Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-11 / 106. szám
1936. május 11. JSÍYÍHYIDfíK. Mezőgazdaság A vármegye állategészségügye az elmalt hónapban A vármegye állat egészségügyéről Fekete Jenő törvényhatósági m. kir. állatorvos a következőket jelenti: Lépfenével fertőzve volt 6 község. Megbetegedett i ló és 8 darab szarvasmarha, mind elhullott. Veszettséggel fertőzve volt 17 község. Megbetegedett 18 darab eb és 2 darab szarvasmarha, elhullott 2 darab szarvasmarha és kiirtatott 18 darab beteg és 23 darab kóbor eb. Ragadós száj- és körömfájással fertőzve volt 2 község. Megbetegedett 5 darab szarvasmarha, kigyógyult 4 darab és egy darab levágatott. Ivarszeri hólyagos kiütéssel fertőzve volt 2 község. Megbetegedett 8 darab ló, kigyógyult 6 darab, a többi gyógykezelés alatt van. Rühkórral fertőzve volt 22 község. Megbetegedett 22 darab ló. Gyógyult 7 darab, a többi gyógykezelés alatt van. Sertésorbánccal fertőzve volt 6 község. Megbetegedett 201 darab sertés, gyógyult 168 darab és elhullott 33 darab sertés. Sertéspestissel fertőzve volt 10 község. Megbetegedett 208 darab sertés, gyógyult 146 darab, elhullott 51 darab és leszuratott 11 darab sertés. Jelentem, hogy a m. kir. földmüvelésügyi miniszter ur dr. Szabó jános járási m. kir. állatorvost Nyiradonyból Jászberénybe és helyébe Nolt Jenő m. kir. állatorvost Nyiradonyba helyezte át. Dombrádon községi állatorvossá Bede István magán-állatorvos lett megválasztva. Végül jelentem még, hogy a svájci szövetségi állategészségügyi hivatal az eddig érvényből volt tilalmat megszüntette, — szarvasmarháknak Magyarországból Svájcba és azon keresztül más államokba való bevitelét és átvitelét április hó 28-án kezdődő hatállyal szabaddá tette. Gazdák figyelmébe. A Tiszántúli Mezőgazdasági Ka_ mara felhívja a gazdák és a nagyközönség figyelmét is, hogy a Kamara senkinek sem aydott, semmiféle formában megbízást arra, hogy nevében szőlővesszőket, vagy facsemetéket adjon el, vagy ajánljon. Aki tehát ily megbízásra hivatkozással járt el, vagy jár el: szélhámosságot, csalást követ el. Kéri a Kamara, hogy ily megbízásra hivatkozókat adják a hatóságok kezére és értesítsék a Kamarát, hogy e visszaélés megtorlása iránt lépéseket tehessen. Ingyenes mézelővirág akció. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kisújszállási kísérleti gazdaságában létesített méhészeti oszfálya mézelő növénymag elszaporitó telepén termelt Phacelia magBól a kerületebeli méhészek számára ingyen ad ki 25—50 grammot, hogy ezen az alföldi viszonyaink mellett kiválóan termő és virágzó, dúsan mézelő növényt megismertesse és elszaporitását lehetővé tegye. A Phacelia egész juniusig vethető s elvirágzás után lekaszálva, újból kisarjadzik és másodszor is virágzik. A mézelési időtartam meghosszabbítása érdekében tavasszal két heti időközökben tanácsos elvetni, igy az egyik tábla elvirágzásakor a második, majd harmadik Phacélia tábla fog virágzani és kiváló méhlegelőt nyújtani. Az ingyenes Pnacelia magból részesülni kivánó méhészek forduljanak kérelmükkei a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara hivatalához (Debrecen, Hunyadi-u. 5.) Vasárnap lesz a Tisza cserkészek apródjainak felavatása Vasárnap délután bensőséges ünnep keretében avatják fel a Tisza cserkész-csapat mellett szervezett cserkészapród csapat első cserkészeit. Az avató ünnepség a tanítóképző udvarán délután 4 órakor kezdődik és műsora a következő: 1. Felvonulás cserkészinduló mellett. 2. Ima. Mondja: Horváth Zoltán cserkészapród. 3. Az ünnepséget megnyitja: Dohanics János parancsnok. 4. Koszterszitz József: Sényői emlék. Szavalja! Kovács László cserkész. 5. Turul tollas kis kalpagom... Éneklik a cserkészapródok. 6. A cserkészapródok vizsgája. Vezeti: Fodor János apródvezető. 7. Avatás. a) Az apródok felaratását kéri: Csatth István cserkészapród. b) Fogadalomtétel. Kiveszi: Báró Buttler Sándor V. I. B. E. c) Bozó József: A kis liliom. Szavalja: Klekner Miklós cserkészapród. d) A felavatott cserkészapródok hoz beszédet intéz: Báró Buttler Sándor. 8. A cserkészek üdvözlik az apródokat: Kiss János s. tiszt. 9. Kuruc dalok. Tárogató szóló: Pallagi György cserkész. 6H mnx BOL SOZIK s hashajtó. y Este, gfttrs, biztosi—Egr / snSÜMTOMgoJííl^fillérffi f mnyAd ö«t erről f —1— » -l^ r:.-;' -sstJ.J.'IW 10. Havas I.í Cserkész lett a Lacika... Szavalja: Tóth Bálint cserkészapród. 11. Cserkészjáték. Játszák! az apródok. 12. 'Ima. Mondja: Nagy István cserkész. 13. Tisztelgés a zászló előtt. (A cserkészindulót játssza a cs. zenekar.) Az avatóünnepségen nem lesz belépődíj. Képviseletünket állandó biztos megélhetést" nyújtót, megbízható garanciaképe; araknak átadjuk. Személyesen fogadok májas 13-án, Korona-Szállóbin, Outtraann. 2922 Kapható mindenütt! Dán Endre házassága — REGÉNY — Irta: Tartollyné S. Ilona. 46 — Beteg vagy, Anna? — szólt az ura s átfogta a vékony testet, mintha gyermeket venne ölbe. — Nem.. Nincs nekem semmi bajom.... — De a szemed csupa láz! Csillog! — Hiszen itt vagyok én! — mondta az asszony és már fogta is az asszony ütőerét s Figyelte érverését. Mindenki figyelt. Csönd volt, mint egy templomban. — Nincs semmi baj.. Egy kis.... idegesség. Muló. Sétáljon egy kicsit... — mondta az orvos. — Legjobb lesz, ha haza me- j gyünk — mondta az erdész. — Nem kell. Most kellemes lesz a társaság a nagyságos asszonynak — mondta az orvos erélyesen. Az asszony semmit sem szólt. Müyen játékot játszatok velük — gondolta. Vilma ajánlkozott, hogy ő sétál Annával. És elindultak a füzesek szélén elnyúló ösvényen.. — Ne ijessz meg, aranyom. Elrontanád ezt a mai napot... — Nem rontom. Azt hiszem, mégis csak haza kellene mennünk. János csak kártyázik... en- j gem sem enged a vízbe... itt is i egyedül vagyok, mint otthon.... j Otthon legalább velem vannak a j magam dolgai... itt csak hal- j lom, hogy más... Hidd el édes, oly j rossz... ha az ember nem ura í akaratának... nem teh« ugy, a- j bogy akar... Fáj... A lelkében összecsengett aszó mély zenéje azzal a másik hanggal... Ahogy a férfi mondta... fáj.... Fáj nekem...! Fáj fáj zihálta a szive verése és nézett befelé, nézett a lelkében ölelkező szavak után... Később, egész nap kerülték egymást.. Mindig más csoportosulásban vegyültek el. Délután Anna is lement a vízbe a többiekkel. Mindig Vilma mellett akart lenni. Dán csak egyetlen-egyszer ért a közelébe. Karcsú teste meglendült a víz fölött és sietve úszott el, messze a férfi közeléből. Az asszony térdelt az ágy előtt és sirt. Két mezítelen karjára bőségesen ömlött a könny, mintha belészakadtak volna súlyos érzései, melyek mégis égették a mellét el nem muló, vigasztalhatatlan fájdalommal. Az élet... egy élet legsúlyosabb szolgasága.... Most ébredt teljes öntudatra... Miért adtak neki... ? Odaadtak s most ő rendelkezik velem... Mivel váltotta magához szép ifjú életemet-..? Semmivel... Gavallérosan megajándékozták velem... megajándékoztak egy idegen férfit, az eleven testükből szakadt kincsükkel... Miért...? Nem tudták felérezni, hogy a legundoritóbb és legsúlyosabb embervásár ez, amit elkövettek... Miért tették...? Ugy telt a menyasazonysága, névtelen félelem kínozta, melyről nem tudott beszélni, nem tudott szavakat találni az a szemérmetes ártatlanság, ami harmatfehéren élt benne... Nem tudta szabatosar megformálni az okot, amivel szembeszállhatott volna a szülői szigorral, a megcsontosodott nevelés abszolutizmusával... Nem tudta a.... gyűlölet nevét... Most már tudja... Este van. Kinos percek tanították meg... Nem is tudja, mióta imádkozza szenvedéseit a földön térdelve, belétemetve arcát a párnákba s a két karját húsába... Mert azért térdelt le ide, hogy imádkozzék... És ahelyett panaszkodott és lázongott a nagy csöndben Isten előtt... Egy halhatatlan »miért« reszketett benne, melyre senkitől sem kaphatott választ. Most felállott és az ablakhoz lépett. Egy óriási fa hajlott felé az ablak mögül, mintha egészen közel volna, pedig a kert másik végében volt. A tér kihullott előle e pillanatban s a nagy fa sötéten nyúlt fel a csillagok útjába... Sem tárgy, sem árnyék nem látszott más... Mégis... mintha az ablakon behajolna valaki... fülébe izgalmas, idegen ízű hangokat suttog... Egyszer életében volt az Operában, akkor rajzott át idegein ez a különös titkos bizsergés... A zenekar játszott s néha apró csöngettyük szava pendült váratlanul. Érezte, hogy itt ébred valami körülötte... a magasztos csendből... felborzolja a multak finom zenéjét... Itt ébred valami, ami különváló az előbbi panaszos hangoktól... itt lélekzik a tárgyakban, a távolokban, a csillagok rezgő fényében... valami kúszik felé a sötétségből... mámoros szavakat lehel reá... és érzi tüz-forró közelségét... ...és ne vigy minket a kísértés, be... Most tudattalanul hullottak ki a szent szavak a száján... mozdulatlanságában szinte elfelejtette a való életet. ...de szabadíts meg a gonosztól... minden nők nőisége piheg a testében... minden nők forróságát hordozza... ...de szabadíts meg a gonosztól... ...Isten... ki a leghatalmasabb vagy... adj erőt.... Hűvös áramlat csapta meg. Most tünt elő a görbe, fekete sövény, mely a kertet szegte s kimeredeztek belőle az egyenetlen karók.. A valóságot ébresztette benne. Most az ura léptei döngtek a másik szobában. Benyitott. Átzuhogott a fény a másik szobából. — Miért bújsz el Anna! Olyan a ház, mintha itthon sem volnál. — Tele ment a szemem porral délután. Jobb most nekem a sötétben. Hazudott. Furcsa és uj volt előtte ez az érzés: hazudni! De nem tehetett mást. Mi is volna, ha azt mondaná ax erdésznek: — Istennel beszéltem... magammal voltam... a sötétből felém hajoltak titkos és láthatatlan alakok... titkos és nyugtalanító beszédek.... Azt mondták, hogy a boldogság utja felégett előttem... s ha utána nyúlnék is, csak a hamuja szóródnék ki ujjaim közül... Mondták, hogy csak játék vagyok neked... mint a kártya... az életednek kellek, hogy teljék az időd...