Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-04 / 125. szám

jNftRYlDÉK, 1930. junius 4. Amerika magyarsága a magyar igazság szolgálatában (I—ffy T—s.) Tormay Cecilének, a, ragyogó tollú magyar Írónőnek van egy régi novellája: »Aeterna hungarica« címmel. Ez tárgyát ugyan a kuruc-magyar időkből veszi, de aktualitását — sajnos" — mai napig sem vesztette el. Egy felvidéki csárdában játszódik le eseménye, ahol egyik asztal mellett kuruc-dalia, a másik mellett labanc vitéz szapulja egymást, mig a háttérben morva zsoldoskapitány settenkedik. Kuruc a labancnak, labanc a kurucnak mondja szemébe saját szemszögébői tekintve a — szerinte — hamisítatlan igazságot, egyik szapulja a jrnásikat, mig a vége a dolognak, hogy honi szokás szerint ölre kapnak és legvégén mind a kettő sok nehéz sebből vérezve a földön terül el. A morva pedig felnevet: »Jói csinálják, pompásan csinálják, ez kell nekünk! Különkülön egyikkel sem birna senki ezen a világon, hadd pusztítsák egymást és pusztuljon el mind a kettő!...« örökös magyar átok volt ezideig, hogy a magyarság a világ minden nációjával meg tudott barátkozni, Ki tudott jönni, csak éppen magyar a magyarral nemi Az oka nagyon egyszerű: amtnt két magyar áll egymással szemben, abban a pillanatban mindegyik jobban tudjál Gondoljunk csak történelmünk legkényesebb időszakára vissza. Mi lett volna, ha Széchenyi, Kossuthot, Kossuth Széchenyit teljesen meg tudta volna érteni 1848 előtt és közös programmal vitték volna feltámadása elé a magyar nemzetet?! Avagy, ha a világháború alatt a nemzet három vezére, Tisza István, Andrássy Gyula és Apponyi Albert minden fenntartás nélkül egymásra tudott volna találni? Elképzelhetjük-e, hogy hárman diadalmasan nem birkóztak volna meg Károlyi Mihály nemzetrontó handabandázásával, — m-aly a nemzetet eljuttatta Trianonig?! És mi lenne napjainkban, ha egy .uj Kossuthunk, vagy Mussolinink születnék, kit diádat utján nemzete ujongása, rajongós zeretete és ki nem alvó hálája követne egyértelműen?!... Akaratlanul is el kellett egy kissé a múltba kalandoznunk, hogy teljesen méltányolni és az őt megillető helyre helyezni tudjuk a clevelandi magyar kath. nagygyűlés f. évi április hóban hozott határozatait a magyar igazság ügyének szolgálatában. A nagygyűlés mindenek előtt biztosítani akarja a magyar kivándorlók gyermekeinek ki nem alvó és tovább plántálandó magyarságát. E célból ugy a mindennapi, mint a nyári magyar iskólák részére közös tantervet és tanmenetet dolgoznak ki, az iskolanővérek részére nyári magyar kurzusokat szerveznek, hogy a magyar gyermekeket jobban oktathassák és végül a magyar kultuszkormánytól magyar könyveket, térképeket és szemléltető eszközöket kérnek. — Megannyi határozat egy cél szolgálatában áll, hogy a magyarok leszármazottjai magyar voltukat az Újhazában is megőrizzék és az angol—szász, vagy egyéb fajokba bele ne olvadjanak, ei ne tűnjenek. Hogy egy céltudatosan nevelt amerikai uj magyar generáció mily lökést adhat az Óhazában is a magyarság előretörő diadalának, arra nézve csak utalnunk kell az amerikai szlovákok és ruthének példá-jára a közelmúltban. Megszületett volna a csehszlovák kbiméra, — j vagy a Ruthénföld elhardcsolása Amerika nélkül? Amit ezek a múltban elrontottak, majd helyrehozzák az amerikai magyarok erős hitem megérzése szerint. Adja Ég! A nagygyűlés a belügyek szempontjából elhatározta, hogy az Amerikai Magyarok Országos Szövetségét teljes készséggel és minden erejével támogatni fogja nemzet- és országmentő munkájában, de csakis abban az esetben, ha ez I a munka kizárólag a revizió szol— 1 gálatában merül ki és egyáltalában ' nem avatkozik be sem az Újhaza, sem Magyarország belügyeibe. Ennél okosabb határozatot a nagygyűlés nem is hozhatott volna. — Mert amilyen örömujjongással kisérte az Óhaza a buffalói első magyar nemzetgyűlés létrejöttét, amily készséggel átadta a Magyarok Budapesti Világkongresszusa képviseletét a már megalakult AMOSZ-nak, ép oly mélységes fájdalommal szemlélte a távolból azt az örök magyar átkot, amely az AMOSZ-t már működése legkezdetén nagyrészben megbénította és a megalakuláshoz fűzött vérmes magyar reményeket csak részben váltotta be, amikor látnia kellett, hogy az amerikai uj szervezeten beiül megint lábrakap a »mindent jobbantudás« és hogy egyes amerikai túlzók szinte járószalagon szeretnék vinni az óhazái magyarságot. Mert ha szentigaz is, hogy az Óhazában mindenről inkább beszélhetünk, mint bármely szempontból is: »a színig tejfel állapot «-ról, ha tudjuk is, hogy az amerikai szemnek sok minden visszás közállapotaink terén ez idő szerint, ha teljes tudatában vagyunk is annak, hogy a ' jelenlegi, két forradalmat és oláh megszállást átszenvedett, gazdaságilag tönkretett Csonkamagyarország még nagyon messze áll attói a Magyarországtól, amelynek kontúrjait Kossuth lánglelke az 1840-as törvényekben adta meg (azonban — sajnos — a szabadságharcban tartalommal nem tölthette ki), — hogy mily egymásutánban haladjunk azon az uton, mely Kossuth teljesen demokratikus Magyarországához vezet, hogy mely reformokat és azokat is mily sorrendben valósítsunk meg? — azt mégis nn, kik az Óhazában élünk, jobban tudjuk amerikai testvéreinknél. Épen ezért korszakalkotóknak tartjuk a clevelandi kath. nagygyűlés határozatait, ha azok tömött falanxba állítják az amerikai magyarságnak az AMOSZ-ba to mörült tízezreit és százezreit és minden amerikai magyar ajkról csak egy imádság száll fel a maA májusi 45 o/

0 zsktartalmu HORTOBÁGYI JUHTURÓ viszonteladói ára 201-kal olcsobbűdott. Tejs-zövetkezets Központ Budapest 4., postafiók 20. 2679-7 — A »Nyín4dék« eredeti tárcája — Irta Péter Károly (3) Bagosi uramnak megtetszett a tanító. Kemény ember. Rátarti, mint ő! Nem fél az egész tanyától! No meg volt neki is egy leánya, aki eladó sorba lépett már, de itt nem talált neki megfelelő legényt. A lány is válogatós. De ez mind mellékes. A fő az, hogy derék ember! Jó magyar ember! Megérdemli a pártfogást, ha már az egésa tanya elhagyta. E1 is határozta, hogy a legközelebbi szombat estére meghívja vacsorára. Ez a legalkalmasabb idő. N«m szőrit a hétfői munka. Lehet rá aludni vasárnap . délelőtt, ha egy kicsit bevesz az ember a jóból. Mert erősen elhatározd, hogy gavallér les» tnost az egyszer, na rnóg eddig sem evett nála.ingyen meg egy darab kenyeret sem ember szülte ember. 1 Jó is volt a vacsorál Kitett magáért Marcsa. Mert <3 csinálta az egész vacsorát. Hogy a cseléd koppasztotta 3 baromfit, dagasztotta a kenyeret, az anyja aütötfce a sokféle jót, az igazán nem számit. Marcsa tálalta fel és teritette aa asztalt is, a fő pedig, hogy a tanitó ur ugy evett belőle, mint a Marcsa sültjéből, főztjébőL Meg aztán milyen kedvesen «udta kínálni azt a jó rizling bort! Hogy ragyogott a két szeme! Egészen megbabonázta vele Dalos Pált. Legalább is ezt mutatta a két lángbaborult füle, meg a villogó tekintete, amivel majd felfalta a leányt ugy éjféltájt. Bagosi uram nagyon boldog volt és csupán csak hogy bosszantja a többi koldus tanyai parasztot, — így hívta a gazdákat — nagycsomó baromfit, zsák lisztet, tengerit, 2 malacot, meg egy kis hordócska bort tett a szekérre hajnal felé, mikor hazainditotta a melegen búcsúzkodó fiatalembert, megértetvén vele, hogy többször is ellátogat szerény hajlékába. Aztán teltek a napok, hetek, de btóony Dalos Pál csak nem jött el. Unni kezdte a dolgot Bagosi uram, de meg a félelem is szorongatta a torkát, ha néha eszébe jutott, hogy hátha nem veszi ei a Marcsát ez a tanitó? De ez lehetetlen 1 Látta a aajáfc két szemével, hogy ,bele volt gyönyörödre! Noí meg egy ilyen koldus, tinta-nyaló, pálcaforgató legényke még akkor is észnélkiil kapna ilyen vagyon után, ha világ csuffi is lenne a lány, nem egy ilyen ragyogó rózsabimbó, amilyen hat megyében sem terem m^ egy! A régén megunta a dolgot, : hosszú tanakodás után befogatott i és elment a fél kilométerre ftítvő ; iskolába. Visszaadja a látqgatárt, í mondta kedvét vesztett, hervadd lányának s ment nagy elhatározással, hogy vőlegénnyel tér vissza a házba. Megérkezett. J3 elérj ett. Az öreg Rozi néni fogadja nagy portörlővel a karján. Hol a tanitó ur? kérdi vidáman, mosolyogva az öreg Bagosi, megcsipve a Rozi néni Barázdás arcát enyelegve. <. Hazautazott kérem a szüleihez. Csak holnap tér vissza. Ma van az eljegyzése valami uii kisasszonyba!. Megrendül az öreg Bagost, majd hogy hanyatt nem esett álltában. A vér is mind elhagyta az arcát. A végén felhördült kinos nyögéssel. És én odaadtam a lisztemet, boromat, baromfimat! Megrabolt 1! Tönkremegyek!... Oh vén szamár I... Soha — soha senkinefe egy fillér! sem adok többet! Tántorogva ment a kocsijához. A kocsis alig tudta felsegíteni, aztán elhajtott. A hazatért Dalos Pál énekelhette már a magyar Hiszekegyet! Prédikálhatott hazaszeretetről, összetartásról! Hirdethette a magyar feltámadásé, senki sem hallgatott rá. Megátkozva, kiüldözve, árván maradt, mint az apátlan, anyátlan gyermek, akit csak lenéznek, útjára engednek. Megölte a nagy tudomány. Hiszen minek aa a tanyán? < ,-i i" (Vége.} gyarok Istenéhez: revíziót, revíziót ! ( L Ha egyszer a revizió ügye kedvezően megvalósul, még mindig van időnk bőségesen arra, hogy az esetben, ha a magyar mult tanulságain még mindig nem okultunk, — hajbakapjunk a belső revíziót illetőleg. Addig azonban a belső revizió feszegetése egyértelmű .— ha a körülmények nem ismeréséből ered, a tudatlansággal, ha pedig eredete a konkolyhintésben gyökeredzik, — a hazaárulással. Legyetek tehát résen amerikai magyarok! , Homokszemek Szegény magyar uriosztály, de sok baj van veled. Valamikor jómódban és pezsgőben úsztál. Az volt a baj. Elúszott a kártyán, pezsgőn, cigányon az ősi birtok. Léha, pusztuló faj voltál. Irtóztál a reális élettől. Szégyen volt a munka. Bár nem dolgoztál, mégis légiók éltek kezed és torkod semmittevéséből, hangtalanságából. Mindig produktív munkát vártak tőled. Szidták dőzsölésed. És a kocka fordult. Alig van már pezs gő,' cigány, kártya az uri portán. Csak itt-ott mutatóba. És jön a produktív munka. És azt gondolod, te jámbor idióta, hogy ez nem baj. Most meg már nem urnák való a munka. Nem jól áll a kezedben a cégkártya, üzlet, mit un modorral csinálsz, nem testhez álló munka. Gyalupadnál, satunál nem vagy kiszipolyozható,, öntudatlan pária. Munkád értékelni tudod. Borravalót adni tudtál. Kérni meghunyászkodva nem • tudsz. És eí nagy baj! Nagy bün! Pezsgőben, duhaj nótában lecsúszni vétek! Kencében, motalkóban, Istrángban feltornázni magad az élet grádicsán a mindennapi jóllakás asztalához meg főbenjáró bün! Hát mond, te sjegény magyar ur, mért születtél te, és ha már születtél, nem tudtál ugy születni, hogy sem nem pezsgőznél, sem nem utaznál, — mondjuk — motalkóban, hanem inkább delíriumban ? Oh, te szegény, szegény magyar ur, de szegény lettél, ha már a munka is szégyen neked! » Gurul a pfriz, innen is, onnan is és széjjen lassan megáll Csaba városában. Miként a film első burleszk-sztárja: Pali itt, Pali ott, Pali mindenütt, az önképen Csaba élelmes vigéchada szintén itt, ott és mindenütt. Ám furfangos az örmény, de ravasz a paraszt is. Ha Csaba mindenütt, Csabán is lehetünk mi, kiknél mindenütt ott van Csaba. És a gondolatot tett követte. És egy szép íiapon Csaba észrevette, hogy saját hálójában vergődik. De amit nem tettek S vele, megteszi <5 mással. Szalad a magisztrátushoz. A magisztrátus bölcs és paragrafust ismerő. Jog- és törvény védi iparát, kereskedőimét a betolako-