Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-11 / 83. szám

i J/VíRYIDÉK. 1930. április 11. Párisss—Róma A miniszterelnök vasárnap reggel visszaérkezett közei két hetes párisi útjáról, amikor is személyesen tárgyalta meg a hágai egyezmény részletekbe menő és pontos szövegezését. Mint ismeretes, Hágában az elvi kérdésekre vonatkozólag történt csak megállapodás, mig e megegyezések szerződésszerű megfogalmazását későbbi időre hagyták. Amikor hozzáültek az érdekelt államok delegátusai, hogy ezt a munkát elvégezzék, mint ez várható volt a végleges szöveg kérdése körül véleményeltérések támadtak a delegátusok között. Főleg Csehország volt az, amely Jugoszláviával és Romániával ellentétben a mi általunk vitatotf álláspont ellen szólott s azt kívánta, hogy Magyarország a mostani megállapodással egyszer s mindenkorra mondjon le minden olyan jogról, amely módot ad neki, hogy a jövőben is szót emelhessen illetékes fórum előtt, ha a megszállta területeken igazságtalan birtok kisajátítások történnének. Természetesen mi a cseheknek ezt a követelését ilyen formában el nem fogadhattuk, mert erre vonatkozólag sem Hágában nem adtuk a szavunkat, sem Párisban nem voltunk és nem vagyunk hajlandók ezt az áldozatot meghozni SZÍVÓS viták -után végre is szükségesnek mutatkozott, hogy a miniszterelnök személyesen tisztázza a kérdést s ott tartózkodása — amint ez nyilatkozatából is kitűnik — kedvező eredményekkel járt. A tárgyalások technikai részleteinek megvitatása most már annyira előrehaladt, hogy az ő személyes munkájára nincs szükség s a még körülbelül hátralévő egy heti tárgyalásokat Walkó külügyminiszter fogja vezetni. A miniszterelnök szerint remény van arra, hogy az elvi kérdéseket jnár a hét végére tisztázni fogják. A Párisból érkező hirek szerint maguk a franciák is megunták a csehek makacskodásábói előálló huza-vonát és figyelmeztették a cseh delegátusokat, hogy minden alapot nélkülöző túlzott követeléseikkel ne tegyék túlságosan próbára a nagyhatalmak idegeit. Loucheur, aki ennek az egész konferenciának az elnöke, szigorú pártatlansággal igyekezett az ide-oda ingadozó mérleg nyelvét egyensúlyba hozni s valószínűleg neki is nagy érdeme van abban, hogy végre ezek a tárgyalások le fognak zárulni. A francia sajtó kommentárjai is arra mutatnak, hogy az atmoszféra meg változott s bizonyosak lehetünk abban, hogy ez nem csekély részben Bethlen István diplomáciai ügyességének és tapintatának a következménye. A miniszterelnök azonban nem pihen a babérokon, hanem fáradhatatlanul tovább dolgozik Magyarország külpolitikai helyzetének megjavítása ügyében. Alig jött meg Párisból, már ismét útra készen állt és szerdán este Rómába utazott. Mussolini miniszterelnököt akarja meglátogatni és beszélgetést óhajt folytatni Grandi külügyminiszterrel. Nyilvánvaló, hogy ha egy állam egy másik állammal barátsági szerződést kötött, mint mi is Olaszországgal, akkor múlhatatlanul szükséges, hogy a vezető államférfiak személyes megbeszélések formájában cseréljék ki gondolataikat és építsék tovább a közeledés utján. De meg Grandi államtitkár alig egy éve járt nálunk s azóta is felkeresett bennünket Acerbo olasz földmivelésügyi miniszter, illik tehát, hogy Bethlen István már csak udvariasságból is viszonozza e látogatásokat. Nem akarjuk azonban azt állítani, hogy ez csak tisztára udvariassági látogatás, — mert a miniszterelnöknek igenis megköszönni valója is van. Meg akarja köszönni Bethlen István, hogy ezen a régóta húzódó és feszült diplomáciai tárgyaláson Olaszország, mint hü baráthoz ili lik, rendithetetlenül állott a mi igazunk meHé és minden nagyhatalmi súlyával támogatta ügyünket. Ezt megköszönni s a jövő politikai fejlődésnek kontúrjait megállapítani utazik Bethlen István Olaszországba s utján az egész magyar nemzet rokonszenve kiséri. A nyolcvankettedik évforduló Irta: Bokányi Dániel Tiszteljük, becsüljük meg értékeinket, nagyjaink csodás vívmányait. Kétszeresen nagy szükségünk van erre ma, — amikor nem zeti létünk forog kockán. Hogy mi történt éppen nyolcvankét esztendővel ezelőtt, Pozsonyban, e napon r Ezeresztendős nemzeti létünk egyik leggyönyörűbb vívmányára adta rá áldását a koronás fő. A koronázó város bemutatta hódolatát a királyi Felségnek, — amiért az eléje terjesztet? harmincegy alkotmányos törvényt elfogadta, beigtatni rendelte s azokat ugy magára, mint másokra nézve megtartatni rendelte. A királyt ezért az elhatározásáért a kamarilla ádáz harc alá fogta. De a király állott szava mellett, sem hogy a magyar nemzetnek átadott törvényeket viszszavonja, inkább odahagyja a trónt. Ezt tette. Nem volt ez a király agyalágyult. Csak ráfogták a bécsi tanácsadók, azért, hogy Magyarország igazságos küzdelmének sikerét biztosította. Szegény király, mert egy ezeresztendős állam jogaiért vivott harcban a magyarok pártjára állott: buknia kellett. Ily jellemvonást más Habsburgban nem ismer a történelem. Ezért a napért, 1848 április 11., ennek védelmeért indult meg az önvédelmi harc. Dicsőségről-dícsőségre segítette honvédeinket a népek Istene. Az önvédelmi harc dalnoka: Petőfi, Bem oldalán,— nagy dolgokat miveit. A magyar király keserűséggel szivében, Bécset odahagyta. Az osztrák császár fegyveres hadseregével pedig elbánt a magyar honvéd kardja, Gábor Áron ágyuja, Görgei kitartása és vitézsége. A muszka cár előtt alázkodó bécsi kamarilla rimánkodására megmozdult kelet törzse és Világosnál. fegyverletétellel nyert befejezést a második önvédelmi harc. Nem Bécs, nem Haynau verte le Görgeit, hanem a muszka cár, akár a világháború megindítása is az ő bűne. Világos után Haynau diktátorsága nem ismert határt. Dalosaink elnémultak. A gólyamadár c. dal irója, mert könnyet csalt a szemekbe, fogságba jut. Közben a taliánok meg a poroszok verik meg az osztrák ármádiát. Igen: 48—49-ben a magyarok, 59-ben a taiiánok, 66-ban a poroszok... és lett 67-ben kibékülés, amikor betöltik a királyi trónt is. De ez még mindig keveset jelent negyvennyolchoz képest. É3 nem akad a parlamentben ember, aki sas tekintetet vetne a negyvennyölcban megépített alkotmányra. Aki előhozná a vértanuk erényeivel szentesült törvényeket a feledékenység homályából. Az igaz ügy időre várt. A millenáris esztendő megünneplése Budapestre irányította a világ figyelmét. Szerencséjére a magyar nemzetnek, o!y kuruc generális állott az ország élén, aki merész volt és bölcs; Okos és megértő; A nemzeti hűség gyakorlásában alkuvást nem ismerő, ö volt az első magyar Mussolini. A német császár személyesen tesz látogatást, hogy a magyar nemzet előtt kifejezze nagyrabecsülését. Jött a negyvennyolcas vívmányok ötvenedik évfordulója. A kuruc generális a koronás főt megnyeri a 48-as törvények elismertetésére. Ez annyit jelent, — ami miatt megbukott az előd — azt magamra kötelezőnek" elismerem, szentesítem. íme félszáz esztendő hátteréből fényes nap szeme elé került az uj Magyarország fundamentuma. Ettől a perctől kezdve, a parlament törvényhozója, mert hivatkozni a negyvennyolcas törvényekre. Vívmány volt ez, melynek keresztülvitelére csak a magyar Mussolini volt képes. — Közben még merészebbet is keresztül segít. 1897 szept. 25-én olyan tíz szoborral ajándékozza meg a király a székesfővárost, — mely szobrok, a múlt idők kiválóbb alakjainak emlékét őrizik : Szent Gellért, Pázmány Péter, Bocskay István, Bethlen Gábor, Hunyady János, Zrínyi Miklós, gróf Pálffy János, Anonymus, Ver bőczy István, Tinódy Sebestyén. Budapest terein a tizek szobra áll. Jelzik azt, hogy a százados viszálynak árnya eloszlott, mert a király: »dicsőbb jövőt elérni dicső múlttal tanít.« És könyörög a költő a nemesszivü királyhoz: "ÉÉ JfOÖk JiL Április 10-én, Miitörtökön utoljára i, 7 ét 9 órakor LON CHANEY és AMITA PAGE fó^eplésérei OE PROFU Egy detektív isgalmas élménye a földalatti New-Yorkban 9 fair. Fényes kiséró mfitor és Híradó. Eü »Ha majdan tereinken a tizek szobra áll, Mondd, hogy magyar királyhoz hiába esd kegyért, Ki hont szeretni nem tud s nem ismer őserényt.« És a fényes mult megbecsültetésére szolgál kalauzul az ötvenedik évfordulónak megünneplése. Jókai Mór volt az első, aki »NemzeU cimü lapjában magas ztalólag nyilatkozott a negyvennyolcadik évi korszakot alkotó törvények szentesitési napjának ünnepi nyilvánításáról. A magyar országgyűlés, miként van ma is, emberek társaságából áll. Az emberek pedig meglehetősen közömbösek arra, hogy valaminek a becse, értéke, tartalma felett elmélyedve gondolkoznának és következtetéseiket az igazság jegyében hoznák meg. Megoszlottak a vélemények. A félszázadik évforduló parlamenti tárgyalásában részt vett gr. Tisza István is, aki hatalmas erejű beszédében tiltakozott az ellen, hogy ezt a két dátumot:márc. 15-ét és április 11-ét szembeállítsák egymással. — Hát megfelel-e a tényeknek — úgymond gróf Tisza István — megfelel-e a nemzet érzelmeinek április tizenegyedikének ünneplését ugy állítani oda, mint a márciusi események kisebbítését ? Hiszen szoros, belső összefüggés van ezek s a szentesítés ténye között, mely ezeknek természetes s a nemzet óhajának megfelelő betetőzése volt. Örömünnepet ült 1848 április 11-én az egész magyar nemzet s akkor jövünk apáink érzelmeivel ellentétbe, ha e nap jelentőségét elismerni nem akarjuk. Tisza István nemcsak a parlamentben, hanem hírlapi cikkekben is a nagynevű elődök vívmányainak megbecsültetésére lelkesít: — Vájjon korona és nemzet együttes ünnepéül lehetne-e alkalmasabb napot választanunk — igy ir Tisza István —, mint amelyen nemzet és király a törvényalkotás terén együtt működött ? Vájjon nem kell-e a gondviselés ujját látnunk abban a tényben, hogy éppen a negyvennyolcádiki törvények szentesítésének napján üljük ez örömünnepet. Mikor ,a királyi hatalom korszakalkotó és áldásos nyilvánulását kívánja velünk ünnepelni, szabad-e kicsinyes és mesterséges ellentétek felidézésével megrontani ezt az örömünnepet ? ...Nem szabadna. Azonban az ellentétek felidézése mégis csak ártólag hatott a korszakalkotó és nagyjelentőségű időpont megőrzésére. Sok nemzeti vívmányunkról téves a történelmi kézikönyv tanítása. Szegényedünk igazi nagyjaink tiszteletadásában. A negyvennyolcas törvények alapigazságát Jósika Miklós magyarázta meg a leghívebben: — ha nem lehetünk nyelvben egyek, egyek lehetünk a hazánk iránt való buzgóságunkban; a nép egy, mint az Isten, egy, mint a szent igazság, egy, mint az örök erény. A nép nem a volt úrbéres, nem a proletárius, nem a henye, lézengő: a nép nem ismer osztályzatokat, — a nép mi vagyunk, összesen és mindnyájan. Ezt az isteni végzést hajtották végre hazánk Széchényi-jei 1848 április hó u-én. Ugyan van-e egy nemzet életében ennél szebb, magasztosabb alkalom, melyre hálásabban gondolna a feledékeny emlékezetEzt a gyönyörű magyar vívmányt semmisítette meg Trianon; mert erkölcsiekben, anyagiakban tett* lobatetlennié aonajc megvalósít áflát.