Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-06 / 79. szám

1938. áprflís 6. jftíímvéiL Riport a nyíregyházi Zálogkölcsönző Intézet árveréséről Szerdán reggel 9 órakor a Luther-utca és VirágAitca sarkán a nyíregyházi zálogkölcsönző intézet előtt nagy, izgatott néptömeg torlaszolta el az úttest egy részét és a gyalogjárót. A tájékozatlan járókelők csodálkozva kérdezősködtek a csődület oka felől s a rémlátó fantáziák munkanélküli tüntetésről, súlyos szerencsétlenségről, betörésről regéltek arcukon a titokzatoSkodás nagyképűségével. Ezalatt beint a zálogkölcsönző üzlet sötét helyiségében zsibongva folyt az otthagyott, elfelejtett és ki nem váltott zálogtárgyak árveielése. A kerékpárak a fehér falak mentén kettős rendekben sorakoztatva várták szabadító gazdájukat, a pultokon apró ékszertokok, órák, lángok csillogtak ingerlő szépséggel, mig oldalt, egymás hegyéihátán hatalmas fehérnemüs batyuk ruhák, felöltők 'és a tavasz melege által zálogba kergetett bundák hevertek megbélyegzetten, mint a szabadulásra váró fegyencek. A pultok mögött kecses mozdulatu karcsú nők serénykedtek bravúros ügyességgel, roppant rutinnal. Finom ujjaik alatt villámgyorsan röppentek a 'bankók, csengtek a pengők; visszaadtak, számoltak, csomagoltak, jegyeztek lázasan fáradhatatlanul. Egy Schubert-szemüveges férfiú stentori hangon harsogta el az értéktárgy kikiáltási árát, amelyet a vevők kórusának halk és komor monaja kisért, hogy^ azután a licitálók szólamai vágja nak bele. A kis teremben, mint a heringek összepréselve szorongtak az emberek. Legtöbbje munkanélküli, akiket az unalom sodort ide s akik bámész sóvárgással szemlélték a magántulajdon szentségének el

1kótya-vetyélését. De azok is, akiket a nyereség-vágy vonzott az árverelésre inkább a kisebb, 1 o— 12 pengős értékű tárgyak iránt érdeklődtek. Mihelyt egy nagyobb összeget kiáltottak, mélységes csendre, ijedt hallgatásra némultak az ajkak. A vagyonosabb elem, kényelmesebb volt és későbben érkezett oda, amikor már a munkátlanok, unalom-üzők elleptek minden talpalatnyi helyet s ffnig künn az utcán az üzletre éhesek hada tülekedett, zsibongott és könyökölt, addig bent rendületlen kitartással, humoros közbeszólásokkal szórakoztak a nincstelenek. Az aranyékszerek grammon kint átlag 2.20—2.40 pengőért keltek el. összesen 160 darab ékszer cserélt gazdát, mig a kerékpárak közül mindössze három talált vevőre 60—80 és 166 pengőért. Ezeken kívül mintegy 4 öltöny átlag 16 —20 pengős árban és néhány felöltő és télikabát talált gazdát. Az értékesebb ékszerek mind megmaradtak, ami a helytelenül megrendezett árverelésen kívül főleg a nagy pénztelenségnek tulajdonítható. Az árverelés nagyobb, illetőleg eredményesebb látogatása egyedül a város érdeke, mert hiszen az elárverelt zálogtárgyak megbecsült árain felül befolyó összeg kizárólag őt illeti. Éppen azért ajánlatos volna, hogy a jövőben a Vay Ádám utca 17 szám alatt lévő árverelési csarnokot adnák át erre a célra. Az árverelés rendjét és az elszámolást Tóth László városi első aljegyző vezette, mint iparhatósági biztos. m Vasárnap délelőtt lesz a „Nyírségi Rádióegyesület" alaknló közgyűlése a városháza nagytermében Nincs ma a szórakozásnak még egy olyan széles alkalmat nyújtó lehetősége, amilyet a rádió nyújt. Az iránta való érdeklődés nem csökken, sőt egyre fokozódik s amint a leadó állomások egyre jobban igyekeznek a közönség igényét kielégíteni, ennek az érdeklődésnek a fokozódása várható. Természetesen, annál a kölcsönhatásnál fogva, amelyben a leadó állomások és az előfizetők állanak egymással szemben, a rádió műsorok nívójának emelése és fejlődése is csak abban az esetben várható, ha az előfizetők tábora növekedik és ha az előfizetők kívánságaikkal egységesen tud nak fellépni. A rádiósoknak egyesületekbe való tömörülése a rádió népszerűsítése mellett ezt a célt is szolgálja. Bizonyos, hogy egyénenként senki sem, vagy legalább is alig valaki veszi azt a fáradságot, hogy akár a műsorok, akár a leadás, vagy fad- f ding jelenségek, s hasonló téren észlelhető mizériák esetén panasz szal fordulna oda, ahol a bajt megszüntethetik, vagy legalább is orvosolják, mig ha egy-egy vidéki centrumban egyesületbe tömörülnek a rádiósok, bizonyosan hangot adinak panaszaiknak 9 az egyesület nyomatékkal tud eljárni. A nyíregyházi és vármegyei rádiósok is elérkeztek ahoz a ponthoz, hogy közös céljaik elérésére egyesületbe tömörülnek. Az alapszabálykészitő bizottság a napokban befejezte munkáját s dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester, akit az előkészítő bizottság az elnöki tiszt betöltésére felkért, az alakuló közgyűlést április 6-ra, vasárnap délelőtt 1 1 órára tűzte ki és helyéül a városháza nagytermét jelölte meg. A közgyűlésre mfoden rádióelőfizető névre szóló fneghivót kapott, igy remélhetőleg nagy érdeklődés fog megnyilvánulni a holnapi közgyűlés iránt. A meghívóhoz belépési nyilatkozatot csatoltak, amelyből az egyesületbe lépni szándékozó a jelentkezésen lavül kötelező nyilatkozatot tesz az évi 6 P tagsági dij fizetésére. Az ügy érdekében jó volna, ha minél többen belépnének az egyesület tagjai sodrába smár megalakuláskor is számottevő tényező <Lesz a »Nyírségi Rádióegyesület« az ország többi rádió egyesületei sorában. Va\ó&\ &tvgo\ ^e\vémemü mérd u\án ^wuvtw u*\e\éw Dán Endre házassága — REGÉNY. — : Tartaüyné S. Il«na. 20 Csak elvivék Andrást egy fogaton. Mintha sárkányok repítenék őtet, ugy érezém. Vágyék utána futni, de én, mint correpetitor. e háznál, nem szólhaték semmit. A nagyasszonyt látám az udvaron kisirt szemekkel. Fiából már csak a port látá, ami felhőkbe szállá a fogat után: Estére lovas himök érkeze. Jelenté, hogy Dán Andrást kényszerité Karászay dühödt farkassal megviaskodni... A fenevad széjjel marcangolá őtet. Gondolhatánk, mely szomorú rvala e ház I Arája tébolyult, ő fenevad tápláléka. Siralomnak tanyája kezdőde itt. Nem evének és nem ivának. Engem magamat is nagy bánatba ej te. Nagyon szánám őtet, deli ifjú vala.., Eddig tartott az írás. Ugy látszik, hogy a fiatalabb Dán fiak tnel lett alkalmazott tanító irta, a család megtalálta később és megőrizte. Endre nagy részvétet érzett a majdnem kétszáz éve elpusztult Dán halála felett. Micsoda sors 1 Vadállat beleibe eltemetkezni 1 Most csak Afrikában vadászók lehetnek erre elkészülve. Most az jutott eszébe, hogy mikor olvasni kezdte az írásokat, milyen szokatlan volt a nyelvezet. — Most már annyira, megszokta, hogy szerette is. Különös zamatja volt. Ugy ízlelgette, mint valami ósdi templomi éneket, amilyeneket a görög kápolnában, meg a szerb .templomban hallott. Milyen érdekes... Az emberek akkor is éppen ugy küzdöttek, szerettek, vetélkedtek és egymás életére törtek, mint most. Ha nem győzött is, mégis imponált neki a farkassal küzdő Dán András, önmagával hasonlítgatta. Neki a kenyérért kell küzdenie. — Tyuk-pöröket hoznak majd elé, hogy igazságot tegyen, hűtlen szolgák és szolgálók eseteit. Farkasok... 1 — nevetett — hol vannak most azok Nádasfalutól! Valaha feltétlenül voltak a vadvizek bozótos szélein, do most... ? 1 Btrci bácsi jött. A szélesre nyitott ajtóból gyönyörködve nézett Öccse szemeibe. Büszke volt erre a szép Dán hajtásra, itt, Bergengócon. Csak ő, csakis ő válhatik uj törzsévé a Dán nemzetségnek. — Azért hozta ide, maga mellé. Azért bizta rá az Írásokat. Hiszen azok rendben volnának. Akarattal keverte össze egy kicsit, hogy legyen miben böngészni a fiúnak. Hogy érdekelje a mult. Hogy büszke legyen reá. Érezze meg vérében, izmaiban a sirba szállt erők megújhodását. Akarjon méltó lenni. Uj oszlopos, erős törzs váljék belőle, ő fogja fellobbantani benne az ősi tüzeket.. . Neveli. Legyen valakivé ... — Gyere fiam — szólt Endréinek — vendégek érkeztek... Endre'bement. Mintha csak valami zsúr volna, ugy összegyűltek. Boroskőyné és Nóra is ott voltak s ott volt Kutassy Ferenc főszolgabíró is NádasfalubóL Előkelő volt. Szép sas orra büsz- j ke kifejezést adott arcának, ösz haja ugy fénylett a fején, mint egy j érdekes ezüst koszorú. Szép ember volt, fiatalos tüzekkel tele szemei csillogtak. Talán a sz^p jellem fénylett igy szemeiben. á Dán Endre nagyon megörült, hogy megismerhette. Különb hivatali főnököt nem is kívánhatott volna. Beszélgettek. Látszott, hogy érdekli a főbírót, amit Dán Endre mond. Hogy minden erejét a munkának adja majd ... Nagyon szép, — mondta, — csak attól félek, hogy csalódni fogol. Nem megy itt semmi simán. Mindenki gyanakvó. Ellenséges tábor is van. — Leszereljük — felelte Dán Endre könnyedén. Megszorongatták egymás kezét. Mintha csak egybe vetnék férfias erejüket. Már tele volt a szoba szivar fűsttel. A szalonból friss nevetések futottak át hozzájuk. Dám - Endre . bement oda. i Épen Nóra nevetett. — Szépen nevet, Nórika — mondta neki Dán Endre — ugy látszik, hogy aki szépen énekel, az szépen is nevet. / — Ezt is tanultam — incselkedett vele a lány. Most újra olyan volt, mint egy szép kamasz. A mamája nyájaskodott Dán felé : ' — Ugy-ugy, csak bókoljon Nórának. Kis leány még, nem szokott <hozzá. — A legszívesebben teljesítem a kívánságát, nagyságos asszonyom, | Nórikának nem nehéz bókolni. Egy nagy sárga kandeláber állt j Jnögöttük, mely árnyat vetett rájuk • a lenyugvó nap ellen. Nóra hallga- i tott egy kicsit, Dán nézte a lehajló fejét és ölében hervadó ujjait, amint zsebkendője csipkéivel játszadozott. Közben cigarettára gyuj. tott, hogy leplezze ezt a figyelgetést. Ezt a leányt kellene nekem feleségül venni. Csontos, erős tompora s hajlékony mégis — gondolta Dán Endre. — Csupa elasztikum minden tagja. És okos is. S az őszinte szája talán forró érzékiséget rejt. Egy életre szóló szerelemre van teremtve, hogy fejlett, szép utódokat neveljen... Mjóta a régi írásokban kutat, sokszor gondolt arra, hogy neki máris meg kellene, kötelessége volna megnősülni. Néhány év múlva talán elmúlnak, vagy legalább is meglazulnak ezek az acélos erők s s a friss szellem hatalmas ereje és nem lesznek az utódok olyan ember-példányok, amilyenek méltók volnának az ősi Dánokhoz. Már meg is tehetné, ha nem lett volna a harctéren s azu án is, évekig kellett kapkodnia, hogy hova Is tegye tnagát. Huszonhét éves volt, mire a jogot elvégezte. Előbb tiszt volt p nemzeti hadseregben... leszerelték... Hány letört exisztencia rongyoskodik az országban, aki igy járt... ? Még ő a szerencsésebbek közül való... összeköttetései vannak. Talán soha sem dühöngött ugy az összeköttetés keresése, mint épen most. A többi leszereltek nagy része még most is verekszik ... egymás kezéből marják ki a darab kenyeret. Volt tiszt társai: ügynökök, forgalmiadó ellenőrök, Isten tudja, talán villamos kalauzok és hasonlók is vannak ... Megnősülnek azok .. ? Dehogy 1 Elpotyázzák szép, erős testüket a kenyérharcban, az éjs^deákban, züllések és orgiák mélységében. Nők és férfiak meddőn, uj sarj nélkül rohannak a korai öregségbe. Még kárhoztatni sem lehet őket. A háború belerontott a jövőjükbe, kihab^solta lelkük tisztaságát, )testük erejét... *