Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-27 / 95. szám

Nyíregyháza, 1930. április 20. * Vasárnap ^ J, évfolyam. 90. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2"50 P. Negyedévre 7 50 P. — Köz­tisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 - 39. Postacheque 28666 Kitartunk! Hetek óta fokozott figyelemmel idaéri az egész magyar közvéle­mény azokat a tárgyalásokat, a melyek a keleti jóvátétel ügyé­ben Párisban folynak. Ezek a tár­gyalások a mai napig még nem jutottak el a végleges megszö­vegezés s még kevésbbé az alá­írás stádiumáig. Ebben azonban nem a magyar delegáció a hi­bás, hanem elsősorban a cseh delegáció, amelyhez éppen a leg­utóbbi napokban csatlakozott a román is. Amennyiben a helyzetet a diplomáciai titoktartás ködén át meg lehet ítélni, a fő vitapont arról folyik, hogy a jövőben a 250. paragrafus hatályossága az ag­rárügyekre ne terjedjen ki. A cseh propozició nemcsak a nemzetközi döntőbíróságnak, hanem a hágai .állandó ftróságnak a működését is ki akarja zárni az agrárügyek­ből.. A román kormánynak leg­utóbb elfoglalt álláspontja egye­zik a csehekével, amennyiben a román delegáció memoranduma ugyancsak a döntőbíráskodás tel­jes kikapcsolását kéri a jövő min­den agrárügyére vonatkozólag. Napnál világosabban látható az elmondottakból, hogy itt, ebben a kérdésben taktikázás folyik. Mi ennek a taktikázásnak az oka? Nyilvánvalóan az, hogy Magyar­országot késleltessék a külföldi köl csönre vonatkozó tárgyalásaiban, amelyek csak akkor lehetnek ese­dékesek, ha a keleti jóvátétel kér­dése véglegesen elintézést nyert. A csehek s a románok ugy gon­dolkoznak, hogy mi pénzügyileg és gazdaságilag olyan szükségben vagyunk, hogy hajlandók leszünk magunkat eladni annak, aki lehe­tővé teszi, hogy a kölcsönt mi­nél előbb megkapjuk. Ez azonban­ban óriási tévedés. Valóban szegény ország va­gyunk, de a jogainkat fel nem adjuk, s ha, kell, tudunk továbbra is nélkülözni. A magyar kormány el van szánva, hogy kitart a vég­sőkig s nem engedi sem magát, sem a magyar közvéleményt kifá­rasztani a csehek és románok szí­vóssága által. A diplomáciai tár­gyalások eredménye csak ugy, mint a háborúké, jórészt a jó ide­gek kérdése. A keleti jóvátételi konferencián olyan alapvető kér­dések körül forog a vita, hogy Magyarországnak kötelessége jó idegekkei rendelkezni, mert itt olyan állóharc kitartással valófoly tatásáról van szó, amelynek ered­ményes kimenetele biztosithatja a győzelmet. Ha kell, megszakítjuk a párisi tárgyalásokat s a magyar delegáció inkább eredmények nél­kül utazik haza, semhogy be­ugorjunk a csapdába, amelynek foj togató szorítását igazában csak akkor éreznénk meg, ha ellenfe­leinknek az irott szerződések ere­jével lehetne kényszeríteni ben­nünket. És itt bizonyos mértékben a fe­lelősség már a nagyhatalmakra is hárul. Olaszország szilárdan ki­tart álláspontja mellett, amely szerint mindaddig nem ratifi­kálja a Young-szerződést, amig a keleti jóvátételi konferencia be­fejezést nem nyer. Már pedig a I többi nagyhatalom nagyon szíve­sen ratifikálná a Young-egyez­ményt, hiszen erre vonatkozólag több hivatalos és félhivatalos nyi­latkozatot hallottunk. Kérdezzük azonban akkor, hogy miért tűrik a csehek és románok akadékos­kodását és miért nem fejtik ki azt a nyomást, amely dűlőre vi­ihetné a dolgokat? Azt nem kíván­hatják, hogy az amugyis megté­pázott, területileg és gazdasági­lag tönkrement Magyarország, — amely az idegen járom alatt nyö­gő testvérek millióit siratja, — olyan egyezményt irjon alá, amely a végpusztulásba kergetheti. Jönnek hirek, hogy a nagyhatal­mak megunva ezt a helyben való topogást, nyomást gyakoroltakés ennek folytán elvben már| létre is nHMM^HHBMBM jött a megegyezés. Mi azontian csak akkor fogjuk ezt elhinni, ha^ a magyar kor­mány hivatalos uton közli a ma­gyar közvéleménnyel ezt a tényt. A magyar közvélemény pedig csak akkor fogja a magyar kormány er­re vonatkozó nyilatkozatát meg­elégedéssel tudomásul venni, ha azt látja, hogy ugy sikerült megkötni az egyezséget, hogy a mí igazunk (érvényesült s a ránk háruló köte­lezettségek nem elviselhetetlenek. Ha ez nem sikerülne, szakítson meg a kormány mindenféle tár­gyalást, hiszen az osztatlan ma­gyar nemzet áll mögötte abban az esetben, amikor az ország vitális érdekeinek ily fontos védelméről van szó. II Minden más feladat előtt a gazdasági bajok nyomán fenyegető veszély elhárítását kell első feladatunknak tekintenünk" Mikecz István alispán jelentése az elmnlt esztendőről. — A közigazgatás rendezése A gazdasági válság. — Kormányzói jubileum. — Fóispánváltozás a vármegyében A Szabolcs és a véle ideiglene­sen egyesitett Ung vármegyék má iusi közgyűlésén számol be a vár­megye alispánja az elmúlt év ese­ményeiről. Az alispáni jelentés a közigazgatás egyes ágazatairól szó­ló részletes beszámolója előtt álta­lános képet ad az elmúlt esztendő fontos eseményeiről és jelentésé­nek e bevezető részében a követ­kezőket mondja: Az elmúlt év, amelynek várme­gyénk közigazgatását és közálla­potait közelről érintő fontosabb eseményeiről e kötelességszerüleg előterjesztett időszaki jelentésem­ben ezúttal a tekintetes törvényha : tósági bizottságnak beszámolok, — amig egyrészt bővelkedik az ősi vármegyék belső életét és egész szervezetét közvetlenül érdeklő fon­tos változásokban, — más oldalról megszakitásnélküli folytatását je­lenti nemzetünk külpolitikai s gaz­dasági helyzetének megjavításáért a nemzeti élet minden számottevő tényezője részéről folytatott nehéz küzdelemnek. A közigazgatás rende­zése. Gazdasági válság Amig egyrészről a közigazgatás rendezéséről szóló, 1929. évben al­kotott s részben az elmúlt év fo­lyamári, részben a folyó év első hó­napjaiban életbelépett uj törvény uj elemeket, uj rendet és sok te­kintetben uj elveket hoz be az ősi, 1886. év óta változatlan jogszabá­lyok alapján működő törvényható­ságok életébe, — másrészről lan­kadatlan kitartással küzdenie kell vármegyénknek az évek óta húzódó gazdasági válság súlyos következ­ményeivel s keresnie kell az utat és módokat, hogy e válságnak leg­álább helyi tünetei, vármegyénk la­kosságának minden rétegét egyfor­mán nyomasztó káros hatása vár­megyénk határain belül enyhíthe­tők legyenek. • Ha e világszerte érzett, némi ja­vulást csak a legutóbbi időben mu­tató súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetnek mélyére tekintünk, ha figyelemmel kisérjük annak nagy és hatalmas, — a világháborúban győztes államokat sem kímélő, az egész világ gazdasági aktivitását bénitó hatását s ez államoknak is a felszínre került gazdasági és szociális problémák sürgető meg­oldásáért folytatott, — többnyire meddő küzdelmét, megtaláljuk alap ját és okait mindama bajoknak, amelyek az elmúlt év elemi csapá­saitól különösen is sújtott várme­gyénk gazdasági és szociális életé­ben s közigazgatásában egyaránt súlyos, sokszor szinte megoldhatat­nak látszó feladatokként tornyosul­tak elénk és nyomasztóan nehéz gondokat okoztak. Bár e vármegye lakosságának fá­radhatatlan, kitartó szorgalma, sok­szor és igen n^héz időkben bebizo­nyult s a mai válságban is tanúsí­tott józansága és higgadt megfon­tolása kétségtelen biztató jelensé­gek szinte vigasztalannak látszó jö­vőnket illetőleg; bár bizalommal kell, hogy lás­suk kormányzatunknak külpolitikai, — már nem egyszer látható ered­ményekkel járt tevékenységét és a gazdasági bajok enyhítését célzó törekvéseit: Nem lehet figyelmen kivül hagy nunk a munka és keresetnélkül nyo­morgók, az elemi csapások és nyo­masztó gazdasági helyzet veszedel­meit elsősorban érző gazdaközönsé­günk és a gazdasági bajokat nem kevésbbé sinylő kereskedő és ipa­rososztályunk lelkét méltán eltöltő aggodalmakat s minden feladat előtt e bajok nyomán fenyegető ve­szély elhárítását kell első és leg­főbb feladatnak tekintenünk. A magyar nemzet osz­tatlan hódolata. E szomorú válságban vigasztaló, mindent beragyogó napsugárként csillan fel a magyar nemzet osz­tatlan hódolata, szeretete és ra­gaszkodása aziránt a férfiú iránt, aki apostoli lelkével, lángoló faj szeretetévei és kemény elhatáro­zásával ezelőtt tíz évvel a vég­romlás széléről rántotta vissza, a bolsevizmus posványában már-már A „Hungária Cipőáruház" végleg megszűnik! Az összes raktáron lévő áruk mélyen, beszerzesi áron alul eladatnak! P Női cipők ÍO P-fől Me b férfi cipőh 12 P-től fe j, b b fj Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom