Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-28 / 120. szám

2 JNfVfRYIDEK. 1930. május 28. Külföldi kölcsön Irta: Pisszer János Hága és Páris után végre odáig jutottunk, hogy végre arról is lehet már beszélnünk, hogy a bennünket minden vonalon tönkretenni szándékozó külföldtől, már még kölcsönt is vehetünk fel. Egyelőre csupán beszélni lehet erről a kegyes jótéteményről, de amint lát szik, pénzt még nem kapunk. Nem lehetetlen azonban, hogy mégis adnak nekünk is. A' kételkedésre meg van az ok. Senki sem tagadhatja, hogy gazdasági élet nyomott voltáért mindenki panasszal van tele. mezőgazdaság épen ugy, mint az ipar és kereskedelem is. Jajjal van teli az ország. Konjunktúra csak a végrehajtások és árverések terén van. Itt is, nem annyira a pénz bőség miatt, mint inkább a különféle árverési lehetőségek folytán. Termeivényeink értékesítésének export lehetőségei minimálisak és ha külkereskedelmi mérlegünk most, talán átmenetileg activ is, nem tudjuk, ez az activitás meddig marad meg. A mezőgazdaság terén pedig, a panaszra éppen az export-blokád következtében van súlyos ok. Tagadni aligha lehet, hogy ilyen blokád alatt élünk, a mely ha nem is nyiltan van kihirdetve, mint a háború idején tették, mégis megtaláljuk a korlátozó rendelkezéseket, a bennünket környező államok különféle intézkedéseiben. Az iparban a pangásnak nagyobb mértékét, mint aminőben vagyunk, csak merész fantáziával lehet elképzelni. Szeretik ennek okát abban is keresni, — ami kis részben igaz is, — hogy a különféle közületek üzemei konkurrenciát támasztanak az ipari vállalko zásoknak, de ennek ellenkezőjét éppen az elmúlt idők sok esztendeje, amikor az ipari konjunktura meg volt és amikor a közüzemek ellent panasz alig, vagy csak kis mértékben hallatszott, mintha cáfolás lenne. Ipari munka azonban tagadhatatlanul csak minimális mértékben van. Hogy ennek a sokat hangoztatott és helytelenül alkalmazott takarékossági láz és igy a fogyasztás csökkenés^, s a keresethiány az oka, azt nem kell bizonyítani. Ez a cirkulus vitiozus ismeretes. , A kereskedelem pangását szükségtelen helyi szemlélet alapján megállapítani. Ez is, mindenütt lát ható, hacsak a hivatalos lapot veszi kezébe bárki és abból kiván meggyőződést szerezni. De ha valaki látó szemmel jár az üzletek előtt és azokba bepislant, akkor is láthatja, hogy a vevőktől tátongó ürességü üzletekben kereskedelmi forgalom nem lehet. Látnia kell, hogy ezen a területen a vegetatív élet nyilvánul meg, a melynél csak az a kérdés, ki bírja még és meddig? Diplomás embereink, a diplomával össze nem egyeztethető munkákra vállalkoznak, illetve olyan munkák végzését is vállalják, — mégpedig elég nagy számban, — amelyekhez a diploma szükségtelen. Kevesen vannak, akik végzettségüknek megfelelő munkakörben, az azt megillető díjazás ellenében vállalhatnak .munkát. A pangásnak minden téren szem beötlő súlyos voltát, nem lehet ember, aki tagadhatná és ezt az állapotot a . sokat emlegetett külföld előtt sem lehet takargatni, azt a külföld szintén látja. Micsoda rettenetes ellentét van etekintetben a kölcsönt nyújtani tudó külföld és a mi állapotaink között! Aki Echardt Tibor dr.inak a rádió utján elmondott adását hallotta, amelyben kai útjáról és ott szerzett tapasztalatairól számolt be és az : igy hallottakat egybeveti hazai áli lapotainkkal, keserű érzéseket, fájdalmas elgondolásokat válthatott ki magából. Amikor az amerikai pap imádsága csupa hálaadás az Istennek azért, hogy oly hatalmas, gazdag államban élhetnek hívei, hol nyomor nincs, a megélhetés gondjai nem őrlik fel idegeit az embereknek, ahol valóban emberi életet élhet mindenki és öreg korára is biztosithat magának nyugodt öregkort, akkor ezzel a mi viszonyaink semmiben sem hasonlíthatók össze. Ha pedig igy van, akkor hitelre alkalmasság dolgában is kell hogy birálat alá vegyenek bennünket és kutassák, vájjon ilyen nyomorgó és éppen a hitelt nyújtani hivatott országok által tönkre juttatott maroknyi nemzet, milyen mértékig értékelhető a hitel szempontjából? És ugy látszik, a már sóvárogva várt nagy kölcsön, a hosszúlejáratúnak ígért hitel, talán éppen e meggondolások nyomán késik és várnunk kell, — amig a német, az osztrák, és a ki tudja mifélfe fajtájú hitel kielégítést és lebonyolítást 1 nyert, — amig végre mi is odajárulhatunk a kegyes kinzók pultja és rácsa elé, hogy nekünk is méltóztassanak drága, uzsorakamatu kölcsönt nyujtam, ha hiénaszivük akkorára megfelelőleg meglágyulni találna. . '» Vannak, akik azt tartják, hogy a kölcsön mindenképpen jó, még ha. kosztkamatra is adják azt. Ez a felfogás nem lehet helytálló akkor, amikor nemhogy a törlesztésre, hanem még a kamatok fizetésére sincsen meg a kellő Iehetőség. Az eddig kiszivárgott hirek szerint a nagy kölcsön a mezőgazdaság felsegitésére, az államvasuti beruházásokra, útépítésekre és némi kis részben az ipari hitel nyújtására fordíttatnék. Gondolkodás nélkül jónak kellene nevezni a kölcsönnek ilyen felhasználását, ha egyben biztosítottnak látszanék a kamatok fizethetésének és a tőke visszafizetésnek lehetősége. D\i amikor az OMGE azt mutatja ki, hogy a mezőgazdaság, 1.24 százalékos jövedelmezőséggel bir, — amikor az államvasút deficittel dolgozik, az utak jövedelmet nem hajtanak, az ipar pedig abban a részében, amely a nagyipart teszi, önmaga is tud gondoskodni forgótőkéről, a kisipar hitelszükségletét pedig belső tőkével is ki lehetne elégíteni és a kereskedelmet is ugyanígy, akkor kérdés, hogy helyes-é olyan megterhelést vállalni, amely csak adósává tesz a külföldnek, még fokozottabb függő viszonyt teremt ezzel szemben és csak adózójává teszi az országot. Reményeink ugyanis nem lehetnek rózsásak olyan államokkal való gazdasági küzdelmünkben, a melyeknek üzleti tőkéje 3 százalékos megterhelést jelent, a mi tőkénknek még ma is 10 százalék körüli magassága mellett. Lehet-é elgondolni versenyképes termelést ott, ahol a forgótőke terhe ily nagy különbséget mutat? Tud-é Csonkamagyarország eredménnyel konkurrálni a 3 százalékos pénzzel dolgozó külfölddel? Valószínű, hogy nem. Ha pedig igy van, akkor nem a külföldi tőkét kell áhítoznunk, hanem belső erőösszefogással kell segíteni magunkon. Társadalmi erőkifejtéssel kell kizárnunk minden nélkülözhető importárut. Többtermeléssel, ha kell dumpmgáron kiszállítanunk minden feleslegese^ termelt javainkból. Ez, az ezévi külkereskedelmi mérleg tanúsága szerint, eddig egyáltalán nem szervezett módon is sikerült részben, mert mérlegünk passivitása ideiglenesen eltűnt igy is. Mi lenne, ha kellő szervezettség és akaraterő jelentkeznék e téren és igy igyekeznénk mérlegünkön és ezzel együtt sorsunkon javítani? Kétségtelen,. hogy nagy eredmény volna kimutatható. Mi lenne, ha az olaszok módjára hazaárulónak minősíttetnék mindenki, aki hazai áru helyett a külföldit vásárolja és az ilyen hazaárulót igyekeznénk jó hazafivá tenni, ha kell, büntetni is! A májusi 45 0/9 zsírtartalmú HORTOBÁGYI JUHTURÓ viszonteladói ára 20°Ual olcsóbbodott. .0 Tejszövetkezet! Központ Budapest 4., postafiók 20. 2679-7J Sorsunk megjavitásának ez a módja nem utópia, ha igaznak tartjuk külkereskedelmi mérlegünk adatainak valódiságát, v Külföldi kölcsön helyett kellő szervezettség, akaraterő, a belső erők mmdenirányu alapos kihasználása, a felhasználható belső tőkéknek intenzív igénybevétele és termelő munkába fektetése, a felesleges kiadások redukálása, szervezése az erőknek ugy, hogy munkát, megélhetést és fogyasztóképességet nyerjen mindenki: jobb minden külföldi kölcsönnél. Ezt a belső expensitást keli kitermelnünk, hogy lerázzuk máris nagy függőségünket és megszüntessük a fnáris kétségbeejtő gazdasági nyomorúságot! A trianoni békeszerződés aláírásának tizéves évfordulója Junius 4-e a magyar történelem egyik leggyászosabb napja lesz mindaddig, amíg a trianoni igazságtalan Ítélettel elvesztett ezeréves határainkat vissza nem szereztük. 1920 junius hó 4. napján kényszeritettek bennünket arra, — hogy a trianoni békeszerződésnek csúfolt kegyetlen békediktátumot elfogadjuk és aláírjuk. Immár a J úzedik évfordulójához jutottunkéi ennek a. gyászos emlékű napnak. A tizéves évfordulón hangos szóval tiltakozzunk Trianon ellen és a világ közvéleményétől kérjünk támogatást a revízióért megindított küzdelmünkhöz. Ezen a napon az egész magyar nemzetnek egységesen kell felemelnie szavát a revízió érdekében, annyival inkább, mivel az elmúlt évben a ,csehek, a szerbek és az oláhok tartottak jubileumi ünnepségeket tizéves fennállásukkal kapcsolatosan. A Magyar Revíziós Liga a tizéves évforduló alkalmából külföldön széleskörű reviziós megmozdulást szervezett meg. Junius .4-én az összes külföldi magyar egyesületek gyűléseket tartanak és minden egyes államban állást foglalnak a revízió mellett és ily irányban memorandumokat nyújtanak át az egyes államok kormányainak. De megmozdulnak a Magyarországról kivándorolt ruthének, vendek, tótok és horvátok is. A Magyar Reviziós Liga a reviziós problémát több könyvben feldolgozta és azok olasz, francia, német és angol nyelven a tizéves évfordulón eljutnak a világ nagy népeihez és feltárják a revízió szükségességét. Nekünk, akiknek elsősorban vág húsába és vérébe a trianoni békediktátum .az évfordulón olyan megmozdulást kell rendeznünk, hogy abból az egész világ közvéleménye megértse azt, hogy Magyarország minden egyes lakosa egy emberként követeli a revíziót és sohasem nyugszik bele a trianoni békediktátumba. A Magyar Reviziós Liga junius hó 1 -én, vasárnap nagyszabású tiltakozó nagygyűlést tart Budapesten, ugyanakkor az ország minden városában, igy Nyíregyházán is, az összes egyesületek és testületek gyűlést tartanak és állást foglalnak a békerevizió mellett. A hozott határozatot a Magyar Revíziós Ligának fogják megküldeni. Zffzegésxtéieébjm hu. bárói Május 27 28 29 kedden, szerdán és csütörtökön Emma Zessarskája A FALU SZÉ6VENE Edna Purviance és Petro Batche** A HERCEG ISKOLÁJA yCe^v^o /ifijelés^fsLtéieLak. Jf-lajzjicrrty hava. r-és'zZeíaJu SINGEP VASRÓGÉP RESZV TÁRS. Nyíregyháza, Vay Ádám u. A IJKO^OOTAX. ?