Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

1930. május 1. JsftfwriséK. Rövid hirek — Zalatna mellett két, a gyulafehérvári börtönbőL megszökött fegyenc agyonütött egy gazdát és kirabolták a házat. A lakosság körében nagy a rémület, mert a két bandita közismert kegyetlenségéről. — A hitelszövetkezetek tegnapi kongresszusát Szabóky Alajos államtitkár nyitotta meg. A kongresszus az összes előterjesztett határozati javaslatokat elfogadta . — Columbusban a fegyencek lázadást kíséreltek meg. Az összetűzés során számos fegyenc megsebesült. — Klebelsberg Kunó gróf tegnap Stockholmban a svéd-magyar társaság rendezésében ejőadást tartott a magyar kultura fejlődéséről. — Debrecenben kommunista röpiratokat terjeszte tek, amelyek Bécsben készültek. — A kereskedelmi miniszter elutasította a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a nyári időszámítás bevezetését kivánó kérelmét. — Nagykőrösről naponta 10 vágón salátát szállítanak Bécsbe és ketttőt Budapestre. — Tegnap Lühnsdorfot átkísérték a katonai ügyészségre, ahol bemutatta a fogházban készíteti feljegyzéseit. — Bud miniszter megígérte a Máv. Alkalmazottak Országos Szövetségének, hogy amint javul a helyzet, segíteni fog a vasutasok helyzetén. N ói kalapnjdonságok megérkeztek és a legolcsóbb árakon ára.ittstnak WALTERNÉ kalapszalonjában Lnther-ntca, 80. Feljön a Memi@th8zi vásárra? Ne mulass-a el a Váczi utca 80. sz. a'atti (Révész-u. sarok) telepünket felkeresni, ahol május 3-tól bezárólag 10-ig tet rendezünk Haszrált és leál itott személy- és teherautók elsőrangú márkák, minden elfogadható árban és igen kedvező fizetési feltételek mellett Kerülnek eladásra. Városi iroda: H^SXXlálf ÜLlltÓS&&l0Zl Budapest, VI., Andrássy-út 8. szám. Telefon: Aut. 25^-87. sz. Z i <t e « «• • Buvárhajók, torpedórombolók, repülők egy kémszervezet ellen Az Apolló igazgatóságának sikerült most péntektől vasárnapig lekötni a francia-amerikai filmgyártás reprezentáns világfilmjét, Az »U« hajó kapitányá-t. Művészi és technikai meglepetések sorozata ez a film, amely élmény azok számára, akik örülnek minden művészi eseménynek s izgulni tudnak a film vérfagyasztóan izgalmas cselekményein. Ebben a filmben látni fogjuk az amerikaiak és a franciák tengeri haderejét, repülőraját s a buvárhajóit, látni fogjuk a kémek veszedelmes aknamunkáját, látni fogjuk a torpedórombolók tüzelését, a buvárhajók támadását egy kémeket rejtő hajó ellen, — mindmind örök élmény lesz azok ré| szére, akik e filmcsodát látni fogják. A legaprólékosabb művészi gondossággal irta filmre Bernhardt Franck ezt az izgalmas témát. Az »U« hajó kapitánya, amelynek szerepeit egytől-egyig kiváló színészek játsszák, a lehető legteljesebb művészettel, Amerikában és Európa nyugati területein rendkivüli sikereket aratott. Nemj csodálkozunk ezen a sikeren. Ellenkezőleg. Bizonyosra vesszük, hogy ez a siker még csak fokozottabb mértékben fog jelentkezni nálunk is. Az Apolló ezt a filmszenzációt a Pardon madame... cimü 8 felvonásos filmmel egyszerre mutatja be rendes helyárak mellett. Mit ir a fővárosi sajtó a Diadal uj katonazenés slágeréről. »Az aranytánc«-ról? Megírtuk, hogy a Diadal Mozgó holnap kezdi vetíteni a szezon legcsillogóbb Dolores del Rio filmjét: Az aranytánc-ot. A hatalmas filmalkotásról, amely Budapestén is hetekig pergett zsúfolt házak előtt, egyik legtekintélyesebb fővárosi- sajtóorgánum, többek között a következőket irja; Az Aranytánc nemcsak témájában s művészi színvonalában, de sikerében is emlékeztet az Aranyláz-ra. A benrútató előadásokon a film kimagasló jelenetei többizben tapsra ragadták a közönséget, ami nemcsak az egyes jelenteteknek diadala, hanem az egész filmmüvészi sikert is jelenti. Csak egy végesvégig szug-. gesztiv erejű és minden porcikájában tökéletes film váltja ki a közönségből ezt a mély hatást.« Az Aranytánc előadáait hétköznapokon 9 órától, vasárnap pedig 5 órától katonazene kiséri. Ma még Nagy Kató: A szökevény c. reprizfilmjét és Vissza a legényélethez c. bohózatot pergeti a Diadal. / Dán Eoáre házassága — REGÉNY — Irta: Tartallyné S. Ilona. 39 A férfi nézte a rajongó arc magasztosult szépségét... Akarat...? Menekülés...? Mintha holtan úszna át lelkén a mult... Ez az asszony tette most elevenné minden érzékét. — Mondja hát — sürgette az asszony — ez az, amire maga gondol...? \ — Azt hiszem — felelte. — De majd megmondom egyszer... Hogy kinek látom én... magát... a maga lelkét... — Nagyon szedetném — mondta az asszony élénken s látszott, hogy már megbocsátotta a férfi előbbi kételkedését az asszonyi lélekkel kapcsolatban. — Én is szeretném — mondta Dán. — Érdekes volt... megkérdeztem egyszer egy grafológust — mondta az asszony — egy Petőfi vers négy sorát irtam le s azt küldtem ei neki és az azt irta, hogy nagyon élénk vagyok, szeretem a társaságot és ünnepeltetni magamat... Milyen távol kereste^. tőlem a ielkemet az a grafológus! Innen látszik, hogy mennyire zárkózott vagyok. Még az írásom^ vonalaibán sem árulom el magam... Az asszony szép, tiszta tekintettel nézett Dánra. Ez a tekintet őt is nyugodtságra kényszeritette. Az arcán nem látszottak forrongásai, melyek eltöltötték egész lényét. Most megzavarták őket a kártyázók. Hangosan és dühösen beszéltek. — Ha százszor kvint, akkor is kontra...! Hallod, Gáspár...? — szólt külön az orvoshoz Gonda — a játék kontr—r—ra! Érted!? — Hallom, hallom, — felelte a kis kövéfc orvos és összerágott, kialudt szivarját nyugodtan kivette a szájából s lassú mozdulattal gyűrte a hamutartóba. — — Már hogyne hallanám... nem kell azért ilyen nagy harci zajt csapni. Rekontrra! Punktum! A »punktum«-nál mérsékelten felemelte a hangját s apró kék szemeit össze-vissza forgatta, — mintha félelmetes akarna lenni. Az asszony még szeretett volna valamit mondani, de a mérges hangok kizökkentették gondoláiai menetéből. A szavak foszlányai. még ott vibráltak a száján, de nem birt erőt önteni beléjük többé. Csak nézett .Riadt volt. — Anna!! — szólt hozzá hirtelen az ura — a szolgabíró elalszik ott melletted. Különben menj kérlek és adjatok valami harapnivalót... A nyers hang most nagyon visszatetsző volt. Az előbbi férfihang forró és halk... Elpirult. — Mintha szégyelte volna Dántól az ura nehéz hangját. Vájjon mit gondol a szolgabíró...? Felállott, bár ugy megzavarta a két férfi egyéniségének kontrasztja, hogy azt hitte, nem lesz ereje menni. És most... sejtette...? Vagy valóba súgta Dán...? Visszarémlett, mintha utána suhogott volna a férfi hangja: — Nem magához való ez az ember... Pedig a férfi nem szólt. Hanem igazán ilyesmit gondolt... Az asszony finom érzékkei utánaérezte... . , Ment a konyha felé s kinlódta a gondolatait. Miért nyugtalanítja őt ez az uj ember...? Mit akar...? Mit gondol a házasságukról...? Jóformán most látja először... De... már ott a banketten is olyan különös volt... ezt az egyetlen arcot hozta haza az emlékezetében s várta, hogy mikor jelenik meg mégegyszer a valóságban... És most itt van... Talán a közelébe akar férkőzni...? Hódítani akar... ? Hallott ilyesmit, hogy... boldogtalan asszonyok... s ő... boldogtalan vájjon...? Talán... lehetne boldogabb is... Ugy ment e gondolatokkal, — mintha nem is saját akaratából lépkedne, hanem a férje energikus hangja késztetné menni remegő lábait... Az ebédlőben uzsonnáztak. —• körorvost, meg Ballót, hogy nézUzsonna után az erdész hívta a zék meg a lovait. Egy hete, hogy Vette s már is ragyogóbbak és kövérebbek. Igaz, akkor is izmos és karcsú lovak voltak, de nagyon elhanyagolta volí a gazdájuk. A szobaleány leszedte az edényt Gondáné pedig levette a virágvázát az asztalról s egy kis asztalra helyezte. A viza tele volt rózsákkal... — Gyönyörű rózsák — mondta Dájn s belefúrta arcát a csokorba. Kapta...? — Elképzeli, hogy kaphattam volna...? — El. Miért ne...? — mondta Dán könnyedén, a társasághoz szokott ember modorában — elképzelem, hogy egy titkos imádója küldte. Vannak rejtelmes emberek, akik titokban rózsákat küldenek... — Te már talán voltál ilyen rejtelmes ember...? — kérdezte Kendey. — Hogy voltam-e, azt nem árulom el, de hogy szeretnék lenni... — felelte Dán. Kendey kiment, hogy szeretné látni a lovakat. Dán egy pillanatra lehunyta a szemét^.. Ne is lássa a valóságot... Ketten vagyunk... egyedül vagyok... vele... — gondolta — és lelke legmélyéig szürcsölte a valóság varázsát. — Most megmondom magának — szólalt meg halkan az aszszony s hangja nagyon bizonytalan volt — a rózsákat... csakugyan kaptam

1... » — Nem árulná el, hogy kitől? — Nem. Most nem Maga ugy is szebben tudja elképzelni, mint ahogy volt. — Én csak annyit tudok elképzelni, hogy az a valaki vájjon ugy adta-e, mint én adtam volna... — Maga...? — riadt rá az aszszony. i — Én... — felelte egyszerűen. De hogy is van bátorságom... — gondolta még. Az aszonynak egy asztalkendő volt a kezében, azt gyűrögette. Nem is törődött a férfi merészségével, nem mérlegelte, hanem arra gondolt, hogy mit érezne, ha ez a férfi... rózsákat hozna neki... Azután... mit szólna hozzá az ura... De... legalább volna már egy titka... ugy sincsen... Csak a csodálatos gondolatai vannak, me-; lyek a magányát betöltik... Vájjon mit szólna az ura, ha ezeket a gondolatokat látná...? Talán megütné...! j (Folytatjuk.) . i