Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-27 / 193. szám
2 JSFYÍRYIDÉK 1930. augusztus 27. Kontárok, strchmannok, védémesterek Irta: Pisszer János A Nyirvidék több száma élénken foglalkozott a cimben foglalt kérdéssel, kontároknak nevezvén mindazokat, akiket törvényes felhatalmazás és bizonyítékok hiányában, az ezekkel rendelkezők munkaterületein elfoglaltaknak találunk. Legutóbb a drogua és il" latszerkereskedök is panaszt hal1 lattak az ilyen, lényegében kontár tevékenységgel szemben és azt mondhatjuk, hogy teljesen mindegy, akár ipari, akár mezőgazdasági, akár kereskedelmi, vagy bármely téren is működik a szakavatatlan és arra jogosultságot nem szerzett, mindenképpen és mindenütt kontár az. Ezeknek a kontároknak működése nem csupárl a legitim uton a foglalkozást űzők szemszögéből tekintve sérelmes, de sérelmes a közszolgáltatások, sokszor a közrend és közbiztonság szemszögéből is.' Éppen «zért csodálatos, hogy a kontármunka büntetése a hatóságok részéről óly enyhe, hogy azt a kontár egyszerűen belékatkulálja a maga regiejébe és azzal önmagával elintézte már az ügyet. Ugy van ma már, hogy holmi kis büntetést nem vesz az komolyan, akibői a törvénytisztelet kipusztítását már az is bizonyítja, hogy kontárnak, stróhm annak, vagy védőmesternek beszegődik. Sokszor az ilyen kontár kiabál legjobban az őt ért sérelem mr att. Nem ott, ahol a kontárkodáson rajtacsípik, hanem mindig más esetekben. Ilyenkor ő a leghangosabb, hogy elterelje a figyelmet. Sokszor ő áll be őréül a legitim munka védelmének. Nem csupán a kontár a károkozó, hanem azok méginkább, a kik a kontárt védik, kontárkodását elősegítik, ezért a törvénytelen •cselekedetért pénzt fogadnak el és nem átallják kiállani ők is a piacra, tele tüdővel és fél téglával vert mellel hirdetni, hogy az ipar, a kereskedelem tisztességét, becsületét meg kell védeni! Beálla" nak u. n. strohmannoknak, védőmestereknek és magukra vállalják a törvénytelen, bűnös, büntetendő cselekmények minden ódiumát. Nem gondolják meg, hogy ezzel nemcsak önmaguknak, szakmatársaiknak és a köznek tesznek kárt, hanem példaadásukkal más gyenge erkölcsüeket is a bűnre csábítanak, kiteszik magukat szakmatársaik megvetésének. Igaz, hogy aki ilyenekre vállalkozik, az már mindezekkel kell, hogy leszámolt legyen. Elvégre neki hekuba minden, neki csak az a fontos, hogy ő a maga kis alamizsnáját zsebre vágja, hogy annál könnyebben állhasson ki a »platzra«, és hirdethesse a maga kiválóságát. Ugy gondolkodnak ezek a »strohmannok«, hogy ha nem ők vállalják el a bűnpártolás dísztelen és megvetendő foglalkozását, akkor ^elvállalja más, még olcsóbban is!!« Ezek a bűnözők már eleve fel" tét^ezík mindenkiről, hogy hasonló vállalkozásra bárki is kapható, mert hiszen az ő egyéni megítélésük szerint, a bűnözés, a bűnpártolás, a kihágások elkövetése, még hozzá pénzért, mindenkinek sajátja. Szegények, ők nem tehetnek arról, hogy saját maguk nem tudnak disztingválni. Nem tehetnek arról, hogy a törvények és a különféle rendeletek, bűnnek minősitik az ilyen pénzt is teremtő alkalmakat. Ok ezt minden fennálló rend ellenére is, legitim cselekedetnek tekintik. Elvégre néhány száz pengőt igy is keresnek és az után még »forgalmitc sem kell fizetniök, azt be sem irják bevételi naplójukba talán. Az ország iparossága pedig panaszkodik, jajgat, hogy ezeket a bűnösöket nem üldözi kellő erély" lyei a hatóság. A kereskedelem hiába igyekszik védekezni. Pedig a sérelmek itt is nagyok, amint azt a szaklapok is igazolják. A kontár az az embertypus, — amely igen alázatos a hatóságok, előtt. Önmaga iránt igyekszik két könyökkel is kiverekedni a sym" pathiát, a megértést. Minden igyekezetével azon van, hogy ő ugy álljon mások előtt, mint a szána* lomraméltóság mintaképe, a megbecsülésre érdemesek elsője, aki szolgálatkész felfelé, megértő, — mindenkinek jót akaró lefelé. Igy akkor nem sok sérelem esik rajta, sőt elnézést, néha támogatást nyer, legitim dolgaiban, mert hiszen ilyenek is vannak. Ha ráparancsolnak, akkor tesz-vesz,a parancsnak megfelelőleg. Szolgálatkész, sőt megbízható. Nem jár a szája ott, ahol nem kell. A büntetés azért kijár, ha rajta csipík a kontárkodáson, vagy a védőmesterségen. De ezek a bün' tetések oly enyhék, hogy azoktól megrettenni nem kell a kontárnak é »strohmann« védőmesternek. — Sokszor sikerül a dolgot »valami link szerződéssel is elparentálni. Éppen ezért, mert igy van, az e csoportba tartozó bűnözőket, az illető esetnél elérhetőnek vélt haszon többszörösével büntetni és e büntetést kíméletlenül végrehajtani kellene. Akkor megszűnnék a kontárkodás! A védőmesterség! Megrendítő szerencsétlenség történt e hó 24-én Kisvárdán. A strandfürdőben délután 4 óra felé fürdés közben belefulladt a vízbe Prager Lajos odavaló fiatalember. Senki sem vette észre, hogy a szerencsétlen fiatalember hirtelen elmerül a vi»ben, csak amikor már holtan bukkant fel. A strandon tartózkodó dr. Szilágyi József és dr. Sipos orvosok azonnal megkísérelték, hogy Prágert életrekeitsék, de ez már nem sikerült. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Práger régebb idő óta epilepsziában szenvedett s valószínű, hogy hirtelen rohama következtében vesztette ei/ eszméletét és bukott a víz alá. Szarna János debreceni férfiszabó érdekes adatai Barabás Béla felhívására Legutóbbi számunkban számoltunk be arról a mozgalomról, —í mely most Erdélyszerte megindult, hogy a régi igric és hegedős énekeket összegyűjtsék és átvigyék újra a magyar köztudatba. Egyik aradi lap indította ezt a mozgalmat, s mint olvasóink tudják, elsőnek Sándor József volt magyar képviselő, most a román kamara szenátora küldött egy vers, illetve verses krónika töredéket az aradi lapnak, melyben az aradi 13 hős vértanú történetének utolsó szomorú aktusát mondja el az isme" retlen szerző, mit egykor a magyar iskolákban is széltében, hoszszában tanultak és szavaltak. Aztán vándorénekesek járták az országot, és ezt a krónikás éneket adták elő, még pedig Sándor József szerint igen nagy sikerrel éppen Kolozsvárott is. A legutóbbi lapszámunk tudósítására jelentkezett Sztarna János debreceni férfiszabó, aki a krónikás vers teljes szövegét leírva átadta nekünk. Mint elbeszéléséből megtudjuk, Sztarna János ezelőtt harminc esztendővel Felsőbányán, Szatmár megyében járt elemi iskolába, ahol is ezt az alább következő teljes szövegű verset tanulták és szavalták. Sőt ezt a krónikás verset azokban az időkben ugy tanították, mint ma a rendes iskolai ének számokat. Tehát valóban énekelték és a debreceni szabómester maga is tudja a dallamát s szokta énekelni, ha egyszer ugy hozza a kedve. Mint Sztarna János elmondja, azokban az időkben igen népszerű volt az egyszerű nép körében is ez a dal, mert széltében" hosszában beszélték és énekelték. Különösen a Petőfi után hiressé lett koltóí színmagyar nép tünt ki ennek az éneknek a terjesztésében, mert az egykori jó koltóiak valahányszor nyolc, tiz szekérrel bejöttek Felsőbányára, vagy Nagybányára és itt eladták a kerti terményeiket, hazafelé mindig ezt a dalt énekelték végig a közel tiz kilométeres uton — mondja tovább visszaemlékezéseit Sztarna János szabómester. Édesapja annak idején bányafelügyelő volt s ő tőle is számtalanszor hallotta ezt a dalt énekelni. Sajnos, azt nem tudja a derék szabómester, hogy ki is volt ennek az éneknek eredeti szerzője. Azt ellenben igéri Sztarna János, hogy alkalmas, kottaismerő ember előtt hajlandó elénekelni ezt a éneket, hogy igy a dallamát is megmenthessük, már csak azért is, — mert mint Sztarna mester mondja, — harminc esztendő óta hogy elkerült Felsőbányáról, ezt az éneket soha, sehol se hallotta. Különben pedig álljon itt az m 6OSAP OLLO Ma, kedden utoljára Nyíregyházán 1/ 25, 7 és V2IO órakor _AL JQL SQN : SINGING F QQL Sserdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor COWBOY FILM: Vadnyugati szerelem. BÜNÜGYI FILM: Mindenki gyanús BURLESZK: Keleten a helyzet változatlan. A kisérő zenet a Vltaphon 60 tagu szimphonikus zenekara szolgáltatja seját hangos aenegépünkön. éneke a maga eredetiségében: ÉNEK az aradi tizenhárom vértanúról Jaj de busán süt az őszi nap sugára Az aradi vártömlöcnek ablakára. Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, Ki a börtön fenekén a hfelálra kész. Elitélték sorba mind a tizenhármat, Szőttek, fontak a nyakukba ezer vádat, f Elnevezték felségsértő pártütőknek, Hogy a magyar szabadságért harcra keltek. Uram fia az ítélet: akasztófa, Mintha útonálló gyávák lettek volna. Mintha méltók sem volnának egy lövésre, Katonákhoz, férfiakhoz illő végre. Oh, de boldog kit elsőnek nevezének, Hogy a halált legelőször öleié meg. Jaj, de akit legvégsőnek hagytak hátra, Hogy bajtársi szenvedését végig lássa. , I i : • ! I Damjanichot hagyták végső vértanúnak, Bár mindig előlállott a csatában. Ott áll köztük mankójára támaszkodva, ^ Mint egy dűlőfélben levő templom tornya. Nyilik már a börtön ajtó, vas a zárja, Jertek, jertek hős magyarok a halálba. Búcsúzzatok el egymástól mindörökre, Ugy menjetek, ugy várjatok jobb életre. 1 ) Ki is jöttek vérző szívvel haloványan, Elbúcsúztak egy pár szóval katonásan. Gyerünk bajtárs az Istenhez fel az égbe, Hogy fordítsa szemeit a magyar népre. Bajtársai mind ott függnek már előtte, Öt is viszik, ő is megyen már előre. És megáll az akasztófa közelében, Megöleli, megcsókolja keservében. Isten veled szabadság akasztófája, Rajtad halok meg hazámért, át nem hiába. Sürög, forog már a hóhér a kötéllel, Számolni egy magyar hősnek életével. Mintha amit szenved nem is halát lenne, Mintha nem is sirba, hanem bálba menne. Damjanich meg igy kiált fel nyugalmában: Vigyázz hóhér! Fel ne borzold a szakálam. A németek buta képpel bámulának, Hogy bátran mond jóéjszakát e világnak. Aradi vár, aradi vár halát völgye, Híres magyar hősöknek a temetője. Viruljanak környékeden sirvirágok, Felejthetetlen lesz az ó egy halálok! Beküldte: ' I ( Sztarna János férfiszabómester, Debrecen* Vendég-utca 65. Belefulladt a kisvárda! strandfürdőbe egy fiatalember
