Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
1930. augusztus 1. JSflrÍRYIDÉK. 3 kell keresni. E tekintetben dohányjövedékünk minden módot és alkalmat felhasznál arra, hogy dohányainkat fogyasztásra alkalmasabbá és exportképessé tegye. Dohánynemesitő kísérleti telepet tart fenn, szakértőt külföldi és főleg egyiptomi tanulmányútra küldte ki, hogy az ottani fejlettebb gyártási módokat elsajátitsák. Másfél évvel ezelőtt pedig egy magyar feltalálóval lépett szerződéses viszonyba, hogy annak találmányát a dohányjövedék részére hasznosítsa. E találmánynak lényege abban áll v hogy alkalmaztatása mellett elvész a magyar dohánynak jellegzetes és kellemetlen illata, a gyártmányok jó zamatot és illatot nyernek, ugy hogy a silányabb minőségű hazai dohányból is a finomítás intenzitásának megfelelőleg egészen kiváló és jobb minőségű cigarettákat és szivarokat lehet gyártai. Amelett pedig ez a finomitási eljárás OICÍŐ • 1 i és minden hozzávaló szükséglet bel földön állitható elő. A kísérletek a dohánygyárakban hónapok óta folynak és • ! az uj gyártási módnak premierje Szent István napján lesz, amikor a finomitási módszerrel előállított cigarettával fog a dohányjövedék a közönség elé állani. Egyelőre egy különlegességi gyártmányt hoz forgalomba Ízléses kivitelben »Budapest« név alatt, mely cigaretta megicözeliti minő" ségben az egyiptomi cigarettákat és a kényesebb Ízlést is kielégíti; később a közönséges eladásban tömegfogyasztásra az úgynevezett »Petőfi« cigarettákat egészen olcsó áron, mely cigaretták kizárólag hazai dohányból készültek a fentemiitett finomitási módszerrel* i t VÁROSI MOZGÓ Csütörtökön utoljára 7 és 9 órakor Világszenzáció! Újdonság! ff RAZZIA I KIKÖTŐBEN Izgalmak izgalma 8 fejezetben. CARMEN BONI: UTCA GYERMEKE 9 órakór katonazene. — Kertmozi. A Molnárszövetség „végszó^-ja a vámőrlés ügyében A következő sorokat kaptuk: A nyilvánosság előtt kezdtük, t,ehát ez előtt keli befejeznünk is Góth László kormányfőtanácsos ur őméltóságával folytatott eszmecserénket. — Ne méltóztassék tiszteletlenségnek venni, ha ezt távirati stílusban tesszük. — Csupán nem akarunk visszaélni a »Nyirvidék« nobilis szívességével. Eddig kölcsönösen az ellentéteket hangoztattuk. Most próbálkozzunk arról beszélni, amiben egyetértünk. — Amit őméltósága a konjunktúráról, túlméretezésről, vegyes elemekről és az invesztíciókról mondott, azt nagyban és egészben mi is aláírjuk. Csupán az invesztíciókra vonatkozólag nem értünk teljesen egyet, mert legnagyobb részük a technika haladása és a verseny által diktált szükségszerűségből keletkezett. Tapasztalat szerint az a molnár, aki a technika haladásával és a versennyel lépést tartani — tehát fennmaradni — kíván, átlag; öt évenként renoválni kénytelen. Ez pedig rettenetes és alig kiszámítható teher és a molnárt átlag öt évenként ujabb és nyomasztó adósságba dönti. — Az újításokból az őrlető közönségnek csak haszna lehet. < i Aki 34 százalékot kért buzaőrIésnél, az árdrágitó és uzsorás. Mi lennénk az elsők, akik az ilyen lelketlen és lelkiismeretlen molnárt feljelentenők; Tehát kérünk nevet és adatot, hogy eljárhassunk ellene. A 16—18 százalék vám értéke relatív fogalom. Lehet elég, lehet sok, lehet kevés. A terményáraktól függ. Tökéletesen igaza van őméltóságának abban, hogy a mai terményárak mellett, habár szűkösen is, mert túlnyomó a megyében a rozsőrlés, el lehet vele jobb időkig tengődni, őméltósága bizonyára ugy számol — ami természetes is —, hogy a buza mai értéke Nyíregyházán — kerek számot mondjunk — 20 pengő, a rozsé 12 pengő. És itten van a tévedése. Mert igaz, hogy a gazda ennyit kap terményeért, bárkinek is adja el (inclusive boletta), de ha a malomnak őrlési vám fejében adja, akkor a malomnak ugy a buza, mint a rozs három egész pengővel kevesebbet ér..— Azért, mert a boletta-törvény ércelmében a malom vámkeresményének minden métermázsája után az »alapba« 3 pengőt befizetni tartozik. Ha pedig vámkeresetét eladja, még külön két százalék forgalmi adót, — holott buza és rozs eladása után senki más az országban forgalmi adót fizetni nem tartozik. ' Azonkívül természetesen vámkeresménye után még külön is megfizetni tartozik az általános forgalmi adót. — A törvény tehát a malom terheit óriási mértékben emelte. — A helyzet az, hogy a malom a vámkeresetét képező búzát napi ár szerint 20 pengőért, a rozsot 12 pengőért adhatja el. — De ugy a buza, mint a rozs eladási árából 3 pengőt a kincstárnak tartozik adni. — Ebből következik, hogy a mindenki másnak ma 20 pengőt érő buza, illetve 12 pengőt érő rozs, a malomnak csak 17, illetve 9 pengőt ér. Egyéb fontos okokon kivül tehát már ezért is ragaszkodunk a pénzért való őrléshez. — Ha az őröltető a vámra szánt terményt bárkinek is eladja és az ezért kapott vételárat az őrlés fejében a malomnak adja a mai árak mellett, rendben volna a dolog. — Ebből a gazdára semmi kár, vagy* többkiadás sem származik. — De ha p. o. 100 kg rozsot ad a malomnak őrlési vám fejében, akkor a malomnak nem 12 pengőt, hanem csak 9 pengőt adott. — Ez a különbség pedig magában rejti nemcsak a malom amúgy is kérdéses csekélyke hasznát, hanem önköltségének egy hányadát is. — Ha tehát őméltósága az iránt tenne lépéseket, hogy ezen bizonyos 3 pengők befizetése alól a vámmálmokat mentesítsék, akkor az egész őrlési dij kérdés máris megoldódnák. — Ezen lépések sikere már az alaptörvényben gyökerezik. mert a törvény expressis verbis kimondja, hogy a vámmalom az általa megkeresett vámterményekre nézve termelőnek tekintendő. — Egyenlő elbánást biztosit tehát a törvény a gazdával. — Már most mit szólana a gazda, ha a rendelet arra kötelezné, hogy minden eladott métermázsa termény után 3 pengőt az alapba befizetni köteles? Már pedig a vámmalommal ezt teszik. Mint mondottuk, a mai árak mellett őméltósága által concedált vámok elviselhetők lennének, ha nem volna az a bizonyos 3 pengős befizetés. — De mit tanácsol őméltósága, ha esetleg — Isten mentsen! — a terményárak tovább esnének? Ha jelentékenyen esnének? Ez pedig nem lehetetlen, mert búzaáraink máris 2 pengővá múlják felül a világparitásos árakat (exclusive boletta.) — Akkor talán — esetleg már 3—4 hét múlva — újra kezdődjön az őrlési dij komédia? Ugy a gazdának, mint a molnárnak elég sok és más baja van és egyik félnek sem kívánatos ezen izgalmak újból való felidézése. — Már ezért is célszerűbb a pénzért való őrlés rendszere. Strand vonat vasár- és ünnepnapokon a Bessenyeitérről 8 5 0-kor indul, vissza Balsáról 18 4 9-kor, Bércéiről 19 , 8-kor. Menetdíj oda-vissza 1 P 50 fillér. Igaza van őméltóságának abban, hogy az üzemanyagok tényleg olcsóbbak lettek — a gazdának. — A gazda kap fuvardijmérséklést, adómentes benzint, szeszt, nyersolajat. — A malom nem. — Egy példa az »olcsóbb« nyersanyagból: A nyersolajért békében 6 koronát fizettünk. Ma 30 P-t. Ebből egyedül csak a kincstári haszonrészesedés cca 18 pengő! — Hogy a boletta-törvény rendelkezései a molnárra mennyi munkatöbbletet rónak, az még egyelőre kiszámíthatatlan. — A régi' egyszerű falusi molnár már nincsen. — Ma a molnárnak nemcsak mesterségét kell ismernie, hanem egyúttal jogász, technikus, vegyész. kereskedő és könyvelő is kell. hogy legyen. Igaza van őméltóságának abban is, hogy újból kétségbevonja a gazdaérdekeltségek hozzájárulására vonatkozó hirdetményünket. — De csak azért van igaza, mert első célzására nem nyilatkoztunk. — Szándékosan nem. — Vártuk, hogy az illető urak fogják felvilágosítani őméltóságát a tényállásról. — Minthogy ez nem történt meg, előadjuk igazolásunkra, — hogy julius 13-i közgyűlésünkre meghívtuk a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarát^ a kir. Gazdasági Felügyelőséget és a Nyíregyházi Gazdaszövetséget. — A két utóbbi testület képviselőit ki is küldte. — A megjelent urak hosszas és beható vita és számitások után kompromisszumszerüen kifejezetten hozzájárultak az egyébként méltányos 2 P 80 f-es őrlési dijhoz, miután az elébök tárt adatokból be kellett látniok, hogy a molnárság kérése nem tulcsigázott. — így jogosan és jóhiszeműen hirdettük a gazdaközönség érdekképviseleteinek hozzájárulását s minket lepett meg legjobban, hogy utólagosan dezavuáltattak azok az igen tiszteletreméltó urak, akikkel mi megegyeztünk, több mint 60 jelenlévő előtt. — Egyúttal biztosítjuk őméltóságát, hogy mig a jelenlegi vezetőség áll a Moinárszövetség élén, mindenkor loyális, törvényes és objektív fegyverekkel fogunk küzdeni. ' A kormány rendeletileg fogja az őrlési dijakat megállapítani s igy a kérdés rövidesen megoldást nyer. — Erre egyébként nem igen volna szükség, mert — ebben is igaza van őméltóságának —, minden kormányrendeletnél jobban rontja le az őrlési dijakat a malmok egymás közötti öldöklő versenye. — Azonban a legilletékesebb helyrő halllottuk néhány nap előtt a kijelentést, hogy a kormány a — pénzért való őrlés hive, mert ezt tartja a legtisztábbnak, legegye-nesebbnek és legbecsületesebbnek. — És mi is ezt valljuk változatlanul. Szomjas Gusztáv ur őméltósága bölcs szavait nemcsak a kiváló szaktudás, a helyzet helyes felismerése, nemcsak a szociális belátás. hanem az altruizmus is irányította. — őméltósága megteheti, hogy áldozattal őröljön, mert tudtunkkal nem a malmából él. — De az a molnár v akinek malma, sokszor több nemzedék keserves munkájának gyümölcse^ egyedüli vagyona és jövedelemforrása, nem osztogathatja széjjel vagyonát. — Egy malom nem altruista intézmény, hanem komoly ipari vállalat. — Az őméltósága által proponált őrlési vám-százalék százaléknak sok, de őrlési munkabérnek ma kevés. — Egyáltalán nem az a fontos, hogy mennyi a xém, hanem, hogy mi annak a vámnak
