Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-12 / 84. szám

2 J^IrÍRYIDÉiC 1930. április 12. Katona József és a Bánk Bán sorsa 1830-ig Irta: 1. Juhász Margit dr. I 1830 április 16-án, délután 5 óra körül egy férfi halad át Kecs­kemét főterén. Hivatalba megy. Sok a dolgta, a város főügyészének, különösen ha ugy lelkén viseli a nép minden apró-cseprő gondját, mint Katona József. Pedig ma fáradt. Délelőtt nagy tanácskozás, délben bankett. És azok az apró kis alattomos nyilallások a szivé­ben. Panaszolta is az anyjának, hogy haza nézett hivatal előttf. Az öregasszony marasztotta: ne menjen be, dehát a kötelesség, kötelesség. Megint behajtottak va­lami elbitangolt jószágot, jön a gazdája. Ki keLi szabni á bünte­'ést, hogy mennyit fizessen a »bi­tang kasszába.« Csak ezek az alat­tomos fájások szűnnének. Ej, ej, nem kellett volna ottmaradni a poharazásra. Dehát mindegy. A! barátok mégis megérnek egy kis kellemetlenséget. Hiszen ez az egész, ariVi az életből megmaradt. Ez az egész... A városháza előtt találkozik az egyik hivataltársá­val. Együtt lépnek be a kapun. Aztán egy tompa jaj és Katona József, Kecskemét város tiszti­főügyésze nincs többé az élők so­rában. Társa fogta fel s karjai közt lélegzett utolsót. Megölte a szive. Száz: éve, hogy ez az élet lezá­ródott s száz év távlatából újra meg újra felvetjük a kérdést: való ban semmi vigasztaló nincs ab­ban a 39 évben, amit a költő maga megett hagyott? Mert min­den költői mű, minden alkotás mögött, amit halandó keze és szi­ve adott nekünk, kíváncsian ke­ressük az embert, a szegény, a halandó és esendő embert, aki elküldte hozzánk évszázadok tá­volából azt, ami benne halhatat­lan volt, ami nem esetleges, ke­ressük az embert, aki elküldte a lelkét és hátrahagyta fájdalmát az örökkévalóságnak. Mert az örömök elmúlnak, de az emberi fájdalom halhatatlan. Tiborcz pa­nasza, Bánk gyötrelme, Melinda sikoltása a mienk és a mi mara­dékainké. De mit kapott a költő, amigélt, mi volt az övé az alatt a három évtized alatt, amig eszmélt és gondolkozott? Mert mit használ a szobor a város főterén, mit ér a koszorú egy rég besüppedt hal­mon, mit ér a márványoszlop, a diszsirhely annak, akinek rég el­porladt a szive? Mit kapott a köl­tő, az ember, Katona József, — amig élt? Romantikus irodalom­történetírók szeretik azt mon­dani: semmit. Mégis, próbáljunk meg utánakeresni, igaza van-e ennek a kategorikus válasznak. Katona József »B,ánk bán« előt­ti müvei méltán nem keltettek nagyobb feltűnést. Eredeti alig van közöttük, s a legtöbbje az ebben a korban divatos német rit­terdrámák átdolgozása, vagykom­pilálása. Ezeket persze elő is tadták, a kor Ízlésének megfeleltek, a cenzúrát nem sértették. Éppen csak addig éltek, amig a közönség megunta őket. S ha itt-ott talál­kozunk is egy-egy erősebb drá­mai helyzettel, (Jeruzsálem pusz­tulása.) ha itt-ott felvillan Petur tüze, (Kupa alakja: »Istv.4n, a magy. első királya«-ban), Bánk szenvedélye (Vérhanti gróf, a »"Luca széke«-ben), még mindig igen nagy utat keü megtennünk a tragédia magasságáig. Hiszen maga a »Bánk bán« is »more ur­sae« — medvebocs módjára — született, mint Vergilius Aene­ise. Gellius mondja Vergiliusról: I »Traditur more ursae parere et lambendo demum effingere.« Ez a naturalisztikus hasonlat alkal­mazható Katonára is, mert nehéz lelki vajúdások árán születik meg szellemének hatalmas gyermeke, az ő kedves »elsősziilötte« — ahogy nevezi — amelyet már meg születése után tisztit meg gyar­lóságaitól, amig előtűnik a mű­ből á szépség örök arca. Ha elolvassa az ember Bárány Boldizsárnak, Katona első »Bánk bán« bírálójának a mű legelső 1814-iki kidolgozásáról készült bí­rálatát, s ha megnézi az ember az 1915-ben Maglódon megtalált második kidolgozás kéziratmásola­tát, mely 1815-ben készült, végül az 1820-ban (1821-es jelzéssel) megjelent végleges kidolgozást, ámulva látja, milyen utat' tett meg Katona a közbeeső 6 év alatt- Ha csak annyit emiitünk is, hogy az első kidolgozásokban nincs meg a Petur és Bánk közötti nagy jele­net, az, midőn Bánk a lázadó Pe­turt a király nevével megtöri s térdre kényszeríti, s hogy az első kidolgozások szerint Melinda (ott Adelajd) nem kap Biberach bű­vös porából s ix'nr őrül meg a tett következményeitől, hogy Gertrúd tudja, s kifejezetten elősegíti s akarja Ottó gaztettét, Bánk vi­szont alig sejthet valamit s mégis megöli a királynét, ebből is lát­juk, hogy a tragédia alapja itt még mennyire ingadozó. Ez az 1814-ben megirt dráma abban a formában még akkor sem nyert volna első dijat, ha bírálata sorra kerüi s az Erdélyi Muzeum c. |lap s társaság időközben meg nem szűnik. Bárány Boldizsár, a mű első bírálója azonban, már ebben az ingadozó épületü tragédiában is észrevette az értékeket. És igen nagy fontosságú bírálata azért is^ mert nemcsak gáncsol, hanem buzdit és kezdeményez. Ezt az iniciativát végig ki lehet mutatni a végleges kidolgozás megfelelő helyein. [ A szegény fiskális, Bárány Bol­dizsár, a rossz drámaíró, a dunán­túli Kisgombán, pókhálós és roz­zant kúriájában örökre eltemet­kezett ember, aki korának leg­jobb esztétikusa fett volna, s aki minden áron verset és drámát irt, amibői rokona, a közeli Niklán élő Berzsenyi Dániel, kettőnél töb­bet nem birt meghallgatni egy évben, szegény magába süp­pedt »gombai Virgil« (igy nevez­te magát) volt az egyetlen ember, akitői Katona ebben az 1 életben je­lentős irói elismerést kapott. — Együtt jogászkodtak Pesten, együtt jártak színházba, együtt tapsoltak a szép Déryné ifjasz­szonynak, együtt álmodtak a di­csőségről. Azután együtt kaptak ütéseket az élettől, a nagy iró nagyra hivatott kritikusa eltűnt a hétköznapok ködében, mielőtt az igazi Bánk bánt olvashatta vol­na. Kisgomba és Kecskemét még távolabb sodorta őket egymástói fi a bét barát 1816 óta soha többé nem találkozott. De Katona érzi, milyen sokat kapott Bárány kriti­kájával, s még az 1820-as kiadás előszavában is említi: »Most is gyönyörködve olvasom Bárány Boi dizsár Ur, akkori barátom írásban adott Rostáját.« Kisfaíudy Ká­roly: »Ilka« c. drámájának bírá­latában is így kiált fel Katona, midőn, egyik helyen a »Rosta« megállapításaira hivatkozik: »És igazad volt, kedves, elefledhe­tetlen barátom! a nagy fájdalom néma.« A nagy fájdalom néma... Kato­na József űszti főügyész 1820 óta Kecskeméten élt. Ugyanakkor, mikor müve elkészült a halhatat­lanság számára, Katona te akart számolni' az életével, s elment szü­lővárosába, ahol azért az ajánló­versért, amelyet a Bánk bán ele­jén »szabados Kecskeméth me­zőváros nemes főbirájához és ta­nácsához® irt, a város tanácsa 100 forintokicai jutalmazta a müve^. Ez volt a második elismerés:. Valóban ritka a költő korában, de messze esett az irodalmi sikertől. Hol volt innen Kazinczy és Kis­faludy Károly! A becsvágy elől, amely jogo­san égett az iró lelkében, nem menekülhetett Kecskeméten sem­Mivei darabját a Székesfehérváron alakult vándortársulat a cenzúra miatt visszautasította, 1821-ben a »Tudományos Gyüjtemény« cs folyóiratban cikket ír: »Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszini költőmesterség nem tud lábra kap­ni?* A cenzúrát okolja. A cenzú­rára rég haragszik! Már az első kidolgozások misztikus előjátéká­ban is (ez a rész teljesen hiány­zik a végleges kidolgozású Bánk bánból) az alvilágban szerepelteti a cenzort, ott áll az Igazság bal­ján ez a »kehes, pápaszemmel üm­mögő öreg, aki hogyha ki is sütne valamit agyvelőnk, egész alázat­tal eltörölni tartozik.« Nem, Ka­tona még nem adta fel minden re­ményét s nem esett búskomor­ságba. Könyvét megjelenésekor csak a »Hazai és Külföldi Tudósítások*; c. lap emüti pár dicsérő közhely­lyei 1820-ban. 1825-ben a »Tudományos Gyüj­temény« XII. kötete felsorolja a Trattner kiadónál megjelent köny­veket, s első helyen emliti: »Bínk bán. Szerzette Katona József. I82I. FM5YELE M1 Vaa szerencsém nagybecsű figyelmét felhivns, az általam leggondosabban kezelt, kitűnő minőségű összes húsvéti fűszerárukra bnrgonyaliazt és borecetre, valamint aaját. legjobb minősége pörköltkávéra és kérem a rendelésetet mielőbb fel adni, hogy azt idejéhm hazaszállíthas­sam. Elsírnnen édes rizling és valódi kisűstőnfőtt pálinka uacao és finom teasüteménjek '•gjulAny.jsahb áron nálam kapható. IGrewfircz Bernát fűszer és borüzlete, Kossuth-tér 12. Telefon : 94. sr. 2044—3 V9* Ma pénteken csak 1 napig m Lotta Ila, Bojda Juci éa Petrovich Szvetislav együttes szereplésével LENGTELVÉR a teljes magyar filwremek egyszerre. E film bossmisága miatt előkép nincs. Kérflnk pontos megjelenés t Szombaton Ax évad leg szebb műsora 1 Vasárnap MARCELLA ALBANI, PETER VOSS és LOUIS TREKCKF.lt főszereplésével VÉRES HEG* (MATTERHORN VÉRTANÚI) Szerelmi dráma a hegvek között 8 felvonásban. Irta: Arnold Frank. — Rendezte: L. Trencker. Stan és Pan és A falábú nő — Ferkó a cirkuszban 2-2 felvonásos borleszk attrakció. ;- . * ÍV- (•' •<"• J Bekötve i frt 30 kr.« — Ezen drámát a merész gondolatok és éles festések ajánlják.« A rovat­ban közölt többi könyvről ilyen lényegbe vágó ajánlást nem tesz­nek. Aki ezt az ajánlatot irta, az bizonyára olvasta is a Bánk bánt. Talán a szerkesztő, Thaisz And­rás. Nem tudjuk, lett-e az aján­lásnak foganatja, de az bizonyos, hogy ebben az időben a dráma már kézben volt több helyen. Pl. 1826-ban már Miskolcon olvassa az akkor még 14 éves Pulszky Fe­renc. (A Nemzeti Muzeum egy­kori igazgatója.) Életirásaibanem­liti, hogy nevelője megrója, mi­ért olvas csak német könyveket, kezébe adja Kisfaludy S. regéit, s Katona Bánk bánját, amelyet »nagy éivezettei« olvas. Az idők jele ez már! Egyre távolabb ke­rül időben a Martinovics-féle ösz­szeesküvés árnyéka, s a francia forradalom eseményeinek emléke. Enyhül a cenzúra, nem kell félni már, hogy Bánk nagysága elho­mályosítja a királyi méltóságot!.. Változik az irodalmi izlés. A Ka­zinczyék és Kisfaludyak romanti­kája mellett Kölcsey és Berzsenyi­nél a »romantika szőllővesszője« már áthajük a klasszicizmusba 1. Talán Katona is érez ebből vala­mit. Szívós, lappangó tüze még egyszer fellobban. 1826-ban Kecs­kemét város tanácsához kérvényt ad be egy állandó színház épí­tése ügyében. Állítólag »többek nevében.« De a pár évvel ezelőtt, a tervvel együtt megtalált kér­vényben csak a Katona József ne­ve van aláírva. Szinte fáj ieirni-. Akkor a tanács a kérést tárgyalta, de a megvalósításra nem került sor. Pedig Katona József akkor talán utoljára álmodta, hogy Bánk bánját színpadon fogja látni. Már csak négy éve volt hátra. Soha­sem látta meg. Furcsa, mulatós évek voltak azok Kecskeméten. Még későbbi krónikák is regélnek róla. Egyik mulatság a másikat érte. Mindig hajnalig. És Katona is ott volt közöttük rossz szivével. 1830 telén — ahogy irják — sok jeles és érdemes férfi halt meg Kecskeméten. Katona talán az ötödik lett. Ha várhatott volna! Csak pár évig, csak addig, amig utoléri a kor, csak addig, amig először hall­ja a színpadról: »Vak voltam én is udvarodban, de Már látok.« A színház ma ott áll, ahova ő tervezte Kecskeméten. De Kato­na József nem várhatott meg semmit. Nem várhatott az életé­vel szegény, szegény halhatatlan és rég elporladt költő, szabados Kecskemét mezővárosának tiszti­főügyésze. Fata vetuerunt!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom