Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

1930. április 1. J^VíRYIDÉK. mt* Wkmiü mm Színház A nyíregyházi gyerekek óriási érdeklődéssel Tárják a „Babszem lankó" szerdai előadásait i Fővárosi Gyermekszinház apró művészeinek vendégjátéka Szerdán kezdi meg egy napos -vendégjátékát a Fővárosi Gyer­mekszinház kitűnő gárdája. Szinre kerül a »Babszem Jankó« cimü vi­dám énekes, táncos mese-daljáték 3 felvonásban. Irta Kincses László, a társulat rendszője, zenéjét sze­rezte szili Kováts László karmesi ter. A kis társulatot már tavaly meg­ismertük, most részben uj szerep­lőkkel találkozunk és sokkai több kis művész látogat el hozzánk, mint tavaly. A »Babszem Jankő« szerep­lői a következők: Fridecky Kató, Szentgyörgyi Mártus és Marika, Bi hari Klári, Róna Csöppi, Földes Szuszi, Nagy Klári, Szántó Zsu­A színházi iroda közleményei : Igazgató: Gulyás Menyhért. Heti műsor: Hétfő- Mit susog a fehér akác. Szelv. és köztisztv- utalv. érv. Kedd• Az utolsó Verebély-lány. 1. és 2- béri. Szelv. érv. Közt, utalv. érv. Szerda • Délután 3 és 5 órakor mérsékelt hely árakkal a Főváro­si Gyermekszinház vendégjátéka: Babszem Jankó. Este 8 órakor: Matyika színésznő akar lenni 1 Szelv. és köztisztv. utalv. érv Csütörtök: Matyika színésznő sze­retnie lenni. — 2-es bérlet. Szelv. érv. Köztisztv. utalv. érv. zsi, Szirtes László, Kertésa Judit, Nádas Béla, Vágó Ilus, Vámos Lili, László Évi, Kincses Klára, Föl­des Magda, Horváth Alice, Varsá­nyi Loli, Grim Biri, Bayor Ibi, Stósz Jolán, László Misi, Vámos Irmi és Lili, Szegő Györgyi, Sás­di Erzsi, Szluka Lia. A nyíregyházi gyerekek lázas ér­deklődéssel nézegetik a városban mindenfelé kifüggesztett plakátol­kat és mindegyik megfogadja, — hogy nagyon jó lesz, csak vigyék el a színházba. Két előadást tartanak a gyer­mekszinészek délután 3 és 5 órai kezdettel. fehér akác. Kedden Csak egyszer a tavalyi szezon nagy sláger operettje: Az utolsó Verebély-lány. Általános köz­kívánatra. A legnagyobb vígjáték siker: — Matyika színésznő szeretne lenni, a Vígszínház igazi fehér Csathó újdonsága, szerdán, csütörtökön. * Ifjúsági előadás április 8-án, ked­den délután 4 órakor. Jegyek az intézetek utján Tiefbrunner fiúpol­gári isk. tanárnál kaphatók. Beve­zető előadást tart Korányi Ala­dár, a kir. kath. gimnázium tanára. Helyárak 40, 60 és 80 fillér. Hétfőn utoljára a legmulatságo- i Katona József centennárium áp. sabb operettujdonság, Mit susog a I rilis 11 -én, pénteken este 8 órakor. Lehötay Árpád, a Nemzeti Színház művészének felléptével a címsze­repben: Bánk bán. Az ünnepi dísz­előadást a Bessenyei Kör és az irodalmi egyesületek rendezik. — Általános bérletszünet. A t. bér­lők kéretnek, amennyiben helyeik­re igényt tartanak, azokat április 6-ig, vasárnapig bezárólag kivál­tani szíveskedjenek. A köztisztviselői utalványokat a köztisztviselők és azok családtag­jai használhatják, másra át nem ruházhatók. Használhatják az illető közhivatal nyugdíjasai és család­tagjai is. Érvényes minden esti elő­adásra, vendégjáték kivételével. Be váltható egész napon át a pénz tári órákban. A tisztviselői utalványok alábbi hivatalokban kaphatók: Városháza, Vármegyeház, Pénzügyigazgatóság, Járásbíróság, Társadalombiztosító, Tanfelügyelőség, Államépitészeti Hivatal, Máv. Osztálymérnökség, róm. kath. elemi iskola, ref. elemi iskola, Kiosz, Iparos Ifjak, Kórház. Poig. Fiúiskola. Bugással, padlásról való leeséssel és Zártöréssé! végződött az alkndozás Balogh Józsefné 26 éves sza­mosszegi sármunkásnő az elmúlt év őszén 3 pengő 20 fillér érté­kű pálinkát vásárolt id. Dénes Sándor korcsmárosnál s mivei pénze nem volt, kabátját hagyta zálogul. Most, hogy a tavaszi munkálatok megindulásával pénz­re tett szert, ki akarta váltani kabátját. Dénes Sándor korcsmá­ros a leány felhívta a padlásra, hogy válassza ki az ott elraktá­rozott tárgyak közül a tulajdo­nát képező kabátot. A kabátot meg is találták, azonban az ege­rek egy kis hibát ejtettek a ruhán­Emiatt az asszony alkudozni kez­dett a korcsmárossat s azt kérte, hogy 2 pengő ellenében adja ki a zálogtárgyat. Az alkudozás hosz­szasan folyt, amit a korcsmáros fia, ifj. Dénes Sándor megunt, felment a padlásra s a cigányasz­szonyt egy balta nyelével elverte, a padlásról lekergette. Mikor az asszony lement a padlásról, a lét­ráról leesett s a jobb keze eltört. Sérülése 21 napon tui gyógyulbe. Baloghné a csendőrségen súlyos testi sértés cimen feljelentette ifj. Dénes Sándort s azt mondot­ta, hogy a kézsérülés abból eredt, hogy Dénes megrúgta 9 azért esett le a létráról. Ezt a vallo­mást azonban a kihallgatott ta­nuk nem erősítették meg. Az el­járás az ügyben megindult. — Diósgyőri levélpapír mappá­ban és dobozban magyar, finom, elegáns, ofcsó. Kapható az Uj­ságboltban. Üzletszerzőket WB———B—— .jmo felvesz magas jutalékkal, esetleg fix iizetéssel előkelő magyar biztositó társaság nyi regyházi fóügynöksége. Kezdők kioktatást nyernek. Nyugalmazott csendőrök éa vas­utasok előnyben részesülnek. Cim a kiadóban. 1747-? I I 1 11 IIHIIII HIHIHI lil 11IIIWII MIIHIIilll Dán Endre házassága - REGÉNY. — 15 Irta: Tartallyné S. Ilona. Tudom, ámulsz, hogy ilyen rap­szódikus vagyok, ilyen össze 1 visz­sza örömeket szórok eléd e levél­ben, de telezsongtak ezek az él­mények. Az elmúlt nehéz napok után jött egy kis jó s elűzte min­den reménytelenségemet. Most már csak nevetem a Blond Aurél féle hecceket s hogy majdnem odata­padtam egy ismeretlen léphez és majdnem kiestem a magamte­remtette szép jövő-várásból ! Kies­tem volna valami légüres térbe és talán megfulladtam volna. Mégis csak, nekem is kell valami a ki­csúfolt romantikából. A különbség kettőnk között talán csak az volt, hogy Te nyíltan vágytál felé, én meg cinikusnak akartam látszani. Az az átkozott pénz 1 Hidd el, hogy az az átkozott pénz füt ben­nünket. Ha nincsen pénzünk, nem is merünk a lelkünkkel beszélni, hanem kínlódva és gyötörve ma­gunkat felé sóvárgunk és talán ké­szek volnánk eladni magunkat érte. . Apám pénzt küldött. Nem sokat, t de legalább nem fulladok meg, ha­nem lélekzek egy nagyot. Részben kifizettem az adóságaimat. Nem untatlak azzal, hogy milyeneket. Mert vannak olyan adóságok is, amelyeket nem fizettem ki. Most azután nyugodtan hozzálá" tok és kidolgozok egy tervezetet, amely szerint biztosítva volna a megélhetésünk Mert borzasztó az, hogy mint apró diákok, az apánk­tól várjuk a pénzt, hogy legyen mit ennünk, vagy ruházkodásunkra. Nagy szégyen ez. Egy fél életen át készülünk, tanulunk s mikor a két markunk tele van oklevelekkel s duzzadunk a felgyülemlett tudomá­nyoktól és energiáktól, akkor ki­derül, hogy egy mészáros legény hasznosabb dolgot mivelt, mert az a szaktudásából meg tud élni. Látod, öregem, nem tudok én megjavulni, még levélben is lázon­gok. Pedig jobban érdekel, ugy-e, hogy mit ir Erzsikém ! Megbocsátott. Édes szív-leányok legjobbika ő ! Nagyon haragudott, de azt hi­szem, hogy csak a hiúsága, mert ha mindent tudott vbbla, Blond Aurélt és egyebeket, akkor lehet, hogy örökre elszakadt volna tő­lem ! így azonban a régi. Levelé­ben szemrehányást is hiába keres­tem, nem szidott. Pedig jól esett volna. Kellett volna. így még most is fáj a lelkiismeretemben valami, de hát igyekszem kiszellőztetni a lelkiismeretemet. Béby, azaz Irén nem mondja, de látom rajta, hogy nagyon sze­retné, ha írnál neki. Miért is nem irsz ? Nem szerelemről, csak any­nyit, amennyit érzel iránta. Vagy semmit...? Hihetetlen! Igaz, arról meg is feledkeztem, hogy nem szereted a levélírást ! Neked réges-régen kellett volna él­ned, amikor még csak üzentek az emberek egymásnak, vagy a jö­vőben, mikor majd apró villamos masinákat hordunk a zsebünkben j és azzal beszélünk és akkor, aki­' vei "és amikor akarunk i Béby üdvözöli Budapest, 192... julius 27. Szeretettel ölel: Ciprián. Még sokáig tartotta kezében Panyolay levelét és egyre mosoly­gott. Mintha megfürdött volna a lelke Panyó közvetlen, meleg sza­vaiban s ujjongó tisztaság-érzés röpdöste körül, beleficánkolt a lel­kébe. Emeleten lakott, szemben a nap­nyugtával. Épen most festegette a nap vörösre az ég alját. Égő lila ködök húzódtak a mélység felé s halvány zöld színek, fakó-sárgák sápadt aranyfények remegtek a ki­tárt ablak üvegében. Az ablakban még szebb volt, mint a valóság­ban. Eddig sirt benne a Panyó elha­gyatottsága. Milyen jó is, hogy ott volt Irén .. .Béby . . . TMinden tör­ténik valamiért... Talán azért kellett Bébyvel megismerkednie, hogy az a megszédült, pénzhiány miatt megnyomorított öreg gyer­mek ne maradjon magára, ha ő eljön onnan. Szegény Béby. . . Eszköz volna csupán ... ? Talán- egymáshoz sodródnának, hogy ugy magukra maradtak, de két távoli lélek őrzi őket egymás­tól. • Erre rossz volt gondolni. Béby mégsem az ... mégis csak... jelentéktelen. Nem nyúlik bele az életébe. Ha Panyó eszébe nem jut­tatja, már el is felejtette volna. Most Kati néni kopogott az aj­taján. — Gyere, te szép legény 1 A ko­csi vár. Berci bátyád csak a ka­szinó előtt fog hozzánk beülni. Az a kártya 1 Az a kaszinó 1 Dohogott, de minden él nélkül. Csak ugy, mintha jól estek volna neki ezek a szavak. Lehet pedig, hogy valaha sirt miatta, hogy ma­gára maradt, de lassan összebarát •kozott az öreg ur változhatatlan szokásaival. A Panyolay levelét a zsebébe tette. Azután sietett, hogy Kati néni ne várja sokáig. Frissnek és nagyon jó kedvű­nek érezte magát. A kocsi repült velük. Behunyta szemét. Finom illatokat érzett, mintha csak fiatal nő ült volna mellette. A Kati néni ruhájából röppent ki az édeskés, gyöngyvirág-illat. A kocsi megállott a kaszinó előtt. Jött Berci bácsi. A kezét dörzsöl­gette. Ugy nézett ki, mint aki na­gyon meg van elégedve. — Katikám ... hallod-e ? Sok' pénzt nyertem — mondta, — de holnap revansot kell adnom. A kocsi a szőlők felé gurult. Könnyen, puhán, mintha a -fna­gasságok felett járna. Már a társaság nagy része együtt volt. Dán Endre egy-kettő kivé­telével ismerte őket. A háziasszony nagy szivélyességr gel jött feléjük. — Hogy van, pesti fiu ? — kér­dezte Endrétől. — Már nem is vagyok pesti, nagyságos asszonyom, hanem ná­dasfalusi. — A pesti fiu falun — nevetett a szép asszony, talán csak azért, hogy nevethessen. Szép zengő ne­vetéssel tudott nevetni. — Mondja, hogy fogja ott érezni magát ? Fa­lun ... 1 Az a nagy szabad élet még vissza fogja hivni. Majd itt, vidé­ken apró pletykákat uszítanak ma­gára. Ugy harapnak, majd meg­látja, mint holmi kis szörnyetegek. — Nem értem meg a pletykát, felül érzem magam rajtuk. — No, no I Majd meglátja. Né­ha ugy belecsiklandoznak az em­ber lelkébe, hogy könny facsarodik tőle a szemébe. (Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom