vitéz vaspáncélos, szablyás alakja. A feketére, sötétbarnára öregedett ó-szobrokon elveszett a régi-régi festés, csupán aranycsíkok villantak meg néha, csillagok vagy glória sugarai fényesedtek föl a nehézlevegőjű sikátor mélyében a szoboralak feje körül. A vaspáncélos vitéz merev alakja komoran őrködött ott fenn, elnézett az ismeretlen messzeségekbe, mintha a kicsi térre torkolló sötét sikátorokban csörömpölve járó zsoldosokat, alabárdosokat látná ődöngeni ma is és mintha azt várná, hogy azok a rég elmúlt katonák egyszer csak előbukkannak a döngő kapuboltozatok homályából, ahol lenhajú helvét hitvesek ágyasháza körül esett keresetük, és az egyhangúan csobogó kúthoz jönnek, nagyot húzni a telemerített sisakból, vagy megmártani a szétpattanásig forró fejet... Szerette ezt az ódon városrészt, amelyet egyenlő két részre oszt a rohanó Limmat azúr vize, mert egykori ődöngései közben ott -érezte magát legjobban. A régi-régi hfczak vaspántos kapui mögött csodálatos titkokat sejtett és a patinás paloták színes üvegképekkel teleaggatott ablakain túl egy letűnt csodálatos világ halk lélegzetvételét vélte hallani..*!. • j | í i t í -í .-i k'! í-i-á Sokszor órákig, féléjszakánként elődöngött a szűk sikátorok mélyében. El-eláldogált ódon vendéglők előtt, pinceivók lejárójánál, amelyeknek hatalmas ablakai ónkarikákba helyezett üvegfestmények voltak és csodálatosan ható együttest alkottak. Á teremben ónémet stilusu nehéz bútorok mögött erősen megbarnult faburkolat födte a fajat és a menyezetet, régi-régi tölgyfából készítette valamilyen régen elporladt középkori kézműves. Élvezettel sétált a sötét sikátorokban és sokszor úgy érezte, hogy a mellét megfogják és megszorítják ezek a ciohos, szűk utcácskák, amelyekben a házak egymás vállára ültek és alig sütött be a félhomályba valami keskeny szalaghoz hasonló világos csík a ragyogó égboltból. A lélegzetét elfojtotta az a nehéz levegő, amely ott minden kőkockából, minden vasdarabból és minden kapuboltozatból feléje áradt és rendesen azzal végződött minden ilyen sétája, hogy borzongva, félve, idegeskedve csapott át valami ujabb utcába. £s ilyenkor olyanforma érzése támadt, ahogy a homályos, ólmos szürkeségből a tágabb, világosabb utcákra ért ki, mint az utas embernek, akit a hosszú, éjszínű alagútból az aranyos napfényben ragyogó mezőre ránt elő a süvítve rohanó gyorsvonat... De megmagyarázhatatlan félelme, amely talán a középkori borzalmak miatt támadhatott, nem sokáig tartott. És másnap már ismét ott bolyongott a sikátorok mélyén. Volt egy pont, ahol mindig sokáig elidőzött. A Rüdenplatz kis tere volt /"ez, ahol a Pestalozzi érdekes, eredeti szépségekben szinte túlságosan gazdag szülőháza állott. Elolvasta a falba illesztett fekete márvány emléktáblát és ilyenkor mindig óriási megilletődéssel jutott az eszébe, hogy ez a város mindig alkotásra hangolta a falai között élő jeleseket, akik nem egy remekművet szólítottak életre ritka termékenységű levegőjében. Elméjében elsorakoztatott egy zászlóalj ilyen híres embert, akik között szerényen és feledésbe borultan húzódott meg a Wagner, Meyer Konrád, Szalay László, Semper, Zwingli, Lavater, Bodmer, Gottfried, Keller, Gessn&r (a Minnesanger !), Goethe, Wieland, Klopstock, Pestalozzi, Byron és Lóczv Lajos neve, de a Kossuth Lajosé és a Karagyorgyevics Péteré is. Itt éltek és alkottak ezek a férfiak és még sok más, aki javára, vagy kárára, áldására vagy átkára volt hazájának, önmagának és az emberiségnek. A Kirchengasséban, a nyers stílusával oly megdöbbentően ható Grosmünster mellett már egészen más gondolattömeg fergetegje rohant át agyán szédítően dobolva. Ennek a monumentális templomnak a messzire elnyúló árnyéka alatt, amelyet immáron négy évszázad óta borít a körülötte összetömörült ódon házak falaira, borús és komor gondolatok kísértettek. Az oly tragikus sorsú középkori vallásalapító, Zwingli Ulrik szörnyű halála kísértett borongósan és önkéntelenül is eszébe juttatta fényes, csupasz fegyvereit, amiket annyi sokszor elnézegetett a Landesmuseum kincsei között és amiket a jámbor vallásreformátor oly ádázul forgatott szelídlényü papi ember létére a szerencsétlen kimenetelű kappeli ütközetben. Szomorúság felhői úsztak ilyenkor a lelke tiszta horizontján és fölzokogó bánattal olvasgatta a haj-dani lelkészlak faláról, az emléktábla márvány alapjából leragyogó aranyos betűket. El-elnézte a Limmat túlsó partján fölmagasló dombkúpot: a zord bástyákkal körülvett Lindenhofot, amelyhez fényes fejezetei fűződnek a dicsőséges helvét múltnak. Alkonyati csendességek idején esett innen mámoros szemlélődés ! Innen, ahol hat évszázaddal azelőtt Burghalden Hedvig és hősies lelkű asszonydandára nézett elszántan farkasszemet, állig fölpáncélozottan és elzárva a világtól, Habsburgi Rudolf fiával, Albert osztrák herceggel, akinek fényes lovaghadát egynapos viadal után meg is futamították azok a rózsás öklü asszonyok... Sok víz lefolyt azonban a Limmaten azóta, hogy ott történt »valami« !... , (Folytatjuk.) ! ; j ;