Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-29 / 96. szám

1930. április 29. JfoftíKYIDÉK 7 Akik a száguldásban keresnek narkózist A nyomasztó gazdasági helyzet, a politikai határok megrövidülése, az avult társadalmi és erkölcsi szokások, mind megannyi tényezője a levegő feszültségének, mely látszólag, felszínes szemlélettel, teljes nyugalmi helyzetet mutat. A politika ezermesterei hiába törik koponyájukat a javításon, — toldoznak, foldoznak vajmi kevés eredménnyel. Az ifjú generáció ambíciója, haladása, lépten-nyomon szikla keménységű akadályokba ütközik, — mint az a bizonyos faitörő kos. Az ebből származó feszültségek és defektusok már egészen fiatal korban csőd felé kergetik a nemes törekvőket. Az érvényesülés kemény korlátai, a protekcionizmus roppant Híd rája, megfolytotta a tehetségek érvényesülését. Vannak kik tehetetlenségükben, ezen gátló okokkal szemben, a száguldásban keresnek és találnak, ha rövid időre is, narkózist. Motorkerékpárjukon, látszólag minden különösebb ok nélkül (olykor még maguk sem tudják miért) robognak, megremegtetve a levegőt, belefolytva a motor ütemes bugásába, minden feltörő érzelmüket . r Semmiképen^sem ajánlatos tehát, a felgyülemlő életerő elnyomása, mert annak roppant feszítő és visszaható ereje van. Gondoljunk a természetes forrás kitömi készülő erejére, mely minden mesterséges dugaszolás ellenére, dacolva mindennel, eruptív erővel maga előtt minden korlátot elseperve, felszínre kerül és ott roppant pusztítást okoz. Engedjünk szabad folyást az ősDán Endre házassága — REGÉNY — Irta: Tartallyné S. Ilona. 37 Az utbiztos jött hozzá, örök jókedve most is ott lobogott az arcán s a felemás szemében. Mert az egyik szeme kék volt, a másik zöld. — Tudod Bandikám, van elég időm, az utak jók, a megye meg van elégedve. Hiszen, ha ilyen meneteltünk volna egynémelykor... Galíciában... — Te ott voltál? — Ott. És te? — Olasz front... — Súlyos volt az is... Én tizenegy hónapig voltam, de nem is Szeretek a többiekre gondolni, akik... — Hagyd... Tudom... Emésztett er\gem is valamikor ez a gondolat... Erzsi néni poharakat küldöttbe a szolgálóval s Dán töltött. Tinóm triple-sec volt. Még Pesten vette. Most ugy érezte, hogy valami van az utbiztos modorában, ami Panyolayra emlékezteti. Ugy látszik, hogy keresi a régi életét ebben az uj környezetben. Balló... mintha Berci bácsit helyettesítené... az utbiztos: Panyót... Vájjon Nóra...? Béby...? Átfutottak elméjén régi élményei, tüzszerü gyorsasággal lobbantak el az arcok és jellemző kifejezésük... Kendey szeme már csillogott a szesztől. Kár érte — gondolta Dán — tipikus alkoholista lesz belőle. Az alkoholistában elvész az ember... az emberi jellem... — Ne gondolj semmi rosszat rór forrásnak, meglátják a motorok robbanása is csendesebb lesz. Ne hagyjuk veszni a tehetséges Iájns 1-ének éjszakáján is közlekedik a villamos a Bessenyei-tér és Sóstó között A Sóstó ünnepélyes megnyitása toborzó erővel hívja Nyiregyháza legjobb táncosait, a Sóstón május i-re virradó éjszaka rendezendő, poétikusan szép táncestre. Már itt az orgonavirágos május minden varázsa, minden varázsa, minden szépsége. A Sóstó ünnepi díszben várja a tavasznak ujjongó érzéssel örvendő embert, a táncmulatság április i-én este kezdődik és május i-ének virradatáig tart. A rendezőség kérésére a Kisvasutak április 30-án este 7 órától kezdve rendszeres villamosjáratokat helyeznek forgalomba a Bessenyei-tér és Sóstó között. A Kisvasutak forgalma május 1—tői egyébként áttér a nyári menetrendre. Délelőtt óránként, délután 30 percenként indul a villamds a Sóstóöra és onnan vissza. Április 30-án este ünnepi, table d'hote vacsorát szervíroznak a sóstó ivendéglőben. Ez a vacsora előételből, sült-, saláta, és tésztából áll, ára: 3.20 P. Előreláthatóan szükség lesz május i-ének hajnalán korhelylevesfélékre is a Sóstón. Az Ujházy-, bab-, vagy káposztalevesnek 1 P lesz az ára. Nagy eseménye a táncot és zenét kedvelő közönségnek, hogy a sóstói nagy táncos esten debreceni Rácz Jancsi cigányprímás tizennégytagu zenekara húzza a nyírség tüzes lelkével áthatott táncnótákat és a mélabús hallgatókat. A szerdai esti sóstói vacsorán résztvenni óhajtók jelentsék be aznap délután 6 óráig igényüket a »Korona«-szállóban. (Telefon: 36.) Moz "6 A nyíregyházi moziközönség részvétlensége és az Apolló Az a részvétlenség, amit a nyíregyházi közönség a mozik iránt tanúsít, példátlan a maga nemében — mondotta az Apolló direktora ma a szerkesztőségünkben. — Minden igyekezet, minden törekvés, minden anyagi áldozat kárba vész a közönség részvétlensége folytán. Üres házak előtt peregnek le a szebbnél szebb világattrakciók, — ami az ország más városaiban telt házakat vonz — az itt üres házak előtt pereg le, úgyhogy, ha a nagy közönéget nem lehet lesz belátásra birni, ugy kénytelen lesz |az Apolló fordítani a műsoron és repríz filmeket hozni, vagy a közönség részvétlensége folytán hetenkint csak vasárnap játszami, melynek folytán elesne a nyíregyházi publikum egy kulturális s művészi szórakozástól. Az Apolló e héten még egy próbát tett, hogy a közönséget meghódítsa, mert ma, hétfőn és kedden Richárd Barthelemes: Isten az óceán felett c. filmjét hozza. szerdán és csütörtökön Lil Dagover A táritosnő szerelmé-t s Dina GYÓGYFÜRDŐ Orvoskapaeitások által ajánlott klimatikus gyógyhely, vérszegénység, női bajok, légzőszervek, idegkimerültség, gyomor és bél megbetegedéseinél. Inhalatoriam pneamttlkas gépekkel. Fenyves erdőktől övezett strandfürdő, modern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedvezmény Kérjen prospektust a Fürdoigazgatdaágtól, Bardiovské Kupele Slovewko.) 2328—25 Gralla Huszárcsiny c. attrakcióját, mig péntektől Az »U« hajó kapitánya c. idegizgató filmet iktatta műsorába. Hagy Kató: „A szökevény" c. exkluzív filmje holnaptól a Diadalban Nagy Kató neve ujabb diadalát jelenti a magyar filmművészetnek. Nagy Kató neve ma már ameririkai viszonylatban is fogalommá vált. Nem csoda tehát, ha a nyíregyházi publikum is újra látni óhajtotta ennek a tüneményes, diadalmas magyar filmcsillagnak legnagyobb szezonslágéret: A szökevényt-t. A szökevény egyébként, amely annak idején a bemutatója alkalmával is zsúfolt házak előtt pergett, ugy hogy a Diadal igazgatóságának prolongálnia kellett a filmet, nemcsak azért, »nagy film«, mert a főszerepet benne Nagy Kató játssza, hanem azért is, mert a rendezés nagy munkáját A magyar rapszódia rendezője végezte s a darab férfi főszerepét pedig a legszimpatikusabbb filmszínészek egyike, Hans Brausevetter alakítja. A nagy anyagi áldozatokkal megszerzett reprizfilmet és a Vissza a legényélethez c. pompás kisérő szupervigjátékot csak holnap és holnapután vetiti a Diadal. — Ma hétfőn nincs előadás. lam... — dúdolta Kendey s huncutkodva nézett a Dán szemébe. Tudod, jobban érzem magam, ha ficánkodik bennem egy kis szesz '— mondta még, mintha felelt volna a Dán gondolatára. — Jói van jói, öregem —mondta neki, mint Panyolaynak szokta s már a száján volt a leckéztetés, de mégis meggondolta. Most kerültek össze. Ráér, mint »jószellem« fellépni később is. — Voltál már Gondáéknál? — kérdezte most az utbiztos. — Még nem — felelte Dán. — De ismered őket? — Ismerem. Még a banketen megismerkedtünk. — Szép asszony, mi? Az a medve... he-he-he... jó szimatja volt. Dán nem feleit. Nem szerette, hogy igy felemlegeti Kendey. Olyan profán ize volt a szavainak... — Mondd hát, tetszik neked Gondáné? — Egyszer láttam — hárította et a feleletet s nagyon komoly volt. örült a nyugodtságának. — Mégis csak elcsitult az a felébredt, hozzá nem illő háborgás... Másnap gyalog mentek az erdő felé. Már látszott az erdő oldalához lapulva ^z erdészház piros teteje. Egy darabon az erdőn át kellett menni, hogy odaérjenek. De lehetett volna az erdőt megkerülve is

; egy kis derékszögnyi úttal odajutni, de igy közelebb volt. A. kéményből sápadt füst szállt egyenesen az ég felé. Apró pászmákra foszlott és semmivé vált. — Mondják, hogy disznó is van benne néha — jegyezte meg Kendey — de én nem hiszem, mert még egyet sem láttam, őzet igen. No meg nyuU Az van errefelé rogyásig. Falusi izek érződtek a beszédjén, pedig — mint mondja — főhadnagy volt s a leszerelés után idegyürték be a megyéhez. Mit is csináljon egy szegény dzsentri? Mikor odaértek, már társaságot találtak ott. Ballót és a körorvost. — No te nagy fiu 1 Hogy mulattál az — anyósodnál!? — kérdezte Kendey a körorvostól, azonnal, ahogy beléptek. — Ugyan, ne vicceljetek már...! Ez a vén ember is azzal öl — mutatott Ballóra — pedig van-e nagyobb papucshős a megyében, mint ő! A verandán ültek, bor volt előttük és kártyáztak. Kendey is melléjük ült. — Te persze, nem kártyázol — mondta Dánnak. — Te vagy az a jó fiu. Ha alszol, enni sem kérsz, mi? Nem iszol, csak egy kicsit, nem kártyázol... ahá!... De hogy vagyunk az asszonyokkal...?! A szerelemmel...? No, majd meglátjuk... Gonda rásandított Dánra. Tekintete végigfutott az arcán, alakján. Észrevétlenül akarta tenni, Dán mégis megérezte. — Adj^l neki te medve valami olvasnivalót, — szólt oda Gondának Kendey. — Minek, mindjárt jön az aszszony. ( | — Igaz, hol van a nagyságos asszony...? — kérdezte Kendey egészen más hangon. — Valahol a belső szobákban. Mindig talál valami elrakni való Iim-lomot. Ez meg különösen olyan asszony. Elvan magával óraszámra. — Hiszen meg is kell neki szokni itt a világvégén — jegyezte meg Kendey. — Még otthon hozzászokhatott — mondta Gonda. De már nyílt is egy belső ajtó s az ebédlő üvegajtaján átlátszott közeledő, fehér alakja. Meglepődött, nagy szemekkelné zett a vendégekre. Mintha elfogódott volna. Vájjon kinek szól ez a zavar, ami benne van a mosolyában és a hangjában is...? — gondolta Dán. — Nem is tudtam, hogy itt vannak... — mondta az asszony és nyújtotta feléjük szép kezét... Dán utolsónak lépett elé és, — hogy ne érintse ott, ahol a többiek, száját a gyöngyvirág-szagu ujjaihoz érintette. Borzongó hullámzással futott át testén a kéz meleg illata. Bő, redőkbe omló fehér ruha volt az asszonyon. Olyan volt benne, mint egy görög szobor. Kicsit hosszabb is volt, mint ünnepi ruhája, melyet Dán a banketen látott najta. Hasonlított a st 1-mliák. hoz, amiyenleket bálban viselnek most a nők. Lányos melléhez és csipőjéhez egészen hozzásimult s a karcsú test ritmikus mozgását még jobban éreztette s lépteinek kissé elnyújtott hullámzását... Mintha valami gyönyörű régi képből lendült volna elő. Nem volt rajta semmi modern. A haja is hosszú volt, csodálatos haja... Leült, elég távol a kártyázóktól egy sarokba és Dánt is hellyel kínálta meg maga mellett. — Nem kártyázik...? — kérdezte Dántól. — Nem, nagyságos asszonyom. Én sokkal jobban szeretem a társaságot... a szellemes beszélgetést, érdekes témákat... muzsikát... (Folytatjuk.), I ' ,:) ifjúságot, — mentsük mig menthető, adjunk több teret a tehetség érvényesülésének. (P. I.)