Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-06 / 101. szám

1930. május & HWÉÜnitft— im mi i fii JirtmfmiL Motorsport Biciklin, de a motoros szemével figyeltem az országutat A bicikli lassabban jár, mint a motor s ezért a biciklista többet is Ját, mint a motoros, pláne ha motoros teamekkel figyeli az eseményeket. Elindultam tehát egy szép áprilisvégi délutánon, hogy kerékpáron szerezzek tapasztalatokat a városunk körüli országutakon uralkodó állapotokról. A kerékpár demokratikus jármű, bizalommal tekint rá a nép legegyszerűbb rétege is, de nem igy a kutyák, kik ugylátszik nem szimpatizálnak ezen halk, de annál lassúbb közlekedési eszközzel. így történt, hogy nem messze a várostól 3 hatalmas szelindek, kik a nyakukba akasztott hatalmas koloncról itélve, nem tartozhattak a barátságosabb termé szetüekhez, mindenáron le akart száUitani labilis jármüvemről, nem sokat törődve a hatóság azon rendelkezésével, mely a harapós ebeknek nappal pórázon való tartását irja elő. Minden erőmet összeszedve, igyekeztem elhagyni e barátságtalan helyet, irigységgel gondolva az autósra, ki az ilyesmit tel sem veszi. Irigységem azonban nem tartott soká, mert egy pótutassal ellátott és csinos hölgy által vezetett kerékpár meggyőzött arról, hogy vannak szituációk, amikor a kerekes nevet s jelenleg éppen ez volt a helyzet. Gépem láttára a hölgy egyensúlyát vesztve, pótutasnőjével elkezdett az ut jobb és baloldala között trémázni, mig végre elhatározta magát, hogy véglegesen a jobboldalt választja. Nekem természetesen nem maradt más hátra, mint a porban kitérni a velem szembejövőnek, na de az udvariasság kötelez. Elgondoltam, hogy mit gondol magában csöndesen —• ilyenkor a 80 km. sebességgel közeledő gépjárművezető, ki nincs vele tisztában, hogy mi módon térjen vagy előzzön a valcetező sporttársnőnek. Van valami rendelkezés erre vonatkozólag is, na de ezt — hagyjuk a jelen esetben. Tovább karikázom, illetve csak karikáznék, ha nem állná utamat egy kb. 5 éves gulyáslegény által őrzött gulya. Az őrzés a már ismert formában történt, ugyanis az üszők rendkívüli érdeklődéssel fordultak az országúton közlekedő összes jármüvek felé, amit a gulyás ur hiába próbált megakadályozni. Már épen fel akartam hivní a figyelmét az uj közúti közlekedési rendészet 25. szakaszának 1-ső bekezdésére, amikor eszembe jutott, hogy jelen esetben ez nem fog eredményre vezetni. Pár kilométerrel odébb durrdefektjüket javítgató motorosokat veszek észre. Természetesen levészem a gázt, illetve lábaimat a pedálról s érdeklődve fordulok a kinlódók felé. Kisül, hogy hol a szorító rossz, hol a Schaller nem jó, hol pedig a gumijavitó tudomány mondja fel a szolgálatot. Minthogy azonban már a régi rómaiaknál is jelentkezett néha a deus ex machina, igy itt is megjelent a Wolff bácsi képében, kiről érdeklődve tudakolták, motorosaink, hogy tulaj donképen kicsoda s hol köszönhetik meg neki a nyújtott segítséget. Kellő felvilágosítás uton topogva lóerőtlen gépemen, a következő jelenetre lettem figyelmes. A debreceni országút 45—46 km kövei közötti útrészen csomó serdületlen gyermek társaságában 2 —3 felnőtt állta el az utat. Én viszszaélve a bizalmi helyzettel, megfigyeltem, hogy pár kilométerrel odébb egy oldalkocsis motorkerékpár közeledett s mire az kb. 1 km. távolságra ért a jelzett helytől, a társaság az ut szélén foglalt el megfigyelő álláspontot. A motor elhaladt, mire a társaság ismét elözönlötte az utat. Erre a motor lassított s visszakanyarodott a jelzett helyre, hol harsány veszekedésbe kezdtek bizonyos elszórt, de már fel nem található szegek miatt. Jómagam is Xeszállottam, mert a napokban történt hasonló eset a NyKISE Motorosztályában, hol teljesen hasonló körülmények között egy illusztris autósunk Tokajtól hazáig 8 gumidefektet szenvedett. Az eset izgatott, s bizonyos idő multán ismét visszatértem a fenntemlitett helyhez, hol most már egy autóval kapcsolatban ugyanezeket a jelenségeket volt alkalmam megfigyelni. Nem vagyok feljogosítva, hogy hatósági funkciókat gyakoroljak és ezért nem vizsgáltam meg az esetet a helyszínen, de azt hiszem, hogy a hatóság az uj közlekedési kódex intencióinak megfelelően az utak biztonságát az autózás érdekeinek megóvása végett is alkotta, nem lehet tehát teljesen figyelmen kivül hagyni az észlelt jelenségeket. Kellő ellenőrzés és szigorúság hiányában a hatóságok minden jóakaratú intézkedése kárbaveszett dolog, miért is a köz érdekében is halaszthatatlan lenne a t ervezett polgári ruhás, de főleg motoros csendőrségnek az országutakra való bevezetése. Poloskairtást cyánnal ét vegyesgázztl felelősséggel vállalnak Kiss és Darai ni. kir. stáb. fáregirtók 2581—4 Cim: Orün, Szarvas-utca 48. sz. A Kiss Ernő-utcai „Konsum" füszerüzlet mái városba költözött, igy a szembea levő Kiss Ernő utca 38. szám alatti sarok üzlethelyiség, mely nagy vevők Orzelet nyert és nagyforgslmu füszerüzletlé fejleszthető azonnal kiadd. 260&—4 Continental-szálloda Budapesten VII., Dohány-utca 42—44. sz. Táviratok: Continentalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Tisztaság ! — Kényelem! — Előzékenység 1 Minden szobában hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés. Egyágyas szobák árai: 5, 6, 7, 8, 9, 10 pengő. Kétágyas szobák árai: 8, 9, 10, 12, 14, 15, 16 pengő. Szobák telefonnal. 377-20 Szobák fGrdőszobával. Elsőrangú étterem! Zene! Táno! Bán Endre házassága — REGÉNY — 42 Irta: Tart&llyné S. Ilona. — Az egészséges Öregség, öcsém uram nem teher. De természetellenesen fenntartani a fiatalságot nagy és fárasztó munka lehet, kínlódás. Tudom én, hogy nagyon fájnak az öregség első ráncai. De azután lassan megszokja az ember... Előbb valami sértődöttséget érez, mikor nagy leányok néninek kezdik szólongatni. Azután hozzászokik, hogy a menyecskék is kezet csókolnak s igy kedves néném, ugy kedves néném... mondják... De hát ez az élet rendje, kedves öcsém uram... Dán Endrét az egész beszédbői az érdekelte, hogy Nóra jön! Először kellemetlenül hatott rá. Maga sem tudta, hogy miért. Mikor pedig az öntudatával kezdte magyarázni ezt a kellemetlen érzést, rájött, hogy neki örülni kellene! És örül is! Nórika... Ártatlan okos gyermek! Asszonynak való tökéletes alkotás. Termetének szép, erős vonalai, formás melle, izmos lábai, karjai... előtűnnek gondolatában. És okossága... Nagy szemű, okos gyermekei lesznek, mint amilyen ő volt... Csak jöjjön, jöjjön hát Boroskőy Nóra... Minden szabad idejét vele tölti. Együtt mennek Vilmával az erdőt nézni... Erdő... — villant át benne, de legyűrte a felbukkanó gondolatot. Csak átsuhant egy fehér alak az emlékezetén... Azután arra gondolt, hogy milyen nagyszerű volt a Balatonon is... Az öreg asszony még most is beszélt. Dán ránézett időnként, mintha figyelne, pedig gondolko- i zott. Vacsora után Panyolaynak irt. De önmagáról nagyon keveset... Sem a terveiről... Az ármentesitő bizottságot kalauzolta s közben elmondta nekik a saj'át véleményét. Gyönyörű káposzta és cukorrépa fog itt teremni s micsoda gyönyörű kaszálók lesznek! A többtermelést ne csak az újságok sürgessék, hanem mindent meg kell tenni, hogy fokozzuk. Ott van Németország, mit produkált a .háború után! De a mieink nem veszik észre odafönn, hogy a falu fuldoklik. A nép csenevészedik, izmai lazulnak s teljesítő képessége a felényi. Mi okozza...? A nyomor! Éheznek! Tél közepén nagy részének már kenyere sincs! Kevés a föld nekik s ami van, az is ki van sajtolva s nincs ugy megművelve, mint ahogy lehetne. Nincs módjuk benne, hogy megválasszák a mag minőségét s hogy műtrágyát vegyenek, a hol kell... Nem tudják az adót fizetni s ruhházkodni... Az ármentesitők hallgatták ás nagyokat helyeseltek. Dán nekimelegedett, lelkesedett, kiszínezte a jövő képét. Már fürdőszobás cselédházakról beszélt, mikor a titkárnak titulált ur nevetett és megállította a szóáradatot: — Látszik, hogy nagyon fiatal még. szolgabíró uram. Kell a parasztnak kultura...?! Fene! Bizalmatlanok, hálátlanok, nem érdemes velük törődni... Dánnak erről is megvolt a maga véleménye. De nem folytatta a e beszédet. Látta, hogy hiábavaló. Ez, aki itt jön mellette, egy hivatalnok. Dolgozik, kiszabott munkákat végez, akta szerint cselekszik és semmi tovább... Egyéni alcciók, uj gondolatok... ? Ki fizeti azt meg neki... ? S amiért nem fizetnejk.., Nevetséges... De... majd beszél a megyegyűlésen! Talán vannak még emberek, akiket a közös nagy élet is érdekel. Már felvillanyozta és jól esett neki az eljövő szereplés. Nagyszabású beszédet mond, ámuljon a megye ! Addig is tanulmányozza a hiányokat, ismerni akarja a nép gondolkozását s hogy mibe van a legnagyobb hiány... Amit elhatározott, megkísérli s amit lehet, keresztülviszi... Ezekben fog elmélyedni és... elfelejti... Boldog Dán akar lenni.., Nóra megérkezett, de még nem látta. Ha dolgát végzi, akkor elmegy Kutassyékhoz. Délután öt óra volt, mikor elkészült. Gondosan öltözködött, uj nyakkendőt kötött s ugy ment. De csak Kutassynét találta otthon. Az asszony nagyon kedvesen fogadta. — Nagyon sajnálom, hogy élmentek Nóri és Vilma is. De Nóra ma még látni akarja barátnőjét. Az erdésznét. Nagyon régen nem találkoztak, talán több, mint egy éve. Az uram befogatott s ő is velük ment. — Igazán kár — mondta Dán — nagyon szerettem volna Nórikával beszélni, hogy mi újság Bergengócon s egyéb... — Gondolom — mondta bizalmasan-kedvesen Kutassyné —, de várja meg őket. Nem lesznek sokáig, mert már régen elmentek. Csakugyan, egy fél óra sem telt bele s már jöttek. De nem egyedül, hanem Gondáékat is hozták— Gyönyörű éjszaka lesz, majd hazaküldöm Jánosékat kocsin. Éjfél után, persze... — Inkább éjfél előtt! — mondta Gonda. — Majd meglátjuk, — felelte Kutassy. Nóra szívesen, de kissé, tartózkodóan fogadta Dán kitörő örömét. — Milyen boldog vagyok Nórika, hogy maga is itt vanl Gondáné halványan és szerényen állott Nóra mellett. Kisebb volt, vékonyabb s halkabb egyéniség. Mégis, egyetlen pillantásával bevilágította Dán lelkét... Nórához beszélt, de folytonosan a másiknak örült, annak közelségét érezte, felsugárzó fehérségét... Erőtlenségig fokozódó vágy rohant át vérén... hogy ölbe vegye, átölelje selyem-finom testét és igya, részegségig, őrületig fokozódott vágyakozással az illatokat, melyek a ruhájából s a testéből áradnak. Csak dadogta a hangos szavakat, nevetett Nórával s már félt, hogy nem birja tovább... Szerencsére Kutassyné elvitte a másikat az ebédlőbe. A férfiak is ott voltak. A szalonban csak Nóra maradt, meg Vilma. Később Vilma Nórát is elhivta. — Dán, maga menjen az ebédlőbe. Nórika hadd segítsen nekem a konyhán. Rögtönözni kell a vacsorát, egyedül a szakácsné sem tudhatja, olyan gyorsan. Megérkeztek a többiek is: a körorvos, Ballóék. az ut biztos... Dán csakugyan bement az ebédlőbe. A kártyások már nelrimelegeidtek a kártyázásnak... Most már Gondáné is ott ült az ura mellett s nézte a lapokat. — Megtanul kártyázni? — kérdezte tőle Dán. (i^ytaÖuM