Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-26 / 94. szám
1930. április 26. jTHlQrTÜBKL 7 Homokszemek Egy nagy tragédiát játszanak az egész országban ma a szinészek. Direktorok a főszereplők, tekintet nélkül arra, hogy egyébként milyen szerepkört töltenek be. A darab cime: Harc egy harapás kenyérért. Rendkívül változatos, érdekfeszítőbbnél érdekfeszítőbb jeleneteket látunk. A színhely változó. Jelenetek szerint. Ma Debrecen, holnap Szeged, azután Pécs, Székesfehérvár ésatöbbi. A szinészek szereplőkés nézők is egy személyben. Sokszor a sztárok statisztálnak. A sirató asszonyok karát alkotják. Néha meg a kar játsza a főszerepet. Nem egyszer a direktor, a titkár, a rendező és a szabadnaposok a közönség. Vagy tetszik még egy változat? Színpadi jelenet után leváltás. Tul üres széksorok meredeznek. Tehát jelenet után le a nézőtérre. Széktölteléknek. Ha nem volna olyan tragikus, hát rettentően komikus lehetne. De borzasztóan tragikus a helyzet. Színdarab, melyben ' nincsen finálé. Végnélkül, szakadatlanul tar- ] (tanak a jelenetek. És milyen raga- ! dós még ráadásul ez a játék! — Kint az utcákon, a tereken, szo- i moru csoportok folytatják a játékot. Emitt még aüg eresztették le a kortinát, már a nap bibor palástjának feltüntével a szinre lépnek az ujabb szereplők. Mesteri rendező keze nem irányithatja szebben és hatásosabban a jeleneteket, mint a nagy művész: a Sors. És a közzenét egy nagy orcheszter szolgáltatja. Évezredek dalát hozza felénk lenge szárnyán a tavaszi szél: Panem et Cirkenses! AIEGJ0Q6 üYERrt£KÁP(H.ÖSZEREKK£l GONDOZZÁK. c (jyrnvúdilniöpxfr r I yjernuikkré/n <jy*rmehzafificun A KIÜr£)EKET,MEG»ÜNrfTI A Bőn vő*őmé6ét. 1 MruUBAN lOR06<Al4BAN lIUATKfRn(RbAJi • KAPHATÓ. Ara darabonként 90 fill«r Panaszos levél szól a nemes magisztrátus ellen. Itt is meg amott is száguldanak az autók, döcögnek az autóbuszok, és verik a port nagyba szegény adózó polgár szemébe-szájába. Hát hiszen igaza volna tisztes polgártársaim uraméknak, de hát igazmondás ne essék zokon, vájjon ők íocsolnak-e saját uri portájuk előtt? Mert ugy tudom, erre szabály is meg rendelet _ is vagyon és még sem nagyon tartja be senki. Nem is beszélve arról, hogy minden rendelet megelőzéseként legfőbb szabály volna a saját egészségi állapotának megőrzése végett a járdáknak locsoltat ása. Mindeneken felül pedig ne méltóztassanak védőbeszédnek minősíteni a nemes városi magisztrátus mellett e kis megemlékezésemet, mert hisz ezerszerte kisebb porszem vagyok annál, hogy az én védelmemre szorulna e bölcs testület, csupán csak azért bátorkodtam megjegyzésemet megtenni, hogy ha netalántán megfelelő vizes lajt áll majd rendelkezésre, mellyel a mellék-utcák is locsoltatnak, ne feledtessék ei figyelmeztetni az érdekelt utca érdemes polgársága, hogy ha már locsolt a más háza előtt, locsoljon a saját háza előtt is! Nagy érdeklődés előzi meg a vasárnapi kerékpárversenyt Első dij egy teljesen felszerelt tnrakerékpár lesz Szokatlanul nagy érdeklődés előzi meg a vasárnapi kerékpárversenyt. Mint már megírtuk, Weiss Manfréd híres »Csepel« kerékpárgyárának felkérésére a Nykise kerékpárosztálya április 27-én vasárnap délután 3 órakor rendezi meg az idei nagy kerékpárversenyét 1 5 kilométeres távon. Gyülekezés a Nykise Bethlen-utcai sporttelepén. Ugyancsak innen történik majd a kerékpárversenyzők indítása s itt lesz az érkezés is. Tekintettel arra,, hogy a Nykise—Nytve futballmeccs igen nagy közönséget fog a pályára vonzani, igy a kerékpárverseny finise is nagy izgalmak között fog lezajlani. A verseny győztese a Nykise ezüstérmén kivül gyönyörű szép türakerékpárt kap ajándékba. A második helyezett egy Bosch lámpát, a harmadik egy karbid lámpát kap. A versenyen minden kerékpáros résztvehet, bármilyen gyártmányú gépen. Nevezési dij 1 pengő. Al? a versenyen részt akar venni, az nevezését adja le a Nykise kertekpárosztályánál. M o z 1 0a van a premierje „A titkok éjszakájáénak a Diadalban Néhány nappal ezelőtt a Submarine reprizén telt házak tettek elvitathatatlan tanúbizonyságot Jack Holt és Dorothy Revier nagyságáról. A két közkedvelt mozifenomént ma újra alkalmunk lesz viszontlátni a Diadalban, még pedig a legújabb s egyben a legtökéletesebb attrakciójukban: A titkok éjszakájában. A Columbia Picturesnek ez a nagyszabású filmje több titokzatos gyalkosságnak izgalmas nyomozását hozza vászonra soha eddig nem látott kalandor bravuurokkal. A titkos éjszakájá-i az Utazás a holdba és a Szerelem a magas trapézon c. vígjátékok előzik meg. Ezt a nagy Irismüsort mától vasárnapig bezárólag vetiti a Diadal. Hölgyeim! Bécsből hozott legújabb, szenzációsan szép kalapmodeljeimet 10 P-töí kezdve árusltom. Walterné kalapszalon, Luther-utca 20 szám. Bán Endre házassága — REGÉNY — 35 Irta: Tartallyné S. Ilona. Most az álom jutott eszébe, a mit az éjszaka álmodott. Nevetett. Az a kedves, ostoba babona jutott eszébe, amit ilyenkor mondani szoktak. Meg kell olvasni a szoba sarkait, vagy gerendáit (ha vannak) és beteljesül az első álom. Mindenesetre érdekeset álmodott. Valami véghetetlen réten volt s egy csodálatos szines ma'dár repült hozzá. Hosszú hegyes csőre fénylett, mint az ezüst. A mesebeli griff madár lehetett ilyen. Azután elébe áll a madár és belevágta hegyes csőrét a mellébe... Érezte, hogy a szivébe mélyül a csőr s a madár issza a vérét. Nem fájt, inkább forró, kellemes zsibbadás keringett a testében, fujtott a gerincébe s kábult gyönyörérzéssé fokozódott. Igy ébredt. Érzékeit még egy pillanatig lenyűgözte az álom, csak azután józanította ki a szoba idegensége. Nem tudott újra elaludni, pétiig nagyon korán volt még, hogy felkelhessen. Hevert az ágyban és gondolkozott. Uj élete foglalkoztatta. Energiák ágaskodtak benne. Nem hagyja magát... Eszébe jutott mindaz, amit Balló mondott neki: »Fiam, ez a kompánia ugy magába ránt..- Nem érdekel itt bennünket semmi... iszunk és kártyázunk. Elmaradt paraszt lesz itt belőlünk. De te ne hagyd magad, fiam. Van eszed. Látom a szép magyar arcodra!..én meghíztam, ellustultam... Közügyek...? Milyen nevetséges... Va- • laha én is nagyot akartam... Fo- í gadd meg fiam, hogy nem veszed a kezedbe azt az átkozott harminc két lapot... Belé hajoltak most is a meleg, őszinte szavak, látta az öreg szép, sötét szemeit, melyekben még fellobbant néha valami abból a régi nagyakaratból.... Tegnap legelőször is hozzáment mikor megérkezett. Kutassy nem volt itthon... meg amúgy is... Kutassyban több volt a főnöki gesztusból. Bár vele szem ben nagyon kedves és közvetlen volt minden találkozásnál. De ugy érezte, hogy ez az öreg Balló kártya és bor mögé rejtegetett szivével apja lesz Nádasfaluban... Meny nyi jó puhaság volt a hangjában, ahogy vele beszélt. Mintha benne Dán Bertalan folytatódna. Felkelt. A reggelije már a verandán volt. — Itt van lelkem öcsém-uram a kávéja — fogadta az öreg jegyzőné. A kedves, régies megszólítás nagyon jól esett Dánnak. — Van mellé szalonna, vaj, túró, ami csak jól esik öcsém-uram... Egy régi piros abrosszal volt teritve s egy nagy csokor őszirózsa diszlett az asztalon, a sok minden jó mellett. Csak látná Panyolay, hogy mondaná: Látod, ugy-e mondtam, hogy ezek a jó falusiak csak esznek, isznak, hizlalják a pocakjukat... Nagyon jóizüen evett. Közben beszélgetett az öreg jegyzőnével, vagy elnézett a végtelen mezők felé. A távolban, a kis folyón tul az erdő sötétlett... Mintha tintát öntöttek volna az ég aljára. A messze kék-zöld színeket besugározta a nap. A szeme átfogta a táj szépségeit, s jóleső nyugalom ömlött el a lelkében. Mintha e pillanatban meghalt volna minden zavaró és nyugtalanító gondolata... A kutya 'vakkantott vagy kettőt. Csak ugy lustán, a veranda mellől. Talán mert egy fekete malac szaladt át az udvaron... * A kakas is megriadt s nagy szárnyat terjesztett, mintha védelmezni akarná alattvalóit. Átrándult az egész udvaron a kutya vakkantása, mintha egyetlen rezdülő huzal futna keresztül az állati testeken. Érezte, hogy a falu lelke rezdül itt mindenben s kezdett ismerkedni vele. Most az utcaajtó csapódott. Vilma jött, a főbiróné unokahuga. A feje otthonosan hátra volt kötve. » — Isten hozott Vilmácskám — kiáltotta felé az öreg jegyzőné —, jó, hogy jössz, azon akadtam meg, hogy zöld paradicsomot akarok be főzni és az az uj módszer... — Épen azért jöttem, drága Erzsi néném, hiszen mondtam is, hogy ma elhozom a receptjét... Ni-ni, hát maga már megérkezett? — kiáltott Dán felé. — Meg bizony, kezét csókolom, már aludtam is egy nagyon jót Nádasfaluban. ! — Megolvasta a sarkakat? — Nem. Én csak sarkak nélkül álmodtam. — Szépet...? — Érdekeset. » — Az jó. Csak képzelje, annyit nevettem ma. Hallom, hogy a doktorné elengedte az urát egy napra. A doktor dicsekedte ma reggel a járásbirónak. 'Szabadságolt a feleségem — mondta. — És ez olyan nevetséges? — Hát hogyne! Kap szegény a feleségétől egy napi. szabadságot, szalmaözvegy lesz... és... — És...? — És az — anyósához utazott. Nevettek mind a hárman. — Mondja, hát nem nagyszerű? Hogy valaki a szalmaözvegységét »igy« használja ki?! Nevettek újra. Vilma leült Dánnal szemben s egy darab kenyeret megkent vajjal. — Ilyen jó kenyér, meg ilyen jó vaj nincs sehol, csak Erzsi néninél. Egyék csak —- kínálta Dánt s szelesen elébe tett egy darab kenyeret. Dán most arra gondolt, hogy vájjon miért nem ment férjhez ez a leány? Igaz, nem szép, de annyi pompás kedély bugyborog belőle, kiapadhatatlan forrás... Csak a hangja volt most is szokatlan, kellemetlenül érdes. Mire ő megkente a kenyeret, a lány már cigarettázott. S beszélt. Egyre beszélt. — Nem hallotta még Erzsi néni...? Tegnap mondták, hogy az utbiztos becsípett Gondáéknál s hazajövet betért a járásbiróékhoz, azok nem voltak otthon s mire hazajöttek, ott aludt a verandán, végignyúlva az asztalon. Szegény Margit azt hitte, hogy egy nagy farkas,"mint amilyen megette a mesebeli nagymamát, meg Piroskát, mert annyira hortyogott. — Kendey! Kendeyf — kiabált a fülébe Margit, de alig tudott bele'lelket verni. Jó pofa az a Kendey, de ilyenkor olyan, mint egy malac. Most veszem észre, hogy én itt Dánnak jót bemutatom szegényt! De hiszen lesz alkalma megismerni. Biztosan jó barátok lesznek. Uri fiu. Legény ember. S nagyon szeret »bemutatkozni«. (Folyt, köv.)
