Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-27 / 95. szám

6 JSílffRYIDÉK. 1930. április 20. Mezőgazdaság á Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület április hó 4-én tartotta a vármegyeháza tanácskozó termében dr. Jármy Menyhért m. kir. gazdasági főtanácsos, egyesületi elnök elnöklete alatt igazgatóválasztmányi és évi közgyűlését, amelyen az alábbi ügyek tárgyaltattak le: Dr. Jármy Menyhért egyesületi alelnök bejelentette, hogy Szálánczy Bertalan m. kir. gazdasági főtanácsos, egyesületi elnök betegsége miatt az üléseken nem vehetett részt. Kegyeletlel emlékezik meg dr. Járossy Sándorról, a nyiregyházi ügyvédi kamara elhunyt elnökéről, aki az egyesületnek hosszú időn át ügyésze volt és ugy az egyesület, mint a gazdaközönség érdekeit mindenkor szivén viselte. Indítványára az egyesület emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg. Elnök bejelentette, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület állattenyésztési szakosztálya ez évi szeptember hóban vándorgyűlését Szabolcsvármegyében fogja megtartani, amelyre, az egyesület meghívása folytán valószínűleg le fog jönni gróf Somssich László, az Omge elnöke is. Bejelenti, hogy az egyesület a dohánytermés jégverés elleni kötelező biztosítása ellen állást foglalt és tiltakozol* azon terv ellen, hogy a kir. Dohányjövedéktől nyerendő termelési > előlegek kiutalása függővé tétessék a jégbiztosítás igazolásától. Ezek után elnök felolvassa az egyesület 1929. évi működéséről összeállított jelentést. A jelentés szerint az egyesület 1929. évben 9 igazgfttóválasztmányi, 1 rendes közgyűlést, több szakosztályi ülést és szakértekezletet tartott. Ezeken a gyűléseken és értekezleteken tár{gyaltattak a kormány, a mezőgazda sági Kamarák, az Omge, a társ gazdasági egyesületek, a vármegye és más intézmények leiratai, megkeresései, illetve indítványai, amelyek a gazdák és az egyesület, úgyszintén a köz érdekéből az egyesülethez intéztettek, illetve amelyeket az egyesület kezdeményezett. Az egyesület ez évben a gazdáknak vetőmagvakat közvetített, a dohánytermelés aktuális teendőinek megbeszélésére Orosra és ököritóra tanulmányi kirándulásokat vezetett, működés közben bemutatta a Selektor vetőmag tisztító berendezést, a vármegyében 20 . betonból és 16 döngölt agyagból készült minta trágyatelep létesítésére 11.250 pengő államsegélyt osztott ki a m. kir. gazdasági felügyelőség közreműködésével érdemes kisgazdáknak, amivel eddig már 70 minta trágyatelep építését mozdította elő. Az egyesület titkára bokortanyai iskolákban sorozatos szakelőadásokat tartott a te.Laj müvelésről és trágyázásról, úgyszintén vetített képekkel kisért előadásoka* táított a hajcsövesség szerepéről a mezőgazdaságban. Az állattenyésztés előmozdítása érdekében ez év tavaszán is megrendezte a m. kir. gazdasági felügyelőséggel együttesen nyíregyházi tenyészapaállatvásárját, amelyre 159 bika és 41 kan hajtatott fel, melyekből 46 bifca és 9 kan adatott el. Kemecsén téíiyészáHat díjazást, Kisvárdán tenyészállat díjazást és mezőgazdasági gépkiállítást is rendezett, szín J tén a kir. gazdasági felügyelőséggel együttesen. A két állatdijazáson az egyesület 625 pengő készpénzt,, ekét, tengeri morzsolót, permetező gépet, répwvágót, ezüst serleget és több oklevelet adott ki a bíráló ! bizottságok határozata alapján, me- | lyeknek egyrészét közadakozásból ; szerezte meg. A kir. gazdasági fel- j ügyélőség 800 pengő államsegélyt és több állami oklevelet adott ki. A márfdoki tenyészállatkiállitáson és a honvéd huszár ezred lódijazásán szintén részt vett az egyesület és az előbbit oklevelek, utóbbit pedig 100 pengő készpénz és több oklevél adományozásával támogatta. Felterjesztést intézett áz egyesület a Kormányhoz a fagykárok által sújtott gazdaközönség íelsegitése, a gabona tárházak létesítése, mezőgazdasági szeszgyárak elszaporitása, a vasúti árutarifáfiak Dán Endre házassága — REGÉNY — 36 Irta: TartxUlyné 5. Ilona. Csippentett a szemével Erzsi nénire. Az meg csóválgatta a fejét. — Na-na-na, nem kell az ő dolgaikkal törődni! Fiatalemberek... — jegyezte meg Erzsi néni. — Egy kis fűszer nekünk, Erzsi néni, ha megtudunk valamit. Van miről suttogni, nevetni. Neki meg nem árt. — Kezd megfélemlíteni, Vilma —mondta Dán — hiszen magának röntgen szemei vannak, mindenen keresztül Iát. — Mondja egyszerűbben: hozzám fut be minden pletyka Nádasfahiban. Ma már azt is hallottam, hogy tegnapelőtt Gondánénak ki volt sirva a szeme. Olyan fiatal asszony! És már is sir... Mi lesz ezután...? Szegényke... Erzsi néni elnézett valahova és sóhajtott: — Az asszonyi élet nem játék, fiam... — mondta csöndesen — sirni... nagyon jól esik... néha... 'Csak ennyit mondott az öregasszony, de ebben a pár, szakgatottan elmondott szóban benne volt a múltja... Dán ugy érezte, volt néki is titkos rejtegetni valója az életben... S van-e asszony? Egykori költő mondta — ősei feljegyzéséből ofvasta — hogy nincs asszony, aki »...titkot sirba ne vinne vele...« Dán elment a hivatalba, ott hagyta az öreg jegyzőnét Vilmával, hadd főzzék be a zöldpa^adicsomot s hadd főzzék a falut... Egy belső teremben volt az íróasztala, közvetlen a Balló szobája mellett. Az első szobában, amelyiken át kellett mennie, már ott ült az írnok és egy gépirókisaszszony. Tiszta, gyermekarcu lány, valami helybeli egyszerű iparos kereskedelmit végzett lánya. — Az uj szolgabíró — súgta a lány az írnoknak, mikor maga után betette az ajtót. Meghallotta. Leült az íróasztalához. Ismeretlen akták hevertek rajta. Valami lólopási ügy... Egy kicsit elkedvetlenedett. Erre nem is gondolt, hogy csupa szegényember küzdelmek, szenynyes, apró csalafintaságok adódnak itt elő. Nem sok idő mufva Balló is jött. — Szervusz, fiam! Nna! Hajtott a nagy szorgalom, mi? Újdonság ez itt neked. S a hosszú tétlenség. Amibest részed volt... Mi annyi hosszulépést ittunk az este — — Nna! Cudar kedvünk volt! Nem hallottad ? Fogadtunk Gondával. Az az égetni való nná! Annak sem lennék a felesége. Rossz csont. Tegnapelőtt nála voltunk s az utbiztos... — Igen, ezt hallottam. — Kitől? — Vilmától. — Ja... Vilma — legyintett az öreg — ő közvetíti a helyi híreket, ő itt a rádió felvevő és leadó készülék... Elég az hozzá, hogy aztán tegnap megujráztuk a kaszinó-vendéglőben... Igaz, öcsém, ismered ezt a kis szárazkezü írnokot, meg Lilit, aki ott ül a gépnél... — Nem ismerem

1 őket... — Na, hadd jöjjenek be akkor. Lilike! Gyenge! —kiáltott. A leány bejött, nagyon komoly volt s megállott. — Dán Endre szolgabíró ur, Lilike... — Örvendek — rebegte Lilike szemérmesen s elpirult. Gyenge, az úgynevezett »szárazkezü« összeverte a bokáját. Göndör haja volt, dus és bozontos s olyan impressziót keltett, mintha minden táplálékot az a nagy haj emésztene el a kis ember testéből, olyan sovány volt szegény. S a kezei csakugyan ijesztően csontosak voltak. Pár szó esett még- Balló tréfált velük valamit, azután kimentek. — Bandikám! Itt egy akta, az ármentesitő felügyelőségtől... mindig zaklatnak ezek a marhák... nna, hát kiszállnak egy hét múlva. Menj velük, talán neked lesz kedved ahhoz a maszlaghoz. A Gonda bolondgombája ez is, hogy azt a kis vadvizet is le akarja húzni a domb túlsó feléről. Pedig mit árt az nekünk...? Nem lesz hol kacsázni... Ujabb bizottság elé utaljuk. Lefogjuk szavaztatni... — Pedig ez a helyes — mondta bátran Dán — ne haragudjon bátyám, de a kultura hadd törjön rést mindenen. — Kultura... kultura... nem kell az itt! Mondtam már neked! Parasztok vagyunk... Azután az az agyonkulturáltság... az eszi meg az idegeiteket, az a tulfinomult érzékenység a szervezetetekben, a lélekben. Én pedig nagyon tisztelem a kultúrát, fiam... de nem idegölő gyorsasággal kell azt hajszolni. Lassan elér hozzánk... Hiszen épen te vagy, akit szeretnék olyannak látni, hogy előre vidd egy kicsit ezt a tunya, paraszt járást... ! — Épen azért, bátyám, nemvári hatjuk, mig a kultura maga jő. i el... nekünk _Jcell utána menni és ' idehozni.. ' — Nagyon szép, amit mondasz. Erő van benned. Hát csak rajta! Fiatal vagy. Én örülni fogok, ha nem ront meg a kompánia... Beszélgettek még, azután dolgoztak. Megismerkedett még egy néhány emberrel. Kicsit kábult volt délben. Az egymásután jött impressziók elfárasztották. Elhatározta, hogy délután pihenni fog s a vizitelgetést csak egy hét múlva kezdi meg. Kivcéve persze a főbírót s másokat, akikhez kötelessége... Addig is levelet irt Panyolaynak, a szüleinek és Berti bácsinak. Nagyon jóleső volt a múltba viszanyulní... Pedig nem szeretett levelét írni... Irjon-e Panyónak Bó_ byről...? Nem... Nem akar többé semmit azzal a lánnyal kapcsolatban... Minek...? Értelmetlen, céltalan játék volna,., nem Dán Endréhez méltó... Arra volt kíváncsi, hogy mikor lesz a Panyó esküvője. Vájjon elhívják-e? Díszes esküvőt rendez_ nek-e ? Panyolay nem kívánta, hogy ünnepélyes legyen. De a lányok, azok szeretik a lányságuk és szűzi szépségük utolsói ünnepét mással is megünnepeltetni. A férfiak mohó önzésükben megfelednek, hogy mit jelent egy igazi lány életében az a nap... Ha nagy szerelem gyújtja is csodás fényességű óráit, mégis... összeomlás, meglepő, de eltitkolt csalódás... legtöbbnyjre... Egészen más, uj élet kezdete, melyből nem lehet visszatérni... De hiszen... van-e az életnek olyan elmúló perce, melybe visszatérni lehetne..;? Nincs... Az elmúlt pillanat megmásithatatlanul nyomot hagy... esetleg emlékét elsöpri az idő... Ennyi. (Folytatjuk.)