Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-03 / 76. szám

1930. ánrffls 3. tmmmmmmmmmam jtfVfRYIDBK. Közgazdaság Utópiák Krisztus megalapította a hit <és a szeretet vallását, amelyet követve, minden tettünket a szeretet kellene hogy vezéreljen és 1900 év alatt már eljöhetett volna a Krisztus alapította szeretet országa. E helyett mit látunk? Hogy a keresztény népek még most is a középkori kegyetlenséggel ölik egymást. A szeretet vallása helyett tehát inkább érvényesül Darvin tana, a létérti küzdelem. Pedig ha az egymás öldöklése helyett inkább arra törekednénk, hogy a termelést tökéletesítsük, és a termelést csökkentő véletleneket lehetőleg leszállítsák, megélhetne még tízszer annyi ember a földön. Ha tekintetbe vesszük, hogy tulajdonképen a gazdasági termelés a fő és hogy nem az iparból, művészetekből, kereskedelemből élünk, hanem csakis a földből, — akkor be kell látnunk, hogy a gaz dasági termelést kell biztosítani, mert az előbb elsorolt üzletágak, vagy megélhetési lehetőségek, — mind ezen épülnek fei és csak ennek gyermekei. Gondoljuk el csak, Ma a föld nem terem, mit érnének akkor az ipar, kereskedelem stb. Hiszen a gazda szegénységét az ipar. kereskedelem és minden meg érzi. És mégis mit tett az emberiség fennállása óta a gazdasági tudomány fejlesztésére? Igen keveset. Majdnem ott állunk, ahol az őskorban, amikor egy görbe ággal az ősember megmunkálta földjét. A lényegre nézve pedig alig tudunk ^-alamit, vagy nem nagyon sokkal többet. Nem tudjuk, hogy mi okozza egyik évben a 10 mm. buza termést, más évben a 8 mm.-t, amik ezt előidézik. Ujabban kezdjük sejteni, hogy a • föld baktérium flórájának erre befolyása van, de nem ismerjük az összes tényezők egymásra hatását, egybekapcsolódását. A talaj tanulmányozását még csak most kezdették, pedig az emberiség már több ezer éves. És mit tudunk az időjárás okairól, illetőleg az előidéző esőkről ? Semmit. t Még 24 órával előbb sem tudjuk megmondani, milyen időnk lesz. Igy pl. az 1914 mlljus i-i prognózis fokozatos hőemelkedést mond, helyenkint esővei és május 2-án már megjön ugyan az eső, de nagy lehűléssel és május 3-án éjjel beköszöntött országszerte a fagy, mely összes reményeinket tönkre tette, a gyümölcs és bortermést illetőleg. Szerencsére a gyümölcs és szőlőtermés nem ment tönkre mindenütt. Hát mi okozza azt, hogy az egész országra kiadott időprognózisok néha ily csúfos felsüléssel végződnek. Nem sokkal jobb lenne-é. ha az emberiség vállvetve tanulmányoz ná a természeti erőket és köztük ezen két termelési tényezőt, a talajt és az időjárást, ahelyett, hogy öli egymást és egymás egzisztenciája ellen tör. Az időjárás befolyásolhatására már úgyis vannak adataink. Tudjuk. hogy a préri égéseket és a háborúk idején az erős ágyúzásokat gyakran esők követik. Vájjon ha a haderőre költött milliárdok egy kis részét az emberiség arra fordítaná, hogy az időjárásra hatást gyakoroljon, illetőleg azt befolyásolja, nem tenne-é nagyobb hasznot a saját érdekében, minthogy százezrével gyilkolja egymást vadállati kegyetlenséggel. Történtek is már kisebb szabású kísérletek Amerikában egy nagykiterjedésű aszályos pusztaságon, természetesen eredmény nélkül. Nem is lehet az, hogy egy nagy terület, pár felrobbantott léggömb hatására, — mindjárt esővei'ázottá váljék. Ehhez nem is elég egy ország munkája, az egész emberiség vállvetett ereje kell és még akkor sem számithatunk arra, hogy Ázsia, vagy Afrika sivatagjait esővel lássuk el. De lehetséges, hogy oly esetekben, mikor alig pár kilométernyire egyik helyen folyton esik, a közelben levő másik helyen pedig szárazság uralkodik, már ily esetekben lehetne segíteni valamilyen mesterséges uton, csak tudni kellene a módját hogyan? Ilyen kísérletekre nem kellene sajnálni a milliókat. De persze ehhez az is kellene, hogy minden faluban lenne egy ember, aki a Meteoroiogiai Intézet utasítása sze rint adatokat gyűjtene, mert mégis furcsa, hogy 1911-ben, 1913ban és 1914-ben juniusban Zilahon 2 hétig minden nap esett, — mig a 6 km.-re levő Cigányiban, a 14 km. távol lévő Balián egész nyáron nem volt jó eső, ugy hogy a legelő egészen elszáradt. Mi okozza azt, hogy a környékben mindenütt esik, de Alsóhernádon nem. Az is sajátságos, hogy a hivatalos apparátus Meteornak a módszerét, aki tudvalevőleg a napfoltokból hosszú időre előre jósolt és 60 százalék eredménnyel, teljesen negligálta, pedig tudnivaló, hogy a szelek a levegő különböző felmelegedéséből keletkeznek és a levegőt közvetve a nap melege hevíti fel; tehát tanulmányozni kell a Nap tulajdonságait, észlelhető jelenségeit és kapDán Endre házassága — REGÉNY. — Irta: Tartallyné S. Ilona. 17 — Ez nagyon szép, Nórika. >De az is igaz, hogy én az én konzervatív lelkemmel jobban szeretem a nőket — amúgy 1 — Nem szereti, ugy-e, ha versenyezünk magával.. . ? ! — nevetett Nóra s csillogtak gyönyörű fogai. Olyan, mint egy csinos kamaszgondolta Dán. A lány, aki a zongoránál ült, most odaszólt : — Nórám, drága Nórikám, azt a gyöngyvirág-dalt énekeld! Gyere közelebb. Nóra odaállott a zongora mellé és énekelt. Dánnak is nagyon megtetszett a dal. A szemében is felcsillant a tetszés. Most Nóra szembe nézett vele egy pillanatra. Meglátta a férfi arcán, hogy a dal édes ízeit szürcsölgeti. Ugy énekelt, mintha a szive is feloldódott volna a dalban : Gyöngyvirág... Kis csöngettyüid [hívták Szivembe a legszebb muzsikát... Gyöngyvirág ... mint a hófehér [szerelem Illatod jön velem... száll velem.., A Nóra lényéből egészen eltűnt az előbbi kamaszos jelleg. Leány volt. Csupa leány. Vágyak és álmCok lobogtak a szemében. Sokáig maradtak a vendégek. Később táncoltak is. Ahogy ölelte Dán a karcsú nő-alakokat, furcsa, széttöredező gondolatai voltak. Soha 9em tudott egészen a jelenben megmaradni. Valami haj- | szólta és széttépte a jelen élmé- ; nyeit. Fantáziája nyugtalanul c»a- j pódott ide-oda. A nők a szemébe j néztek. Nevettek. Néha olyan érzé- I se volt, hogy egyetlen ölelésben odaadják magukat. Megérezte a remegésüket, ahogy átborzongott rajtuk a vágy. Az illatok fölmarták idegeit. A vállak s a karok márvány-szépsége felizzott előtte s a vérébe futott. Meggyötörték az izgalmak. Egy némelyiken Béby aszszonyos, halk szenvedését érezte. Másokon Kaszás Annát, mint egy ismeretlen és elérhetetlen fehér tüzet. Kaszás Anna ... Béby... »A vármegye korhadt szekere...« most gúnyosan nevette belül ezt a mondatot. Igaza volt Panyónak. öt elsősorban a nők érdeklik. A megyében is. A korhadt szekeren is ezek uralkodnak, forognak körülötte, mintha egy roppant nagy forgó automata közepén állana. Nők! De azért akar más tartalmat is az élettől. Talán akkor fog ez teljesen sikerülni, ha majd egy nő pótolja mindet! Egy női Milyen varázslatos egyéniségnek kell annak lennie, milyen sok lelkűnek, frissnek! Nagyon meg fogja választani. S vájjon ... ? Talán akkor csalódhat a legkönnyebben, ha minden tökéletességet beleképzel a választott nő lelkébe. S a testébe. Hátha hamis és csaló játék kígyózik át a nő lényén azokban a pillanatokban, mig őt elkápráztatja... Most a háziasszony kérdezte tő- j le, hogy jól érzi-e magát ?... — Szőke fürtjei kissé rendetlenek voltak már, hiszen táncolt s a fáradtság vonala is odagyürődött a szájához, a frissnek erőszakolt nevetésébe. Hiszen miért is ne lenne szép, amig tud. Nóra arcán valami leírhatatlan sugár röppent át, mikor Dán Endre elköszönt tőle. Mig hazáig értek, mindig ez a tekintet nyugtalanította. Mit akar tőle ez a matróz-ruhába kényszeritett nagy lány ? — Ha akarja, azt a gyöngyvirágdalt leirom magának, láttam, nagyon tetszett. Mondta' a lány, milcor búcsúztak. — Tetszett. Nagyon szép. — Ez tetszett Kaszás Annának is.. — mondta még s hangja elfátyolosodott. Szemével mintha a Dán arcában kutatott volna. Még nem is látta Kaszás Annát s már is érdekli őt 1 Talán erről akart kutató pillantásával meggyőződni. Egy bosszús fintor lobbant el a férfi arcáról. — Engem nem érdekel Kaszás Anna, Nórika. Nem ismerem. És... asszony. Ugy tudom, hogy most éli a mézes heteket. — Pedig azt híresztelik magáról .. . — Mit, Nórika ? — Hogy érdeklik... hogy az asszonyok.. . nagy hatással vannak magára... Dán nevetett. Hangosan. Jóízűen. Az okos kis Nóra gyámoltalanul állt előtte. Nagyotí szégyelte, amit mondott. Érezte, hogy illetlen volt. 'Ezen még a kocsiban is mosolygott Dán. Angyali naivság. Megféke^hetetlen őszinteség. Ha nem vigyázok, még rosszabb hírbe keveredek Bergengócon — gondolta. — Talán jó is, hogy elmegyek innen. Másnap Dán levelet irt PanyoIaynak és egy képes-lapot menesztett Balló Bébynek. A levélben megírta, hogy moit csoiatát a mi ídőjárásbeli jelenségeinkkel. Az is lehetséges, hogy az időjárás szabályozása tekintetében a villamosságnak még nagy szerepe lesz, mert máris kezdenek erre nézve kísérletezni. — Észrevették ugyanis, hogy Franciaországban az esőzések ujabban a sürün elhelyezett villamos vezetékek irányát követik. Azt hiszem, hogy e tekintetben, ha a Tesla-féle kísérletek révén a drótnélküli villamosvilágitás sikerül és ennek nyomán meg fesz oldva a nagytömegű villamos energiának egyik helyről a másikra való drótnélküli áthelyezése: az esőzés eloszlatására is hatni fog tudni " ílz ember. Nem ily távol fekszik ,nagy tőkebefektetést nem igényei és mégis fontos kérdés az, ami még mikor én az egyetemen tanultamis, már hiba volt, a szükséges magyar tankönyvek hiánya. Ugy tudom, hogy ez a hiba mai napig fent áll, pedig néhány ezer pengőnyi kiadással meg volna oldható, ha egyrészt tudósaink megbízatnának, kitűnő díjazás mellett, eredeti tankönyvek írására, másrészt a német, angol, francia kiváló müvek lefordítására. Mily fejlődést vonna maga után az a néhány ezer pengő befektetés. Vájjon Németországnak, minden más országot felülmúló fejlődésében, nem egyik hatalmas rugó-é az, hogy német nyelven, a világ összes tudományos müvei feltalálhatók? Ezek mind utópiák, az első éppen oly elérhetetlen, mint az utolsó, mert az emberi természet tele van hibákkal, irigységgel, — ami a fejlődést gátolja. Csokalyi Fényes Károlymár komoly munkához lát, addig is, mig itt lesz Bergengócon, a családi okmányokat és régi írásokat fogja böngészni. Ez a Berci bácsi kívánsága, hogy ő foglalja össze a család történetét. Mint mondja, nagyon érdekes részletek vannak benne. Vannak Dánok, akik hősi halált haltak, van egy — állítólag — akit elevenen eltemettek. Két tudós is akadt közöttük, mind a ketten csillagászok és híresek a maguk idejében. Van három asszony-szöktető Dán, kik közül egyiket párbajban ölték meg. És van egy olyan is, akit egy farkas tépett szét. Tagadhatatlanul érdekes lesz. Ezeknek az elmúlt szekeresi Dánoknak a vére él ő benne is. Kedves, halk asszonyok rngatták bele a jövőbe ezt a vért és lágyították az oroszlános sziveket. Vad, bozontos ősöket képzelt, sötét, tüz-szemüeket, erős öklüeket. Talán égy szláv asszony csöndes, érzéki lénye is feloldódott bennük, vagy egy szép szőke német nő . . . Sok mindent meg fog tudni. Kíváncsi volt. Átcsurgott rajta a nagy szomjúság, hogy lássa már az ősök életét. Dán Bertalan a könyvszekrényben őrizte az iratokat, melynek kulcsát átadta Endrének. Meghatott volt az öreg. Ünnepélyes. Ketten voltak, mégis remegett a hangja : — Fiam... amit reád bízok, az nem játék... Szeresd ezeket a néma írásokat, melyek neked többet mondanak majd minden eleven szónál... Az ő kezük érintése remegett át rajtuk ... Látod, a kutyabőrök, mintha avult selymek volnának, oly finomak. # {Folytatjuk.)