Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-06 / 101. szám

1930. május & HWÉÜnitft— im mi i fii JirtmfmiL Motorsport Biciklin, de a motoros szemével figyeltem az országutat A bicikli lassabban jár, mint a motor s ezért a biciklista többet is Ját, mint a motoros, pláne ha motoros teamekkel figyeli az ese­ményeket. Elindultam tehát egy szép áp­rilisvégi délutánon, hogy kerékpá­ron szerezzek tapasztalatokat a vá­rosunk körüli országutakon ural­kodó állapotokról. A kerékpár de­mokratikus jármű, bizalommal te­kint rá a nép legegyszerűbb ré­tege is, de nem igy a kutyák, kik ugylátszik nem szimpatizálnak ezen halk, de annál lassúbb közlekedési eszközzel. így történt, hogy nem messze a várostól 3 hatalmas sze­lindek, kik a nyakukba akasztott hatalmas koloncról itélve, nem tar­tozhattak a barátságosabb termé ­szetüekhez, mindenáron le akart száUitani labilis jármüvemről, nem sokat törődve a hatóság azon ren­delkezésével, mely a harapós ebek­nek nappal pórázon való tartását irja elő. Minden erőmet összeszed­ve, igyekeztem elhagyni e barát­ságtalan helyet, irigységgel gondol­va az autósra, ki az ilyesmit tel sem veszi. Irigységem azonban nem tartott soká, mert egy pótutas­sal ellátott és csinos hölgy által vezetett kerékpár meggyőzött ar­ról, hogy vannak szituációk, ami­kor a kerekes nevet s jelenleg ép­pen ez volt a helyzet. Gépem lát­tára a hölgy egyensúlyát vesztve, pótutasnőjével elkezdett az ut jobb és baloldala között trémázni, mig végre elhatározta magát, hogy vég­legesen a jobboldalt választja. Ne­kem természetesen nem maradt más hátra, mint a porban kitérni a ve­lem szembejövőnek, na de az udva­riasság kötelez. Elgondoltam, hogy mit gondol magában csöndesen —• ilyenkor a 80 km. sebességgel kö­zeledő gépjárművezető, ki nincs ve­le tisztában, hogy mi módon térjen vagy előzzön a valcetező sporttárs­nőnek. Van valami rendelkezés er­re vonatkozólag is, na de ezt — hagyjuk a jelen esetben. Tovább karikázom, illetve csak karikáznék, ha nem állná utamat egy kb. 5 éves gulyáslegény által őrzött gu­lya. Az őrzés a már ismert for­mában történt, ugyanis az üszők rendkívüli érdeklődéssel fordultak az országúton közlekedő összes jár­müvek felé, amit a gulyás ur hiá­ba próbált megakadályozni. Már épen fel akartam hivní a figyelmét az uj közúti közlekedési rendészet 25. szakaszának 1-ső bekezdésére, amikor eszembe jutott, hogy jelen esetben ez nem fog eredményre ve­zetni. Pár kilométerrel odébb durr­defektjüket javítgató motorosokat veszek észre. Természetesen levé­szem a gázt, illetve lábaimat a pe­dálról s érdeklődve fordulok a kin­lódók felé. Kisül, hogy hol a szo­rító rossz, hol a Schaller nem jó, hol pedig a gumijavitó tudomány mondja fel a szolgálatot. Minthogy azonban már a régi rómaiaknál is jelentkezett néha a deus ex ma­china, igy itt is megjelent a Wolff bácsi képében, kiről érdeklődve tu­dakolták, motorosaink, hogy tulaj ­donképen kicsoda s hol köszön­hetik meg neki a nyújtott segítsé­get. Kellő felvilágosítás uton to­pogva lóerőtlen gépemen, a követ­kező jelenetre lettem figyelmes. A debreceni országút 45—46 km kövei közötti útrészen csomó ser­dületlen gyermek társaságában 2 —3 felnőtt állta el az utat. Én visz­szaélve a bizalmi helyzettel, meg­figyeltem, hogy pár kilométerrel odébb egy oldalkocsis motorkerék­pár közeledett s mire az kb. 1 km. távolságra ért a jelzett helytől, a társaság az ut szélén foglalt el megfigyelő álláspontot. A motor elhaladt, mire a társaság ismét el­özönlötte az utat. Erre a motor lassított s visszakanyarodott a jel­zett helyre, hol harsány veszeke­désbe kezdtek bizonyos elszórt, de már fel nem található szegek mi­att. Jómagam is Xeszállottam, mert a napokban történt hasonló eset a NyKISE Motorosztályában, hol teljesen hasonló körülmények kö­zött egy illusztris autósunk Tokaj­tól hazáig 8 gumidefektet szenve­dett. Az eset izgatott, s bizonyos idő multán ismét visszatértem a fenntemlitett helyhez, hol most már egy autóval kapcsolatban ugyaneze­ket a jelenségeket volt alkalmam megfigyelni. Nem vagyok feljogosítva, hogy hatósági funkciókat gyakoroljak és ezért nem vizsgáltam meg az ese­tet a helyszínen, de azt hiszem, hogy a hatóság az uj közlekedési kódex intencióinak megfelelően az utak biztonságát az autózás érde­keinek megóvása végett is alkot­ta, nem lehet tehát teljesen figyel­men kivül hagyni az észlelt jelen­ségeket. Kellő ellenőrzés és szigo­rúság hiányában a hatóságok min­den jóakaratú intézkedése kárba­veszett dolog, miért is a köz ér­dekében is halaszthatatlan lenne a t ervezett polgári ruhás, de főleg motoros csendőrségnek az ország­utakra való bevezetése. Poloskairtást cyánnal ét vegyesgázztl felelősséggel vállalnak Kiss és Darai ni. kir. stáb. fáregirtók 2581—4 Cim: Orün, Szarvas-utca 48. sz. A Kiss Ernő-utcai „Konsum" füszerüzlet mái városba költözött, igy a szembea levő Kiss Ernő utca 38. szám alatti sarok üzlethelyiség, mely nagy vevők Orzelet nyert és nagyforgslmu füszerüzletlé fejleszthető azonnal kiadd. 260&—4 Continental-szálloda Budapesten VII., Dohány-utca 42—44. sz. Táviratok: Continentalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Tisztaság ! — Kényelem! — Előzékenység 1 Minden szobában hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés. Egyágyas szobák árai: 5, 6, 7, 8, 9, 10 pengő. Kétágyas szobák árai: 8, 9, 10, 12, 14, 15, 16 pengő. Szobák telefonnal. 377-20 Szobák fGrdőszobával. Elsőrangú étterem! Zene! Táno! Bán Endre házassága — REGÉNY — 42 Irta: Tart&llyné S. Ilona. — Az egészséges Öregség, öcsém uram nem teher. De természetelle­nesen fenntartani a fiatalságot nagy és fárasztó munka lehet, kín­lódás. Tudom én, hogy nagyon fáj­nak az öregség első ráncai. De az­után lassan megszokja az ember... Előbb valami sértődöttséget érez, mikor nagy leányok néninek kezdik szólongatni. Azután hozzászokik, hogy a menyecskék is kezet csó­kolnak s igy kedves néném, ugy kedves néném... mondják... De hát ez az élet rendje, kedves öcsém uram... Dán Endrét az egész beszéd­bői az érdekelte, hogy Nóra jön! Először kellemetlenül hatott rá. Maga sem tudta, hogy miért. Mi­kor pedig az öntudatával kezdte magyarázni ezt a kellemetlen ér­zést, rájött, hogy neki örülni kel­lene! És örül is! Nórika... Ártatlan okos gyermek! Asszonynak való tökéletes alkotás. Termetének szép, erős vonalai, formás melle, izmos lábai, karjai... előtűnnek gondolatában. És okossága... Nagy szemű, okos gyermekei lesznek, mint amilyen ő volt... Csak jöjjön, jöjjön hát Boroskőy Nóra... Minden szabad idejét vele tölti. Együtt mennek Vilmával az erdőt nézni... Erdő... — villant át benne, de legyűrte a felbukkanó gondolatot. Csak átsuhant egy fe­hér alak az emlékezetén... Azután arra gondolt, hogy milyen nagy­szerű volt a Balatonon is... Az öreg asszony még most is beszélt. Dán ránézett időnként, mintha figyelne, pedig gondolko- i zott. Vacsora után Panyolaynak irt. De önmagáról nagyon keveset... Sem a terveiről... Az ármentesitő bizottságot ka­lauzolta s közben elmondta ne­kik a saj'át véleményét. Gyönyö­rű káposzta és cukorrépa fog itt teremni s micsoda gyönyörű ka­szálók lesznek! A többtermelést ne csak az újságok sürgessék, ha­nem mindent meg kell tenni, hogy fokozzuk. Ott van Németország, mit produkált a .háború után! De a mieink nem veszik észre oda­fönn, hogy a falu fuldoklik. A nép csenevészedik, izmai lazulnak s teljesítő képessége a felényi. Mi okozza...? A nyomor! Éheznek! Tél közepén nagy részének már kenyere sincs! Kevés a föld nekik s ami van, az is ki van sajtolva s nincs ugy megművelve, mint ahogy lehetne. Nincs módjuk benne, hogy megválasszák a mag minőségét s hogy műtrágyát vegyenek, a hol kell... Nem tudják az adót fizetni s ruhházkodni... Az ármentesitők hallgatták ás nagyokat helyeseltek. Dán nekimelegedett, lelkesedett, kiszínezte a jövő képét. Már für­dőszobás cselédházakról beszélt, mikor a titkárnak titulált ur neve­tett és megállította a szóáradatot: — Látszik, hogy nagyon fiatal még. szolgabíró uram. Kell a pa­rasztnak kultura...?! Fene! Bizal­matlanok, hálátlanok, nem érdemes velük törődni... Dánnak erről is megvolt a maga véleménye. De nem folytatta a e beszédet. Látta, hogy hiábavaló. Ez, aki itt jön mellette, egy hiva­talnok. Dolgozik, kiszabott munká­kat végez, akta szerint cselekszik és semmi tovább... Egyéni alcciók, uj gondolatok... ? Ki fizeti azt meg neki... ? S amiért nem fizetnejk.., Nevetséges... De... majd beszél a megyegyű­lésen! Talán vannak még emberek, akiket a közös nagy élet is érde­kel. Már felvillanyozta és jól esett neki az eljövő szereplés. Nagysza­bású beszédet mond, ámuljon a megye ! Addig is tanulmányozza a hiányokat, ismerni akarja a nép gondolkozását s hogy mibe van a legnagyobb hiány... Amit elhatá­rozott, megkísérli s amit lehet, ke­resztülviszi... Ezekben fog elmélyedni és... el­felejti... Boldog Dán akar lenni.., Nóra megérkezett, de még nem látta. Ha dolgát végzi, akkor el­megy Kutassyékhoz. Délután öt óra volt, mikor el­készült. Gondosan öltözködött, uj nyakkendőt kötött s ugy ment. De csak Kutassynét találta ott­hon. Az asszony nagyon kedvesen fo­gadta. — Nagyon sajnálom, hogy él­mentek Nóri és Vilma is. De Nóra ma még látni akarja barátnőjét. Az erdésznét. Nagyon régen nem találkoztak, talán több, mint egy éve. Az uram befogatott s ő is velük ment. — Igazán kár — mondta Dán — nagyon szerettem volna Nóriká­val beszélni, hogy mi újság Ber­gengócon s egyéb... — Gondolom — mondta bizal­masan-kedvesen Kutassyné —, de várja meg őket. Nem lesznek so­káig, mert már régen elmentek. Csakugyan, egy fél óra sem telt bele s már jöttek. De nem egye­dül, hanem Gondáékat is hozták­— Gyönyörű éjszaka lesz, majd hazaküldöm Jánosékat kocsin. Éj­fél után, persze... — Inkább éjfél előtt! — mondta Gonda. — Majd meglátjuk, — felelte Kutassy. Nóra szívesen, de kissé, tartóz­kodóan fogadta Dán kitörő örö­mét. — Milyen boldog vagyok Nó­rika, hogy maga is itt vanl Gondáné halványan és szerényen állott Nóra mellett. Kisebb volt, vékonyabb s halkabb egyéniség. Mégis, egyetlen pillantásával be­világította Dán lelkét... Nórához beszélt, de folytonosan a másiknak örült, annak közelsé­gét érezte, felsugárzó fehérségét... Erőtlenségig fokozódó vágy rohant át vérén... hogy ölbe vegye, átölel­je selyem-finom testét és igya, ré­szegségig, őrületig fokozódott vá­gyakozással az illatokat, melyek a ruhájából s a testéből áradnak. Csak dadogta a hangos szava­kat, nevetett Nórával s már félt, hogy nem birja tovább... Szerencsére Kutassyné elvitte a másikat az ebédlőbe. A férfiak is ott voltak. A szalonban csak Nóra maradt, meg Vilma. Később Vilma Nórát is elhivta. — Dán, maga menjen az ebéd­lőbe. Nórika hadd segítsen nekem a konyhán. Rögtönözni kell a va­csorát, egyedül a szakácsné sem tudhatja, olyan gyorsan. Megérkez­tek a többiek is: a körorvos, Bal­lóék. az ut biztos... Dán csakugyan bement az ebéd­lőbe. A kártyások már nelrimelegeid­tek a kártyázásnak... Most már Gondáné is ott ült az ura mellett s nézte a lapokat. — Megtanul kártyázni? — kér­dezte tőle Dán. (i^ytaÖuM

Next

/
Oldalképek
Tartalom