Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-11 / 130. szám

14 JSÍYÍRYIDÉKL 1930. junius 15. Bethiee nemzetiségi politikája A képviselőház csütörtöki ülésén tárgyalás alá került a (miniszter­elnökség költségvetése. Az el­hangzott felszólalásokra gróf Bethlen István miniszterelnök nyomban válaszolt s beszédében széles alapon fejtette ki a korm íny nézetét a választójogról, a munka­nélküliségről és a nemzetiségi kér­désről. A trianoni béke aláírásá­nak tizedik fordulóján, ajmjkor gondolataink a Kárpátok tövéig, az ősi Magyarország régi hatá­ráig kalandoznak el s amikor el­merengünk a háború után feldúlt régi közviszonyainkon és békebeli helyzetünkön, felettébb aktuális a nemzetiségi kérdéssel való fog­lalkozás, ez okból kissé bővebben foglalkozunk a miniszterelnöknek e kérdésben tett kijelentéseivel. — Tesszük ezt annál nagyobb kész­séggel, mert megváltozott viszo­nyaink közepette nagyon fontos­nak tartjuk, hogy a közvélemény­ben is felülkerekedjék az a nagy­vonalúság és céltudatosság, — a­ímelyekkel Bethlen ezt a fontos problémát tárgyalja és megvilá­gítja. Csonkamagyarországnak nin­csenek nemzetiségei, ma már a magyar kisebbségek lettek azokká az utódállamok területén, ennél­fogva nemzetiségi politikánknak vezető maximája kell legyen az, hogy Magyarország nyújtson esz­ményi példát és a gyakorlatban precedenseket arra nézve, hogy a humanizmus és szabadság elvei szerint miképen respektálandók a nemzetiségek nyelvi, kulturális és etnikai jogai. Hogyan rekrimnál­hatjuk mi a kisebbségeken elkö­vetett sérelmeket, hogyan nyújtson erkölcsi támasztékot panaszaiknak akkor, ha mi magunk nem va­gyunk a legteljesebb mértékben megértők és türelmesek azok iránt, akik ma Magyarországon él­nek és nem az államalkotó faj szülöttei. Ennélfogva politikánk­nak vezető elve a megértés és türelmesség a nem (magyar nyel­vüekkel szemben. Annál is in­kább, mert mindig ez az elv volt irányadó nemzetiségi politikánk­ban a imultban is, ezer esztendőr­re visszamenőleg s e princípiumtól csak akkor tértünk el a mult szá­zad második felében, amikor a nemzetiségi velleitások már a ma­gyar állam egységét kezdték ve­szélyeztetni a felcsapódó izgatá­sok. S akkor is csak az izgatókra sújtott rá a magyar állam büntető keze, maga a nép az ország egy részében sem volt megbénítva nyelvének és kultúrájának haszná­latában. A miniszterelnök legnagyobb el­ismeréssel emelte ki, hogy a ha­zánkban élő néimet kisebbségek törhetetlen hívet a magyar ál­lajmeszmének. Ilyeténképen sen­kinek sem jut eszébe sem a kor­mányzat, sem a helyi igazgatás vezetői részéről az, hogy ezt a gutgesind kisebbséget akár nyelvének használatában, akár kultúrájának fejlesztésében akadá­lyozza. A századok óta köztünk levő történelmi és társadalmi kap­csolatok az egymással való jól (megférést és a kölcsönös megér­tést eredményezték, a németség sohasem gravitált kifelé, ennél­fogva a maga sértetlen mivoltában konzerváljuk a nemzetiségekkel türelmes szentistváni gondolatot, amely Bethlen politikájának egyik alappillére. Türelmesek leszünk te­hát a jövőben is és ezzel világra­szóló példáját adjuk annak: ho­gyan kell jogállamban a nemzeti­ségi kérdést kezelni. Nyíregyháza polgársága kéri a magyar kormányt, hogy a béke revíziójának célját vegye fel kormányzati programmjába Pünkösd vasárnapján hatalmas erővel tiltakozó népgyűlés volt Nyíregyházán Pünkösd vasárnapján, amelyen a keresztény világ a Szentlélek cso­datevő erejének ünnepét üli, Nyír­egyháza város polgársága a Nem­zetiszövetség programmja szerint hatalmas népgyűlésen tiltakozott Trianon égbekiáltó igazságtalan sága ellen. A tiltakozó népgyűlés délelőtt fél 12 órakor a Korona­szálló előtti téren volt, ahol több száz főnyi közönség gyülekezett, hogy a gyászos évforduló ünnepi szónokát, Molnár Kálmán espe­rest meghallgassa. A népgyűlésen jelen volt Nyíregyháza számottevő polgársága osztály és felekezeti különbség nélkül, amint egyete­mes a magyar szívekben a tria­noni béke tarthatatlanságába ve­tett hit, a halálmegvető elszánt­ság: küzdeni az átkos béke ellen békés eszközökkel s ha kell fegy­verrel is. A népgyűlésen beigazoló­dott, hogy nem igaz a vezető kormány ellen hangoztatott az a vád, mintha a hatalmon levők nem törődnének Trianon borzalmas pusztításával, nem törődnének a szégyenbéke eltörlése érdekében megindult élethalál küzdelemmel. Ott láttuk a népgyűlésen Szabolcs­vármegye alsipánját, Mikecz Ist­vánt, ott láttuk a város első em­berét Bencs Kálmán kir. kormány­főtanácsos polgármestert és kísé­retükben ott voltak a hatóságok, intézmények, egyesületek, iskolák vezetői, ott voltak társadalmi éle­tünk reprezentánsai teljes szám­ban. Egységes magyar lelket, mindenre kész elhatározást, izzó hazafiságot, mérhetetlen fájdal­mat és a magyar feltámadás eljö­vetelébe vetett törhetetlen hitet dokumentálták azok, akik a nép­gyűlésen egységes frontot alkotva felvonultak. Az ünnepélyes keretek között le­zajlott népgyűlés a Magyar Hi­szekegy áhítatos imájával kezdő­dött meg, amelyet a Városi Dal­egylet adott elő. Az ima elhang­zása után Mikecz ödön dr. az integritás eszméjének egyik leg­odaadóbb és Iegönzetlenebb har­cosa jelent meg a Korona nagy­terme erkélyén és a következő beszéddel nyitotta meg a népgyű­lést: A trianoni béke nem magá­tól született, a trianoni bé­két csinálták Nyíregyháza város polgárai! Nem azért hívtunk titeket s azt hiszem, hogy nem azért jöttetek, hogy a trianoni béke szégyenének io éves fordulóján sebeinket mu­togassuk, panaszainkat sírjuk el. E tiz esztendő sok mindent elvitt ma­gával. Elvitte sok spines reményün­ket, illúziónkat. Magával vitte a magyarság tenger fájdalmát és —• szenvedését. Megrendítette a nem­zetek közötti igazság szolgáltatásá­ba vetett hitünket. Egyet nem tu­dott azonban elsodorni ennek a tíz esztendőnek iszapos folyója — a magyarságnak mind élőbbé s mind keményebbé váló akaratát. Azt az akaratunkat, hogy ezt a helyzetet, Trianonnak azt a gyalázatát, ame­lyet ráerőszakoltak i o év előtt erre a kábu't nemzetre, nem tűrjük, — meg akarjuk és meg fogjuk változ­tatni. io év előtt nem hittük, hogy a háborús gyűlölet hullámának apad­tával megmaradhatnak ennek a bé­kének az emberiséget és történel­mi igazságot arculütő rendelkezé­sei. Azt hittük, hogy Európa, a világ nemzetei, akik az igazság alap­ján állóknak hirdetik magukat, maguk fogják a hazugságnak azt a diadalmi emlékmüvét, amit Tria­non jelent, szétrombolni. 1918 ször­nyű tévedése után ez volt a ma­magyarságnak második nagy téve­dése. A trianoni béke nem magától született, a trianoni békét csinál­ták. Kényelmesebb volna azt monda­ni, hogy a történelem forgószele hozta létre ezt az alkotmányt, mert akkor várhatnánk, hogy jön majd egy másik forgószél, amely eliga zit mindent s nekünk csak vár­nunk kell. Bennünk úgyis megvan a Pató Pálok mindenre ráérő haj­landósága. Az elmúlt tiz esztendő minden keserűségével, minden illuzió-ron tásával azt a tanulságot véste a magyar lélekbe, hogy a trianoni szerződés eltörlése a mi feladatunk, a mi munkánk s hogy nem lehet ennek a nemzetnek sürgősebb, élet­bevágóbb feladata ennél. Vannak barátaink és szövetsége­seink. Ezek számára lehet a béke revíziójának kérdése az igazság ügye, a világbéke érdeke, nekünk azonban ennél is több. Miránk néz­ve ez a kérdés az élet vagy halál kérdése. Ezért hivtuk össze Nyíregyháza város polgárságát. Azért, hogy a tiz év murával ünnepélyesen és en­ennek az ezer év óta magyar vi­déknek minden elhatározottságával jelentsük ki a mi örökké tartó til­tiltakozásunkat Trianon szégyene f íllen s ajánljak fel annak lerombo­ásához a magunk munkáját, ere­jét s ha kell, vérünket is. Ezekkel a gondolatokkal • nyitom meg tiltakozó népgyülésünket. A tiltakozó népgyűlés ün­nepi szónoka A lelkek hatalmas. visszhangja volt a válasz a megnyitóra, majd a népgyűlés szónoka, Molnár Kál­mán esperes, kemecsei plébános jelent meg az erkélyen, hogy kö­zel egy órás hatalmas beszédében magasra lobogtassa a tüzes ma­gyar szivek lángját, hogy szónoki erejének istenadta varázsával fel­korbácsolja a legridegebb, a leg­közömbösebb emberben is az ősi nagy érzést, a faji szolidaritás, a nemzeti önérzet hatalmas • ér­zelemkomplexumát. Molnár Kál­Junius 9. Junius 10. DIADAL Hétfőn Kedden A VÁGYAK UCCÁJA Főszerepben VIRGINA VALLI és ELVARÁZSOLT KASTÉLY | Inán mint hírneves egyházi szónok I ismeretes a vármegyében, itt p Nyíregyházán pedig működése ide­| je alatt rajongásig szerették hi­£ vei gyujtóerejü szónoklataiért, ame i; lyek mint váteszi hatalmú megnyi­£ latkozások, élesztették az eszraé­riyiség tiszta oltártüzét a lelkek­ben. Most is áhítattal, mind job­ban felhevülő szívvel, hatalmas együttérzésben összeolvadó lélek­kel hallgatták prófétás beszédét, amelynek egy-egy . megállapítása után, mint a haragos tenger ár­ja csapott fel a hallgatók izzó lel­kesedésének hangvihara. Nem kö­zölhetjük egész terjedelmében a remekbe készült ünnepi beszédet, amely piros pünkösd napján a Szent Lélek tüzes nyelvek alak­jában leszállott sugallatával tol­mácsolta a magyar igazságot, mert a beszéd terjedelme egészé­ben való közlését nem engedi meg, de összefoglalóan megállapíthat­juk, hogy Molnár Kálmán elmon­dotta mindazt, ami Trianon el­len felsorakoztatható, mindazt, ami meggyőző bizonyítéka a magyar igazságnak. Volt valami szuggesz­tív, valami forrón magával ragadó beszédének egyszerűségében, amint a legnagyobb érzések szava min­denkor egyszerű. Könnyesen fo­gadtuk első mondatait, amikor arról szólt, hogy közvetlenül a pünkösdi oltártól jött ide a magyar igazság igehirdetésére. — A hősök temetőjéről szólt legelőbb aztán, arról, hogy a becsületes, hü magyar seregek Nagymagyar­országért haltak meg és aztán hallották a szellemi üzenetet, hogy a Kárpátok övezte ezeréves haza rablók martaléka. Szivekbe égetődő szavakkal érez tette át a megcsonkitottsá§ iszo­nyú fájdalmát, azután rámutatott a trianoni szerződés vakságára, bű­nös könnyelműségére. Bebizonyí­totta, hogy a békét diktálok hamis adatok alapján ítélkeztek fanzeus módra. Nyilvánvaló, hogy Magyar­ország nem bűnös a háború fel­idézésében, amit szemére vetet­tek, hiszen külpolitikailag Ausztriá tói függő helyzetben voltunk. A' csehek bűnösök, akik a legna­gyobb háborús uszitók voltak, mert jól tudták, hogy a központi hatalmak összeomlása után, amit a háborúban tanusitott árulásukkal maguk is előkészítettek, megva­lósítható Csehszlovákia alattomos, gonosz terve. És bűnös a bíbora felidézésében Ausztria, amelynek ma is kedveznek, mert félnek az Anschluss-tól, a Németországhoz való csatlakozástól. Az sem igaz, hogy mi a nem­zetiségeket elnyomtuk. Itt a szó­nok bátran és meggyőzően aposz­trofálta a nyíregyházi tirpákok ese­tét, akik ha Magyarország elnyom­ta volna a nemzetiségeket, nem le­hetnének tót anyanyelvük mellett is jó módban és nem volna lehet­séges az, hogy még ma is használ­ják anyanyelvüket, amint hogy — használják háborítatlanul ma is nyilvánosan az utcákon is és hall­gathatják ősi anyanyelvükön az is­tentiszteletet is. Szivettépő volt, amikor felidézte a megszállott területi magyarság sorsának kálváriás útját, azt az elnyomást, amelynek hóhérai a »Harminckettes baka vagyok én« kezdetű nótától, a Himnusz imádságától is rettegnek és bün­tetnek minden magyar életmegnyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom