Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-10 / 82. szám

"1936. ápitis jó jrtíRYIDBK. Homokszemek Fáraó rabszolgái nem hódolhattak jobban uruknak (és parancsolójuknak, miként Árpádnak hajdan büszke népe utódai tömjéneznek mindennek, ami ide. gen, tényleges vagy képzelt nagyság. És a hódolatnak, a tiszteletadásnak mi a jutalma az ünnepeltek részéről?! Durva rúgás! A vendégjog legrutabb megcsúfolása. Példa rá a legutóbbi romániai eset. A m. kir. Operaház volt tagja, egy idegen, egy rom ín állampolgár, éveken át élvezte a magyar állam vendégszeretetét, a magyar nép izzadságos verejtékével megszerzett fillérekből bejött kulturadójának soványnak csöppet sem mondható dotációs gyümölcsét. Itt élhetett, fénytői, pompától öve»etten, dúskálhatott a jólétben anélkül, hogy nemzetiségeért, nyelvének fogyatékos magyarságáért bárki is j megrovásban részesitette volna. És most, amikor a magyar kultura dus emlőin nagyra nőtt s latin ~j (?) vérei között a nálunk szer- | zett tudásával kiemelkedett a tömegből, nem átallja egyet rúgni annak a nemzetnek s annak a társadalmi rétegnek egyik nőtagján, ahoi őt egyenrangú embernek, egyenrangú pályatársnak tekintették — most már látjuk — méltatlanul! És mi még sem tanultunk eleget! Mi még mindig a régi naivan lovagias nép vagyunk! Minket rúghat, arcul üthet minden jött-ment nició fia! Mi csak türjük néma megadással, nagylelkűen magunkra erőszakolt lovagiassággai. Talán egyszer már mi is megtanulhatnánk elválasztani az üzleti élelmességet és a vendégjogot egyik a misikától? Dob- § •juk oda pénzünket esetleg néhány ( percnyi szórakozásért — de szivünket zárjuk el az idegenek előlHiszen láthatjuk, hogy nem a barátságunkra, hanem csak a pénzünkre pályáznak túlnyomórészt mindazok, akik bármilyen mezben hozzánk látogatnak. * In memóriám! Budapest népét 1918-ban a lakbérek nyomasztó hatása keserítette el. Akt a lakbérek leszállításával operált a tömegeknél, annak majdnem 100 százalékig nyert ügye volt. És láttuk, hogy az ügyesen és lelkiismeretlenül szitott parázsból milyen veszedelmes tüz lett. A józan elemek agitációja nem ért semmit sem. Ma Budapest népe ismét forrong — egyelőre csak szórványosan. Ma a munkanélküliség réme izgatja a kedélyeket. A munkanélküliség normális viszonyok között szigorúan gazdasági kérdés és nem szabadna, hogy az a szakminisztérium hatáskörén kivül más térre terelődjön. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a munkanélküliség kérdése hovatovább izzó politikai kérdéssé fejlődik. Politikai szemüvegen át nézve pedig a baj akuttá változik, melyen segiteni lehet ugyan, de a segités már későn érkezhetik! Legjobb volna tehát a munkanélküliség kérdésének megoldását visszafejleszteni a szakminisztériumok hatáskörébe, ahol az a legnemesebb szociális szempontoktól vezéreltetve intéztetnék el. Gyomorkérdést rendészeti uton elintézni, közmegnyugvásra nem lehet. Ha a föidmivelés- és kereskedelemügyi minisztériumok karöltve a népjóléti minisztériummal, nem tudnak odahatni, hogy a tárcájuk körébe tartozó közmunkák megindittassanak, akkor a keleti szél szárnyán hozzánk irányuló lelkiismeretlen és szélsőséges agitációnak vettetik meg ismét a melegágya. In memóriám 1918. Néhány tanács villamos főzőkészülékek használatához A villamos gyorsforraló, teaés kávéfőző csak folyadékok elkészítésére használható. Ne használjuk tehát e készülékeket főzelékek, húsfélék, tészták stb. főzésére és melegítésére, mért erre a célra a villamos főzőedény és a főzőlap szolgálnak. A főzőlap használatánál arra ügyeljünk, hogy csak olyan vastagfalu fém (lehetőleg alumínium) edényt alkalmazzunk, melynek feneke a főzőlapra teljesen ráfekszik, átmérője pedig akkora, Continental-szálloda Budapesten VII., Ikhsny-atca 42—44. sz. Táviratok: Continenlalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Tisztaság 1 — Kéuyelem! — El6zékeny»éí ' Mieden szobában hideg-meleg folyóvíz, kóxponti fűtés Egyágyas szobáit árai: 5, 6, 7. 8, 9, 10 pengő. Kétágyas wobák árai: 8, 9, !0, 12, 14, 15, 16 pengi*. Szobák telefonnal. 377-n Szobák fürdőszobával. Elsőrangú étterem! Zene! Tánc! mint a főzőlapé. A vékonyfalu edény feneke ugyanis a meleg foly tán hamarosan kidomborodik vagy behorpad, az ilyen fenekű edény pedig nem fekszik rá a főzőlapra s így nem tudja a főzőlap által fejlesztett meleget átvenni. Ezáltal a melegítés sokkal tovább tart és lényegesen költségesebb. Az is helytelen, ha kis főzőlapon nagy edényt, vagy nagy főzőlapon kis edényt használunk, mert nagy sugárzási hőveszteségek lépnek fel. Végül néhány gyakorlati utasítást közlünk melyeknek betartásával e készülékekkel nemcsak takarékosan főzhetünk, hanem azok karbantartásáról is gondoskodunk. 1. Akár villamos edényben, — akár főzőlapon főzünk, az edényre .mindig tegyük rá a fedőt. 2. Az edényt csak akkor kapcsoljuk be, ha már a folyadékot beöntöttük, viszont mielőtt a folyadékot belőle kiöntjük, kapcsoljuk az edényt ki. 3. A főzőlapot se kapcsoljuk be üresen, mindig legyen rajta edény, ha be van kapcsolva. 4. A villamos edényeket sohase tegyük a mosogatóvizbe! Az eltisztitásnál az edényt belül mossuk ki, kivül pedig csak száraz ruhával törüljük le. 5. övjuk meg a készüléket a lecsurgó viztőf, tehát sohase öntsük az edényeket tele FolyadékkalHa ezeket a szabályokat betartjuk, nemcsak kényelmesen, hanem olcsón is fogunk főzni és sohasem lesznek a készülékek javításával kellemetlenségeink és költségeink. N oi kalapnjdonságok megérkeztek és a hgolc«ftbb arakon áraiittitnak WALTERNÉ kalapszalonjában Luther-atca, 20. Dán Endre házassága — REGÉNY. — 23 feta: Tartaüyné S. Ilena Egyszer elaludt örökre, ugy találták meg kedvenc karosszéké ben és kedvenc macskája gunnyasz tott mellette. Lezárta jegyzeteit. Mint számtalanszor, most is hosszasan elgondolkozott. Vájjon melyik András szellemének inkarnációja ő ... ? Akit elevenen eltemettek . .. nem lehet, nincsennek ma ilyen rémes és titokzatos gyilkosságok. Vagy az, akit a farkas széjjel tépett... ? Hol volnának ma farkasok ? Nádasfaluban nincsenek, bizonyosan. Vagy a ... boldog ember ... ? Miért ne ? Lehet benne annyi és olyan hatalmas autószuggesztiv erő, amely elég lesz, hogy a boldog Dán And rás életét idézi fel saját lényében, hogy benne teljesüljön ! Hogy gondolkozott, rájött arra, hogy lehetetlen a vérnek a multat elkerülni. Kell, hogy vére keringé sével azok lénye fusson ereiben és teljesüljön benne megkezdett életkeringésük. Lényünk és sorsunk szorosan a múltba gyökerezik. Ha nem az apánknak, de messze elődünknek az utána következők lényén átszűrt individuuma lényegül meg bennük. Legmegrázóbb hatással volt reá Dán András tragikuma, kit a tfarkas ... Igen ... csakhogy szerencsére ez nem lehet az ő közvetlen őse... ez utódok nélkül halt meg.... — »Ifju lovag vala .. És Anna, »ki tébolyult elmével élt vala tovább*. Egyszer, megérnek; benne az Írások alakjai, mikor tisgtáa éa alfogultság nélkül tud életükre emlékezni, meg fogja írni a Dánok történétét hiteles adatok alapján. Nagy szeretettel fog rajta dolgozni, a szivével és a lelkével éli át mondanivalóit. Jelentette nagybátyjának, hogy elkészült az iratok rendezésével s a jegyzetekkel. Egész bátran mondhatta, hogy jegyzetei bőségesek összefüggő tartalmat adnak, ugy, hogy idegen szem is kiokosodhat belőle. Az öreg belenézett a jegyzetekbe és megdicsérte türelmét s a szeretet meghatotta, ami\-el bele tudott mélyedni az ősi iratokba. — Nem mutatott-e a stílus nehézségeket ? Mert bizony avult irá sok — mondta. — Avult szavak. — Először furcsa volt, szokatlan — felelte Endre — de az utóbbi napokban — mondhatom — élveztem is. Határozottan tetszett. — Milyen hatással van rád őseid élete ? — Istenem.. . hát küzdöttek ők is : Hazáért, aranyakért, nőkért.,.. — Igazad van. Nőkért is. A nőknek nagy szerep jutott családunkban. A világért sem mellékes figu rák ők, kik csak a család fenntartás céljából vannak... A nők koronát viseltek ebben a családban 1 Mindenkor igazi úrnők voltak. Hódolat 'járt nekik — mondta az öreg ur lelkesülten. Miután kibeszélgették magukat s idézgették az ősök emlékeit, Endre mondta bátyjának, hogy reggel megy Nádasfaluba. Korán kell felkelnie, mert a vonat hétkor indul. Nagyon jó' kedve volt, felvillanyozta, hogy megismeri élete uj ál lomáshelyét. Változatosság, uj impressziók. Események. Élmények. Ki tudja, mi minden... Igy épül az élet... Mint egy csodálatos torony... Jó volna fölérni csúcsára és meg nem szédülni... meg nem tántorodni. .. Ez a művészet... Az élet művészete ... III. N Csupa hazafi és jólelkű ember volt mindenki a leleplezésen. A nemzeti bánat árnyékolta az arcokat, azután a lelkesedés szárnyalt fel az él jenekből a szónoklatok nyomán. Dán Endre a vidéket nem látta még igy, egy tömegben. Az előkelőbbek, különösen az asszonyok, inkább otthonossággal, mint ünnepélyességgel álltak ott. Színesek és mosolygósak voltak A gazdák ünneplő kékben, mellüket kifeszítve s nagyon figyelve a szavakat, álldogáltak, arcukon a tulajdon-jog gőgje, szemükből öntelt dicsekvés csurran : — Bfelőlünk való vér, belőlünk való test minden hős ! A mi erőnk a mi bátorságunk, a mi gazdag szilajságunk hömpölygött bennük 1 A rokkantak is odagyültek, egy csomóba verődtek. Letört testükön, fáradt arcukon visszafénylett a mul tak ifjúság-lobbanása. ők voltak azok ... emezekkel egy sorban feszültek előre, rajtuk is átgázolt az Apokalipsis-szörnyeteg. Eltépte testük darabját s most — koldusok. Mégis... inkább... Dán Endre friss elmével minden gondolatot elolvasott a tömeg arcán. Fájt... örömet gyújtott magában s nagyobbra növelte elhatá," rozásait. A banketen bemutatta őt Kutassy mindenkinek, aki a közelükben volt, aki számított a falu s a járás társaságában. Szeretettel fogadták, látszott, hogy rokonszenvet keltett. — Fiam, ez a kompánia ugy magába ránt, félek, te is kártyás leszel, mint mi. Azután ezek miatt a ronda cifra lapok miatt nem kell az embernek semmi. Sem irodalom, sem művészet, sem finom társaság; még a nők sem, fiam. Csak a bor. Ha nagyon fojtogatja az embert a lapok rossz-^ járása : iszik rá egyet. Ha nyer : örömében iszik. Szóval: iszik és kártyázik aí ember. Elmaradott paraszt lesz itt belőlünk. Befúrjuk magunkat ide, mint a férek a tormába s még azt hisszül^ hogy nincs ennél jobb a világon! De te ne hagyd magad, fiam. Látom, van eszed is, szived is. Látom a szép magyar arcodról, a tiszt^ szemedről. Valaha pesti patvarista koromban én is más életet álmodtam... Itt nagy ivó lettem. Nagy evő. Kártyás. Csak ez vonz, ez kell.. . Aztán, lásd, meg híztam, ellustultam. A közügyek... ? Milyen nevetséges erőlködésnek látom most, hogy valaha ujat és szé pet akartam, alkotni vágytam, friss erőt felhajszolni... Fogadd meg fiam, hogy 'nem veszed a kezedbe azt az átkozott harminckét lapot. Ezt mind Balló t. b. főszolgabíró mondogatta neki. Még csoportokban diskuráltak mások is a teremben, a csapos legény 6 a »nagy-vendéglő« egyéb személyzete a levest kezdte felhordani. A caapos ez alkalomra valami kimustrált fekete ruhát 6zerzett. (Folytatjuk.} . Jl