Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-26 / 192. szám

JSÍIRFRYIDÉK. 1930. augusztus 26. A Vitézi Szék impozáns díszközgyűlésen ünnepelte Szabolcsvármegye társadalma Reviczky László altábornagyot A vármegyeháza erkélyéről nemzetiszínű zászló leng, a lépcsőháházat délszaki növények, színes virágok ékesítik, a folyosókon, a nagyteremben vitézi címerek ékeskednek. Az ősi székház ma gyönyörű magyar ünnepnek tárta fel kapuját. Vitézi ünnep ez, dicső mult emlékeinek, legendás fényű neveknek felidézője, letűnt századok ragyogásának sugárkévézése a szomorú jelenben, a magyar történelem legszebb lapjainak tündöklése ebben a borús magyar vigasztalanságban, ahol a holnap ködbevesző múltját révedező tekintettel, aggodalommal és sokszor kishitüséggel nézi a magyar. Vitézi ünnep van ma a vármegyeházán, a magyar férfiúi erények kiteljesedése, a hadban rettenthetetlen, békében csodákra képes magyar férfi jellem inkarnációja előtt való hívő és bizakodó hódolás: vitéz revisnyei Reviczky Lászlónak, a Szabolcsvármegyei Vitézi Szék kapitányának ünneplése abból az alkalomból, hogy a kormányzó őfőméltóága altábornaggyá nevezte ki. A megyeháza folyosóján gyönyörűen dekorált vitézek sorfala áll és a magasztos ünnepre egyremásra érkeznek a vármegye, a város társadalmának kiváló reprezentánsai, egyházi, katonai, polgári életünknek jeíesei. Itt látjuk dr Erdőhegyi Lajost, Szabolcs és Ung vármegyék főispánját, Mikecz István alispánt, vitéz Deschán Benő tábornokot, aki a nemzeti hadsereg tisztjeinek impozáns küldöttsége élén jelent meg, Énekes János pápai prelátus, kanonokot, Szohor Pál helyettes polgármestert, Virányi Sándor vármegyei .főjegyzőt, vitéz Toókos Gyula ezredest, a Vitézi Szék törzskapitányát, a hivatalok, hatóságok, intézmények előkelőségeit teljes számban. A díszes közönség, a vitézek betöltik a megyeháza nagytermét, a vitézek hozzátartozói a karzaton helyezkednek el. Az ünnepséget megelőzően valamennyi felekezet templomában hálaadó istentisztelet van. Az ünnepelt altábornagy, vitézi székkapitány a római katholikus templomban hallgat szentmisét, amely alkalommai Énekes János prelátus kanonok hatalmas történelmi elmélyedéssel mutatja ki szent beszédében, hogy a vitézi erények tisztelete Szent Imre korának erkölcsi java és ettől kezdve minden idők magyarságának jellemvonása. A templomból a város négyes fogata hozta vitéz Reviczky László altábornagyot, aki mellett Szohor Pál városi főjegyző, a polgármester helyettese ül. A nagyteremben az elnöki széket vitéz Toókos Gyula ezredes, a Vitézi Szék törzskapitánya foglalja el. Ott látjuk az emelvényen dr Erdőhegyi Lajos főispánt, Mikecz István alispánt, vitéz Deschán Benő tábornokot, Virányi Sándor vármegyei főjegyzőt, Szohor Pál helyettes polgármestert, vitéz Bar czaujfalussy Egon őrnagyot, á Szabolcsvármegyei Vitézi Szék széktartóját. Tóokos Gyula törzskapitány a Hiszekegy imájával nyitja meg a díszközgyűlést, majd Virányi Sándor, vármegyei főjegyző, Szohor Pál polgármesterhelyettes, vitéz Barczaujfalussy Egon széktartó — küldöttségben mennek az ünnepeltért, akit lelkes éljen köszönt a terembe érkezésekor. gyáros üdvözlő beszédet, majd mmt nyugdíjas tiszt köszönti bajtársai i nevében a vitéz altábornagyot, aki? nek kitüntetése a nyugdijasok lelkében kettős örömöt keltő, bizakodást kiváltó tény. i Vitéz Reviczky László altábor; nagy megindult hangon, bensőséI ges hálával mond köszönetet az imi pozáns ünneplésért, melyet nem 1 személye iránt, nem a munkássága j iránt megnyilvánuló demonstrációj nak, hanem a Vitézi Rend intéz; ménye iránt mutatkozó megértő, támogató szeretet jelének tekint és Toókos Gyula törzskapitány üdvözli a kitüntetett székkapiiányt. Toókos Gyula törzskapitány, a díszközgyűlés elnöke fogadja a vitéz altábornagyot, akihez a következő beszédet intézi: Kegyelmes Uram! Igen tisztelt vendégeink! Kedves bajtársaim! Ünnepet ülni gyűltünk itt ma egybe. Ünnepet ülni — vitézi ünnepet, melyre az alkalmat és ré. szünkre a szerencsét az a körülmény szolgáltatta, hogy vitéz Fő- w ^ ^ w kapitányunk, Magyarország főméi- j min7°íyet logad* eí tóságu kormányzója vitéz revisnyei ' Reviczky László ny. tábornok, vármegyei vitézi székkapitány urat altábornaggyá előléptetni méltóztatott. Katonai lelkünk puritán egyszerűsége, de különösen az altábornagy ur ő nagyméltóságának előkelő szerénysége nem engedik meg a zajos, fényes ünneplést, sőt ő nagyméltósága még azt sem, hogy ez alkalommal az ő kiváló érdemeit méltassuk. De elvégezte ezt helyettünk a legilletékesebb faktor, a Kormányzó ur őfőméltósága, aki a vitéz székkapitány ur katonai, vitézi és hazafiúi érdemeit a legkiválóbbak közé sorolva, őneki az altábornagy:, címet adományozta. Mikor e tényt itt hivatalosan köztudomásra hozni szerencsés le- . hetek, arra kérem Nagyméltóságo- ] dat, engedje meg, hogy vitézi törzs- ) kerületem Iminden vitéze nevében!ép( ugy, mint a magam nevében is, kifejezést adhassak annak a mély tiszteletnek és igaz, ragaszkodó szeretetnek, ^mellyel mindannyian Nagyméltóságod személye iránt viseltetünk és amelyből kifolyólag szivünkből kivánjuk, hogy Nagyméltóságú székkapitány ur e cím viruló egészségű, boldog viselőjeként — az emberi kor legvégső határáig: éljen, éljen, éljen! A hadsereg, a vármegye, a város, a cserkészek üdvözlete. A Vitézi Rendnek, amelyben a. magyar nemzetet fenntartó nagy erkölcsi erők keltek életre, szűksége van a közérzés támogatására, serkentésére, amelyet ez, a társadalmi kasztszellemet nem isn^rő, testvéri szellemmel összefogni tudó intézmény meg is érdemel. Utal a most lezajlott nagy fővárosi ünnepségek hatalmas erejének jelentőségére és a közérzésnek hasonló eszményi megnyilatkozását látja a Vitézi Rend ünnepnapjában is. A díszközgyűlés a Himnusz hang jaivai és az ünnepelt altábornagy lelkes éljenzésével ért véget . A díszközgyűlés után a vitézek értekezletet tartottak, majd a Korona magyaros díszbe fogott nagytermében áldomásra gyűltek össze az ünnep résztvevői. Erdőhegyi Lajos dr. főispán köszönti a kormányzót • A fényes banketen a katonazene| kar mély szépségű számainak sorát ] Kéhler Rákóczi-nyitányával kezd| te meg Kiss János karnagy vezeté! sével . j Irredenta nóták hangzanak a j teremben és a vitézek szelleme í gyújtja a hazafiság parázsló tű' j zét. amikor dr. Erdőhegyi Lajos j főispán a jelenlevők lelkes tapsávai ; fogadottan szólásra emelkedik és j Magyarország kormányzóját kö} szönti ihletett szavakkal a követj kezőkben: > Uraim! Ugy érzem, e fehér asz" ! tai mellől, — ahova Szabolcsvár ] megye első vitézének a tisztele" tére, ünneplésére jöttünk össze, nem kelhetünk fel anélkül, hogy ne köszöntsük, ne igyunk vitéz: áldomást a nemzet első vitézének, a haza ma élö legnagyobb fiának — az első magyar embernek, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságának egészségére. (Viharos éljen és taps.) Uraim! Az a piadeszta, — ahová e férfiút a Nemzet egyeteme a haza szolgálataiban kifejtett önzetlen munkálkodásának mintegy elismeréséül emelte — nem engedi meg nekünk, hogy őt, helyesebben az O nagyságát, kiválóságát, az Ö önzetlen munkálkodását egy pohárköszöntő keretében méltassuk — ez a feladat már a jövő történetíróinak fogja majd egykoron a hivatását — a kötelességét képezni. Mi, Uraim, ilyen alkalomkor nem tehetünk egyebet, mint szivünk, lelkünk sugallatára, parancsára hallgatva az egek Urához Őérte hőn fohászkodva — ősi magyar szokáshoz hiven — egy szívvel, egy lélekkel káltjuk: Éljen! Éljen! Éljen! Vitéz nagybányai Horthy Miklós! A zenekar a viharos éljennel fogadott beszéd után eljátssza a Himnuszt és a lelkek hő fohásza itt a vitézi áldomás szines és hangulatos perceiben könnyesen szárnyal a magyarok istenéhez... Fokozódik a lelkesedés, amikor vitéz Toókos Gyula törzskapitány mondja el gyújtó erejű köszöntőjét: „á Monté Sí. Gabriele acélba öntött, villogó szemű királya' A háromszoros éljent lelkesen visszhangozzák a szivek, majd az üdvözlések következnek. Vitéz Deschán Benő tábornok a hadsereg üdvözletét tolmácsolja lelkes szavakban, kiemelve Reviczky altábornagynak a Vitézi Rend fejlesztése terén elért kiváló érdemeit. Virányi Sándor vármegyei főjegyző a vármegyei törvényhatóság, a vármegye közönsége nevében köszönti a megye büszkeségét, akit nemcsak mint hadverő hőst méltat, hanem markáns szavakkal, mély visszhangot keltőn jellemezte, mint a vármegye társadalmi, politikai, gazdasági életének jelentős, példásan tevékenykedő előkelő reprezentánsát is. Szohor Pál, Nyíregyháza város főjegyzője, és helyettes polgármestere költői ihlettel és lendülettet idézi a messze multat, amikor az ősi nyiregyházi templomban hadverő és a hadak után erőt gyűjtögető hősök siettek és bizonyságot tesz róla, hogy a régi vitézi szellem ma is lobog Nyiregyháza közönségében is és itt, ezen az ünnepen a vitézek iránt, az ünnepelt iránt való szeretetben, tiszteletben spontán lángol fel. Buttler Sándor báró, a varmegyei cserkészet elnöke a jövő vitézei, a magyar- cserkészek nevében mond megkapó melegségü, ma Mielőtt most itt felszólalnék — mondotta — kénytelen vagyok bejelenteni elfogultságomat őnagyméltósága iránt, amelyből kifolyólag nem lehetek illetékes arra, hogy itt — akár félhivatalosan is — beszélhessek. De bátorkodom mégis szót kérni abban a biztos tudatban, hogy ez az elfogultság' mindannyiunkban él, akik az ő előkelő gondolkozását, kiváló katonai, vitézi és polgári erényeit s lekötelező modorát közelről ismerjük. Mindennapos szokás már napjainkban a honfiul erényeket világító mécshez, fáklyához stb. ha", sonlitani. Szerencse reám nézve,' hogy ő nagyméltósága kimagasló* egyénisége nem enged meg ily mindennapi hasonlatokat; de ugyanakkor probléma is nekem, hogy miként jellemezzem szük szótárammal az ő kiváló kvalitásait. Mivel ehhez gyengének érzem magam, engedtessék meg nekem, hogy csak"pár szóval irjam le azt a képet, amelyet őnagyméltóságávai való i 6 éves ismeretségünk a lelkembe rajzolt. Mint a Kárpátok és a Doberdő rettenthetetlen, szivős védelmezőjét és a Mte. St. Gabriele acélba öntött, villogó szemű királyát ismertem meg őt. Ez a kép, s az oláh fogságban szenvedett marti* rium .elképzelése tartotta fenn magát a legmarkánsabban emlékeimben a lehiggadt békeévek bekövetkezéséig. Az utóbbi évtized, anélkül, hogy» e tüzvilágitásu hősi képet elhomályosította volna, mind színesebb vo/ násokkal ecsetelte előttem azt a képet, amelyet az ünnepelt ur, — mint e vármegye legkiválóbb gazdája — testesített meg. A legmelegebb tónusu kép azonban azóta rajzolódott elém, amióta őnagyméltóságát mint — igy kell mondanom: — bájos családfőt is alaposan megismertem. Ha e három, képet egybefoglalva lehetne ábrázolni, — egy drágakövekkel ékes arany koronát ér" zékitenénk meg az ünnepelt fején; melyhez az aranyat: az ő szilárd jelleme és gazdag tudása, az ékköveket: abszolút erényei — a korona glóriáját: dicső katonai múltja szolgáltatják. Boldog az a nemzet, amelynek ilyen vezérei, ilyen nagyjai vannak! Mert, ha ma még zokogva bug is a tárogató a meggyalázott magyar rónán egyszer csak riadót fuj a kürt és — mintha délibáb emeiné magasba, — magyar hadak bontakoznak ki a szomorú homályból! Dörög az ágyú, lazul a lánc, recseg-ropog a rozoga béklyó. — Rajta magyar, üsd, vágd, ihoí az osztrák, amott a cselák, vadul fut az oláh, remegve íes a rác! De messze kalandoztam et a jövendőbe. Egyelőre csak ott tartunk még, hogy örvendve ünnepeljük itt a hármas magyar erény kiváló megtestesítőjét, vitéz Reviczky Lázló altábornagy ur őnagym éltóságátfe szivünkből kíván juk, hogy ő, mint példaképünk so~