Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-03 / 199. szám

2 JNÍYÍRYIDÉK. 1930. szepi ember 3. káknak, amelyeket a statisztika felsorol és. kmit behozunk az országba, akár élelmezési, akár

1 ruházati, akár tüzelőanyag és má3 anyagokban, mind-mind elveszi az az itthon termelők munkáját, keresetét, megélhetése lehetőségeit. Még ha jobb is volna az a külföldi portéka, még akkor sem lenne szabad azt vásárolnunk. Még ha komótosabb is frz a| külföldi fürddj és nagyobb is a luxusa, akkor is az itthonit kellene pártolnunk, támogatnunk. Csak akkor követelhetjük, hogy Öntudatosaknak ismerjenek el, ha ezt az öntudatot önmagunkkal szemben ki is gyakoroljuk. v v. Nincs hitványabb dolog, mint a saját fészekbe piszkolni. Mi má9 pedig az, ha ócsároljuk, vagy) még enélkül ís, ha nem vásároljuk a magunk termékeit ? De ugyan

7 ilyen hitványság az is, ha a vevőnek kínáljuk a külföldi árut akkor, amikor ugyanabból magyar árut is kínálhatunk. * , Ma már ótt keli tartanunk, hogy még ha keresi is valaki az idegen árut, még annak is meg kellenél magyaráznunk, mennyire hibásan^ mennyire hazafiatlanul, menynyire ésszerűtlenül gondolkodik. —. Fel kellene világositanunk, hogy a Sokban magunk vagyunk okai, annak, hogy a magyar munkaerő nem talál elég munkát és így magunk idézzük fel a munkahiányt, a'k;eresethiányt és a munkanélküli-^ séget. Ebbe a bűnbe, — mert hiszen Csonkamagyarországban másnak, mint bür.nek ezt nem nevezhetjük, a nemtörődömség, a tudatlanság, a felületesség és sok tekintetben a makacsság, de még a rosszakarat ís belesodorja a lakosságot. Tisztán kell látnunk ezen a téren. I Tudnunk kelt minden vonalon, a társadalom minden ágában és vonatkozásában azt, hogy csak akkor birjuk (munkával ellátni önmagunkat is, ha termelvényeinket saját magunk igyekszünk elsősor-, ban elfogyasztani, hogy az elfogyasztottak helyébe és azok árán ujat termelhessünk. Csak azt és olyan mennyiségben szállíthatjuk külföldre, amit a magyar fogyasztó piac felvenni már nem tudj és amit azután határainkon kívül át is vesznek, ott megvesznek és fogyasztanak. Ne kívánjuk másoktól, hogy termeivényeinket, legyenek azok akár mezőgazdaságiak, akár ipariak, mások fogyasszák el, ha magunk nem fejtünk ki minden erőt arra, ! hogy a sajátmagunk termelte portékákat elsősorban magunk használjuk el, magunk fogyasszuk el. Nem várhatjuk másoktól, hogy termel vényeink fogyasztása terén ők mutassanak példát nekünk, —. mert ezzel & példával magunknak kell előljárnunk. _ t , Igazán megfoghatatlan, hogy ebben az irányban a saját fészkünkben, a saját termelőtelepünkön, a saját munkaterületünkön kell propagandát kifejtenünk, a közszállitások terén pedig drákói intézkedéseket életbe léptetnünk éaf fenntartanunk, hogy megértessük a lakossággal, a saját magunk termeivénye fogyasztásának fontos voltát. Nem volna-e még gondolatnak is kirivó, ha a gazda nem a sajátmaga termelte burgonyát, búzát, rozsot, sertést, gyümöl-» csöt, zöldségfélét, miegyebet fogyasztaná a maga háztartásában jés a gazdaságában levő munkássággal, hanem ahelyett elmenne; máshová, ott vásárolná össze 3 maga számára az előbb említetteket és azután derekasan neki feküdne a saját termése eladásának, még potom 'áron is. Nem monda-, nók-é őrültségnek azt, ha a gazda vagy az iparos a maga portékájára azt mondaná, hogy igen, igen, de ez csak amolyan »hazai porté-* ka«, de ez, ez ám »külföldi«, ez sokkal jobb termény, sokkal jobb készítmény! Nem-é kötözni való lenne a szabó, a cipész és bármelyik iparos, aki a maga készítményéi ócsárolná és mástól készített portékák vásárlásával bizonyítaná a maga munkájának alávalóságát, értéktelenségét, hasznavehetetlenségét? A sokat hangoztatott: »mit szól ehhez a külföld« csatakiáltása vájjon nem-é aplikálható a hazai munkatermékekre is, amikor statisztika bizonyítja, hogy az itthon is termelt mezőgazdasági és ipari javakból mily kolosszális mennyid séget hozunk be éppen ettől a »mit szói ehhez a külföld«-től! ? Miféle hitvány £runak minősítheti £z a külföld a magyar burgonyát, amikor tudja, hogy tízezer vagónszámra rothad a szabolcsi kiváló »krumpli« és pgyanakkor Budapest hazafias lakossága vágónszámra falja a szerb és másfajta burgonyát I ? Miféle portékának; ítélje meg ez a sokat respektált) »külföld« mindazokat az árukat, amelyeket itthon termelünk, amikor ugyanabból millió és millió pengőszámra hozzuk be az idegen árut, azt 'fogyasztjuk, annak van kelendősége, és ugyanakkor nemtörődömséggel, bárgyusággal, öngyilkos módra keltjük fel a munkanélküliséget azzal, hogy a hazaj portékát nem fogyasztjuk, az ezt termelő gazdákat, iparosokat^ mun, kásokat és ezek más alkaíma-i zottait keresethiánnyal, munkahiánnyal, munkanélküliséggel sujtjuk. Magunk, igenis, sajátmagunkí, Nekünk kell Öninjekciókkal doppingolnunk önmagunkat, saját munkánk megismerésére, megbecsülésére, felhasználására. Nekünk kell felvilágositanunk önmagunkat arra, hogy minden külföldre kiküldött fillér, elveszett számunk-/ ra, többé vissza nem jő, nem terem itt többé gyümölcsöt, munkát, munkaalkalmat, kenyeret, megélhetést. Nekünk kell önmagunknak magyarázgatni, » Magyar Hét«tel' bebizonyítani, igazolni^ lelke-* siteni magunkat arra, hogy kifogástalan a magyar áru, a magyar munkás készítménye, a magyar, gazda termése. j Hát nem megdöbbentő ez!? De, hogy igaza van a kormányzatnak akkor, amikor a »Magyas I Hét« megrendezését már most' | másodszor is elhatározza, a ieg; jobban bizonyítja külkereskedelmi mérlegünknek passzív oldala, az, amelyik a behozatalt tünteti fel. Sajnos, még mindig csak annyira vagyunk nemzetgazdasági tudáá dolgában, hogy mindig és talán szüntelenül kell figyelmeztetni a, magyar fogyasztót arra, hogy az Isten szerelméért ö.zt vásárold, azt használd fel, áüt fogyasszad, ámít; magyar testvéred termelt verejtékkel, igyekezettel v Szaktudással, lelkének, szivének minden jóságán val, szeretetével!!! Propagálni kell folyton, hogy azzal, ha testvéred munkatermékét vásárolod, akkor se gited, támogatod, munkához, keresethez, megélhetéshez juttatod is egyúttal. Nincs gazdaság* érzéked, szüntelen figyelmeztetni, kell, öles plakátokkal tudtodra hozni, hogy minden fillérrel, —. mellyel a külföldet segíted, annak használsz, önmagadnak 'ártasz. — Minden fillér, amelyet külföldre kül desz, az a gyarmati adó, mel^ elvonja véredet s amely vazallusává tesz a sokat imádott »külföld«-nek. Teljesen mindegy, hogy idegen áruért, idegen tőkéért kamatban is küldöd ki keserves filléreidet, számtalan millió pengőt kítevq pénzedet, mindegy azzal maga-* dat rontod, magadnak ártasz, de semmit sem használsz önmagadnak! Legyen az banán, citrom, narancs, púder, selyem, szövet; üvegáru, dísztárgy, ékszer és megszámlálhatatlan tömege a porté-< saját belső körforgásából kisodródott pénz, ha külföldre kerül, elveszett számunkra. Meg kell érttetni, hogy pusztuló áruért adjuk ki, amely itthon megsemmisül. De az a pénz, amelyet ezért a pusztuló áruért kiküldtünk, az ott tovább végzi a maga termelő tevékenységét, az ott működik^ embereket munkahelyeket működésbe hoz, munkában tart

v azoknak munkát, keresetet

v jövedelmet hajt. Tőlünk kisodródott, elveszett a külföldön, a nagyvilágban. Sokat, nagyon sokat lehetne erről beszélni!! , De hisszük, reméljük, hogy ennek a megcsonkított nemzetnek tagjait nem keli sokáig felvilágosítani mindezek tekintetében. Látnia keli már mindenkinek, aki benn él a 'mai magyar nyomorúságban, hogy nemcsak hazafias érzés, hanem a legridegebb üzleti érzék is azt dikátlja, hogy csak magyal árut vásároljunk, csak magyar murj káskezeknek adjunk ezzel munkát. Mert ha igy lesz, akkor még talán talpraállithatjuk pusztulásnak indult gazdasági életünket!! j Ha nem, akkor pedig mindenki^ aki ebben Dünös, megérdemli saját vesztét, a saját pusztulását: Reméljük a jobbat! Tíszapelgáres nem egyéni akció, liánén a hatalmas község egyetemes megmozdulása teremti meg a polgári iskolát á polgáriak nyilatkoznak az iskola alapításáról A Nyimdék Szerkesztőségébe! megjelent Veress Gábor büdszent mihályi áll. polg. iskolai igazgató, aki a szerkesztőségben előadta, hogy Tiszapolgár községben a polgárság tudta nélkü legyéni akció indult meg egy polgári iskola létesítése érdekében. Előadta az igazgató, hogy egy pesti lapban hirdetés jelent tneg, amelyben három tanárt keresnek, egyenkint havi 130 pengő minimális fizetésért; és hogy ő megütközéssel olvasta ezt a hirdetést, mert a polgáriak egyeteme nem tud erről az iskolaalapítási akcióról. Véleménye szerint, ha az iskola meg is nyílik,' a tanfelügyelő előterjesztésére, —r mint zugiskolát be fogják zárni és igy a szülők kárt szenvednek. —• Szükségesnek tartja, hogy a sajtó nyilvánosságra hozza az esetet és felhívja rá az illetékes körök figyelmét. A komoly informátor adatai alapján meg is jelent a Nyírvidéki közleménye, amely azután nagy mértékben meglepte a tiszapoigáriakaí, miután a valóság az, hogy nem egyéni akció a polgári iskola, megalapítása érdekében megindult mozgalom, hanem az egész hatalmas község impozáns megmozdul lása egy uj és az élet követeimé-, nyeinek megfelelő iskola létesítése érdekében. Miután igy az ügy

; egyáltalán nem tárgyalható egy kalap alatt azokkal az iskolaalapítási törekvésekkel, amelyek méltán kelt | hétnek bennünk is éppen olyan j aggodalmat, mint a büdszentmihályi polgári iskola igazgatójában és a kir. tanfelügyelőségben, rá keli mutatnunk, hogy közleményünk tárgytalan és egy olyan kulturális megmozdulásról van szó Polgáron, amelyet nemcsak hogy örömmel kell üdvözölnünk, de amelyet teljes erőnkből támogatni is fogunk, mert hiszen minden komoly kulturális akciót minden időben készséggel és meleg együttérzéssel támogattunk is. Veress Gábor igazgató ur, bizonyára nem ismerte a polgári viszonyokat ési félreértette az ott megindult akciót, és igy állott elő az a hely-' zet, hogy az iskolaalapítási mozgalmat egyéni akciónak állította bs szerkesztőségünkben. A polgáriak a közleménnyel szem ben a következő nyilatkozatban szó lanak most már a polgári fiúiskola létesítése érdekében megindi-» tott mozgalom összes körülményeiről : • ( A polgári társadalom vezetőinek nyilatkozata. Az 1914. évi sajtótörvény értelmében kérjük, hogy alábbi helyreigazító nyilatkozatunkat b. lapjukban közzétenni szíveskedjenek. A »Nyirvidék« 1930. augusztus 30-iki számában »A tanügyi ható. ságok tudta nélkül éhbérért dolgozó tanerőkkel egyéni akcióval akarják megnyitni a tiszapolgárt polgári iskolát« cimmel cikk jelent meg, amely cikk elejétől végig valótlanságot tartalmaz. Valótlan a cikknek az az álli-> tása, hogy Polgáron zugiskola létesítése van folyamatban, valótlanság, hogy éhbérért alkalmaznak! tanárokat, valótlanság, hogy Polgáron az egyházi és világi tanügyi hatóságok előtt az akció ismeretlen és valótlanság, hogy itt egyén? akcióról van szó. A valóság ezzei szemben a kö-^ vetkező: Egy éwef ezelőtt — mint ismeretes — a kultuszminiszter. Polgár községben az állami fiués leánypolgári iskolát nem kellői l&agnnk csökkentsük a mnnkanéiküliséget! Irta: Pisszer János