Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-15 / 185. szám

JSrtfÍEYIDEK. A gazdasági kisantant kérdéséről is megemlékezett a ba­latonföldvári értekezleten Vass Jó­zsef helyettes miniszterelnök, an­nak a ki meri tő beszédnek a kereté­ben, amely a napi politika minden fontosabb kérdéséről felvilágosítá­sokat adott. A gazdasági kisantant kérdése a magyar közvélemény ér­deklődésének előterébe került s már ez a tény is mutatja, hogy megvalósulása, vagy meg nem va" lósulása fontos súllyal esik a mi gazdasági életünk serpenyőjébe is. A miniszterelnök-helyettes gene­zisét és kilátásait egyforma részle­tességgel fejtette ki a gazdasági kisantant tervének, megállapította, hogy mivel a politikai bázisokon nyugvó régebbi kisantant ma már érvényesülni nem tud, gazdasági fundamentum létesítésével próbál­ja megerősíteni magát. Nyilván ez a gondolat minden, csak nem ba­rátságos Magyarország irányában s ez is kötelességünkké teszi, hogy komolyan, de a gazdasági defetizmusnak ama káros szelleme nélkül nézzünk szemébe a dolog­nak, amely a magyar társadalom lelkén az utóbbi időben sajnos kis­sé elhatalmasodott. Az érdekelt államok gazdasági törekvéseiknek parallelizálására két tervet vetettek fel. Az egyik Cseh­ország, Románia és Jugoszlávia vámuniója, a másik csak a két ag­rárállamnak, Romániának és Jugo­szláviának agrárgazdasági uniója lenne, azért, hogy a kereslettel és kínálattal szemben egységesen lép­jenek fel s biztosítsák maguknak a harmadik állam fogyasztó pia­cát. Elméletben tehát ez az elgon­dolás, kérdés azonban, mi lesz a sorsa ennek a tervnek a gyakorlati kivitel során. E ponton a minisz­terelnök-helyettes utalt arra, hogy a bennünket körülvevő államok olyan vámszerződési viszonyban vannak egymással, hogy ha egy viszonylatban kedvezményt biztosit egyik a másiknak, ugy meg kell adruok ezt a kedvezményt a többi társállamoknak is. Amíg a jelen­legi kereskedelmi szerződések ér­vényben vannak, minden egymás között megadott kedvezményt e kereskedelmi szerződések ereje folytán meg kell adniok más álla­moknak is. Mivel pedig ezek a szerződések három-öt évre köt­tetnek, s egyoldalulag felmonda­ni nem igen lehet őket, az érdekeit államoknak meg van az idejük ar­ra, hogy megfelelően kimunkálják a maguk érdekének járható útjait. Ez az egyik nehézség a vámunió megteremtése terén. A másik ab­ban gyökerezik, hogy a vezető ha­talmak gazdaságpolitikája már ré­gen arra irányul, hogy Közép­európa gazdasági bajai szanáltas" sanak, még pedig a vámsorompók fokozatos leépítése segítségével. — Nyilvánvaló, hogy a kisantant uj gazdasági elgondolása ellentétben áh ezzel a törekvéssel s a nagyha­talmak nem vennék jó néven, na céljaikkai ellentétben akció indul­na meg Magyarország gazdasági bekerítésére. Nem igen fog sike" rülm Magyarországot Európa kö­zepén izolálni, ezt valószínűtlenné teszi a modern gazdasági élet szükségszerű összefüggésének tör­vényszerűsége, de egyébként ís már elmúlt az ideje annak, hogy politikai szakszervezetek próbál­hassák Magyarországot megfoj­tani. A miniszterelnök-helyettes e kérdések felvetődésének egyik köz. vetett hasznát abban látja, hogy a világ nagy gazdaságpolitikusai, bankárjai és áüamférfiai ráébred, tek arra, hogy nem elégséges örök. ké az ipari termelés kérdéseivel foglalkozni s a világ egész erejét az ipar és kereskedelem alátámasz­tására lekötni, hanem nagy pro­bléma és egyenrangú érdek emel­lett az agrártermelés, tehát ezt is figyelemmel kell kisérni. A magyar kormány felismerte ennek a modern elvnek az érvé­nyességét és arra törekszik, hogy az agrártermelés és agrárértékesi­tés fejlesztése párhuzamosan ha­ladjon az iparfejlesztéssel és az ipari értékesítéssel. A mezőgazda­sági termelést legalább is ugyan­olyan mértékben kell támogatni, mint az ipari termelést. Ha ugyan­is magában az ország belsejében egészségesebb egyensúlyt tudunk létrehozni a két nagy termelési ág között, ez már önmagában a vé­dekezés egyik eleme, vámuniók és hasonló kísérletek ellen. A magyar politika érdeklődésének centrumá­ba kell tehát kerülni a gazdasági kérdéseknek, mert minden problé­mák között a legelső a gazdasági válság bajainak enyhítését s egész­ségesebb fundamentumok lerakása a jövőre vonatkozólag. A miniszterelnök-helyettes be­szédének gazdaságpolitikai része arról tanúskodik, hogy a kor­mányzat felismerte e kérdések proeminens voltát s minden erejé­vel igyekszik kiparirozni azokat a veszedelmeket, amelyek akár kí­vülről, akár belülről hatva megza­varhatják az egészséges Hegyen" sulyozódás folyamatát. Intézeti felszerelések! Különös hajnali véres támadás foglalkoztatja hétfő óta a nyíregy­házi rendőrség bűnügyi osztályát • Hétfőn a hajnali órákban Péter János nyíregyházi lakost a Kótaji­utcában két ismeretlen egyén meg­támadta és ugy összeszurkálta, hogy a mentők véresen, eszmélet­len állapotban szállították az Er­zsébet kórházba. A magyarországi tanítóegyesüle­tek szövetségtanácsa az uj tanterv gyökeres megvalósítása, illetőleg a népoktatás korszerűbb irányba te­relése, valamint a tanítóság to­vábbképzése tárgyában n pont­ban foglalta össze kívánságait. Ezek szerint szükségesnek tart­ják: , 1. Az általános nemzetnevelés szempontjából a népiskola fejlesz­tessék ki 8 osztályúvá és ugy az osztott, mint az osztatlan népisko­lában egy tanítóra negyvennél több tanulót ne bízzanak. 2. Az iskolák építésénél, felsze­relésénél vegyék tekintetbe a kor­szerű követelményeket és külső kö­rülményekkel is biztosítsák, hogy az iskola munkahely legyen, ahol a tanulók az egész épületben össz­hangzatos ^munkaközösségben él­hessenek. i 3. A tanulót az iskolai munká­ján kívül, idejét és szellemi erejét végletekig kiaknázó munkára! ne 1930. augusztus 15. megbízásoknál a mintaisko'ák tan­erői részesüljenek előnyben. 8 Nagyobb tanítóegyesületek ugy állitandók össze, hogy tagjaik között képviseletet nyerjenek az egyes tudományágakkal és művé­szetekkel előszeretettel foglalkozó tanítók. 9. Egyetemi, vagy arra alkalmas középiskolai tanárokat bízzanak meg, hogy különleges kulturjava­kat dolgozzanak fel, végezzenek kutatásokat a magyar kultura min­den területén és az eredményt az egyetemeken tartandó tanfolyamo­kon közöljék a tanitósággaí. 10. A tanítótestületek könyvtá­rait cseréljék fel tudományos for­rásmunkákkal, jó könyvekkel és megfelelő pedagógiai szaklapok­kal. v, 11. Adják meg a lehetőséget, hogy a tanítók bel- és külföldön tanulmányutakat tehessenek. s Fehérnemíiek, paplanok, matracok, törülközők, harisnyák, zsebkendők, előírásos sötétkék szövetek l'JÜHBH leányok részére, fiuszövetek. Elő­írásos egyenruha,!?, feí­HÖkabátok, r> 1 o u s o k mér­ték után készítve, nagy választékban, legolcsóbb áron szerezhetők be: Ungár Lipót áruházában mmmumzammmmmmmimtamm a®S2S3®ESSS£5»á®S3SMBB Nyíregyházán, Luther-utca 4* szám. Telefon 63. — Alapítási év 1871. Véres ssnrkálás a Kótaji ntcában életveszélyes sebesüléssel A támadásnak szemtanuja nem volt, Péter Jánost pedig ezideig kihallgatni nem lehetett, mert sé­rülései életveszélyesek. A sérülések formájából azonban meg lehetett állapítani, hogy a támadók szu­ronyt, illetőleg kardot használtak s igy valószinüleg katonák voltak. A rendőrség ebben az irányban is folytatja a nyomozást. á tanítók kívánságai A magyar tanítók tizenegy pontban foglalták össze az nj tanterv gyakorlati megvalósítása és a tanítóság továbbkép­zése iránti kívánságaikat terheljék. 4. A nemzet nevelői, épugy .mint védői és igazságszolgáltatói, mun­kájuk fontosságához mért, nyugodt megélhetésüket biztosító javadal­mazásban részesüljenek. 5. Szűnjék meg az a rendszer, hogy a tanító munkáját aszerint minősítsék, hogy a tanuló a tan­anyagot, vagy a tankönyv tartal­mát szó szerint el tudja-e mon­dani. 6. Vármegyei központokban és később járásonként erre alkalmas iskolák fejlesztessenek mintaisko­lákká, melyekben a korszerű ne­velőoktatás elveit gyakorlatilag lássa megvalósítani a tanító. Adas. sék mód minden tanítónak, éven' ként legalább egyszer, hogy ezek­ben az iskolákdban három-három napot tölthessen és közvetlenül fi­gyelhesse meg azt a szellemet, amelynek az uj iskola egész éle­tét át kell hatnia. 7. Igazgatói és szakfelügyelői Örülnek szerlenié ár annak a nyáron szokatlan őszinte­séggel megirt vezércikknek, amely­Nyiregyháza város fejlődésének legfőbb akadályáról, a gyártelepek hiányáról emlékezett meg. Valóban mi is ugy vagyunk ezzel a rajong­va szeretett várossal és annak min­dig hűséggel és ragaszkodással kö­rülvett vezetőível, hogy túlzottnak találjuk azt a nagy optimizmust, azt a derűs lendületet, amellyel ezt a metropolist ékesítik benső gaz­dasági elgondolás könnyű mellőzé­sével. Mi ismerjük a vidéki várostársa­kat, látjuk, hogy ott a háború óta miként alakultak az építkezések. Legtöbb helyütt bérházakat emel­tek, iskolákat építettek. Nyiragy­házán alig volt iskolaépítés. Az egyházak erejöket meghaladó épít­kezésekben mutatták meg, hogy kulturális kötelességtudásuk ma­gaslatán állanak, a város azonban nem tudott eleget tenni iskolái ké­relmének. Itt nincs hajléka a ke­reskedelmi iskolának, a polgári is­kolának, a tanonciskolának. Igaz, hogy a város mai szorongatott anyagi helyzetében nem szívesen hallja az e téren jelentkező pana­szokat, mert valljuk be, ma már el­késtünk ezeknek a panaszoknak eré­lyesebb hangotatásával. Ma a vá­ros örül, hogy ha függő adósságai­nak kamatait rendezheti, számláit fizetheti és hallani sem akar kul­turális építkezésekről, legfeljebb akkor, ha majd azt a sokat emle­getett nagy kölcsönt megkapja. Hogy így elmaradtunk "iskola­építés tekintetében, annak egy­részt azok is az okai, akik nem tud tak a képviselőtestületben ellen­zéki hangot adni akkor, amikor még szó lehetett építkezésekről és előbbrevalónak találták a kövezési munkálatokat, a temetőrendezést és egyebeket az iskolaépítésnél. Most már mást nem tehetünk, mint résen leszünk, hogy a legkö­zelebbi kedvező alkalommal szót emeljünk, ha másként nem, — a sajtóban. Addig is tartsa felszí­nen a Nyirvidék városunk szépsé­gének hibáit. Hálás lesz a közön­ség érte. Gazdaságok részére mindenféle nyomtatványt jutányos aron készít a JÓBA-nyomda Nyíregyházán, Széchenyi út 9. Telefoa 139.

Next

/
Oldalképek
Tartalom