Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-23 / 116. szám

1930. május 24. JNftÍRYIDÉK. & A tükör, az áram, meg a cigány Vannak emberek, akikből nem tudja kiölni a jókedvet még a mai minden tekintetben nehéz helyzet sem s akik tudnak jót nevetni azon, ha sikerül egy kis tréfájuk. Két ilyen tréfacsinálóról szól az ének, akiknek a Gondviselés Nagyhalász községet jelölte ki lakóhelyül. De a történetkét kezdjük az elején: Egy nagyhalászi »csigány zsenés« a minapában hóna alá vette nótafáját s elindult tallózni a bánat mezején, hátha talál egy magyart, aki annyira neki ereszti fejét a gazdasági és politikai mibenlétünk feletti töprengésnek, hogy könnyítés okából egy szép szívhez szóló nótát rendel. Nem éppen a gyaluforgácsos ház előtt, hanem egy borbély mester üzlete előtt hozta össze a sorsa a fent már említett két vidám magyarral. — akik szive legnagyobb örömére megszólították a mi cigányunk^ valahogy ilyeténképen: — Hé more, nem is hinnéd, milyen jól megy ennek a borbélynak, már nem is jó neki a régi tükör, egy ezer pengős uj tükröt vásárolt az üzletébe. — Ezser pengős tükröt? —hüledezik a cigány, akinek szeme előtt hirtelen összefutott a világ képe s egy ismeretlen, még soha nem látott, de minden valószínűség szerint a menyországot ábrázoló bankjegy képe jelent meg. — Ném lenét ázs igázs... — hesegeti el maga elől a csalfa álomképet— Oszt mán mér ne lehetne igaz? — veti ellen az egyik legény, — hiszen annyit összenyirt mán a mester életibe, hogy vehetne akár két olyan tükröt is... — Dé ázsér mégsem vétt olyán drágá tikröt, csák bé ákárnák éngém csápni. Ném is igázs ázs... tamáskodik a cigány. De biz a mi legényeink sem hagyják abba a tréfát, ha egyszer belekezdtek s annyira fogadkoznak, hogy igy, meg ugy igaz biz az, hogy végre is a cigányunk a véleményével alkotmányos kisebbségben maradván, kénytelen volt meghajolni az érvek előtt s a sok noszogatásra, hogy csak menjen be és nézze meg az üzletben a remek tükröt, neki is indult s szinte áhítattal tette rá a kezét a kilincsre. Csak eddig jutott a mi cigányunk, a következő percben már egy nagyot ordított, mert valami igen megragadta a kezét s nem tudott szabadulni a kilincstől. Most már a tréfacsmálók is megsajnálták s mert a tréfa sikerült, megfogták a cigányt kabátjánál fogva s elhúzták az ajtótól, a mely mögött két flatajkoru mulatott a legjobban. A tréfa az volt, hogy a legények a fiukat rávették arra, hogy a világítási vezetéket hozzák egy drót segítségével érintkezésbe a kilincscsel s amikor ez megtörtént, c^a

1* ki áncsi emberre volt szükség, aki elhigyje a mesét s bemenjen az üzletbe. A cigány azonban nem vette tréfára a dolgot, hanem elment i csendőrségre s szándékos emberölés kísérletének vétsége cimén feljelentést tett a legények ellen, akik a csendőrségen beismerték, hogy megtréfálták a cigányt, — azonban jól tudták, hogy baj nem származhat a tréfából, igy eszük ágában sem volt annak a bűncselekménynek elkövetése, amelylyel a megtréfált vádolja őket. Látogatás Osváth Imre a fiatal nyíregyházi szobrász-zseni műtermében A Hősök tem

etőjében e hó 25-én ünnepélyes formák között leplezi le Nyiregyháza város közönsége a Hősök emlékmüvét, amelyet a 16 éves Osváth Imre mintázott az örök pihenőre tért magyar harcosok dicsőséges emlékére. A hadisirokat gondozó hivatal OsváCh Antalt, a kjtünő nyiregyházi szobrászmestert bízta meg az emlékmű elkészítésével, aki azonban tehetséges fiának engedte át e dicsőséget. t, Ebből az alkalomból felkerestük Osváth Antalt a Viz-utca 12. sz. alatt levő műtermében, hogy a Nyirvidék olvasótáborának már előre beszámolhassunk a fiatal szobrász alkotásáról. Gipszbe, márványba és bronzba merevült különös világ Osváth Antal birodalma. Mintha udvarán a mozgást, az életet fehér kövekbe börtönözte volna valamely szeszélyes antik isten. Különböző nagyságú szobrok, domborművek, plakettek, gyönyörű faragások, diszitmények halomszámra, egymás hegyén-hátán, valóban költői rendetlenségben. A mester lelkesen, rövid gyors gesztusokkal beszél. Szemében a szeretet fáklyája lobban s a büszkeség örömtüze ég ha a fiáról tesz említést. r — Itt van az emlékmű — mutat egy finoman faragott piramis tetején álló, karmaiban kardot tartó turulmadárra. — Itt van a kitárt szárnyú, repülő költészet, uram. A fiam alkotása. Az' ér. fiamé! Vagy azt a domborművet tessék megnézni. Azt is a fiam érzékeny ujjainak ihletett tapintása tette életteljessé. Nézze meg (fezt a plakettet. Nézze ennek az arc nak karakterét. Hát nem bámulatos...! Figyelje a formák, árnya- j latok simuló harmóniáját, a lágy, elomló vonalakat. Beszél ez az arc I uram és vér lüktet benne. A fiam, J az én fiam pezsdülő. művész- " vére. Vagy nézze ezt a kis lovasszobrot — folytatja tovább szüntelenül izgatottan. — Kürtöt „fuvó kuruc vitéz. Az egész semmiség, néhány kiló bronz s mégis milyen monumentális. Vagy amelyeket valFélárn ntazás Bndapestre Folyó hó 25-tól vasárnap reggeltől augusztus hó 31-ig féláru vasúti kedvezménybe részesül a Budapestre jitazó közönség. A Szent ím re év alkalmából engedélyezett kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító igazolványok kizárólag • Menetjegyirodában kaphatók, Zrinyi Itana-u. 7. Telefon 112 — Egy-egy utazás 8 napig érvényes. 4X lásos áhítatában mintázott elmélyülő órákon át. Az imádkozó szent Szüzet.... a megfeszített Krisztust. Szinte légies, leheletszerű, szféri kusan könnyed, mint maga a fohászos ima. 1 Valóban meglepő e fiatal, kiforratlan zseni titáni küzdelme a durva anyaggal és... az anatómiával. Önkéntelenül belevágott a rajongó apa pillanatnyi boldogságába a ma nyomorúságát felidéző egyszerű kérdésem: — Miért nem taníttatja tovább a fiát, hiszen tehetséges, megéri? — Mert prometheuszi küzdelem az életem a megélhetésért, a családért — válaszol lecsendesülve, keserűen. — Nem birom. Szobrot formál, életet vajúdó álmaiból a fiam és nem birom taníttatni. Nézem a szobrokat. Csupa tépelődés, szent naivitás és lázas igyekvés. Ki tudja, talán Rodin géniusza reinkarnálódott benne?... Nem szabad, hogy pusztulásra ítélje őt az elsülyesztő magyar közöny. Támogatni kell az értékeinket, hogy minket is értékeljen a külföld. Osváth Imrében pedig van érték. Mélyen rejlő, csiszolatlan gyémánt még, de ígéretes jövőt jelentő, ha hivatott mester kezébe adjuk. . We. Dán Endre házassága — REGÉNY — 54 Irta: Ttrtmllyué S- Ilona. — De... Bébyke... én nem értem— mi történt itt... mindent meg kell magyaráznia... — Majd azután. Mind itt vagyunk! Most elégedjék meg ennyivel. — Panyolay, Erzsike és én... Felváltva virrasztottunk és hála Istennek, nem hiába... Béby elsimogatta homlokóról a hajat. Édes rózsaillatot leheltek Dánra vékony ujjai... Asszonyos, puha mozdulatok lendültek belőle. — Irénke... — mondta csöndesen — látja, milyen könnyen összetörik AZ ember... Egyetlen nagy zuhanás-. és... beleroppan minden... az életünk... — Ne gondoljon most semmtr^ Endre. Nagyon fontos, hogy nyugodt legyen. — Nyugodt vagyok, Irénke... Nem tudja...? a romok élettelenül hevernek és lassan tovább enyésznek az időben... Az mindegy, hogy ágyúgolyó rombolta e széjjel, vagy elemi erő... mindegy... Vagy... egy kutya... egy uszított bestia... Itt felzokogom a hangja. Öngúny marása volt benne. Balló Irén megfogta a kezét és megsimogatta. Ugy, mii* az előbb a haját. Dán Endre behunyta a szemét. A lány kezének érintése seétáradt tagjaiban ... Most nyilt az ajtó. Az öreg jegyzőné szólt be Irénnek. — Jöjjön kis lányom, egyék valamit. A lány az ujjával intett. Mosolygott. Azután kiment. Nem tudta bizonyosan, hogy alszik-e Dán, vagy csak lehunyta a szemét, mikor kijött. Künn a verandán ott ült Kará•csonyi Erzsikével férje, Panyolay. — Talán még alszik — kérdezte Iréntől Erzsike. — Az előbb ébren volt. Most talán újra elaludt. — Beszélt vele...? — kérdezte Panyolay. — Beszéltem. Azt mondta, hogy a romok élettelenül hevernek s tovább enyésznek az időben... vájjon mi történhetett vele azon kívül, hogy az a bestia... Mit jelentenek ezek a szavak..? Dán csakugyan elaludt. Kimerült testében forrón keringett a vér. Furcsa álmok és víziók rohantak át idegein... A nagy madár... eljött újra... és a szivébe mártotta rettenetes csőrét... Itta a vérét... az élete forró italát... a láz-gyürte test erejét... Itta a nagy madár... 1 és ö leakarta tépni a szivéről a m^.dár-szörnyet,„ megmarkolta szár nyEát... taszította... birkózott vele... Most újra kinyitotta a szemét. Ott állottak az ágyánál, Panyolay, Erzsike, Irén és az orvos. — Nagyszerű! — mondta a kis j kövér orvos — a jég! A jég, nagy- ' szerű volt. És a kámfor. Az nagyon j kellett. Veszedelme* sebláz rolt. j De tul vagy rajta öregem... — Panyókám... — suttogta a beteg, — mégis csak ti vagytok... a kiknek érek valamit... Ányám... nincs itt...? — Nincs. De táviratoztunk érte. Az orvos még megnézte az érverését és elment. Dán nézte a három mosolygó embert... — Milyen nagyon szépek vagytok igy, hárman... Mintha szentek volnátok... azaz... talán inkább... nagyon igazi emberek... Irénke... hogy került ide...? — Látogatóba jöttem, Endre. A nagybátyám, Balló János... édesapámnak unokaöccse. Tegnap reggel érkeztem. Erzsikéék is. Sétálni mentünk az erdő felé... találkoztunk egy kocsivaL.. és... tudja a többit...? Ugy-e, milyen egyszerű az egész. — Egyszerű — mondta utána Dán s nem tudott betelni a három ember látásával. Nagy fizikai fájdalmak a legalkalmasabb arra, hogy a lélek legsúlyosabb betegségét is legyőzzék. Dán Endre nagyon sokáig beteg volt, édes anyja egy fővárosi szanatóriumba vitette és ott gyógyult meg. Talán más volt most, mint azelőtt. Egy árnyék, nyújtózott szét tagjaiban, mely nem engedte többé romboló vágyak ée érzések felé... Dán Endre egy év múlva Balló Irént vette el feleségül. Meleg és gyöngéd asszonyisága kifigyelt két hűséges szeméből... — Milyen jó — gondolta Dán E-ndre — legalább a szekeresi Dánok vérébe elkeveredik a Balló Irén vére... Vele csodálatos hűség és kitartás. Dán Endre visszament Budapestre. Most egy nagy bank aligazgatója. A Panyolayék szobájában ülnek. Erzsike a karján hozza drága, csipkés holmiba göngyölt kincsét... Boldog sugárzással hajlik felé a két asszony. — Lacika... Lacika — gügyögnek neki. — Ugy szeretném, ha az enyém is... fiu lenne... — mondja írén és elpirult. A férfiak fújták a füstöt és nagyon komolyan beszélgettek. — Azt hiszem, hogy az emlékiratomat felhasználják az uj tisztviselői fizetésrendezésnél... Én... én a szekeresi Dánok életét írom- Már megkezdtem. Olyan lesz, mmt egy fantasztikus regény — mondta Dán Endre 3 a cigarettáját belegyüite a hamutartóba. Gondosan, Mintha minden figyelmét lekötné... i 4