Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-17 / 135. szám

2 J^ÍRYIDÉK. 1930. junius 17. á gazdasági válság józan megítélése Ugy látszik, az ellenzék az appropriációs vita folyamán süti el Bzt a puskaporát, amely a költségvetési vitáról raktárában még megmaradt. Legalább is erre vall, hogy sürü egymásutánban hangzanakel objektíveknek igazán nem mondható ellenzéki beszédek, amelyeknek a mottója mindig ugyanaz: minden bajért egyedül a kormány Selelős. Még Gaál Gaszton is, ez a világosfejü politikus, aki máskor annyi hozzáértéssel szól a gazdasági kérdésekhez, ezúttal ugyancsak elvetette a sulykot és szónoki hevében teljesen szem elől tévesztette az objektivitást. E szenvedélyes és minden áron gáncsoskodó, minden kákán készakarva csomót kereső, de tartalomban, ötletekben igen szegény beszédek után szinte megváltásként hatott Szabó Sándor józan, tárgyilagos beszéde a gazdasági válságmegoldásának -módozatairól. Tagadhatatlan, — kezdte Szabó Sándor fejtegetéseit, — hogy a mai gazdasági helyzet okot ad a panaszra. De pusztán csak panaszkodással nem jutunk semmire, mert hogy leküzdhessűk a bajokat, szembe kell szállni azokkal és áldozatokat kell hozni. Ne téveszszen -meg senkit, hogy itt mindenki bajokról beszél, a panaszkodás még nem jogcím arra, hogy valaki a nemzetet képviselje. A kormány ha hibázott, vagy elmulasztott valamit, igenis felelős az általa okozott bajokért, de mindenéit nem lehet a kormányt felelőssé tennt és különösen nem lehet felelőssé tentti olyan problémákért, amelyek -meghaladják hatalmát. Mindenki tudja, hogy a gazdasági válság előidézésében legnagyobb bűnös a háború utáni béke kihatása. Azok, akik a vesztes államokra ráerőszakolták a békefeltételeket, azok — amint a példák mutatják — saját országukat is tönkretették. Franciaországban például 400 millió frankot sürgetnek a mezőgazdaság •megsegítésére. A faluból való kivonulás szimptomájáért sem tehető a kormány felelőssé. Ez is világprobléma, bárhová nézünk is, mindenhol a város felé özönlenek az emberek. Természetesen ez beteges szimptoma, különösen egy agrárországban, amelyre meg kell találni az orvosságot. A kormánynak arra kell törekednie, hogy a föld termő, megtartó és vonzó erejét megduazassza. A legelső feladat az, hogy a termények árát legalább is a termelési költségek szintjén igyekezzék megtartani, — majd a helyes exportanyag termelésére vezető intézkedésekkel egyre rentabilisabbá tegye a termelést. Hogy hathatósabbá tegyük az exportot, minél kiadósabb eszköaökkel, hitellel és tőkével kel'l támogatnunk az exportintézeteket. A miniszterelnök a panaszok meghallgatása után az élére állt a termésértékesités kérdésének és itt is rendet fog teremteni. A gazdasági válság egyik főelőidézője Szabó Sándor szerint a hitelkrizis, amely elsősorban bizalmi krizis. A bankoknak méltányosabb feltételeket kellene saabniok, ha továbbra i3 meg akafnak élni a gazdákból. Lehet sürgetni a kormányt, hogy a bajokon minden rendelkezésre álló eszközzel segítsen, sőt felelőssé is lehet teimi, de egyben mindenkinek, aki segíteni akar a magyar népen minden pártpolitikát félretéve segitőkezeí kellnyujtani a kormánynak, amely tagadhatatlanul nehéz, de egyáltalában nem kétségbeejtő helyzetben, erejének minden megfeszítésével kö$tf polgárafl jólétéért. Megalakult a „Széchenyi" Tiszahajózási Szövetkezet Naponkénti rendes postajáratok fognak közlekedni a felső Tiszán Az egész Tiszamentét vitálisán érdeklő megmozdulásról kaptunk hirt Dombrád községből, ahol f. hó 10-én, délután 5 órakor tartotta alakuló közgyűlését a »Széchenyi Tiszahajózási Szövetkezet.® A Szövetkezet, mely az egész Tiszamentét átfogó nagy hálózatnak a programmját tűzte ki célul maga elé s mint ilyen az ország fővárosát, Budapestet választotta székhelyül, azért tartotta ünnepélyes alakuló közgyűlését Dombrádon, a tiszamenti kis községben, Budapest helyett, hogy ezzel is dokumentálja és történelmileg lefektesse azt az igazságot, hogy a tiszai hajózásnak a Tisza mellől kell megindtjinia. Az ünnepélyes alakuló közgyűlésen, mel)*et a községháza na.gyter-mében tartottak, megjelent a község és a vidék szine-java. Vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre v. képviselő, az Előőrs politikai hetilap főszerkesztője, aki múlhatatlan érdemeket szerzett a Szövetkezet -megszervezésében, tá\iratilag mentette ki elmaradását, üdvözölvén az alakuló közgyűlést és Isten áldását kérve munkájára. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara részéről dr. Rácz Lajos kamarai igazgató, im. kir. gazdasági főtanácsos vett részt az alakuló közgyűlésen, aki lelkes pártolója és hathatós szószólója volt a Szövetkezet ügyének. Budapestről érkezett közélett egyéniségek között elsősorban kell felemlít énünk Kertész József tengerészkapitányt, aki tavaly ősszel beutazva az egész felső Tiszát, az ott tapasztalt szállítási és az ezekből fakadó egyéb nyomoruságokról hatalmas erejű cikksorozatban számolt be az ország lelkiismeretének, — megkezdője volt és fáradhatatlan propagálója a tiszahajózási szövetkezet eszméjének, melynek megvalósulásában a példátlan nyomorúságok főorvosságát látta. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: A dombrádi községházának nagy terme zsúfolásig megtelt ünneplőbe öltözött emberekkel. Pünkösd harmadnapja volt. Félig ünnep, félig -munka nap. A sok borús, esős napok után a két nap óta ragyogó napfény csalogatta kifelé a gazdákat behordani a megszáradt szénát, a lekaszált mezőkről és még sem ment azon a napon szénát gyűjteni senki, mert megérezte, hogy ma történelem csinálódik a tiszamenti kis község házában, amelyről nem szabad lemaradnia. Kevéssel 3 óra után emelkedett szólásra Kertész József tengerészkapitány, hogy mint a szövetkezőt egyik szervezője üdvözölje a megjelenteket és programmot adjon annak céljairól. — Üdvözlöm azokat — kezdte Kertész kapitány — ^akik otthagyták az ünnepnap pihenését ős eljöttek ide dolgozmni. És üdvözlöm azokat, akik ott hagyták a munka szorgosságát és eljöttek ide ünnepelni. Mert ünnepnap van ma itten és munka. A munka ünnepli önmagát! Akik itt vannak, azért jöttek el, hogy kemény, kitartó, fáradságos munkára tegyenek ünnepélyes szövetkezést. tiszai hajózási szövetkezet azoknak a társulásából áll, akik tudnak, akarnak és fognak dolgozni. Ez a közgyűlés, melyet ma összehívtunk, és amely ma ki fogja mondani a Tiszai Hajózási Szövetkezet -megalakulását, az első lépés ebben a munkában. Semmi más, mint a gyermek első lépése a 1 élet végtelen utjai felé. De ugy az ember, mint egy szövetkezet életében ez az első lépés a legnehezebb és a legtöbb örömet adó is, mert e nélkül az első lépés nélkül nincs megindulás és a kiszabott utak örökre bejáratlanui maradnak. Olyan ez az első lépésünk, mint a kiirtandó őserdőben az első fa', melyet ledöntött a féjsze, olyan mint egy tervezett nagy csatorna építésénél az elíő kapavágás, olyan Mint a fundatum, amely nélkül nem épülhet fel soha sem ház, sem vár, sem semmi a világon. A fizika törvénye, azt mondja, hogy ,az energia megmarad és változó formában örökké él. Megvallom, mialatt a tiszahajózás problémájával foglalkoztam, sokszor kétségbevontam ezt az igazságot, -mert sokszor kérdeztem magamban hogy hová lett az annyi évek vágya, akarása, sok-sok agyvelő becsületes munkája, annyi nemes szándék, erőfeszítés Széchenyitől kezdve, aki látnoki erővel mutatta meg a magyarságnak a Tiszahajózás szükségességét — egész nap> jainkig? Mert ne gondoljuk, hogy j csak -mi, értettük meg a nemes gróf szózatát, aki annyira szerette hazáját, hogy el "kellett pusztulnia ebben a szeretetben. Más is megértette!! A tiszamenti lakosság kétségtelenül megértette, ha nem is az ország, de a saját elmaradt javán, boldogulásának lehetetlenségén keresztül. Akadtak olyanok, akik próbálkoztak és elbuktak, mások dolgoztak, propagáltak szóval, írással, lelkesítettek, tenni akartak és nem tudtak sikereket elérni. Elveszett volna ez a sok-sok energia, hiábavaló lett volna minda a a becsületes szándék, mely siker nélkül eltűnt, mint a névtelen katona, akinek mellére nem érdemrend borul, de ismeretlen országok, hant nélküli földje? Nem!! Minden próbálkozás, minden szó, minden irás, minden tenni akarás egy-egy szilárd lépcsőfok volt, amely elhozott minket ide, ehez a miai napunkhoz, melyen az esamie megvalósulása felé lépünk. De ha ugy rendeltetett el á sors által, hogy éz a mi inai napunk sem jelenti az elért csúcsot, har •A"* APOLLO E'Gadésok: Ma, hét tón 6 és 9 órakor, FLORIDAI REVÜ SZEMÉLYESEN 1 •» r . E'Gadésok: Ma, hét tón 6 és 9 órakor, Maestro Alexandro és társulata ének-, tánccioportja ssjít kosztümjeikkel. JOHN G1LBERT; A DIADALMAS FÉRFI. nem- csak egy lépcsőfok lesz azoknak .számára, akik utánunk következnek, ugy is boldogan és büszkén tekinthetünk a ,mi munkánkra, mert előbbre vittük az eszmét. Én most erről a lépcsőfokról visszatekintve, köszönetet mondok mindazoknak, akiknek energiájából, — mely soha el nem pusztul, de örökre él, ide kerültünk és szent meggyőződésem, hogy továbB is fogunk jutni. A Tisza-hajózás gondolatát a magyarság lelkületének napirendjéről nem leket immár levenni, mert hagyatékba kapta a legnagyobb magyartól. VA mi szövetkezetünk célja valóra váltani ezt az örökséget. Nenj jól jövedelmező hajózást akarunk indítani a Tisza valamely szakas«án s azt ügyeskedve üzletileg kihasználni. Ilyen hajózások imár eddig is voltak s ezután is lesznek. Nem ilyen hajózásra gondolt Széchenyi István, Imikor azt mondta, hogy a tiszamentének a boldogulása csak a hajózás bevezetésével lehetséges. Nem akarunk mi jámbor kis közszállitási vállalkozásokat bevezetni, melyeknek perspektívája egy hidépités élettartamáig, vagy tiz hold föld -megszerzéséig terjednek. Ezeknek az ország közgazdaságához, a tisza menti lakosság boldogulásához — semmi közük sincs. A mi prograrnmunk az egész Tiszát, a Csonkaország eme vértelen ártériáját megtölteni élettel, belekapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe végestől végig, nem hagyva ki egyetlen kis falut sem, egyetlen tanyát sem. Minden községnek, mindennap — nem törődve sem alacsony vízállással, sem áradással, nem törődve haszonnal, —- egy lemenő és egy felmenő hajójárata kell hogy legyen, amelyre pontosabban számithat minden ember, mint a mindennapi kenyerére, mert ha ez a programm megvalósul, nem fog sohasem hiányozni az asztaláról, — mint ahogyan ma igen sok asztalról hiányzik. Mert a földeket azért adta az Isten az embernek, hogy megművelje, a folyóvizet, hogy hajózzon lajta. Mind a kettő kenyeret terem az embernek, de ha nem műveli meg a .földet és nem hajózza a folyót, nem terem azokon más, csak inség és kétségbeesés. Ennek a progra-mmnak a végrehajtására szövetkezünk mi, akik itt összegyültünk és ettnek a (programmnak a végrehajtása a nemzet életében fontosabb, minden ma divatos mozgalomnál, fontqsabbaz általános titkos választójognál, a királykérdésnél, mert kétszáz magyar község lakosságának jóléte, boldogulása függ f<5

re közvetlenül, közvetve pedig az egész ország lakosságának jóléte és ho'dogu'ása. Az ország mai állapotában a Tisza fontosabb viziut a Dunánál, mert nemcsak nagyobb területet hasít keresztül a megmaradt országból, mint az, de az ország éléskamrájából nyit utat a városok piacai felé. A Tisza viziutjának értéke magyar szempontból, sokkal jelentősebb a Dunánál s igy a tiszai hajózásnak értékben tul kell haladnia a dunai hajózás értékén, s tul 'is fog haladni azon abban a pillanatban, -mikor a szövetkezetünk programmja: az összes tiszamenti városok, községek egyetlen szerves hajózási hálózattá való kiépítése megvalósul. Kertész kapitány nagyhatású beszéde végén felkérte a megjelenteket, hogy az alakuló közgyűlésnek forma szerinti lefolytatására maguk közűí elnököt válasszartbk. A közgyűlés elnökül egyhangúlag Kürthy Ferenc főjegyzőt választotta meg. Az alapszabályok felolvasása és elfogadása után a Tiszai Hajózási