Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-17 / 186. szám

19Z0. augu Z/ÚS 17. Félém ntazás Budapestre A Szent István-heti féláru uta­zás ez évben az előző évektől el­térően csakis a Szent Imre iga­zolvány alapján vehető igénybe. Igazolvány kizárólag a Menet­jegyirodában kapható. Egy-egy utazás érvénytartama 8 nap. Részletes felvilágosítást nyújt a Menetjegyiroda. Tekintettel a Szent István heü nagy forgalomra, a Mene' jegyiroda vasárnap délelőtt is^ nyitva lesz. Etadóhivatali üzenet K. F. urnák, Helyben. Szociális érzésének miifelháborodása igaz­ságtalan. Legelemibb szabály, — hogy Ítélkezéseinkben ne csak egy felet hallgassunk meg. Az Ön által elitélt és talán vállalatunk részéről csendes magányában ki­zsákmányolásnak minősített eset helyes megvilágításban a követke­zőképen áü: Tény, hogy egy lap­kihordó havi törzsfizetése 16 P {És ennek dacára, 4—5 jelentkező van havonta, akiket, sajnos, kény­telenek vagyunk hely hiánya miatt elutasítani.) Ezért a pénzért na­ponta cirka két órát dolgozik. Ha­vonta 26 napot számítva, ez 52 óra munkaidőnek felel'meg. A bekasszirozott előfizetéEÍ dij után járó százalék havonta a legkisebb példányszámot kihordónái is 25— 30 P körül van. Van azonban nem egy olyan is, aki havonta 45—7° pengő között keres. Amikor pedig negyedév van, akkor magasabb összegre megy a jutaléka. De ve­gyünk alapul'három átlag számot: 3o-f-43-f-7o pengőt. Ennek az át­laga 48 pengő. Hozzáadva a 16 pengő fixet, minimálisan kitesz 64 pengőt havonta. Ennek hiteles voltáról könyveink betekintése foly tán bárki meggyőződhetik. Ve­gyünk most kasszirozásra 3 teljes munkanapot, ami maximum 30 óra (t. 1. sem nagyon korán, — sem nagyon későn nem lehet láto­gatni az előfizetőket), tehát össze­sen ténylegesen eltölt szolgálatunk ban 82 órát, ami még két heti mun kaidőnek sem felei meg. Tessék összehasonlítani most ezt a kerese­tet, melyhez semmi néven neve­zendő képzettség nem kelf, sok di­piomás ember havi 80—90 pengős keresetével, akkor meg tetszik lát­ni, hogy ha nem is dus fizetések ezek (amit mi nem állítunk), de nem is oiyan megvetendők, amely­ért mi nékünk szégyelni kellene magunkat a mai viszonyok között, tatjuk mint fényes dokumentumát cióját illeti, azt köszönettel nyug­tassuk mint fényes dokumentumát annak, hogy akikhez mi kenyeret dobunk, azok minket kővel szoktak visszadobni. Mi — dicsekedés nél­kül mondhatjuk — számta'an eset­ben bocsátjuk lapunk terét ön­zetlenül a köz rendelkezésére. Er­ről Ön — ha egy kis fáradságot vesz magának — nagyon könnyen meggyőződhetik azoknál az egye­sületeknél, amelyeknek tudomá­sunk szerint nemcsak szerény köz­katonája, 'hanem részben még ma is egyék vezére. Mi tudjuk nagyon jól, hogy hi­vatásunk a közönséget szolgálni, mi tudjuk nagyon jól, hogy ,mi a nagy közönségért vagyunk, de tudjuk azt is, hogy az erkölcsi testületek tagjainak, még kevésbbé a vezetőségi tagjainak nem az a kötelessége, hogy a fent jelzett módon gyakoroljon kritikát műkö­désűnk felett. Ez amennyire nem magyaros, épp annyira nem ke­resztényi eljárás. Szíves »támogatását« még egy­szer köszönjük és nagyon hálásak vagyunk önnek, hogy módot adott véletlenül elejtett »alapos« nyilat­kozatával á tények megviláigitá­;sára. ?• JNÍYÍRYIDÉK. Práger ás Domány-cág üzlete Kossuth-tér 12. szám alá (Lányi gyógyszertár mellé) lett áthelyezve­B031 —4 Riport a nyíregyházi fag?!a!fosokról A fagylaltszakmában is nagy a koskürrescia. — Nyolcról harminckettőre szaporodtak a gnraló fagyialtosok a tavaly óta Nyíregyházán — Nesat Eímas, aki Macedóniából jött Nyíregyházára fagylaltot árnlni. — Mit mondsnak a fagy­laltgyárosok ? Röviden igy lehetne definiálni: megfagyasztott cukros viz Íze­sítve. A mindennapi életben azonban még rövidebben, egysze­rűen fagylaltnak mondják. A ká­nikula hőhullámaiban perzselődő emberek nern győzik eléggé di­csérni a feltalálóját, de még talán náluknál is jobban áldják megte­remtőjének nevét a fagylaltgyáro­sok. Mert a kánikulai rekkenő hőségben valóban nem lehet utolsó do'og fagylaltkészitőnek len­ni. < Azaz nem volna utolsó dolog, ha ebbe a szakmába is nem ütött volna belé az az őrült nagy kon­kurrencía. De ma már ők is ugy elszaporodtak, akár csak eső után a gomba. Nyíregyházán a tavaly nyár óta nyolcról harminckettőre emelkedett a guruló fagyialto­soknak a száma. Az ember ha végig mogy a. x utcán, lépten-nyomon beleütközik egy­egy csengős fagylaltos-kocsiba. — Tiz fillér egy porció ostyatölcsérbe gyömöszölt fagylalt. Veszik is sű­rűn az emberek s mégis nagyon szétforgácsolódik a haszon. Hiába, rossz időket élünk. Egyébként nagyon ügyes hadi­taktikával dolgoznak ezek a moz­gó fagylaltárusok. Kitűnően tud­ják, hogy melyik házban lakik gyermek s onnan addig nem tágí­tanak, amig üzletet nem csinálnak. Mert hát a csengetésnek sem lehet a végtelenségig elle^llni. Én azonban kifogtam rajtuk. A 10 fillért előre kikészítem a fiam­nak, aki igy siet kiváltani a maga porcióját, még mielőtt a kocsi a házunk elé érne. A fagylaltos tud­ja, hogy a mi ablakunk alatt már nem kell csengetni. Tiz fillért igazán megér egy zavartalan dél­utáni álom, amely egyszersmint a fiam számára egy porció fagylal­tot is jelent. Nem is szólva arról, hogy ezzet a mindennapi üzletkö­téssel a fagylaltipart is milyen hathatósan támogatom. Az elmúlt forró délutánok egyi­kén a lakásomtól a bujtosi strand­ig útközben összesen 13 fagylal­tossal találkoztam. Egyikét-mási­kát sebtében meg is interjuvoltam. Valamennyien a rossz gaz­dasági viszonyok és a nagy konkurrencia miatt panasz­kodnak. — Nagyon rosszul megy, na­gyon sokan vagyunk, — mondja az egyik megszólított árus. Van olyan fagyíaltkészitó, akinek io kocsija is szalad. Tavaly csak nyolcan voltunk, az idén harminc­két fagylaltárus járja Nyíregyháza utcáit. Nagy a munkanélküliség. Próbálkozik mindenki. Amióta a dinnye-szezon beállott, — nagyon megcsappant a keresetünk. Ma mindössze 8 ostyát adtam el, — vagyis eddigi bevételem mindössze 80 fillér. Tovább egy nagy emeletes sarok ház árnyékában 4 fagylaltos kocsi áll egy csoportban. A fagylaltosok lehetőleg mindenütt az árnyékot keresik. A napfény erős ellensége a fagylaltnak. Kérdésemre elmond­ják, hogy a közönség leginkább a csokoládé, vanília, málna és narancs fagylaltot szereti. Ezeket felváltva hozzák, mert a kocsiban csak kétféle fagylalt számára van hely. Este 6—7 óráig járják az utcákat. Az utcák tekintetében nincsen beosztásuk. Mindenki ar­ra megy, amerre akar. Az elszámo­lás a gazdájukkal egyiknél liter­számra, a másiknál a tölcsérek Szama 3£rc.ri*it tnrténik. A napi keresetük felől érdek­lődöm- Az egyik pi. tegnap 1 pen­gő 70 fillért keresett. Naponta át­lag 110—120 tölcsért ad el. — Minden 2 darab eladott ostya után 5 fillért kap. A 20 filléres tölcsére­ket senki sem veszi. Hetek óta nem adott eí '»nagy fagy!alt«-ot, sőt az emberek legnagyobb része, ha volna, 5 filléres adagokkal is beérné. Ma nagyon meggondolják a vevők, amig 10 fillért is kiadnak fagylaltra. Amint tovább indulok, az egyik fagylaltos utánam szalad. — Aztán nehogy valami rosszat tessék rólunk irni, nagyságos ur'i Elég szomorú dolog, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Nehéz ke­nyér ez, uram. Nagyon kell az em­bernek törnie magát, hogy a napi 3 pengőt megkeresse. De akkor le is strapálja magáról a hust. — Rosszul megy az üzlet — mondja a legközelebbi sarkon ácsorgó fehér sapkás árus is. Jó idő kell, hogy legyen, hogy 3—4 pengőt megkeressek egy nap alatt, de ebből is egy pengőt elvisz­nek a hitelbe vásárlók. Sokan kérnek azzal fagylaltot, — hogy a pénzt azonnal Hozzák. So­hasem látom többet őket. Pedig vannak a »blicc.elők« között uri asszonyok is. (Megnyugtatom, — hogy az ilyen nők nem lehetnek uri asszonyok, még ha ugy is vannak öltözve.) 1 liter fagylalt mellett átlag 70 —80 fillért lehet keresni. Különös, hogy az emberek legszívesebben a törököktől szeretnek vásárolni, pedig ők nem adnak sem jobbat, sem többet azért a pénzért, mint mi. : Alig teszek néhány lépést, — épen a török kocsijával találko­zom. Festett, virágdísszel ékesí­tett rendes kétkerekű sárga taliga, akárcsak a többi. A hátulján, mint valami régi zöldre festett postalá­dában húzódnak meg az egymás­ba csúsztatott ostyatölcsérek. A kocsi elején fehér cédula, rajta e felírással: »Szali Abdul Hamid, Nép­kert-utca 5., Nyíregyházai A kocsi tologatóját, amint megtu­dom, Nesat Elmasnak hívják. — Honnan való? — kérdezem tőle. — »Macsedonyi.« — Hogy megy az üzlet P — »Gyenge mén.« — Mennyit keres naponta? — »Keves«, — nem lehet 2 pengő. — Hol tanult meg magyarul? — »Voltam Szegeden 5 évig.« Szóval Nesat Elmas eljött Mace­dóniából Nyíregyházára, hogy té­len cukorkát áruljon, nyáron pedig eladjon naponta 3—4 liter fagy­laltot és megkeressen napi 2 P-t. Az utolsó fagylaltárus, aki­től interjút kérek, a bujtosi stran­don árulja a megfagyasztott cukros izes hüsitőt. A karjára húzott sza­lagon 352-es szám látható. Csak neki van joga a strandon fagylaltot árulni. A strand büffése minden tölcsér után 2 fillért kap a gazdá­jától. Ezért 12 fillér a fagylalt a strandon. Neki már nagyobb sze­rencséje van. Naponta 150—200 tölcsért ad el, sőt vasárnapokon néha 400-at is. Alkalmam volt beszélgetni Nyír­egyháza egyik legnagyobb cukrász­dájának és fagylaltgyárának a tu­lajdonosával is, aki a fagylaltfor­galom idei menetérői a következő­ket mondotta: — A nyári évad már nagyon előrehaladt. Amikor a dinnyeérés megin­dul, a fagylaltforgalom nagyon megcsarsnan. • Egyébként is a fagylalt szezon­ja májusban és juniusban van, amikor még nincsen gyümölcs és a fagylalt az újság ingerével hat. Az idén nagyon gyenge volt a for­galom, aminek részben a gazdasá­gi depresszió, másrészről pedig a kedvezőtlen időjárás az oka. Ta­valy nyáron legalább is kétszer annyi fagylaltot adtunk el, mint az idén. fD-usJ Bérbeadóm megbízásból a Bencs László tér 5. sz. alatti házban levő egy üzlethelyiséget azonnalra, továbbá a Vay Ádám u. 7. sz. alatti házban levő két szoba, eliszoba és mel­lékhelyiségekből álló lakást a folyó évi október hó l tői, Dr. Nyerges Miklós ügyvéd, Bocskay-utca 9/b. 6600-í fóapkaté miné&a&tl!

Next

/
Oldalképek
Tartalom