Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-19 / 212. szám

jtárfRYIDÉK. 4 1930. szeptember ti. (J"f"" 5960—5 rVSorsaWxvo A Magyar Hét Irta: Pisszer János A magyar vásárló közönség hi­hetőleg jól tudja ma már, hogy a magyar ipari és mezőgazdasági ter­mékeket produkáló területeken me­lyek azok a cikkek, amelyekkei magyar munkások. foglalkoznak, s amelyeket a magyar munkásság ter mel. Tul van már a magyar fo­gyasztó közönség azon, hogy bizo­nyítani kellene előtte a hazai mezőgazdasági és ipari termékek­nek kiváló jó voltát és azt, hogy ezek a magyar termékek felveszik a versenyt az idegen árucikkekkel minőség és ár tekintetében is. De szinte azt lehetne mondani, hogy sértő lenne feltételezni bármely ma gyar emberről is azt, hogy rábirni kelljen arra, hogy vesse le az ide­gen árukkai szemben eddig tanú­sított jóindulatát, az idegen por­téka dicséretét s az azok iránt' bizony nagyon gyakran tapasztalt és kimutatott szeretetét. Fel kell tételezni, hogy ma már nem kell bemutatni a magyar árut, nem kell meggyőzni és rábirni a magyart, hogy elismerve a honi ipartermékek és mezőgazdasági produktumok kifogástalan voltát, hazai és csakis hazai árut vásá­roljon. Ennyi intelligenciát, ennyi tudást ennyi jóakaratot a magyar termé­kek ismerete terén fel kell téte­lezni a magyarokról. Ezirányban tehát nincs baj. Aki azonban statisztikai adato­kat nem szemlél, aki a külkeres­kedelmi mérlegnek szomorú felvi­lágosításait nem szemlélheti, tálán azért, mert ezeknek publikálása vétkesen szükkörii, talán azért v —• mert a statisztika számoszlopai a napi munka után, bizony nem' nyújtanak élvezetes olvasmányt, de talán azért is, mert hiszen az ez irányú statisztikai kimutatások — csak szomorúságot és nem örömet szereznek és igy nem is alkalmas olvasmányok a lélek és agy fel­frissüléséhez, aki tehát ezeket nem, olvassa, bizony rászorul arra, hogy Magyar Héttel frissittessék fel figyelme a magyar munkáskereld munkájára. Ma már ott tartunk és erre nyo­morúságos gazdasági viszonyaink tanítottak meg, hogy nem is haza­fias érzésből, nem is csupán a nem­zeti gondolat és érzések ápolásá­nak tudatából, hanem egyenesen puszta és sivár üzleti és gazdasá­gi érdekbői kell vásárolnunk, fo­gyasztanunk a magyar termékeket legyenek azok a termelési ágakj bármely részéből is beszerezhetők. Ma már be kell látnunk, hogy csak­is akkor szolgáljuk a magunk üz­leti érdekeit, ha a magunk porté­kájának teremtünk piacot és ezt a piacot az önellátásnak ma már mindenütt ismert gondolatából sa­ját magunknak teremtjük meg. Ha azt kívánjuk, hogy vásárló közönségünk legyen, akkor nekünk éppen ennek a vásárlóközönségnek termeivényeit kell fogyasztanunk, hogy ez a körforgás állandó legyen, zökkenőktől ment maradjon. A gazdasági élet zavartalan, egyöntetű menetére kell töreked­nie mindenkinek, aki ebben 3 csonkaországban él. Ha lehetséges lenne, ki kellene zárni minden konjunktúrát, amely dekonjunktú­rát teremt. Kizárandó lenne a mun­kanélküliség, amely mindig a mun­kabőség követője. Egyenletesen el­osztott munkaalkalom és kereseti lehetőség biztosítja a gazdasági élet nyugodt menetét és ez kell, hogy célja legyen minden magyar mezőgazdának, iparosnak^ kereske­dőnek és az ezekre támaszkodó, ezekbői élő lateiner osztálynak is. Olyan gazdasági körforgás ez, amelyet meg kell értenie minden magyarnak, át kell éreznie minden e csonkaföldön élő munkásnak, — mert ez a körforgás biztosit kenye­ret lenn és fönn, a társadalomi minden rétegében egyaránt. Ha ezt nem biztosítjuk, akkor bekövetke­zik az elégedetlenség, a jogos pa­nasz és az ezek nyomán kifejlődhe­tő társadalmi bajok és felfordulá­sok sorozata. Mindezeket immár látnia, tudnia, éreznie, kellőleg felfognia és meg­értenie kell a magyar társadalom 1 minden részének. Hogy pedig önmagunknak elébe tárjuk, mit tud produkálni a ma­gyar mezőgazdaság és ipar, hogy állandóan meggyőzzük önmagunkat és bizalmunkat önmagunkban nö­veljük, hogy rábírjuk a közönséget arra, hogy csak magyar árut vá­sároljon és fogyasszon, mert az éppen olyan jó, ha még sok tekin­tetben talán nem is jobb, bár szá­mos cikknél jóval felülmúlja minő­ségben és az ár vresenyképes vol­tában a külföldi árut, ez a célja a Magyar Hétnek. De rpert öntuda­tosaknak kell lennünk, egymást —> sajnos, — még rá kell birnunk ar­ra, hogy állandóan* szemünk előtt lebegjen az az önérdek is, amelyl az önellátás nagy nemzeti felada­tát teszi, hogy lehetőleg kizárjunk minden idegen árut, mert minden fillér, amelyet a külföldnek idegen áruért adunk, nemcsak elveszett a mi tulajdonunkból, nemcsak hiány­zik a magyar munkáskezeknek, — nemcsak szaporítja a magyar mun­kanélküliek számát, nemcsak kol­dusabbá válásunkat segiti elő, hanem ezen felül még erősiti azo­kat, akik nekünk nem barátaink, hanem ellenségeink, bennünket azok adósává tesz, őket gazdagítja, náluk munkatöbbletet, — bevétek többletet teremt és az ott bekövet­kezhető többmunka és keresletnö­vekedés folytán egyben emeli a mi importcikkeink árát is, tehát ro­hamosan szegényit el 'bennünket. A Magyar Hét-nek célja végre kinyitni szemünket, hogy belás­suk az önmagunk ellenséges vol­tát, ha idegenbe megyünk, ha, idegenben költünk el akármily csekély összeget is. Fájdalom, ma még arra kény­szerül a magyar kormányzat és a magyar gazdasági élet, hogy ezt a közgazdasági elemi tudatot is belé kell oltania a magyar népbe, a magyar kereskedőbe, a magyar fogyasztóba. Fájdalom, hogy — Magyar Hét rendezésével kell ma még propagandát csinálni annak a tudatnak, amelynek pedig régtől fogva a vérünkben kellene lennie, amely gondolkodásmódnak minden porcikánkba belé kellene már itat­va, sőt impregnálva lennie. Unod Testvér amit mondok? -­Unod bár, mégis szemedbe mon­dom, hogy ha nem magyar test­véreid kenyérkereső lehetőségeit igyekszel elősegíteni ezek munka­termékeinek vásárlásával, akkor na­gyobb ellensége vagy önmagadnak is, mint azok, akik fegyverrel tör­nek rád. Unoal Mégis megmondom hogy a fegyverrel rád törő egye­nes ellenségeskedést visz végbej veled szemben, de az idegen áru vásárlása alattomos támadás, —1 mely mint a szu kirágja ennek a, nemzetnek a törzsét, mint a pat­kány éjszaka rágja ki házad fala tövét, hogy eltemessen amikor nem is sejted, alattomos undok támadás önmagaddai szemben, ha tudatára ébredtél a magyar termékek fo­gyasztása nemzetfenntartó köte­lességének. Amíg bizonytalanság­ban vagy, még megbocsátható ne­ked ez a bűnöd. De ha a tudat éi, benned, akkor bünt követsz el, mely meg nem bocsátható! Ezért és sok másért kell nekünk a Magyar Hét megrendezése. Kell, Ijogy minden magyar tudja elha­gyatottságában, hogy a kereskedel­mi mérleg passziv oldalát el keU törölni, társadalmi összefogással, az importcikkeknek itthon termelésé­vel, az itthon nem termelhetőknek pedig életszükségleteinkből való tel jes kitörlésével. Igaza van dr. KáUay Miklós ál­lamtitkárnak. »A magyar kereske­delem igazi feladata az, hogy ma­gyar árut juttasson el a magyar kő zönséghez.« De feladata és önmaga iránti kötelessége az is, hogy fel­világosítsa azokat a vakokat, akik idegen árut keresnek még ma is, amikor nyomorúságunkban egy, fillért sem lenne szabad külföldrt küldenünk. Schober Béla dr., a Magyar Nemi zeti Bank vezérigazgatójának a P. N. vasárnapi vezetőcikkében em­iitett amaz egy adatának, hogy a külföldnek évenként csak kamatok­ban máris i8o millió pengőt küld­tünk ki, kétségbeejtő vérveszteség­ként kell szemünk előtt lebegi nie, mert ezért a sok-sok míHié) pengőért mi nem kapunk semmit már. Pénzforgalmunknak ez az ösz­szeg közei a felét teszi. Állami költ­ségvetésünknek hatodrészéig felér. Meddig pocsékoljuk még a magyar vért ? Tanuljunk a Magyar Hétből! Hagy szavak pongyolában Irta: Andrássy Kálmán. Egészség — Elet in. Amennyiben testi szervezetünk e földi világba s ennek ezer és ezer jelenségei közé van beáillitva, a mely jelenségek, még az élettelen­nek látszók is, örök mozgásban, hullámzásban vannak, tehát igy a mi emberi életfolyamatunkra ki­sebb-nagyobb hatsásai, befolyással is, jóra-roszra egyaránt. Legközvet-' fenébb s szinte kikerülhetetlen ha­tás a levegő hőmérséklete, amelyl megfelelő tokon, szervezetünk me­legével együtthatóan, erősödésre, fejlődésre segit, mig a hőmérsékleti gyors váltakozása gyengítő, sőt végzetes bajoknak forrása. Ez el­len tehát védekeznünk kell, mely­J&P0!*1»0 1M02SQÖ Csütörtökön, pénteken és szombatod SU5, 7 és V4IO, vasarnap 8/i3, 5, V48 és V2IO órakor MAGYAR ZENE MAGYAR BESZÉD MAGYAR DALOK VASÁRNAP DÉLUTÁN,. Egy falusi leány szerelmi kalandja Főszereplők: Dita Parlo, Willy Irta : Székely János. Fritsch, Mály Gerő, Ligeti Juliska, Dezsflffy László. Rendes helyárak. Jegyelővétel. Csak 16 éven felüliek nézhetik meg. nek kezdetleges s egyben legsi­keresebb módja, az élet kezdetétől, megfelelő fokozatos edzés, ide tar­tozóan az öltözködés is. Az öltöz­ködés, a szervezetre vonatkozással, más életcélra nem szolgál, mint a légváltozás kiegyenlítésére. Hideg­ben-melegben mérséklő. Hogy az­tán nagyon fontos tekintetbe jön mégis a ruházkodás anyaga, színe, alakja, stb. r ebből is származik a szervezet erősítése, fejlődése, vagy ezek elmaradása, sőt koragyengité­se, pusztulása: — ez annyira köz­ismert, hogy felesleges időzni fe­lette. Azonban ha természetes cél­jától eltér, p. o. hideg ellen nerrS véd, meleg ellen nem mérsékel, — vagy szabása akadályozza a szer­vezet sejtjeinek rendszeres áram­lását, ez által igen sok bajnak, sőt korai pusztulásnak lehet és les2 is okozójává. Például a manapság divatos szük és tulmagas sarkú nőt cipők, a véráraminak a sarkon át vonuló rendszeres fordulását aka­dályozzák s ezáltal nemcsak aköny nyed és biztos járást teszik lehetet­lenné, hanem izomgyengüléseket is okozva, a csontok összeköttetését is lazítják, különböző szívbajoknak is okozói lévén. Hogy mik követ­keznek ebből és ezután, arról nemi szükséges tovább elmélkedni, az egész-ségre vonatkozólag, hiszen előttünk az élet nagy kórházi álla­pota, a csonkabonkák, nyomorgók légiója, a kórházak folyosói se ké­pesek már befogadni a minden rendü-rangu betegeket, gyermeke­ket!! A szervezetet alkotó sejtek ala­kulásában, áramlásában, természe­tes fejlődéshez, erősödéshez szük­séges elemek között, szintén főhe­lyet foglal el — a táplálkozás, il-

Next

/
Oldalképek
Tartalom