Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-17 / 186. szám

19Z0. augu Z/ÚS 17. Félém ntazás Budapestre A Szent István-heti féláru utazás ez évben az előző évektől eltérően csakis a Szent Imre igazolvány alapján vehető igénybe. Igazolvány kizárólag a Menetjegyirodában kapható. Egy-egy utazás érvénytartama 8 nap. Részletes felvilágosítást nyújt a Menetjegyiroda. Tekintettel a Szent István heü nagy forgalomra, a Mene' jegyiroda vasárnap délelőtt is^ nyitva lesz. Etadóhivatali üzenet K. F. urnák, Helyben. Szociális érzésének miifelháborodása igazságtalan. Legelemibb szabály, — hogy Ítélkezéseinkben ne csak egy felet hallgassunk meg. Az Ön által elitélt és talán vállalatunk részéről csendes magányában kizsákmányolásnak minősített eset helyes megvilágításban a következőképen áü: Tény, hogy egy lapkihordó havi törzsfizetése 16 P {És ennek dacára, 4—5 jelentkező van havonta, akiket, sajnos, kénytelenek vagyunk hely hiánya miatt elutasítani.) Ezért a pénzért naponta cirka két órát dolgozik. Havonta 26 napot számítva, ez 52 óra munkaidőnek felel'meg. A bekasszirozott előfizetéEÍ dij után járó százalék havonta a legkisebb példányszámot kihordónái is 25— 30 P körül van. Van azonban nem egy olyan is, aki havonta 45—7° pengő között keres. Amikor pedig negyedév van, akkor magasabb összegre megy a jutaléka. De vegyünk alapul'három átlag számot: 3o-f-43-f-7o pengőt. Ennek az átlaga 48 pengő. Hozzáadva a 16 pengő fixet, minimálisan kitesz 64 pengőt havonta. Ennek hiteles voltáról könyveink betekintése foly tán bárki meggyőződhetik. Vegyünk most kasszirozásra 3 teljes munkanapot, ami maximum 30 óra (t. 1. sem nagyon korán, — sem nagyon későn nem lehet látogatni az előfizetőket), tehát összesen ténylegesen eltölt szolgálatunk ban 82 órát, ami még két heti mun kaidőnek sem felei meg. Tessék összehasonlítani most ezt a keresetet, melyhez semmi néven nevezendő képzettség nem kelf, sok dipiomás ember havi 80—90 pengős keresetével, akkor meg tetszik látni, hogy ha nem is dus fizetések ezek (amit mi nem állítunk), de nem is oiyan megvetendők, amelyért mi nékünk szégyelni kellene magunkat a mai viszonyok között, tatjuk mint fényes dokumentumát cióját illeti, azt köszönettel nyugtassuk mint fényes dokumentumát annak, hogy akikhez mi kenyeret dobunk, azok minket kővel szoktak visszadobni. Mi — dicsekedés nélkül mondhatjuk — számta'an esetben bocsátjuk lapunk terét önzetlenül a köz rendelkezésére. Erről Ön — ha egy kis fáradságot vesz magának — nagyon könnyen meggyőződhetik azoknál az egyesületeknél, amelyeknek tudomásunk szerint nemcsak szerény közkatonája, 'hanem részben még ma is egyék vezére. Mi tudjuk nagyon jól, hogy hivatásunk a közönséget szolgálni, mi tudjuk nagyon jól, hogy ,mi a nagy közönségért vagyunk, de tudjuk azt is, hogy az erkölcsi testületek tagjainak, még kevésbbé a vezetőségi tagjainak nem az a kötelessége, hogy a fent jelzett módon gyakoroljon kritikát működésűnk felett. Ez amennyire nem magyaros, épp annyira nem keresztényi eljárás. Szíves »támogatását« még egyszer köszönjük és nagyon hálásak vagyunk önnek, hogy módot adott véletlenül elejtett »alapos« nyilatkozatával á tények megviláigitá;sára. ?• JNÍYÍRYIDÉK. Práger ás Domány-cág üzlete Kossuth-tér 12. szám alá (Lányi gyógyszertár mellé) lett áthelyezveB031 —4 Riport a nyíregyházi fag?!a!fosokról A fagylaltszakmában is nagy a koskürrescia. — Nyolcról harminckettőre szaporodtak a gnraló fagyialtosok a tavaly óta Nyíregyházán — Nesat Eímas, aki Macedóniából jött Nyíregyházára fagylaltot árnlni. — Mit mondsnak a fagylaltgyárosok ? Röviden igy lehetne definiálni: megfagyasztott cukros viz Ízesítve. A mindennapi életben azonban még rövidebben, egyszerűen fagylaltnak mondják. A kánikula hőhullámaiban perzselődő emberek nern győzik eléggé dicsérni a feltalálóját, de még talán náluknál is jobban áldják megteremtőjének nevét a fagylaltgyárosok. Mert a kánikulai rekkenő hőségben valóban nem lehet utolsó do'og fagylaltkészitőnek lenni. < Azaz nem volna utolsó dolog, ha ebbe a szakmába is nem ütött volna belé az az őrült nagy konkurrencía. De ma már ők is ugy elszaporodtak, akár csak eső után a gomba. Nyíregyházán a tavaly nyár óta nyolcról harminckettőre emelkedett a guruló fagyialtosoknak a száma. Az ember ha végig mogy a.

x utcán, lépten-nyomon beleütközik egyegy csengős fagylaltos-kocsiba. — Tiz fillér egy porció ostyatölcsérbe gyömöszölt fagylalt. Veszik is sűrűn az emberek s mégis nagyon szétforgácsolódik a haszon. Hiába, rossz időket élünk. Egyébként nagyon ügyes haditaktikával dolgoznak ezek a mozgó fagylaltárusok. Kitűnően tudják, hogy melyik házban lakik gyermek s onnan addig nem tágítanak, amig üzletet nem csinálnak. Mert hát a csengetésnek sem lehet a végtelenségig elle^llni. Én azonban kifogtam rajtuk. A 10 fillért előre kikészítem a fiamnak, aki igy siet kiváltani a maga porcióját, még mielőtt a kocsi a házunk elé érne. A fagylaltos tudja, hogy a mi ablakunk alatt már nem kell csengetni. Tiz fillért igazán megér egy zavartalan délutáni álom, amely egyszersmint a fiam számára egy porció fagylaltot is jelent. Nem is szólva arról, hogy ezzet a mindennapi üzletkötéssel a fagylaltipart is milyen hathatósan támogatom. Az elmúlt forró délutánok egyikén a lakásomtól a bujtosi strandig útközben összesen 13 fagylaltossal találkoztam. Egyikét-másikát sebtében meg is interjuvoltam. Valamennyien a rossz gazdasági viszonyok és a nagy konkurrencia miatt panaszkodnak. — Nagyon rosszul megy, nagyon sokan vagyunk, — mondja az egyik megszólított árus. Van olyan fagyíaltkészitó, akinek io kocsija is szalad. Tavaly csak nyolcan voltunk, az idén harminckét fagylaltárus járja Nyíregyháza utcáit. Nagy a munkanélküliség. Próbálkozik mindenki. Amióta a dinnye-szezon beállott, — nagyon megcsappant a keresetünk. Ma mindössze 8 ostyát adtam el, — vagyis eddigi bevételem mindössze 80 fillér. Tovább egy nagy emeletes sarok ház árnyékában 4 fagylaltos kocsi áll egy csoportban. A fagylaltosok lehetőleg mindenütt az árnyékot keresik. A napfény erős ellensége a fagylaltnak. Kérdésemre elmondják, hogy a közönség leginkább a csokoládé, vanília, málna és narancs fagylaltot szereti. Ezeket felváltva hozzák, mert a kocsiban csak kétféle fagylalt számára van hely. Este 6—7 óráig járják az utcákat. Az utcák tekintetében nincsen beosztásuk. Mindenki arra megy, amerre akar. Az elszámolás a gazdájukkal egyiknél literszámra, a másiknál a tölcsérek Szama 3£rc.ri*it tnrténik. A napi keresetük felől érdeklődöm- Az egyik pi. tegnap 1 pengő 70 fillért keresett. Naponta átlag 110—120 tölcsért ad el. — Minden 2 darab eladott ostya után 5 fillért kap. A 20 filléres tölcséreket senki sem veszi. Hetek óta nem adott eí '»nagy fagy!alt«-ot, sőt az emberek legnagyobb része, ha volna, 5 filléres adagokkal is beérné. Ma nagyon meggondolják a vevők, amig 10 fillért is kiadnak fagylaltra. Amint tovább indulok, az egyik fagylaltos utánam szalad. — Aztán nehogy valami rosszat tessék rólunk irni, nagyságos ur'i Elég szomorú dolog, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Nehéz kenyér ez, uram. Nagyon kell az embernek törnie magát, hogy a napi 3 pengőt megkeresse. De akkor le is strapálja magáról a hust. — Rosszul megy az üzlet — mondja a legközelebbi sarkon ácsorgó fehér sapkás árus is. Jó idő kell, hogy legyen, hogy 3—4 pengőt megkeressek egy nap alatt, de ebből is egy pengőt elvisznek a hitelbe vásárlók. Sokan kérnek azzal fagylaltot, — hogy a pénzt azonnal Hozzák. Sohasem látom többet őket. Pedig vannak a »blicc.elők« között uri asszonyok is. (Megnyugtatom, — hogy az ilyen nők nem lehetnek uri asszonyok, még ha ugy is vannak öltözve.) 1 liter fagylalt mellett átlag 70 —80 fillért lehet keresni. Különös, hogy az emberek legszívesebben a törököktől szeretnek vásárolni, pedig ők nem adnak sem jobbat, sem többet azért a pénzért, mint mi. : Alig teszek néhány lépést, — épen a török kocsijával találkozom. Festett, virágdísszel ékesített rendes kétkerekű sárga taliga, akárcsak a többi. A hátulján, mint valami régi zöldre festett postaládában húzódnak meg az egymásba csúsztatott ostyatölcsérek. A kocsi elején fehér cédula, rajta e felírással: »Szali Abdul Hamid, Népkert-utca 5., Nyíregyházai A kocsi tologatóját, amint megtudom, Nesat Elmasnak hívják. — Honnan való? — kérdezem tőle. — »Macsedonyi.« — Hogy megy az üzlet P — »Gyenge mén.« — Mennyit keres naponta? — »Keves«, — nem lehet 2 pengő. — Hol tanult meg magyarul? — »Voltam Szegeden 5 évig.« Szóval Nesat Elmas eljött Macedóniából Nyíregyházára, hogy télen cukorkát áruljon, nyáron pedig eladjon naponta 3—4 liter fagylaltot és megkeressen napi 2 P-t. Az utolsó fagylaltárus, akitől interjút kérek, a bujtosi strandon árulja a megfagyasztott cukros izes hüsitőt. A karjára húzott szalagon 352-es szám látható. Csak neki van joga a strandon fagylaltot árulni. A strand büffése minden tölcsér után 2 fillért kap a gazdájától. Ezért 12 fillér a fagylalt a strandon. Neki már nagyobb szerencséje van. Naponta 150—200 tölcsért ad el, sőt vasárnapokon néha 400-at is. Alkalmam volt beszélgetni Nyíregyháza egyik legnagyobb cukrászdájának és fagylaltgyárának a tulajdonosával is, aki a fagylaltforgalom idei menetérői a következőket mondotta: — A nyári évad már nagyon előrehaladt. Amikor a dinnyeérés megindul, a fagylaltforgalom nagyon megcsarsnan. • Egyébként is a fagylalt szezonja májusban és juniusban van, amikor még nincsen gyümölcs és a fagylalt az újság ingerével hat. Az idén nagyon gyenge volt a forgalom, aminek részben a gazdasági depresszió, másrészről pedig a kedvezőtlen időjárás az oka. Tavaly nyáron legalább is kétszer annyi fagylaltot adtunk el, mint az idén. fD-usJ Bérbeadóm megbízásból a Bencs László tér 5. sz. alatti házban levő egy üzlethelyiséget azonnalra, továbbá a Vay Ádám u. 7. sz. alatti házban levő két szoba, eliszoba és mellékhelyiségekből álló lakást a folyó évi október hó l tői, Dr. Nyerges Miklós ügyvéd, Bocskay-utca 9/b. 6600-í fóapkaté miné&a&tl!