Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-24 / 117. szám

JSÍYÍRWDÉK. 1930. május 24. m Seipel Budapesten Seipei volt ausztriat kancellár Budapesten tartózkodik és elő­adást tartott a Külügyi Társaság­ban. Seipel pap, de már hosszú esztendők óta részt vesz Ausztria közéletében, épen a legválságo­sabb korszakban állott, mint kan­cellár az ügyek élén s feladatát oly ügyességgel, éleselméjüséggel és kitartással látta el, hogy Európa legkiválóbb politikusainak sorába emelkedett. Előadásának tárgya a Népszö­vetség volt, az az intézmény, — 1 amelyet a nemzetek a nagy háború i rettenetes következményeit látva, . azért alapítottak, hogy lehetőleg meg ne ismétlődjék a világhábo­rúhoz hasonló szörnyű kataklizma. Seipel kiemelte, hogy a Népszö­vetség működésének megítélésére két kiindulási pontunk van. Az egyik az a huszonhat cikkely, a mely a Népszövetség alkotmányát szabályozza, a másik az a munka, amelyet a Népszövetség megalaku­lása óta végzett. Főcélja, hogy az önkéntes döntőbíráskodás helyére a kötelező döntőbíráskodás intéz­ménye lépjen. Ilyen módon a nem­zetközi békét akarja biztosítani, a nemzetek együttműködésének elő­mozdításával. A titkos diplomácia helyére nyilvánosságot kell vinni a nemzetközi életbe, szigorúan őr­ködni a kölcsönösen vállalt szer­ződési kötelezettségek respektálá­sán, de természetesen olyan mó­don, hogy a tagállamok szuvere­nitása ezáltal ne érintessék. Ezért szükséges egyes kérdésekben a népszövetségi tanács elvi egyhan­gúsága, de ha ez az egyhangúság nem áll fenn, akkor a javaslat el­len állást foglaló államok nem köteleztetnek az illető határozat által és szabad cselekvési joguk van. Ebben különbözik a Népszö­vetség lényegesen a parlament in­tézményétől. Lássuk most már, ,]iogy milyen eszközei vannak- a Népszövetség­nek akarata kivitelében. Seipel itt rámutatott bizonyos ellentmondás­ra. Arra, hogy á végső eszköz a katonai szankció, vagyis ismét csak a háborút veszik elő a háború ellen. De hogy erre a gyakorlat­ban ne kerüljön sor, a Népszövet­ség politikája oda irányult, hogy minél kevesebb titkos szerződés jöjjön létre, mert az ilyen szerző­dések a legnagyobb háborús ve­szélyt jelentik. Ezeknek helyére az államok közös megállapodása kell hogy lépjen, még pedig a nyilvá­nosság ellenőrzése mellett, mert csak az a veszélyes, ami a világos­ságtól irtózik. Seipel gondolatmenetének legér­dekesebb részéhez tartozik az a megállapítása, hogy a Népszövet­ség mindabban, amit tett, csak működésének legkezdetét látja. Ha igazán meg akar felelni hivatá­sának, akkor kell hogy ne csak liga, hanem valami olyan állam­fölötti 'szervezet legyen, amelyre az egyes államok szuverénitásuk­nak egy részét visszavonhatatlanul ráruházzák. Itt azután igen nehéz kérdésekhpz érünk, mert ha a Nép­szövetség sok dologban hasznos in­tézménynek is bizonyul, de pl. a magyar sérelmek orvoslása körül nekünk nem a legjobb tapaszta­lataink vannak. Hogy azonban a Népszövetség mennyire komoly do­log, mutatja az, hogy Magyaror­szág mégis tagja, mert amiképen Bethlen miniszterelnök mondotta egy alkalommal, a Népszövetség intézményéről nyilatkozva, még mai formájában és tökéletlenségeivel is többet ér, mintha egyáltalán nem volna fórum, ahova a panaszokkal fordulni lehetne. Tökéletes azon­ban csak akkor lesz, ha a hozzá in­tézett panaszokat nemcsak meg­hallgatja, hanem igazságosan el is intézi. Seipel, aki nemcsak piflitikus, hanem pap is, ha nem is mondta ki ezeket a gondolatokat, nyil­vánvalóan még is igy látja a Népszövetség problémáját, mert neki, mint nagy államférfiunak tud­ni kell és tudja is, hogy a nemze­tek közötti megértés legjobb zá­loga a szigorú tárgyilagosság. Szent Imre herceg nyfregvlsási emlékünnepén íeiekezetl külömbség nélkül felvonni a város egész társadalmának képviselete Józan Miklós unitárius püspök nyiregyházi istentiszteletén azok­ból a magas színvonalon álló méltató szavakból, amelyeket a protestáns püspök a Szent Itnre „ kultuszról mondott, jólesően éiez­te mindenki, hogy Szent István országalapitó korának nagy ideál­jai iránt az elfogulatlan magyar lélek minden felekezeti szempont kiküszöbölésével hódoló tisztelet­tel viseltetik. A nevelői erők ha­talmas áradásának forrása ez a kultusz, amelynek tisztító forrá­sa megfrissiti a mai kor materális­ta világfelfogásában felnövő gene­ráció életszemléletét. Nagy er­kölcsi erőt reprezentálnak ország­szerte a Szent Imre ünnepségek, és az erkölcsi erőre a romlasztó és ,erőtlenitő életsugarat verő anyagiasság idején nagy szükség van. Ma kitartásra, a szenvedel­mek lefékezésére van szüksége a világnak és az indulatok fűtötte rab országban, a szegénység és árvaság földjén kétszeresen szük­séges az ideálizmusnak irányt adó ereje. Nyiregyházán szombaton a? ifjúság, vasárnap délután fél 6 órai kezdettel pedig a nagyközönség számára rendeznek nagyszabású Szent Imre-ünnepséget a Korona­nagytermében. A Szent Itnre ünnep részletes műsorát egyik legutóbbi számunk­ban közöltük. Meggyőződtek eb­ből a közleményből olvasóink, hogy felemelően szép ünnepség, lelket üditő átérzésében lesz ré­sze az érdeklődőknek. Attól kell tartanunk, hogy a Korona nagy­terme szűk lesz ez alkalommalis, olyan hatalmas az érdeklődés és olyan egyetemes, egész városunk közönségére kiterjedő az a szán­dék, hogy a szép ünnepségen részt vesz mindenki, akit az Árpádkori magyarság legendás kora vonz és aki hittel eltelve gondol a ma­gyar jövendőre. Felekezeti különbség nélkül a vármegye és a város előkelőségei­nek reprezentatív részvételével fo­lyik le a fényes ünnepség, amely­nek díszt és méltóságot magyar szelleme és vallásos lelkülete ad. A jobb ülőhelyre reflektálok már most jelentkezhetnek az Uj­ságboltban, ahol a rendezőbizott­ság tagja, Bata Sándor könyvke­reskedő készséggel áll az érdeklő­dők rendelkezésére. Nekünk irredenta szemponSboi is föl kell használnunk azt a magasszinvonsin nemzetközi szépségversenyt, amely mind egyenesebb erovelhóditja meg a világol Sokan formálnak jogosan és be­avatatlanul véleményt ma a szép­ségversenyekről. Sok a hivatatlan és hivatott erkölcsbiró és minél kisebb valamely város, minél tá­volabb esik a világ negy centru­maitól, annál nagyobb pesszimiz­mussal és annál kevesebb hozzáér­téssel nyilatkoznak az uj világje­lenségről. Most előkelő helyről kaptunk érdekes üzenetet a szép­ségversenyekről. A nagyzsüri egyik szellemi kiválósága, a fővá­rosi lapok hasábjairól jól ismert Zsolt, akiről senki sem mondhatja, hogy nem a konstruktív ei köles hirdetője, akinek purifikáló cik­kei jótékonyan hatnak a magyar családi élet etikai megerősítésért, Porzsolt Kálmán üzen Nyíregyhá­zára a szépségversenyek intimitá­sairól egyet-mást. Jó, ha írását elolvassa mindenki és tanul egyet­mást tőle, egy-két olyan szem­pontot, amely magasabb helyről való látásból eredt. Porzsolt a következőket irja a szépségversenyekről: A szépség olyan szerencse, ami­ből szerencsétlenség is származ­hatik. Azért nemcsak az okos szülők, hanem az okos lányojc is a külső testi szépség mellett igen nagy súlyt helyeznek a lelki szép­ségekre. Hatvankilenc éves va­gyok s Nagymagyarországon száz előadást tartottam a házasság meg könnyítéséről és mindegyikben azt hirdettem, hogy a házasságban a boldogságot csak a lelki tulajdon­ságok szerzik meg. De nem lehet letagadni az örök tapasztalatot, hogy a legtöbb szépség házasságot csinál. Mivel pedig nemcsak doktrinér erkölcsi felfogásból hirdetem a törvényes házasságok szaporítá­sát, hanem mimt családapa az e'l­adó lányom érdekében is, csak el­hihetik nekem, hogy nem vagyok barátja az olyan szépségversenyek­nek, amelyek nem a törvényes há­zasságokat szaporítják. Mert most, mikor ismét egy nemzetközi szép­ségversenyt rendeznek s ennek egyik részlete most folyt le Pé­csett a legszebb eredménnyel, er­kölcsi kötelességünk, hogy disz­tingváljunk a különböző szépség­versenyek között. Az első szépségversenyt Buda­pesten az öreg József főherceg ren­dezte a Margit-szigeten s az ő szigorú erkölcsi érzékében senki AP0LL0 Eltfcd sok : 5-7-9 orakor Ma pénteVen csak 1 m: p<g! OLGA CSEHOVA és H4NS STÜVE felejthetetlen filmje ÍTÉL A DNYESZTER és a lisérő műsor. sem kételkedheták. Azóta különbö­ző helyeken voltak szépségverse­nyek, amelyekre nagyon helyt­állók az egyik pécsi lapban Györ­kös József leánygimnáziumi igaz­gató okos megjegyzései. Magam is legalább száz cikket írtam arról, hogy a szépség korai, vagy túl­ságos kultiválása az iskolában és az életben igazságtalan és sok elté­velyedésre vezet. Ugyanabban a gondolatkörben élek évtizedek óta, aminek Györkös kifejezést ad. De engedjék meg azt a tárgyilagos fölvilágosítást, hogy a legutóbbi két nemzetközi szépségverseny, a minek magyarországi részét a Szín­házi Élet és több magyar lap ad­minisztrálja, nem tartoztak az elitélendő szépségversenyek közé­Sőt éppen erkölcsi diadallal vég­ződtek, mert több törvényes házas­ságot hoztak és semmiféle »leány­vásárnak« nem szállítottak anya­got. A két magyaj- szépségkirálynő abszolút becsülettel kitűnő házas­ságot kötött és a résztvevők közül is többen tisztességesen férjhez­mentek. Tudniillik itt a szépség­verseny s a fényképeknek az egész világ sajtójában való megjelenése pótolta a bálokat, más mulatságo­kat és drága fürdőzéseket, ahová mi, szegény családapák kénytele­nek vagyunk eladó leányainkat évenként elküldeni, mert nincs minden uri családnak annyi pén­ze, hogy otthon tartson drága zsurokat. Pedig, valljuk be őszintén, hogy mutogatás és tisz­tességes ismeretségek nélkül nem lehet férjhez adni a legháziasabb leányt sem. A legközvetlenebb bi­zonyítékkal szolgálhatok: nekemls van eladó lányom, akiről nemcsak áz apai szem látja, hogy érdemes volna egy mintaférjre, mert minta­gazdaasszony, kitűnően főz, az egész háztartásomat ő vezeti, müveit, reprezentál, kiváló ízléssel és olcsón öltözködik, engem tanit a takarékosságra, közben kiváló szépség — de nem vágyott a szép­ségversenyre, kerüli a föltűnést és én se vittem a szépségversenyre! Hát most lelkiismeretfurdalást ér­zek ezért a régi fajta szerény visszahúzódásért, mert sokkal ke­vésbbé értékes leányok jó partit csináltak a szépségverseny utján. Már most még egy titkot áru­lok el. A zsűriben, mint öreg eszté­tikus, én is helyet foglaltam a művészek. Iváríyi Grünwald, Kis­faludi-Stróbl Zsigmond, Márkus Emilia stb. között, A legutóbbi ver senyen Góth Sándorral és Góthné Kertész Ellával arról beszélgettünk hogy az ország érdekében a mág­nások s az ősi előkelő családok leányait is el kellene hozni a szépségversenyekre, mert a ma­gyar női szépség legtökéletesebb típusait igy lehetne kiküldeni kül­földre. De a legnagyobb érv a nemzet­közi szépségversenyek mellett az a vaskos könyv, amelyet a világ minden nyelvű lapjából kivágtak, mikor Simon Böske lett Európa szépségkirálynője. Hát ilyen csoda még nem történt. Ez volt a leg­nagyobb magyar propaganda kül­földön. Én pár száz vezércikket irtam Apponyi, Berzeviczy, Beth­len s mások érdemeiről, akik kül­földön Magyarországot ismertet­ték. A világsajtó igazságtalansá­gát mutatja, de letagadhatatlan tény, hogy a magyar szépségver­seny győztese mellett az öt világ­rész minden lapja hasábokat irt Magyarországról, a Balatonról, tár­sadalmi életünkről, kultúránkról stb. Tehát nekünk irredenta szem­pontból föl kell használnunk ezt a magas színvonalú nemzetközi szépségversenyt, amit a Színházi Élet adminisztrál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom