Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-22 / 139. szám

Ettfizetéai árak helyben és vidéken: Egy Kóra 2*50 P. Negyedévre 7*50 P. - Kd«­Kaotvíselöknek ós tanítóknak 20engedmény Alnoitotte: JÓBA ELEK FeM6s azerkesatf: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacbeque 29550 Njiregyháza, 1930, junius 22. * Vasárnap 1,1, évfolyam. 139. S2. A nemzeti vagyon pusztítása Irta: Pisszer János Ujabban mindinkább terjed az a világosan látás, amely balkanizá­lódásunknak, elszegényedésünknek s gazdasági nyomorúságunknak okát nem egyedül Trianonnak tu­lajdonítja, hanem keresi már ön­magunkban is, keresi saját nem­törődömségünkben, talán fásultsá­gunkban, vagy tehetetlenségünk­ben. Tagadhatatlan, hogy szegénye­dünk, nemzetünknek az a kevés jóléte, amelyet Trianon még meg­hagyott, erősen fogyóban van. — Csak a vak nem látja, hogy nem­zeti vagyonunk mind kisebb ér­tékűvé zsugorodik össze. A mai egoista észjárás mellett, talán le­hetnek, akik azt mondanák, hogy nekik a nemzeti vagyon Hekuba, csak a saját maguk részére tud­nának, vagy tudjanak vagyont gyűjteni. De kétségtelen, hogy ez a felfogás tarthatatlan, mert nem tudja, hogy a nemmzeti vagyon két tényezőből, az áFamvagyonból és a magánvagyonokból áll. A ket­tőnek egymáshoz viszonyított vol­tában lehetnek eltolódások, de a kettő együtt tévén a nemzeti va­gyont, ez utóbbinak mértéke kü­lönböző lehet, de annál jobb, minél magasabb ez. Ha tehát a lakosságnak törek­vése oda irányul, hogy a nemzet vagyonát akár az egyik, akár a má sík tényező gyarapításával fokoz­za, a lakosság jóléte is gyarap­szik. Hogy pedig ennek ellenkezője be ne következzék, minden tö­rekvésnek oda kell irányulnia, — hogy a nemzeti vagyon csorbát ne szenvedjen, az legalább is ér­tékálló maradjon, ha fokozására a mód meg is szűnnék. A röviddel jjiult esztendők ez­irányban azonban szomorú tapasz­talatokat mutatnak. A magánosok vagyonában nagy eltolódásokat láthatunk, de főként csökkenő irányban. Mind kisebb értéküek­nek mondják a földbirtokot, ennek termeivényeivel együtt. Csökken az egyéb ingatlanok értéke. Csök­ken az ingóságoknak értéke is, sőt a munkaértékben is veszedel­mes hanyatlás mutatkozik. Szám­szerűleg is kimutatható lenne ez, szomorú jeleként szegényedésünk­nek, vagyonunk pusztulásának, ez­zel a nemzeti vagyon értékállósá­gába vetett hitünk elvesztésének. Kétségessé kezd válni, vájjon ér­demes-é munkát kifejteni, igye­kezni, törekedni arra, hogy érté­keket termeljünk, mikor minden törekvésünknek, minden jószán­dékunknak, akaratunknak, termelő igyekezetünknek csak szomorú eredményeit láthatjuk minden vo­nalon. Olyan letargikus állapotba kezd ringani ez az országcsonk, amely sok veszedelmet rejt magában, ha azt társadalmi és egyéb vonatko­zásaiban is figyelemre méltatjuk. Most, nyár derekán még talán uem jelentkeznek ezek a hatások, ma még csendes minden, bizik, vár, remél jobb jövőt. De mi lesz, ha ránk következik a dermesztő tél és a munkanélküliek, a keresetnél­küliek jaj szava hallik ? Erre nem | gondolunk ? De vájjon gondolunk-é arra, hogy a nemzeti vagyonpusztitás­nak gátat vessünk? Ugy hírlik, hogy gondolunk már. Igazán az utolsó órában ugyan, de mégis gondol a kormányzat arra, hogy keservesen megszerzett kis va­gyonok mégis megmentessenek. — Pedig annak a törvénynek, amely az érték- és vagyonpusztitásnak gátat kiván vetni, már régen élet­ben kellene lennie, mert sok könny és sok fájdalom volna eddig is megtakarítható, sok érték elveszé­se lett volna megmenthető. Szomorú példák közül, szemlél­tetőnek idézzünk fel egyet, melyet egyik barátom mondott eí. Százholdas gazda állit be a ke­rülete képviselőjével a miniszté­riumba. Akkor szerezte földjét, amikor még 1000 pengőt ért hold­ja. Eladta addig birt kisbirtokát, megvette eit a százholdast, de szüksége volt 30 ezer pengő hitel­re, hogy felszereléseit kiegészítse, a vételárat pótolja. Nem volt elég ez sem, szüksége volt még vala­miféle gazdasági gépre, melyet hitelben vásárolt meg. Elkövetkez­Simonfeai Simkovics Lajos dr. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája —• Irta: Schőber Emil dr. Ezelőtt három évvel, a »Nyir­vidék« 1927 nov. 20-iki számában fedeztem fel Nyíregyháza városa számára Dr. Jurányi Lajost, a vá­ros nagy szülöttjét, a magyar bo­tanika egyik úttörőjének nagy alak­ját, rámutatva e kiváló tudósunk­nak érdemeire, s kifejtettem, hogy: »Az úttörők megemlékezést, elis­merést kivánnak!« Könnyű sorsa van ma a szépen kifejlődött ma­gyar tudománynak, illetve a gyö­nyörűen fejlődött tudományos nö­vénytannak, mikor muzeumok, pompás gyűjtemények, könyvtá­rak, minden néven nevezendő esz­közök, felszerelések, kertek stb. stb. állanak rendelkezésre, de bi­zony a szomorú emlékű mult szá­zad hatvanas éveiben mindezek hiányzottak, azokat létesíteni kel­lett s ezt tette, cselekedte Nyiregy háza város nagy szülötte, Dr. Ju­rányi Lajos 31 esztendőn keresz­tül. Sajnos, hogy »felfedezésem« kárba veszett, szavam a pusztá­ban elhangzott szó volt, s Jurányi emléke elaludt. Annál nagyobb most az örömöm, nekem az ide­gennek, hogy Ballá András szak­avatott tolla a »Nyirvidék« 1930 május 18. számában »Megemléke­zés dr. Jurányi Lajosrók cimen felidézi újból ennek a nagy tudós­nak az emlékét s hamvainak az uj temetőbe való átszállítását indít­ványozza. Felhasználom ezen al­kalmat arra, hogy Nyíregyháza vá­rosának ismét egy másik nagyhírű tudósát fedezzem fel, akinek érde­mei ugyancsak elösmerést köve­telnek szülővárosától. Igen, Dr. Simonkai Simkovics Lajos érde­mei megférnek Jurányi érdemei mellett. E két tudós munkája ugyanis kiegészíti egymást! Ju­rányi megteremtőjea modern tudo­mányos botanikának a budapesti Pázmány egyetemen, Simonkai pe­dig a növényföldrajznak. Ezen örökké becses búvárkodásával meg'­ösmertette nemcsak nemzeti kul­túránkkal, hanem az egész világ­gal a Magyarországot jellemző fló­rát, vagyis növénysi'ágot. Simonkai Simko\ics Lajos 1851­ben született Nyíregyházán. Atyját Simkovics Dánielt, ki egyszerű szabómester volt, már kétéves ko­rában elvesztette. Neveltetéséről szerető édesanyja, Fábri Eleonora gondoskodott. Simonkai Jurá­nyihoz hasonlóan a gimnázium 4. í lsó osztályát Nyíregyházán végez­te, a négy felsőt ellenben Eper­jesen az ág. h. ev. kollégium ősi in­tézetében és itt ugyancsak Jurá­nyihoz hasonlóan a mult század legkiválóbb magyar botanikusá­tól, Hazslinszky Frigyestől ka­pott további ösztönzést a bota­nika tanulmányozásához. Nem csoda, hogy a budapesti egyetemre 1868-ban már alapos botanikai ismeretekkel került föl­diének, Jurányinak, akkor már egyetemi tanárnak, keze alá. Eb­ben az időben már többen, sőt so­kan foglalkoztak hazánk flórájára —növény\ilágára \ onatkozó adat­gyűjtéssel. Egy ilyen kiváló tudó­sunk volt akkoriban Jurányi pro­fesszornak asszisztense, a növény­tudomány későbbi jelese, Borbás Vince, aki alapos tudásával irá­nyítóiig hatott a még kezdő Si­monkaira. Simonkai már korán ész revette, hogy az egyszerű adat­gyűjtés, amit elődei végeztek ki nem elégítő, hanem a hangya­szorgalommal összegyűjtött nö­vényeket egybe kell kapcsolni azon földrajzi tényezőkkel, melyek el­terjedési körüket jellemzik. Ezt felismerve lett megteremtője Si­monkai a magyar nóvényföldrajz tudományának. A hagyatékában ta Iáit térképen Magyarország nö­vényvilágát két nagy flórabiroda­lomra s mindegyiket több flóra­vidékre osztotta, ezen vidékeket különösebben jellemző növények alapján. Méltán irja Simonkai élet­rajzát közlő Tuzson János egye­temi tanár, hogy »Simonkai ezzel az irányzatával megelőzi a német Wettsteint, aki »Die geogra­phische und systematisclie An­ordnung der Pflanzenarten« s más dolgozataiban is Simonkai felfo­gásával egybevágóan nyilatkozik.* (Botanikai Közlemények IX. köt. 1910.) Dr. Margó Tivadar egyetemi ta­nár pedig mikor Simonkai 1891­ben egyetemi magántanárságért folyamodott, a következő vélemé­nyével ajánlotta a folyamodót nö­vényföldrajzból magántanárrá: — »Simonkai nem elégedett meg a gyűjtött fajok száraz felsorolásával hanem iparkodott mindazon ter­mészeti okokat is kifürkészni, me­lyek az egyes fajok elterjedését elő­segítették, vaffv erre gátlólag ha­tottaké Jurányi pedig Simonkai­nak »Növényföldrajzi vonások« c. munkája alapján igy ajánlotta egyetemi magántanárságra: »A szerző annak bizonyítására törek­szik, hogy a növények fajai foko­zatosan váltják fel egymást, akár keletről nyugatnak, akár északról délnek követjük azok sorozatát Továbbá azt igyekszik kimutatni, hogy a faj területköre annak egy­szersmind lényeges jellemvonása s ezekbői kifolyólag azt, hogy uj fa­jok felállításakor a növénygeográ­fiai szempontoknak is irányadók­nak kell Ienniök.« Cégváltozás miatt leltári árakon alul árusítunk A HUNGÁRIA CIPŐáBUHAZBAN. Férfi cipők 12 P-töl MJeb b, női cipők ÍO P-tőI , eljsb b. Egyes szám ára IS fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom