Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-03 / 124. szám
2 JWVÍSYIDBK. 1930. junius 3. á magyar kenyér A legnehezebb problémák mindig azok szoktak lenni, amelyek a legfontosabbak. Ilyen legnehezebb és legfontosabb problémája közgazdasági életünknek a mezőgazdasági helyzet szanálásának kérdése. Csak ei kell vonultatnunk szemünk előtt az agrárhelyzet leromlásának okait, amint azokat a földmivelésügyi miniszter felsorolta, máris megértjük, hogy milyen mélységes okok idézték elő ezt a mélységes hanyatlást. A magyar mezőgazdaság jövedelmezősége a többi nemzetfenntartó javunkkal együtt Trianonban vérzett el és a többi ok mind ennek a közös forrásnak mérges gyümölcse. A tőkehiány, a magas kamat, és amiről legtöbbet lehetne beszélni, a külföldi piacok elzárááa neheziti a helyzetet és ami a legfájóbb, annak javítását is problematikusán nehézzé teszi. A kormány eddig is mindent megtett, amit megtehetett és a kölcsönök átmenetileg életet vittek az ország vérkeringésébe. A beruházások is jelentékeny eredményekkel jártak, de a mai viszonyok mellett a gigászi arányokat mutató követelményekkel még mindig nincsenek arányban. Szegény ország szerény lehetőségei szinte elvesznek a szükségletek, a segítségért kiáltó hiányok végtelen arányai mellett. Ezen azonban változtatni nem lehet s a demagógia súlyos vádiratot konstruál maga ellen, ha ezt a szomorú, de trianoni helyzetünkből a gazdasági élet vastörvényével bekövetkezett aránytalanságot a maga veszedelmes céljaira igyekszik kihasználni. Rámutatott a miniszter azokra az összegekre, melyeket a kormány az elmúlt négy évben különböző termelési akciókra fordított. A számok beszélnek és ha nem túlságosan dicsekvő a hangúk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ország mai helyzete tesz hangfogót minden nagyratörő törekvésükre. Ebbe belenyugodnunk nem lehet, de — bele kell nyugodnunk. A, számok bizonyítékát adják annak, hogy a földmivelési kormánynak meg van a maga programmja, mely utat és irányt mutat. Minden esetre eredménynek kell elkönyvelnünk azt is, hogy a római mezőgazdasági kongresszus Magyarországot az átlaghozam tekintetében a 24-ik helyről a 14-re hozta előre. Az áldatlan helyzetben fokozottabb dicsőségére válik az export-politikának, hogy a borkivitel 12-szeresre emelkedett, A borház-akció egyikmásik állomásának forgalmi zavara egyáltalán nem ok arra, hogy ennek sikereit letagadjuk. Az akciót a tanulságokon okulva folytatni kell. Megnyugtató kijelentést tett a miniszter a hitelekre vonatkozóan is, amelyek teljes fedezet mellett kerülnek kiosztásra és igy belőlük egy fillér sem veszhet el. Már most hangsúlyozza a szépenhangzó Ígéretek virágaitól tul nem cifrázott, minden szavában határozottságtól massziv beszédében a földmivelésügyi miniszter, hogy a nagy j külföldi kölcsön legnagyobb része a mezőgazdaság céljait fogja szolgálni. Azután nyugodt mondatokban verte vissza a gabonakereskedelem köréből elhangzott korai vehemens támadásokat, azzal, jhogy a kormány a gabonaértékesitési akciót mindenképen a kereskedelem bevonásával akarja lebonyolítani. Megint kiderült, hogy az idő előtti hátbatámadás sok hű-hó volt semmiért. De ez előrelátható volt... Ha nem is tetszett a szélső baloldalnak, a teljes igazságot foglalat szavakba a miniszter, amikor kiemelte, hogy a termelés rentabilitása országos érdek és ezt a fogyasztás megterhelése árán is biztosítani kell. Tévednek^ a szocialista urak, itt nem a kenyérár .emeléséről van szó, sokkal többről. Nem az árról, hanem magáról a kenyérről! Arról van szó, hogy a magyar kenyér kenyeret adjon annak is, aki a búzáját termeli. Mert most nem ad... kereskedelmi szakoktatás szolgálatában Margócsy Emii jubileuma Egy negyedszázad óta áll a kereskedelmi szakoktatás szolgálatában a városi felsőkereskedelmi iskola igazgatója, Margócsy Emil. Tanám pályáját az elszakított kincses Kolozsváron kezdte, a szomszédos Debrecenben folytatta és onnan jött városunkba, hogy példátlanul nagy agilitásával, szervező erejével megalkossa a helybeli fiu felső kereskedelmi iskolát, amelyet 12 év óta vezet nem lankadó munkakedvvel. Nagy munkakedvét és szervező erejét éppen ezekben a napokban bizonyította be újból, az egész ország tanársága előtt a máj. 29-30-iki kongresszus mintaszerű előkészítésével. Margócsy Emiiismé telten elhárította magától az ünneplést. Nem szivesen emlékezik arra — úgymond — hogy már 25 éve, működik tanári pályán, nem szívesen azért, mert ha el is ért valamit, ha meg is valósított már valamit terveiből, a feladatok nagyobb része, a munka dandárja még előtte van. Tanítványai, tanártársai és barátai azonban még sem haladhattak el Margócsy Emil leletének e mértföldköve előtt anélkül, hogy őt szeretetükről, tiszteletükről ne biztosítanák és kérjék, hogy Isten segítségével haladjon tovább az uton, amelynek bizonyára a z uj, kétemeletes, modern kereskedelmi iskola felavatása lesz a következő mértföldköve. A kereskedelmi iskola ifjúsága, kedden délelőtt váratlanul, spontán módon mutatta meg szeretetét és ragaszkodását. A most végzett növendékek állították négyszögbe az iskola udvarán, a 20 perces szünetben az ifjúságot. Aztán az iskola és a cserkészcsapat zászlója előtt üdvözölte az igazgató Huczmann János és Stark Gyula végzett növendék, átnyújtva a növendékek rózsacsokrát. Este bensőséges családi ünnepre gyűltek össze tanártársai, hogy őt családi körében üdvözöljék és szeretetükről biztosítsák. A tanári kar nevében Domány Sándor lg. Aelyettes nyújtotta át . a szerény emléket: egy művészi kivitelű ezüst névjegytartót. A kongresszusra már szerdán este érkező vendégek is örömmel vettek részt a családi ünnepen, méltatták Margócsy Emilnek országos viszonylatban is értékes egyéniségét és csodálattal állapították meg, hogy az a harmónia, amelyre közötte és munkatársai között ez az est dokumentum volt, szinte páratlanul áll az országban. Szeretettel vették körül Margócsy Emiinét, aki férjének oldalán a nemes gondolkozás, a szivjóság és hitvesi szeretet mintaképe. A kedves családi körből az éfjéli órában búcsúzók azzal az érzéssel távoztak, hogy ott a példaadó szeretet, a lelkes áldozat és a közügy szolgálata a messze világító erények. { I MI III I II A pletyka miatt összeverekedtek a lakodalmas ház előtt Ifjú Tóth Bernát mátyusi földmives Tóth István fiának a lakodalmán vett részt. Mikor egy ízben kiment a ház elé, egy régebbi pletykából kifolyólag id. Pető Károllyal és ifjú Pető Károllyal szóváltásba keveredett. A szóváltásnak verekedés lett a vége, amelybe mások is beleszóltak s a verekedés hevében előkerült a zsebkés is, amely alaposan dolgozott. Ifj. Tóth Bernátot egy késszurás a jobb oldalán, egy szúrás pedig a balkarján érte. Sérülése 21 napon tul gyógyuló. Id. Pető Károlyt hátba szurtáik s egyik tettes karóvat fejbe verte. Sérülése 8 napon tul gyógyul. Az eljárás megindult. Dalos Pál árván marad — A »Nyírvidék« eredeti tárcája — Irta Péter Károly. (2) Ilyen elmélkedések töltötték be a sűrűn összeépült Bogárhát tanyát, hol is iii gyermek várta még nagyobb, izgalommal bőrük leendő poroló-mesterét, mindenesetre azzal álmodozván, hogy miképen eresztik majd a sárkányt a laposon, ha az új tanító követelni ffogja a bejárást? Mert az mégis csak gyönyörűségesebb foglalatosság, mint a bent ülés és kikapás, másból nem igen állván eddig a tanítás. ' Végre megjött a nagy .nap. Antal Bálint _gazda, mint gondnok, maga szekerén költöztette kt a frissen kimeszelt iskolába a tanító urat. S Nézték, lesték is kíváncsian, minden tanya mögül, mikor jön a Szekér ? Ki tudja-e hozni egyszerre a sok holmit a gondnok? Csakugya/i olyan csúf-é az aszszony, mint Czibak Istvánná beszélte? De bizony nagy volt ,a bámúlás, mikor kocogva jött a szekér„ s nem völt rajta más, mint egy nagy zöld láda, egy kisebb láda, egy íróasztal, meg két szék. t Amint megtudták, ezt is már itt a városban vette a tanító úr.^ No meg egy szép szál, kemény, magyar-arcú fiatalember ült a gazda mellett: a tanító úr. Czibak Istvánné meg is indította a közvélemény harsonáját: Látjátok!... Milyen ravaszt... Mégmost is otthon hagyta az asszonyt, mert félt, hogy nem eresztik be a tanyasiak, amiért felültette az iskolaszéket ! Majd meglátjátok, hónap-hónapután utána jön pereputtyostúl! De bizony hiába várták, még a holnaputáni is, az asszony nem jött. Hanem beköltözött helyette egy jámbor özvegyasszony, aki elvállalta a háztartás vezetését, a tanyabiró által pedig közhírré tétetett, hogy vasárnap délutánra minden iskolásgyermekkel megáldott szülő jelenjék meg ivadékostól az iskolában, hol is a tudnivalók közlése céljából évnyitó ünnepélyt tart a tanító úr. Nagy volt a meglepetés! Tudnivalóközlése ? Évnyitó ünnepély ? Ilyet sem pipált még Bogárhát, mióta eke túrja a gerincét! Össze is jöttek nagy kíváncsian vagy 30-an. Elég ez ahhoz, hogy nemcsak Bogárhát, de akár a félország is megtudhassa, mit sütött, főzött a kobakjában ez az új csudabogár ? Megkezdődött az ünnepély. De jaj! Inkább meg se történt volna! ( A tanító ur előszólította a növendékeket, sorba állitotjta és azután elkezdette velük énelíelnt. hogy: »Hazádnák rendületlenül. De biz csak maga maradt szép, ! csengő, bariton hangjával, alig kf- | sérte egy ncfiány cérnaszál hangon, kivisitva ahol fent járt az ének, mintha náddal metszenék a talpát. A többi csak összenézett és hallgatott. Ezután elmondta Dalos . Pál, hogy mennyit szenvedett ez a sokat hányatott haza, milyen sokan estek ei védelmében, milyen igazságtalanúl bántak velünk, elvették az ország kétharmadát, hogy rettentő volt azt még csak hallgatni is. Csak úgy ömlött a könnye a sok nénikének. Alig győzték törölgetni tarka nagy keszkenőjükkel. Oda is szólt csendesen Czibakné, aki az első sorban állott, Szőlősiné komaasszonyának: Ugy-e mondtam! Mindjárt tudtam, hogy kiváló ember a mi tanítónk I Nincs ilyen több tán még az országban sem! Helyeslőleg bólogatott Szőlősiné csendesen törölgetve a szeme sarcát, s eszében forgatván, hogy biz fez ő becsületes ura is ott hagyta a fél-lábát. Ugy jár most már világ csúfjára falábon. Még dolgozni sem tud. Ugy kell eltartani, mint a gyer meket. Hogy az a jó Isten nem tudta már elszólítani, ha már igy meglátogatta. Most férjhez mehetne Csíkos Kis Istvánhoz, aki mesgyés is, özvegyen is maradt a mult héten, gyereke sincs. ös*etennék ami kis szegénységük van, s egyszerre nagy gazdáné lehetne. S e gondolatra még jobban ömlöttek kfennyei. i De egyszer csak elhallgatott mindenki. Az asszonyok előbb meglepetve, aztán mérgesen néztek a tanitó úrra. A gyerekek meg kíváncsian nézték, nem lehetne-e kiszökni az ajtón ? A tanitó úr arról kezdett beszélni, hogy elveszett hazánkat csak szellemi fölénnyel, összetartással, a hazafiság ápolásával lehet vissza- , szerezni, ezt pedig már gyermek korban el kell sajátítanunk... és igy ti szeretet virágai a hazának és szűkebb értelemben Bogárhátnak, gyertek mind az iskolába! El ne maradjatok egy napról sem, ha szél fú, eső, hó esik, vagy bármi történjék, mert különben a törvény erejével is kényszeritelek benneteket a haza nevében, ha nem lelóg a szép szó! Hej! Hogy villamlottak egyszerre a szemek! Hogy Pista, Jóska, Marci, Vilma, Sári otthagyja a libát, rnalac»t? Hogy mindig ott üljenek? De ez már mégis sok! Meg is szólalt Czibakné elég hangosan: Na!... Ugy-e megmondtam!... Most már itt van ni!... És ilyen embert megválasztani!... Ki kellene seprüzni a... Azzal kapta a nagykendőjét, szorosabban összerántotta a vállán és be sem várva, hogy a tanító úr kihirdetvén, hogy hétfőn reggel megkezdődik a tanítás, rákezdje, hogy:'»Isten áldd meg a magyart!« — amit már csak egy fiu énekelt utána — dühösen eltávozott. Lett nagy zivatar! .. Az emberek csak hallgattak nagy
