Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-08 / 129. szám

1930. junius 13. * Péntek Nemzeti szentlélek Fekete nyomorúságunk trianoni •éjszakáján piros pünkösd hajnali ünnepét üljük. Fájdalmas ellent­mondás, zokogó diszharmónia! Mi íyen szép, boldogan biztató pün­kösdünk volt nem is olyan régen -és most... Csak emlékezni tudunk a ragyogó napokra és csak sirni tudunk elmúlt virágos tavaszunk döbbenetes sírján... A nyár ünnepe köszöntöt be hozzánk lerontott, fedéltelen haj­lékunkba. A termő nyár ünnepe, a teremtő nyáré, hozzánk, akik­nek csak bánat terem és magunk is csak rontani tudunk, pedig olyan sok mindent kellene ujjá teremteni. Áhítatunk magányában szálljunk magunkba és érezzük át parázsos bűnbánat szenvedtető tisztulásával, mi választ el ben­nünket a nyár ünnepének, piros pünkösdnek varázsos boldogságá­tól. Lássuk meg, hogy még mindig nem tanultunk meg látni. Vét­kezünk, mert rejtegetjük magunk velőtt a vétket. A nagy magyar vétket: örökségünket, ami nem le­het örök, mert csak nélküle le­het viruló ez a nemzet, viruló és •örök... Vétkünk, hogy egymást még most sem értjük meg, amikor olyan süket a világ és nem ért meg bennünket senki, senki... És saki árvaságunkban is megért, mit mondunk annak, ha nem érti ímeg, hogy • miért nem értjük meg egy­mást?... Mit mondunk?... Piros pünkösd ünnepe adj szint a mi feketén szürke hétköznapja­inknak. Adj önmagával békítő bé­két Trianon ünneptelen nemzeté­nek! Hadd felejtsük el, hogy mi­lyen rémségekre keli emlékeznünk. Add, hogy bizva várjuk a, Jövőt, ami vár ránk. Fesd elénk az uj Magyarországot: a régit, a nagyot, az igazit... Hogy dacosan imád­kozzunk érte és felépítsük újra. Munkánk tégláival és ha kell, hul­ló vérünk mártin, szent malteré­vel... Mindent adunk érte, mert mindent ad nekünk... Nagymagyar­•oszág! Szenvedésünk poklán meg­•érdemelt pünkösdi mennyorszá­gunk, érted zokogjon boldogító boldogtalansággal az ünnepi fo­hász!... Szentlélek eljövetele, amikor ün­nepelünk, keserű könny szentelt vize hinti meg szégyentől pünkös­di rózsás arcunkat. Fáj, ami nincs. Jaj, nincs! Nem jött el még, ami megmentene bennünket menthetet ­lenségünkben: a Nemzeti Szentlé­lek. Az összetartó, egymást meg­értő Magyar Lélek, melynek el­jövetele ezer éve késik. És most sem jön el, pedig így még soha­sem kellett. Száz Mohács döntött sirba, de most Trianon gyilkos férgei rágnak a magyar élet ko­porsójában. JöveJj, nemzeti szent­lélek, támassz fel bennünket! Minden imánk Érted sikoltson, Jk*I, évfolyam. 132. 87. minden álmunk Téged teremtsen, <; minden valóság a Te valóságodat É váltsa valóbbra! A lelketlenség ke- | résztél sújtó gyilkos kálváriáján, Te légy a mi Erőnk, tetszhalá- 4 lunkban, Te légy az újra éltető | Élet, Te légy áldott Kalauzunk ha I Nagymagyarország mennyországá­ba menetelünk purgatoriumos, szent, úttalan utján. Te lelkesítsd keresztre feszített, ezer sebtől vérző testünket, Nem­zeti Szentlélek!... Jöjjön el a Te Nagymagyarországod. IRODALOM Megjegyzések a „Szabolcsi Költök" c. kötetről A nyíregyházi könyvpiacon »Sza­bolcsi Költők« cimmei megjelent kötet, amelyben Tartallyné Stima Ilona, Fiák András, Nviri Sza­bolcs, Walter Ede és Vertse K. Andor legszebb költeményeikkel szerepelnek — feltétlenül irodalmi értéket reprezentál. A szabolcsi költők nevet ismert csengésüek Bu­dapesten is s ícsak a mai áldatlan állapotok gördítenek szinte elhá­ríthatatlan akadályokat érvénye­sülésük elé. A létért való vad küzdelem ma komor borulat a ma­gyar globuson, fásult, tompa alko­nyata a művészeteknek s a mű­vész, mint szárnyas denevér seb­I zetten, észrevétlenül repül a csil­lagtalan éjszakába. Ma a költők felőrlődnek a ke­nyérharcban, a tülekedés gyilkos tempója, a könyöklők, csörtetők hada elsodorja őket s lassan elszu­vasodnak, kiszáradnak, mint a ta­lajból kitépett koronás tölgyek. E kötet költői közül az egyik tollafosztott kócsag, aki egy falusi parochia udvarán sóvárogva nézi a lemenő napot. Ketten éhes szenzá­ciók gyötrött szerkesztői, mig a negyedik, falusi pelenkás pulyák pislákoló agyába abc-ét szögecsel, — akik felőrlődnek az élet taposó malmában, ,mig a gondolataik acé­los búzáján ravaszul dézsmáló po­hos molnárok vaskosodnak. Végzetesen borús horizont alatt születtek a szabolcsi költők és hiába tár titkos kapukat a nőiség rejtett világába, hiába szövi a vá­gyak. gondolatok, eszmék selyem­szálait Tartallyné Stima Ilona, hiába érzékelteti csodálatos fi­inomsággal lágy és zsongó rigH musokban az anyaság szent misz­ticizmusát : — versei olyanok, mint szirmokról lepergő harmatcseppek, felissza őket a .nyers, brutális és terméketlen talaj: a magyar kö­zöny. »Csere-bere játék — jaj be elfáradtam! Aranypénzért, délibábért: Békességért, boldogságért hiába szaladtam.* Meddő és céltalan itt minden próféciás akarás, nagy nemzeti megújhodást keresés, amikor hi­tükben hitetlenek a hitvallók, ami­kor sárgalacsint gyúrnak a leg­szentebb eszmékből. Hiába merül ismeretlen mélységekbe gyöngy­kagylókért Fiák András, borongó költészetében mégis falusi reme­teségének súlyos keresztjét hord­ja. Hiába épit hidat átfogó zseni­alitása a nemzeti tradíciók s Ady búváros eszméi, kifejezési for­mái között, ha nincs sereg, amelyik dacos léptekkel visszhangként dön­getné a hid talapzatát. Hiába ki­ált Fiák András a reményhez re­ménytelenül : v »Fáradt, vánszorgó e gyorsvérü láb: Sugd neki, biztasd: csak tovább, tovább! Van föld, ahol ha hullik is a vér, Terem és el nem fogy soha a kenyér. Van föld, ahol ha dul a harc: nemes, És testvér testvért halálra nem keres. Hol a halál is csak szép költemény Biztass: e tájat még elérem én. ...S ha még sem bir el két lábam odáig: áldott légy mégis, áldott szavadért, amely édesget, biztat, csókdos, ámít.® Hiába való a falvak tespedt nyu­galmát bolygatni, kongatni méla kolompot lompos bivalycsordák előtt; tilinkón sirni déli phenőn, előtt; tilinkón sirni déli pihenőn, sokban. A nagy alföldi puszta délibábos álmát alussza s szik­kadtán hervadnak Nyiri Szabolcs költészetének mezei virágai. Néha feljajgat csodálkozó eszméléssel a művészet hiábavalóságán: »Én körben jártam, malomtaposó körben s életem "ölten, vIisztté őröltén zsákba omolt.« »Két árok között a koromszinü éjben dalolom rabok monoton dalát, mellem verem, döngetem keményen —| s csak menetei és megy tovább a láb.« Ez a generáció tragikus hősként bukott el s hiába tombol égboltot rázó fergeteges harag Walter Ede robbanó lírájában, romokban he­vernek az egyetemes emberi cé­lok s roppant bazaltkövek zárják el a szárnyalni vágyó gondolato­kat. Hiába zug, mint fenyegető á jótékonycéto m. bir. állami (SORSJÁTÉK/ Főnyeremények: 30 000 20.000 15000 10 000 pengő stb összesen 17.000 nyeremény 3582—4 Húzás junius 21-én A sorsjeg yek ári: |Egjsz_3pen gő jFél 16s fél pengői Kapható minden bank- és sorsjátéküzlet­ben, dohánytőzsdékben, postahivatalokban. nimmiwiMiinBiiiiiíhii iiiiiiwi vihar, a magyar ég szürke hályo­gát nem hasítják fel költészetének égető villámai. — Megrázó sikoly Walter Ede költészete, milliók két ségbeesett sikolya s mély szimbó­lumában a leláncolt Prometheus erőfeszítését érezzük amikor ezt irja: »Anyák melléből vért fakaszt a gyermek éhes pióca szája! Szurágta csontok, bomlott agyvelők, üres szemek véres világa: — Temetők! Temetők! Látni iszappal jóllakott halottat, véres tagokkal szétlapult vagy kötélről leszalritottat! Vagy, ki tolvajjá aljasult s lakét gyilkossá tett az éhség: — Bilincsbe görnyedt rabokat, milliók esett szenvedését meddő anyákat, gémber, csenevész magyarokat! magyarokat! De talán a legpesszimisztiku­sabb szemlélője a magyar író­zsenik társtalan vergődésének Vertse K. Andor, aki kifelé egy filozóf nyugalmát mutatja, mig művész lelkében nagy alkotások hamvai porlanak. Ö látja legéle­sebben a művészi elhivatottság hiábavalóságát s költészetében a nagy problémák, váteszi jóslások helyett a férfilélek finom rezdülé­seit analizálja hárfapengető halk nmekben. Csak itt-ott eszmél fa­nyar keserűséggel régi, soha el nem ért céljára: »Nem jól indult el életem vonatja, találkozásunk végtelenbe nyul; kihűlt remények fagyos éjszakáján vágy már nem virul.« Az ízléses kötet ára 2 pengő. — Dicker Gyula könyvkereskedőnél kapható. v J Üzlet megszűnése miatt árusítás már csak rövid ideig! Selyem nadrág atlasz csíkkal, melynek ára P 3-50, most az ára csak . . Mosó selyemharisnya minden árnya­latban, volt ára P 3 20, most csak Selyemharisnya egész nehéz, prima minőség, mig a készlet tart . . Áraimat ismételten leszállítottam. Érdeke mindenkinek, hogy most vásároljon, mert soha az életben ilyen olcsón még nem vásárolt, mint most. — ÁRAIM: Férfi flór zokni, csodaszép mintákban P 1-98 ajándék ára most ...... P 1*28 Női flór harisnya prima minőség minden P 1 98 árnyalatban . . P 2-98 Férfi hosszoszá n sportharisnya, raelyet P 3*38 olcsón vettem, olcsón adom amig a készlet tart P 0*98 Gépselyem minden sünben IS fillér helyett csak .... 08 fillér. Minden vevő, ki mostanában vásárol, pénzéért dupla értékét kapja. Nagy tétel selyem Combinét vettem, melynek a rendes ára 8*50, moat az ára P 4'98 Extra, primi muliné férfi zokni, mely­nek volt ára P 3*80, most az ára P 1*98 Csakis egész finom minőségű dopla keménygallér P 120 helyett, mojt P 0 98 Hrecsák Jófsef uri- és női divatkereskedő Kállói-utca 2. szám. Üzlethelyiség kiadó. 3534—4 Berendezés eladó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom