Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-21 / 114. szám

l*3t. RHt^S* 21. Mmd®L Ha 80 füléiért felad egy 10 szavas apró hirdetést a Nyírvidékbe, melyben kiadó lakását hirdeti, lakásat a lakáskeresók oly tömege keresi fel, hogy azok közül feltétlen kiválaszthatja, az Önnek megfelelő lakót. 9K-* «

l -i m

im. Elfogtak egy kuruzsló cigányasszonyt özv. Riot Jánosné őri lakos feljelentést tett a csendőrségen egy magát Rón Máriának nevező 40— 45 év körüli ragyásarcu cigányasszony ellen, aki annak ürügye alatt, hogy 9 éves beteg fiát meggyógyítja, különböző ruha- és ágynemüeket, gyürüt csalt ki tőle, amelyekkel ismeretlen helyre megszökött. A cigányasszony a kicsalt ruhanem üeket azzal az ígérettel kérte el, hogy kiviszi a keresztutra, s mire visszatér a holmival, a fiu egészséges lesz. Hát ebben nem is igen hazudott a cigányasszony, — mert vissza egyáltalában nem tért, sőt a kicsalt holmi egyrészét Nyíregyházán, az ócskapiacon eladta. A személyleírás alapján hamarosan megállapították, hogy a tettes álnevet használt, igazi neve Lakatos Mária s jól ismert alak a bűnügyi hatóságok előtt. Hasonló bűncselekmények elkövetése miatt már meglátogatta Mária-Nosztrát is. A lefoglalt bűnjelekkel s a beteg gyermek részére tojásból, vízből, továbbá zsirból és fakéregből kotyvasztott »orvossággal« együtt átadták a kir. ügyészségnek. Felelet Zsigmond? Béla kttíúró vállalkozó nyilatkozatára Zsigmondy Béla mérnök, kutfuró-vállalkozó hosszas hallgatás után végre nyilatkozott a Nyirvidék május 8-iki számában. Erre a nyilatkozatra röviden, de pontról-pontra a következőkben válaszolok : Az első pontban Zsigmondy Béla a következőket mondja: » Valótlan az, hogy a laktanyai kut percenként csupán 30—40 liter vizet ad, ellenben tény az, hogy mély kutszivattvuval percenként 80—90 lir tert, kompresszorral pedig percenként 110—130 litert szolgáltat.* Mind annak dacára, hogy személyesen meggyőződtünk a nyíregyházi törvényszéki fogház furottkutjának teljesítőképességéről, amely 5 méter leszívott vizszinnel 200 liter egészséges, kitűnő ivóvizet szolgáltatott percenként, "határozottan kijelentjük, hogy a laktannyai kut ilyen leszívott vizszin mellett 30 liternél többet nem szolgáltat percenként. . 'A helyreigazító nyilatkozat második pontja igy szól: »Valótlan az, hogy a viz piszkos, ellenben tény az, hogy uszó homokszemcséktől eltekintve, a viz tökéletesen tiszta.* Köszönjük szépen a felvilágosítást. Egy kut, amelyet 9 hónapig fúrnak, sárgaszínű vizet ad. Eddig azt hittük, hogy az ilyen viz piszkos. Még akkor is, ha »csak« uszó homokszemcsék vannak benne. A Zsigmondy Béla ur nyilatkozatából megnyugtatlóag megtudtuk, — hogy ez a viz »tökéletesen tiszta.« Hát csak igya meg ő. De az ellen joggal tiltakozunk, hogy ilyen vize* itassanak a magyar nemzeti hadsereg katonáival. És ha már a kut állandó szivattyúzásával tisztítani akarják annak vizét, akkor miért cselekszik ezt egy vizözön előtti himba szivattyuzóval és miért nem modern gépekkel, amelyekkel öt nap alatt ellehetne intzéni az egész dolgot, igy meg hónapokon át számítják fel a kincstárnak a méregdrága napidijakat. A harmadik pontban azt mondja Zsigmondy: »Valótlan az, hogy 9 kut eddig 68 ezer, sőt az egyik cikk állítása szerint közel százezer pengőbe került, ellenben tény az, hogy a munka még nincs leszámolva, de már megállapítható, hogy nemhogy a százezer pengőt, de piég a 68—70 ezer pengőt sem fogják a költségek megközelíteni.« Ez a nyilatkozat részben megnyugtat bennünket, viszont azonban ismételten kénytelenek vagyunk azt a kérdést feltenni, hogy a 40 ezer pengőért elvállalt kútnak miért szabad többe kerülnie 40 ezer pengőnél. S bár fenntartjuk azon állításunkat, hogy a nyíregyházi honvédlaktaíjva uj kútja eddig 70 ezer pengőbe' kerqjLt. s (t> nyírbátori laktanyai Zsigmondykutért több mint 100 ezer pengőt fizetett ki a katonai kincstár, — mégis különösnek tartja az adófizető polgárság, hogy egyes vállalkozók sokszor száz, sőt kétszáz per centtel is túllépik a vállalati öszszeget s ezáltal indokolatlan tulkiadást okoznak. Végül lássuk a negyedik pontját a helyreigazító nyilatkozatnak: — »Valótlan az, hogy Nyíregyházán egy-egy kútból nagymennyiségű viz szivattyúzható ki, ellenben tény és köztudomásu az, hogy Nyíregyházán igen rosszak a vízszerzési lehetőségek, amit bizonyítanak az ottan már meglévő kutak, de legjobban bizonyit az, hogy a város maga a saját viz müve részére a 12 km- távoli Kótaj község határában volt kénytelen vizet keresni és ott végeztetett a Lapp Henrik—Bászler egyesült cégekkel talajkutató fúrásokat cca 30 ezer pengő költséggel és készíttetett egy 160 méter mély próbakutat,. amely cca 130 ezer pengőbe került.* A nyilatkozatnak az az állítása, hogy Nyíregyházán igen rosszak a vízszerzési lehetőségek, nem állhat meg, mert hiszen a törvényszéki fogház kútja ezt az állítást fényesen megcáfolja. Az az összehasonlítás pedig, — amelyet Zsigmondy a város kútfúrási kiadásai és a saját vállalkozása között tesz, ránézve üt ki balul, mert a talajkutató fúrások összesen 30 ezer pengős kiadásai 17, mondd tizenhét furottkutnak a költségeit jelentik, amely összegből egy kútra tehát mindössze 2 ezer pengő esik, az a 130 ezer pengős kut pedig 1860 liter vizet ad percenként s igy ha a viz szolgáltatási képességet arányba akarjuk hozni a kútfúrás költségeivel, akkor a Zsigmondy Béla által furott honvédlaktanyai kútnak csak 6500 Pbe volna szabad kerülnie 93 liter percenkénti vízszolgáltatás mellett. Azt hisszük, ehhez nem kell bővebb magyarázat. N Tavaszi ói kalapnjdonságok megérteitek és a ltgolcsóbb Arakon árasittxtnak WALTERNÉ kalapszalonjiban Lnther-ntca ÍO, (Lovat Kováct János ház) Bán Endre házassága — REGÉNY — 52 Irtai: Tart*tlyné S. Ilona. Többször azt hitte, hogy megállott az óra s riadtan gondolt arra, hogy... ha »ő« váratlanul betoppanna...! Igaz... nem jönne váratlanul, hiszen minden pillanatban várja... Izzó és gyötrő várakozás hullámzik benne... A vére rohan a szivéből az agyára és vissza és borzongatja és édes izekkel teliti... Félelmet... bátorságot... csöndet... csodát :érez egyszerre! Sz—e—r—e—t—n— i... hallja a férfi forró hangját s annyira megéli, hogy könny csurran tőle a szeméből... - - • Milyen nagy csodálatos-csoda...! Szeret... ő is szeret... szereti a férfit, aki megtalálta őt... Eljött hozzá 1is a Szerelem s nem engedheti elsuhanni... Az élet legmélyebb örvényét és legmagasabb menyországát akarja megismerni... Azért élt eddig... ezért született, hogy őt meglássa és megismerje... és adja néki a szerelem csodáját... Izzó nyugtalansága űzte a szobákon át. 1 Négy óra — dadogta magában remegve... — már csak hatvan perc .... és itt lesz... nem... már csak ötvenkilenc... milyen tengernyi idő mégis... A mutató alig mozdul... nézi és a pillantásával szeretné előbbre kényszeriteni... i Azután néz... néz... hosszan az ablakon át — — — Az erdő irányában a bokrokaf jrezgeti a szél. A virágok e az erdő távoli lombja fürdenek az arany nap áradatában. Mintha azok ás várakoznának • »o«tp4j*kftt dcMfcvdnitfk «x «Ejör( felé... És... egyszerre csak... jön... ugyanaz a sport ruha van rajta... Izgatottan ' siet a tükörhöz... a haját igazítja... mosolyog... igy fogja fogadni... ezzel a mosollyal... Most újra az ablakhoz fut... a szive ugrál... mintha elébe akarna rohanni és ott dobogni előtte... Belehullani a férfi nyitott tenyerébe... s talán... meghalni... meghalni... Már sirni, sikoltani szeretett volna, már nem birta a várakozásiBorzongató forróság száguldozott benne... v Jön... ott jön... már csak kétszáz lépés... De... mintha nem volna olyan könnyed... és nem siet... mintha vaskosabb volna-.. Nem nézte tovább. Leült és várt. Magában számolta a lépteit. Most... most már az udvaron van.jöin a gangon... a Verandára lép... most fogja nyitni az ajtót... Mintha érezné az üvegajtóra hulló árnyékot. Nem nézett fal, csak az idegeivel érezte... És... semmi...! ' • Csend — — — Nesz sem hallatszik. Nyugtalanul feláll. Most a konyha felől nyiiik az ajtó. — Nagyságos asszony — szól be a szobalány. Roskadozik. Mi történhetett...? De erőt vesz magán s az ajtóhoz vonszolja agyonkinzott testét. És ahogy kinéz, ott áll egy nagy darab ember, a Dán sport ruhája van rajta. Mindenütt szűk és rövid reá. Két bárgyú szeme alázatosan pislog s ócska kalapját forgatja otromba kezeiben. Bemegy 9 pénzt hoz neki. Ugy látsaéle — gondolta — hogy ! Endre neki adta ezt a ruhát... Épen ezt... amiben találkoztak... Miért tette...? Talán el sem jön... Rossz sejtelmek gyúltak benne... A lábai remegtek. Mintha a teste egészen megzsibbadt volna. Vacogtak a fogai... Megdermedt benne minden érzés Mintha valami nagy fekete csöndbe zuhant volna... Most felpillantott és újra az erdőt nézte. Jön...! ő jön...! Most már sokkal nyugodtabb volt. Kilépett a verandára és ott várta meg. Nagyon örült, hogy ilyen nyugodt tudott lenni. Mi is lett volna, ha az előbbi extázis égett volna benne... A férfi is nyugodtnak látszott. Belépett. Hozzáhajolt s a kezét csókolta meg. — Eljöttem, Anna... — Nagyon örülök — suttogta az asszony. — Magáért jöttem — mondta egyszerűen. Velem kell jönnie. — Az... nem lehet... Endre... én nem készültem erre... Bementek a szobába. — Anna... *édes egy asszonyom ...magának is azt kell éreznie, hogy mindig erre készült! Nem érzi, édes, hogy az életünk egymásért fogant, hogy ami kívülünk van, az közömbös nekünk — nem iehet előttünk senki jövője, csak a kettőnké...! Anna! Én éreztem ezt már akkor, amikor először megláttam magát... Mikor először szállt felém lényének varázsa... Ne féljen édes semmitől... elviszem az Édes anyámhoz... é» azután... mindig agyütt Uciilnk.. Átfonta két karjával az asszony forró testét és fölemelte, ölébe vette, mintha ezzel a mozdulattal is a magáénak nyilvánítaná. Leült vele a pamlagra és ugy nézett a szemeibe... — Az én asszonyom vagy... — Az én párom... — Szeretsz-e, édes...? — Mondd... szeretsz-e...? Az asszony csak a fejét ingatta kedvesen. Mosolygott. — Megyünk... a kocsi az erdő szélén vár... egyenesen Bergengócra visz, nem ülünk fel a vonatra Nádasfaluban... Az asszony még most sem szólt, csak nézett rá és hallgatott, mintha félig álomban élne. Itta a férfi hangjának drága izét, forróságát... Végül suttogva mondta: — Megyek... de nem most... holnap... _ i — Tudnál-e holnapig várni...? Nem lehet... Szétpattanna a lelkünkben valami... Most kell jönnöd... Én nem birnám elvárni a holnapot... — Meg kell várni Most nem volna erőm... Értse meg Endre... elő keli készíteni magamat... elrendezni magamban minden érzést és gondolatot... — Csak egy érzés kell hozzá, ami minden mást megsemmisít... szeretni... Annám... aieretni.„ugy, mint én... Ráhajlott az asszony arcára, megcsókolta. A csókja oly szeiid volt, mint egy testvéré. Az aszszony érezte, hogy ez több, mint a vágyak mohó kitörése" valami örök érzés lelke gyúlt ebben a csókban... (Myttt