Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-25 / 93. szám

1930. április 25. ••••I^MBHBMM A kereskedelmi iskola húsvéti külföldi tanulmány­útja A városi felsőkereskedelmi is­kolával kapcsolatos egyéves női tanfolyam külföldi tanulmányútjá­ról már két izben is irt érdekes beszámolót a Nyirvidék bécsi munkatársa, Kovács László dr., aki a kiránduló csapatnak érté­kes vezetője volt bécsi tartózko­dása alatt. E beszámolók részle­tesen tájékoztattak mindenkit ar­ról a változatos programmról, — melynek sikeres keresztülvitele sok tekintetben bécsi kalauzaink nagy előzékenységének köszönhető. Emlités történt a Collegium Hungaricumban végbement Bes­senyei ünnepségről, melyet a leány csapat Bessenyeinek az épület elő­csarnokában elhelyezett már­ványszobránál tartott. A tudósí­tást ki kell egészítenünk azzal, hogy pár szót szóljunk Lábán Antal dr.-ról, aki a Collegium igazgatója. Ott várta az ünnep­lőket a szobor előtt, és lelkes sza­vakkal köszöntötte nemes Sza­bolcs zarándokait. Felmutatott a gárdista fehér szobrára, ki az ide­gen földön is magyar maradt, az idegen műveltség fényéből is azért merített, hogy azzal elhagyott ha­záját (ékesítse. A szép beszédre Margócsy igaz­gató válaszolt, megköszönve a kedves fogadtatást és a fiatal zarándokok nevében fogadalmat tett, hogy Bessenyei példáján fel­lelkesülve, ezek a félig még gyer­mekkezek is két munkát vállalnak: egyiket csonka hazánkért, mási­kat Nagymagyarországért. Az ünnepély után Lábán direk­tor végigkalauzolt az intézet ter­mein. Bemutatta az újonnan el­készült dísztermet, hof zenei és kulturelőadásokat fognak tartani • IBIIM— IB— Dán Endre házassága — REGÉNY — 34 Irta: Tarffllyné 5. Ilona. Nóra Hombayvai beszélgetett, de látszott, hogy minden idegszála feszül. Apró, értelmetlen mozdula­tok lendültek ki a testéből s egy­egy türelmetlen gesztus. A szemei felgyúltak és elhalványodtak. Várt és nem hitt a percek ese­ménytelen múlásában. Lehetetlennek érezte, hogy egy eleven szép szó ne érjen hozzá, valami halk és eleven utalás az •eljövő üres napokra, melyeket betöltsön. Milyen szép volna — hogy gyűrögetné titokban azt a szót a lelke mélyén, díszítgetné', mint valami oltárt. Színeket hul­lajtana rá — — csókokat — — De semmi. Hombay Laci beszél. Céllövő verseny lesz — mondja — agyag galambra fogunk lövöldözni. Ez nagyon divatos lett, mióta az olim­piászon elsők lettünk vele. Azt mondják, hogy Gonda is be fog jönni, A Kaszás Anna ura. Nóra eddig érdektelenül hall­gatta és szórakozott volt. Most felélénkült: — Yajjon hozza-e Annát?... — Nem tudom. Amilyen vad­ember, otthon hagyja. — Minden rosszat rákennek ar­ra az emberre. Én azt hiszem, hogy irigylik tőle Kaszás Annát. Ennyi az egész. Tekintélyt tart. Erélyes. Bizottsági 'tag és bele­szól a megye dolgaiba. Igaza van. Ne legyen mindenki pipogya, hogy azt fújja mindig, amit a fej. Le­gyen önálló véleménye egyszer­egyszer a kéznek, a lábnak... — Esetleg a kisujjnak és a kör­a Bécsben élő magyar szellemi reprezentánsok, majd a tanuló­termeken, könyvtáron és régi freskókkal ékesített ebédlőn veze­tett végig, melyek mind azt a benyomást keltették, hogy a ma­gyar ifjúság, melynek otthonául szolgál a hajdani testőrpalota, — minden tekintetben jól érezheti itt magát és megtalálhat minden esz­közt, mellyel szellemét, tehetsé­geit tovább fejlesztheti. A Bessenyei-ünnepély után a gót stílusban épült Rathaus csil­logó üléstermeit, majd a Parla­ment belsejét nézték végig a ki­rándulók. Schönbrunn csillogása után egy éjszakát pihenve mond­tak bucsut a már kedves ottho­nukká vált Scháterherberge-nek, hogy tovább utazzanak az Alpe­sek szép vidéke felé. Szemelt az eső, mikor kiszálltak Payerbach-ban, hol egyenesen a helyiérdekű vonat szállított tovább a Rax drótkötél vonatjához. A szédítő magasba vivő ut kelle­mes meglepetést tartogatott. A kirándulók április közepén hatal­mas hóviharba kerültek, — ami azonban csak fokozta a jókedvet. Hólabdák repültek és itt is, ott is felhangzott egy kacagó visi­tás, amikor valamelyik térdig roskadt a méteres hóban. Délutánra kiderült az idő és a gyönyörű uton sétált el a csapat Károly király hajdani nyaralójáig ahol a boldogtalan kis Ottó ki­rályfi született. Egyszerű, inkább polgári laknak látszó épület, szin­te nehéz elképzelni a schönbrunni pompa után, hogy koronás, feje­delmi személyeknek szolgált va­lamikor hajlékul. Ma már ezt is hotelnek alakította át a vállalkozó ausztriai szellem és javában fes­tik, tatarozzák, hogy a főszezon­ban már vendégek szállásául szol­gáljon. möknek — nevetett Hombay. Nó­rika, maga nagyszerű ellenzék lesz, de azért ne pártolja Gon­dát, morózus, kiálhatatlan. — Mégis mindenki jóban van vele Nádasfaluban — mondta Nó­ra. I — Miért ne, nagyon jó torka van és ugy kártyázik, mint egy angyal. — Egyszóval: angyal és ördög egy személyben. De én nem bá­nom, én csak Annát szeretném már látni. Nem is látni, de beszél­ni vele. Hogy ő mit mond? Mi az ő véleménye?... — Lehet, hogy nem nyilatkozna. Sőt valószínű, hogy nem mon­dana véleményt. Különben na­gyon gyakori jelenség, hogy moró­zus, tuf erélyes férfiak épen a férfiasságuknál fogva gyöngédek asszonyukhoz. Talán ő is... Dán Endrének Boroskőyné be­szélt valamit, de azért hallotta Nóra minden szavát. Csodálatos­képen nem érzett most semmit abból a vérében futkosó zenéből, ami a Kaszás Anna látása nyo­mán még hosszú napok mufva is mindig beleborzolt, amivel bir­kóznia kellett... Most csak egy távoli tündöklő kép suhant át a képzeletén, nem ófy elevenen és szilajon... Ellobbant... Nagyon örült neki. Igy elrende­ződött az érzéseiben az a távoli szép asszony, hogy most már a kíváncsiságát sem égeti, hiszen látta. Már nem fogja meglepni, megszokta elképzelni arca és tes­te formáját. Később elmentek a vendégek és ő a szobájába ment, hogy szét­szórt, jelentéktelennek látszó szűk séges holmiját összeszedje. Jegy­zeteit is "viszi. Ha fesz rá ideje, Utunk következő állomása Sem­mering, az osztrákok büszkesége. A kirándulók a Stefánia-hotelben szálltak meg és rövid pihenő után már kapaszkodtak a minden­felé meredekbe vivő sétányokon, hogy körülnézzék a valóban pompás fürdő telepet. Megtekin­tették a hires Panhans-szállót és a Südbahn-Hotelt, felmentek a Kilátó-toronyba, hogy innen gyö­nyörködjenek a friss hóvaí fedett hegyvidék szépségeiben. Semmering után Stájerland fő­városa Graz következett. A für­dői élet fényűzése után az ódon városka szinte szegényesnek lát­szott. De itt is akadt bőven látni­való. "A Schlossberg, a régi óra­torony, a templomok százados fa­lai és a Stadtpark, amely talán az egyetlen a Világon, ahol a mókusok oly szelidek, hogy a járó­kelők tenyeréből csemegézik a diót és mogyorót. Grázbóí már hazafelé'vitt a vo­nat. Dalos kedvben jöttek a ki­rándulók, sok kedves élménnyel gazdagodva és valamennyien "azt az óhajtásukat fejezték ki, hogy legközelebb ismét együtt tesznek hasonlóan Szép, tanulságos és változatos programmu kirándu­lást. iparosok és az összes hivatalok részére szük­séges nyomtatványokat Ízléses kivitelben készíti a JÓBA-nyomda Nyíregyház a, Széchenyi út 9. szám. Telefon: 139. megpróbálja külön feljegyezni a Dán Andrások életét. Már többször érezte és most is átrobogott. a vérén annak a gi­gászi küzdelemnek feszültsége, a hogy Dán András birkózott a fe­nevaddal... Néha oly élénken el­képzelte, látta megfeszülő inait, duzzadt ereit a nyakában, véreres szemeit és torzult bősz arcán az elszántság gyötrelmét — — és az ordast, ahogy ölelné... ahogy dülledt szemeit forgatja... s ahogy beletép kemény torkába... Hallotta a hus ropogását, a csont reccsenő törését s ahogy liheg­nek, ahogy borzalmas, nyekkenő zuhanással a földre dobbannak s a forró vér kiömlik sisteregve, — mint egy láng-csóva... A borzalom fölmarta az idegeit, a bőrén futkosott... Kifeszített kí­nok húrjait érezte az agyvelejé­ben.... Őrültség — gondolta — igy be­leélni magam a múltba, igy bele­döbbenni. És megenyhült. Mo­solygott magán. Az elképzelésein. Hogy áttudja érezni... A Dánok vére... A vér halhatatlanul meg­marad és ömlik tovább az utó­dok rugalmas ereibe, viszi az apró sejtek csodálatos élniakarását. A sejtek elevenen és frissen külön életet muzsikálnak az erek falai mögött s a szívben. Szaporodnak és átveszik egymás anyagát, minő­ségét és tisztaságát... Az ő sejtjeik folytatása fut át tagjaimon, benne van vérem anya­gában — gondolta — uj, friss anyaggal elvegyülve... Az apró holmit egy nagy doboz­ba tette. Másnap délelőtt bucsulátogatá­sokat tett. Nóráékhoz ment legutoljára... Nóra kényszeredett mosolyokkal Mezőgazdaság A bnrgonyasavanyitási eljárás bemutatása A Szabolcsvármegyei Gazdasá­gi Egyesület és a m. kir. Gazda­sági Felügyelőség gyakorlati be­mutatókat rendeznek a burgonya besavanyító (elvermelési) eljárás­ról. A besavanyított burgonya kel­lemes izü, i—2 évig eltartható, jó takarmányt szolgáltat és igen célszerű eljárás arra, hogy az el nem adható, vagy fel nem hasz­nálható burgonyakészlet a meg­romlástól megmenthető legyen. A burgonya besavanyító (elver­melési) eljárást vitéz Takács Gyula, a m. kir. Burgonyaterme­lési Hivatal vezetője fogja be­mutatni és ismertetni Kisvárdán és Nyíregyházán. Kisvárdán a bemutató folyó hó 29-én (kedden) délelőtt 10 óra­kor lesz Diener Béla Töldbirtokos Cserepes-tanyai (Kopácsy-féle) szeszgyáránál. Indulás Nyíregyhá­záról 7 óra 55 perckor, érkezés Kisvárdára 9 óra után. Nyíregyházán a bemutató folyó hó 30-án (szerdán) délelőtt 10 órakor, a város Debreceni-utcán lévő u. n. városi mintakertjében fog megtartatni. ; A bemutatókra minden érdeklő­dőt szívesen látnak. LEGÚJABB DIVATLAPOK AZ UJSÁGBOLTBAN mutatta, hogy jókedvű. És... mint ha az őszinteségét fokozta vol­na... Elhallgatta mondanivalóit, amit nagyon észre lehetett venni. Mikor köszöntek egymástól, nem rázta meg nyers-fiusan a Dán kezét, csak odanyújtotta uj­jait s elhúzta. Valami hiány-érzet maradt meg Dán lelkében, amit alig tudott el­simítani. És délután három órakor már vonaton ült és vitte a vicinális Nádasfalu felé. Másnap reggel korán ébredt. Felült az ágyon s furcsa csaló­dottsággal nézett körül. A Kati néni kedves öreg bútorai mintha mosolyogtak volna ilyenkor, afe­,hér teritők, virágok, a nagy kék kandeláber és az ablakok csipkés függönyei. Nagyon jó •puha fé­szek volt, mint egy lány-kéz ren­dezte hajlék. < Ez a szoba is csinos volt, egy-­szerű és nagyon tiszta, egy özvegy jegyzőnétől bérelte ki egyik utcai szobáját. De még sem olyan... Most a reggeli kürtök ébresz­tették. Csikók futottak, dobbant a lá­buk az ablakhoz közel, azután las­sú járású fehér tehenek kecme­regtek s végül visongó malacok loholtak el az ablak alatt. Szokatlan volt. A nap rózsa­színeket gyújtogatott mindenre. Barátkozni kezdett a bútorok formáival. Ezek, igaz, még nem mondanak neki semmit... A Kati néni bútorai beszélgettek hozzá. Csöndes és jóleső gondolatokat éreztettek. (Folytatjuk.;

Next

/
Oldalképek
Tartalom