Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-05 / 126. szám

2 JNfVfRYIDEK. 1930. junius 5. Támadás vagy védekezés ? A polgári ellenzék vasárnapi debreceni gyűlésén Hegymegi Kiss Pál beszámolójának attrakciója Rassay Károly felszólalása volt. Rassayra ma egyesek agy próbálnak feltekinteni, mmt a jövendő providenciális államférfiára, akji hivatva van Magyarországot megmenteni. Nem akarjuk Rassay Károly politikai babérjait tépdesni, de ha a tettek és alkotások rovatára nézünk, akkor Rassay Károly nevéhez úgyszólván semmi sem fűződik. Igaz, ugy is érvelhetne valaki, hogy az ellenzéknek nem hivatása az alkotás, s hogy a kormány részéről kell a tetteknek következni. A jó és hasznos, vagy a rossz és káros ellenzéki működésnek megvan azonban a maga kritériumla s ha a Rassayék ellenzékieskedését nézzük,, nem. találjuk meg azokat a motívumokat, amelyek az országra nézve hasznos ellenzékieskedést kellene hogy jellemezzék. Nagy tévedés azt hinni, hogy ha szajkó módra ismételgetjük a demokrácia jelszavait s a titkos választójog igéjét, mint valami szent szertartás formuláját füstölögjük a hallgatóság felé, vagy ha a gazdasági bajok harmonikáján játszunk, ezzel már ki is elégítettük a közvéleményt. Nem az a kérdés ma ebben az országban, hogy titkos, vagy nyilt szavazás, demokrácia vagy konzervativizmus, hanem az, hogy mikor fordiu jobbra az általános világgazdasági helyzet s hogy a többi állammai együtt Magyarország is mikor gyógyulhat meg a kétségtelenül nehéz bajokból. Mindaddig, amig az ellenzék erre a magyar népnek I nem ad választ, addig nem számithat komoly sikerre. Nem elég megmondani azt, hogy ez vagy az rossz, itt vagy ott bajok vannak, hanem meg kell mondani azt is, hogy a rosszat hogyan kell jóra változtatni, a bajokat meggyógyítani. Éppen ez az, amit nem hallunk az ellenzéktől, éppen ez a keserves, hogy jelszavaknak demagógikus kilovaglásán tul jótékony célkitűzéseket és pozitívumokat nem kapunk. Rassay Károly Debrecenben polemizált Vass Józseffel, aki pár nappal ezelőtt jelentette ki a salgótarjáni nagygyűlésen, hogy nem hajlandó defenzívába menni. Rassay szerint ezt a kormányzatot olyan »bünök terhelik«, amelyek • igenis defenzívára kellene, hogy szorítsák. Csak az a baj, hogy a defenzív, vagy offenzív álláspontot nem Rassay Károly ítélete dönti el, hanem a való helyzet. Azt látjuk, hogy Rassay Károly által defenzívára ítélt kormány igenis offenzívában van és maradhat, mert ha valaki, ugy a kormány segít az ország bajain — s mindaddig, amig ez igy van, — addig nincs oka szégyenkezve defenzívába vonulni, hanem vonuljon defenzívába az az ellenzék, amely jelszavaknak stereotyp ismételgegésén kivül semmi mást nem nyújtott még azoknak sem, akik jobbnak látták az ellenzékieskedés palástját magukra ölteni. A való § helyzet azt mutatja, hogy hiába akar az ellenzék offenzivázni, nem tud. Nem tud pedig azért, mert minden igyekezete ellenére is a tömegek érzik, hogy egyes dolgokon gyökeresen mindaddig nem lehet javítani, amig ez a gazdasági krízis a világból ei nem tűnik, amig annak a mérhetetlen rombolásnak a nyomai és hatásai, amelyek a világháború komplexumából erednek, el nem tűnnek. Addig a világ egyet len kormánya sem tud egyebet tenni, mint azt, hogy a legégetőbb bajok enyhítésére expedienseket ke res. Végleges világmegváltó ós boldogító gazdasági és politikai programmot adni ma nagyon nehéz, megvalósítani pedig lehetetlen, — a szegénységbi és nyomorúságból, amelybe Európa hanyatlott, pénzt és kincseket kicsiholni nem lehet. Az állam jövjére pedig minden kormánynak kötelessége vigyázni, hiszen a szomszédban ólálkodik a bolsevizmus tízezer ügynökével és propaganda alapjaival. Anglia vergődik, Németország vergődik, az egész világ vergődik. Rassayék pedig azt kívánnák, hogy Bethlen éppen a trianoni Magyarországra varázsoljon isteni paradicsomot. Vájjon ők meg tudnák ezt tenni? — Alig hisszük. Emlékezés Meskó Pálra Irta: Asúrássy Kálmán Meskó Pál elhalálozásával egy igazi nagy magyar alkotó lélek költözött el, e csonka haza jobb jövőjeért fáradhatlanul törekvő gár dájából, akiről mé'tán el lehet morn dani a nagy rómairól hátramaradt gyászbeszédből: — sok jók siralmára halt el! Én még akkor ismertem ímeg a Meskó Pál munkás magyar leikét, midőn az országos »Hangya« fogyasztási szövetkezet központi igazgatósága elfért két kis iskolában a Baros-utcában, 4—5 tag a nagy Károlyi Sándor szövetkezeti atyamester teremtő lelke mellett. Szívesen fogadtak, mint a" Pest megyén kivül alakuló szövetkezetek között a legelsők egyikét. Sőt az akkori nagyok közt is egyik legnagyobb Darányi Ignác azzal is megbízott, hogy a mi vármegyénk nagyobb községeiben szinte utazó vándor-ügynökeként, : felolvasásokat, előadásokat tartsak, amely kitüntető megbízásnak nagy örömmel tettem eleget, ugy a Fogyasztási, mint a Hitelszövetkezet ismertetése és buzdítása ügyében. S mindez alkalmakkor, sőt később, mint mind a két szövetkezet központi igazgatóságának tagjának volt elég alkalmam megismerni, értékelni, tudásban és tevékenységben, a világos és megérthető előadásnak, szinte a humoros magyar kedély villamos áramában szivbe lövelő hatását, amellyel főként közgyűlések alkalmával, — mindjárt hatalmába kerítette hallgatóságának figyelmét, leginkább a kisgazda közönséget. Micsoda tanulságos, felemelő, biztató, egységrehozó, testben-lélekben üdítő összegyűlések voltak, az ország külömböző vidékein tervezett és rendezett j szövetkezeti kongresszusok, megkezdve a Darányi minisztersége alatt és által rende! zett mezőhegyest állami gazdaság meglátogatása utján, tavasztólőszig, napról-napra, zsúfolt vonatokkal, alig került valami csekélységbe, az országos találkozás testilelki haszna, tanúsága. S jöttek a különleges »Hangya-kongresszusok«, Siófok központtal a Balaton vidéke, — Kecskemét és vidéke, — Temesvár és az Aldunat kirándulás, Ada-Kalé szigetéről át Or— sován (megtekintve a magyar korona elásásának helyét, 1849-ből, ahol a magyar emigráció Török földre menekült) keresztül a Herkules-fürdő vadregényes vidékére, — hazafelé Szeged és vidéke, aztán fel a Tátrába s az egész Tátravídék és Hegyalja, a tokaji hegycsoport istenek kongresszusának lakomája Tállyán! Minő emlékek ezek, boldog Isten!... Nagy szabad sátrakban gazdag testi és lelki lakomák! Azok a Meskó-előadások!... Áthajózás a Balatonon a badacsonyi borkóstolóra, onnan egész vonattal az állami pince tartalmát és értékét megállapítani; — egybevetni aztán a későbbi Tokajvidéki kirándulás alkalmával, a görög istenek lakomáinál magasabb gyönyörbe ringató nektár-mintákkal, közgazdasági szempontból is, öntudatra hozni azt a menthetetlen bolondságunkat, hogy itt van a szánkban, a testünkben, a lelkünkben kívánatos és hasznos táplálék, üdítő és vidámítva erősítő ital, melyekért külföldre lótunkfutunk, prédálunk, nevetségtárgyul szíves jóakaróinknak! A balatoni halászlé, a kecskeméti gulyás, ott előttünk főzve-sütve, nagy üstök körül sürgölődő halászok, gulyások s fehérnépei által s utána aztán egy kecskeméti kirándulás az állami szőlőtelepre s kecskeméti aszu-kóstolásra!... (ÉrIÁRTFA Junius 4-5, szerdán és csütörtökön A SZERELMES GIGOIÓ Mary Saxon, Jack Egon, Louse Fazenda, BÜN ÉS SZERELEM Margaret Livingstone ég Lloyd Hughes. GYÓGY FÜRÖŐ Orv

0skapacitísok álfal ajánlóit klimatikus gyógyhely, vérszegén rség, női bajok, légzőszervek, idegkimerültség, gyomor és bél megbetegedéseinél. Inhatatorium pneumatikus gépekkel. Fenyves erdőktől övezett strandfürdő, modern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedvezmény Kérjen prospektust a Fürdcigazgatóságtól, Bardiovské Kupele Slovensko.) 2328-25 dekes, hogy ezzel a szólőtelepmegalapitó svájci mesterrel később, a genfi Kálvin-ünnepélyre utazva találkoztunk a Zürichbe menő vonaton, aki'— mint egy jó magyar — elbeszélte nekünk ennek a szőlőtelepítésnek igen érdekes történetét.) És a többi... és a többi, könyvre érdemes, könyvet betöltő kirándulások, kívánatos és kedves keretek, mindazon tanulságok, okulások megszerzésére, melyek annyira kívánatosak, szükségesek minekünk, országunk, népünk megismerésére, s e megismerésből származó hazafias egységre egyengető lelkületre, melyet —- óh szálj le már reánk egységre vezérlő pünkösdi Lélek! — mégja templom kövek is akadályoznak, isten ellen való nemzeti bünülL. Szóval — Meskó Pál!... Ezeknek a kirándulásoknak összehozó és elsőrendű éltető lelke, oktató mesterei... Hogy tudott a magyar nép lelkével bánni!... mintegy játsy va vinni, vezetni a legkomolyabb .emberi és hazafias munkák megértésére, gyakorlására, melyre nincs tisztább, biztosabb, meggyőzőbb és sikeresebb vezető, mint a szövetkezeti társulás krisztusi munkája!... Ennek zászlaját lobogtatta boldog emlékű Meskó Pál, ezzei a szent jelszóval: »in hoc signo vincesk — e jelszó visz győzelemre! A termelés, fogyasztás és értékesítés gazdasági forgatagában oly Jigyesen, meggyőzően, színesen tudta felmutatni az egymásra utaltság nagy isteni törvényét, — hogy a legegyszerűbb falusi lélek és szív is szinte szomjú földként itta a megújító erőtl Amint Tompa irja Jézusról egyik megható versében igy: »S a szó, amint ajaki mondták, Édes volt, mint a méz — s orvosság.« A nyiregyházi tanulniszerető gazdák is sokan emlékeznek bizonyára az itt leírtak valóságára, a melyek nem annyira papos búcsúztató szóvirágok, mint egy közös emberi és társadalmi nemes érdek veszteségszámlájak. Bizony, nekem is van jogom és okom e veszteségszámla kiegyenlítéséhez!... Emlékezésben, — csak emlékezésben, igaz! A jelen sivár Szaharájában, a multak pihentető oázisába visz az emlékezés, midőn a legnemesebb közös érdek körül munkáltak a szívesen áldozók s. Isten szolgál is igy váltották krisztusi szolgálatra imádságaikat s tömjénök legjavát 1... Boldog idők még emlékezésben is 1 A mielőbbi viszontlátásra, Te igazi nagy magyar lélek! Nyomtatványok készítését, mindenféle könyvek kötését a legegyszerűbbtől a legkényesebb kivitelig vállalja a JÓBA-NYOMDA Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. szám.