Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-22 / 189. szám

JSÍIRFRYIDÉK. 1930. augusztus 22. A „szélsőséges" nacionalizmus Rang, vagyon és tehetség szerint progresszív módon kell mindenkinek teljesítenie kötelességét, hogy elérhessük azt, amit el akarunk érni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter mondotta ezt Miskolcon Borbéiy-Maczky Emil főispán installációján. Valóban nem lehetett volna jobban összesűríteni az önálló és független Magyarország felépítésének azt a vezéreszmélyét, amefy legelső feltétele a nemzet vágyai beteljesülésének. Progresszivitás a munka, a kötelességek vállalásában és teljes egyöntetűség azokban a fő kérdésekben, amelyeknek megoldásától függ a nemzet sorsa. Ez alapon szólított fel összefogásra mindenkit Gömbös Gyula, hirdetve, — hogy csak ugy lesz országunk ismét naggyá és erőssé, ha minden magyar polgár társadalmi állására és felekezetre való tekintet nélkül bele tud olvadni a nemzeti munka harmóniájába. Lehetnek elválasztó vonalak a nemzet egyes tagjai között, de abban a pillanatban, amint a nemzet érdekeinek felismeréséről és megvalósításáról van szó, le kell dőlniök a szétválasztó gondolatkorlátoknak — és amint a honfoglaló Árpád nem társadalmi osztályokra tagolva foglalta el e hont, hanem elődeink egységes és koncentrált erejével, ugy az uj honfoglalásnak is az egész nemzet összesített, vállvetett erejével kell megtörténnie. Bölcsesség, megfontoltság és céltudatos akarat által teremtette meg Árpád apánk az itt lakó néptörmelékek legyőzésével az őst Magyarországot, éppen olyan erőskezű és céltudatos kormányzásra van szüksége a ma magyarságának is, hogy megmentse és megtartsa ezt a hont, amelynek védelmében az elődök hosszú zivataros századokon át folyamszámra hullatták vérüket. A hét törzs égyütt szállotta meg Magyarország síkjait és domboldalait, együtt tanácskozott és határozott mindenike s ha megszólalt a Lehel kürtje, ez nemcsak harci jel volt, hanem kifejezője annak, hogy Árpád vezér és a nemzet egyet akarnak s azt meg is fogják cselekedni, amit elhatároztak. : i , Ezzel a gyönyörű történelmi példaidézéssel emelt szót Gömbös Gyula a nemzet egészének összefogásával. Szélsőséges politikusnak szokták őt nevezni, mert nacionalista. Hát hogyan lehet szélsőséges jrányzat Magyarországon a na< cionalizmus, akkor, amikor az egész müveit világon a nacionalizmus a legtermészetesebb politikai középvonalat jelenti. Micsoda elferdülése a gondolkodásnak szélsőségesnek nevezni Magyarországon azt, aki a magyar erők érvényesülését, a magyar erkölcsök kihangsulyozását teszi politikai irányeszméinek gerincévé. El lehetne-e képzelni azt Angliában, Franciaországban, vagy Itáliában, hogy szélsőségesnek nevezzék azt a politikust, aki angol, vagy francia, vagy olasz nemzeti politikát hirdet. Bizonyára nem! Ezért kell revideálnunk azokat a tantételeket, amelyeket nagy hévvel' hirdetnek egyesek és pártok, hogy nem vezetnek-e világnézeti differenciára, amelyeknek összeütközésében elvész a magyar gondolat. Minekünk nem világnézeti ervekért kell "küzdenünk, hanem magyarságunk érvényesüléséért — s mélységesen igaza van Gömbös Gyulának, hogy Istent, Hazát szeretni nem lehet eléggé szélsőségesen, mert aki nem szélsőségesen szeret, az egyáltalában nem szeret. á Vármegyei Vitézi Szék angnsztns 24-én díszközgyűlést tart a vármegyeháza dísztermében Szabolcsvármegye Vitézi Széke folyó évi augusztus hó 24-én, vasárnap délelőtt 10 óra 15 perckor Nyíregyházán, a Vármegyeháza dísztermében a központi és nyir; bogdányi járás vitézi értekezletével kapcsolatosan vitéz revisnyei Reviczky László székkapitánynak altábornaggyá történt legfelsőbb kinevezése alkalmából díszközgyűlést tart. Az ünnepélyes fogadás és díszközgyűlés sorrendje a következő: 1. Fogadás. 1. Önagyméltósága fogadása küldöttség által Nyíregyháza vasúti állomásán reggel 8 óra 45 perckor. 2. A vendégek a küldöttséggel fogatokon a róm. kath. templom elé vonulnak. Szemle a kivonult vitézi, cserkész és levente diszszakaszok felett. 3. Istentisztelet felekezetek szerint 9 órai kezdettel, utána a vi tézi, cserkész és levente szakaszok diszelvonulása. II. Díszközgyűlés. 10 óra 15 p. kezdettel diszKözgyülés a vármegyeháza dísztermében. 1. Törzskapitány megnyitja a díszközgyűlést a Nemzeti Hiszekeggyel. 2. Az elnök egy három tagu küldöttséggel az ünnepeltet meghívja. ( 3. A megjelent székkapitányt a Törzskapitány üdvözli, majd sorrendben következnek a katonai, megyei és városi hatóságok köszöntői, melyekre a Székkapitány együttesen válaszol. 4. Ülés berekesztése. Himnusz. III. Vitézi értekezlet. 1 IV. Diszáldomás 13 órakor a Korona-szálló dísztermében. Kisvárosi csendélet A kisvárosok társadalma nem akarja meghallani a kor intő szavát, süketen és vakon a rég elfelejtett mesgyén halad; nem érti meg a humanizmus nagyszerű gondolatát az emberszeretet és megbecsülés felemelő érzésével; nem vetkőzi le mint valami szennyes és véres inget az ököljog s a párviadal barbár szokásait, hanem továbbra is éü a maga kicsinyes, gyűlölködő életét. Apró pletykákból, suttogó megjegyzésekből durva botrányok pattannak ki, pofonok és kardok csattognak szinte nap-nap után. Az elavult etikette formák hősi pózba kényszeritik a legjámborabb kispolgárt, akinek a megsértett becsület jegyében kardot adnak a kezébe, hogy dicső lovagként vérrel szerezzen magának elégtételt. Az az aranyifjú, akinek valamely párbajban arcát eltorzították, — olyan büszkén jár kel a lovagiasság « e különös jelével, mint a tetovált zuhikaffer, vagy az üvöltő dervis, aki vallási őrjöngésében kés sel megszabdalta arcát. Gyakori eset, hogy a viaskodást újságcikk, vagy nyílttéri közlemény előzi meg. Az emberek félnek a nyilvánosság véleményétől s azonnal érzékenyen szisszennek fel, ha nevüket nyomtatásban látják egy kellemetlenebb üggyel kapcsolatban. Ilyenkor a békés filiszter, a podegrás nyárspolgár kiássa rozsdás harei bárdját s bősz csataorditással rohan a küzdelembe. — Természetesen a közvélemény óriási érdeklődéssel figyeli az eseményeket. Előszeretettel számolja, hogy ki mennyi pofont adott és kapott, ki lesz a győztes, lesz-e tragikusabb kimenetele az ügynek, vagy csak félig szabdalják össze egymást az ellenfelek. A nyárspolgár egészen megkötyagosodik attól, hogy szürke személyét most egyszerre az" egész város a szájára vette. Fantasztikus mesékkel fűszerezi az affért. — Lepofoztam barátom, halálra pofoztam — dicsekszik kidüllesztett mellel, de közben zsebkendőjével rejti ei a viadalban ökolcsapásoktól alaposan megdagadt orrát és kihasadt száját. Most legújabban Békéscsaba köz véleményét tartja izgalomban, illetőleg mulattatja egy hasonló eset. Az ottani lapban a következő érdekes nyilatkozat jelent meg: Nyilatkozat. Dr. Molnár György ur egyesek előtt azt a kijelentést tette, hogy revansképpen a julius 28-iki öszszecsapásunkra (melyben tréninghiányom miatt — sajnos — nem kiütéssel, hanem csak pontozással győztem), — botjával leüt, illetve agyonüt. Kelemen László ur viszcmt azt híreszteli, hogy ugy megpofozna engem, hogy a f... enne meg —, ha nem sajnálna. Én azonban nem akarok ünneprontó lenni s azért mély tisztelettel arra kérem a fenti 'két urat, hogy szíveskedjenek tervbevett lebunkózásomat sürgősen s a legnagyobb Ielkinyugalommal elintézni, mert már csak rövid ideig tartózkodom Csabán. Azt az egy-két agyonütést majd csak kibírom valahogy. Figyelmeztetem azonban a két urat, hogy előbb a pofono' kat osszák ki s csak azután bunkózzanak le, mert fordítva hullagyalázás bűntettébe esnek. Tehát: »Uraim, csak egymásután !« Pofozásomat és Iebunkózásomat mély tisztelettel várva, maradok szívélyes üdvözlettel Vasas Mihaiy, festőművész. Amint látjuk, minden kis városban egyformán zajlik az élet. A legénykedés, a virtuskodás, — ahogy megszűnt a világháború, — uira felütötte a fejét. Vájjon rm annak az oka, hogy a háborúban a virtuskodók és legénykedők hallgattak. Hogy nem lehetett hallani sem a fronton, sem itthon szavukat. Hát ez csak békebeli magyar specialitás volna ? AN6 OS APOLZiO Ma és mindennap Hétköznap V

25, 7 és V

210, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor leghatalmasabb beszélő, zenélő és éneklő filmje (AZ ÉNEKLŐ BOLOND) Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. Állandóan beépített saját amerikai leadó gép. á magvar nemzet két ágbeli | magyarság egysége Irta: Cserép József dr. USj y A magyar nemzet tehát két ágbeli magyarság egysége, a pannonés a méd-magyarságé. Ez utób" j bihoz, a Myrina gigász amazon \ népéhez, tartoztak eredetükben a a székelyek, a »hires Iófejü« myzok ivadékai, nem pedig valamely idegen népség. Az ő tömegükben és -helyzetükben idegen nép nem válhatott volna sem nyelvben, sem érzésben oly törzsökös magyarrá, hanem sokkal inkább oláhhá. A még, ma is járatos székely átok, »Verjen meg a Napistenk, maradványa az ő ősi kultuszoknak, amiért Egyiptomból kiüldöztettek. — Csakhogy ők nem hungárok, csupán az Árpád-magyarok azok; a pannónok sem hungarok, de szlávok sem. Ellenben a hunok szlávokhak látszanak az alánokkal együtt: az egyetlen hun szó, amiről tudunk, sztrava »áIdomás«, egész szlávizü; a roxolánok neve is erre vall. Ezek egész szittya életmód és szokások közt élt nomád, civilizálatlan népsokaság. A magyarság ellenben ősi kultur-népek sarjadéka; Myrina amazon népe, valamint a pelaszgok mindenfelé magukkal vitték a kulturát: Hispániába a mórok, Libyába a mau" rok, (akik egyedül nem voltak nomádok Északafrikában, hanem földmivelők, mint Heródot irja"), Egyiptomban a maurok, Előázsiában a médek és arménok; a Kaukázusmelléki Ibéria (= Libya is)' ríépe, Görögország őslakói sThrákia alapitói — mind a kultúra hordozói és terjesztői. Anonymus szerint Jáfet fia, Magog, a magyarok őse; a görög theogonia szerint Japetos és