Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-02 / 75. szám
1930. április 2. A nyíregyházi pedagógiai szemináriumban tartott előadásokról A szemináriumi előadásokról már régen jelent meg hiradás, kényelmes volt ugyanis egy "kissé a tudósító. Most azonban komolyan elhatároztam, hogy összekötöm az időközben megszakadt fonalat és történeti sorrendben folytatom a beszámolót. Legelőször is a január végén történt eseményekről kell megemlékeznem, — mert a tárgysorozat két utolsó pontjának méltatásával még adós maradtam. A lelkes előadók ugyancsak derekasan végezték önként vállalt kötelességüket. Gábry Bertalan nyiregyházi tanitó az olvasmánytárgyalással kapcsolatban bebizonyította, hogy az olvasási készség elsajátításán kívül mennyi hasznos ismeretet szerezhetnek gyermekeink. Olvasási tételnek »A veszett kutya« cimü olvasmányt választotta s harmadosztilyos növendékei ügyes irányítás mellett értelmesen elbeszélgettek az ember- és állatvédelemről, egészségünk megóvásáról stb. Az olvasmánytárgyalást megelőzőleg Miskolczy Mihály orosi igazgató-tanitó egy fogalmazási tételnek megírására inspirálta a tanulókat, akik az olvasási óra alatt a szomszédos teremben papírra irva beszélték el az útszéli akácfa alatt talált kis cinke halálát. A gyermeki fantázia meglepően kedves fogalmazványokatter melt. Kiki az ó elképzelése szerint megírta a szegény éneklőmadaraknak téli szenvedéseit s szánalomra buzdítják gyermektársaikat a nélkülözők iránt. A szeminárium második félévi munkaprogramja. A vármegyében működő szemináriumoknak februárban uj cikJ/VíRYIDÉK. 7 MMt lusuk kezdődött. A tanitói hivatás természetes követelménye szerint a népiskolai tanítási módszerek gyakorlati megvilágítása most is a tárgysorozat legkiemelkedőbb pontja, de azért felvette a szeminárium munkaprogrammjába a felnőttek oktatásának problémáját is. Ez utóbbi nagyjelentőségű kérdés előadója Süle Dénes népművelési titkár, az iskolánkivüli népoktatás irányítására kirendelt állami iskolai igazgató-tanitó, aki szertejár az egész vármegyében s szinte hihetetlen munkásságot fejt ki, hogy a nagyok között az oktatás ügyét egy-egy lépéssel előbbre vigye. v Az újonnan átszervezett pedagógiai szeminárium városunkban március 8-án kezdte meg működését. Az első összejövetelen Benkő András vezető kir. tanfelügyelő elnökölt s megismertette az uj ciklus tárgysorozatát, célkitűzéseit. Megnyitójában sajnálattal jegyezte meg, hogy amig a népiskola alsó tagozaTa részére több tanítási minta áll rendelkezésre, addig az V—VI. osztály tanítója sok ideig nélkülözte az oktatás irányítását szolgáló vezérkönyveket. Most azonban végre ilyennel is rendelkezhetünk, mert éppen a napokban hagyta el a sajtót egy vaskos, száznyolcvan mintatanitást magában foglaló, nagyon értékes segédkönyv, amely minden hivatását szerető tanítónak megmutatja a helyes utat, hogyan kell a népiskola összes osztályaiban a magyar ifjúságot az új tanterv szellemében oktatni és nevelni. Büszkeséggel és örömmel jelenti ki, hogy ez a hasznos és nagyon becses mü kizárólag szabolcsi termék, szerzői kiváló gyakorlati "tanítók, kik fáradságot nem kiméive, kiadták ezt a gondosan megszerkesztett gyönyörű könyvet, a mely méltán kelt feltűnést az j egész országban s elviszi hirét a szabolcsi tankerületben folyó ko! moly munkásságnak. Szivvel-léj lekkel ajánlja ennek az értékes tanítási forrásmunkának a megszerzését, amely hűséges társa, jó barátja lesz a tanítónak nehéz munkájában. A hazaszeretet érzését legjobban a történelemtanítással ápolhatjuk Az uj szeminárium főleg az V—VI. osztály tantárgyainak ta' nitási módszerével óhajt foglalkozni. Az első napon történet és alkotmánytan, továbbá a természetrajz tanítása került sorra. i A történettanításnak a hazafias nevelés szempontjából különösen fontos szerepe van. Nemzetünk hőskorának, szenvedéseinek és vágyainak megismertetésével, meg éreztetésével ha nem is tudja a népiskola a tizenkétéves gyermekben még teljesen megszilárdítani a faji öntudatot, mégis mély nyomot hagy az iskola védőszárnyai alól kilépő gyermeki lélekben a nevelés által beoltott szikra s a haza boldogsága örömet, gyáI sza fájdalmat okoz neki továbbra | is. na a Környezet altaima5 na• tása alól sikerül magát távoltarj tania, az ártatlanságban nevelkei dett ifjú bármely pillanatban kész l áldozatot hozni hazájáért, ellenke| ző esetben pedig a nemzet ügyének sírásója lesz, mint Berzsenyi keserűséggel jegyzi meg egyik hazafias költeményében: — A tiszta ifjak lelke gyanútalan Hódolt a gonoszok csalfa siralminak. Kik mind Hunyadnak, mind hazánknak Békepohárba halált adának. Az uj tantervi történettanítás szerint vissza kell vinni a gyermekeket abba a korba, amelyben az esemény lejátszódott, mert igy • M. iW W Dán Endre házassága — REGÉNY. — 16 Irta: Tartallyné S. Ilona. — Én nem félek, nagyságos asz-szonyom. — Bátor ember — mondta Boroskőyné könnyedén. Közben a másik szoba felé mentek. Ott zongorázott valaki s egy másik énekelt. — Mindenkit ismer ? — kérdezte most Boroskőyné. ' — Nem. A hölgyet, aki énekel.. — Na, most elárulom magam. Megtudja, hogy öregasszony vagyok. Az az én kis lányom... Ugy tűnt föl Dánnak, mintha különös, ideges hangon mondaná. Hallotta, hogy nagy leányuk van Boroskőyéknek, de ... ez ... egészen felnőtt hölgy ! 1 A Boroskőyné felgöndöritett haia olyanná tette a fejét, mintha egy arany golyó volna. Szemei égtek. Pompás nő volt. Ez a leány, mint egy eleven hazugság állott szép mamájával szemben. Egészen más volt, mint aranyhajú mamája. Magas, barna lány, fekete szemeiben éles, nyers őszinteség világított. Szinte bántó volt ez a nagy ellentét. A lány őszintesége duzzadt száján is meglátszott. Nem érzékiség piroslott rajta, hanem vafa.mi világmegvetés, vagy ehhez hasonló. Ez hát Boroskőy Nóra ... — Szépen énekel, Nóra — mondta neki Dán, mikor a közelébe került. ~ — Tanultam. Az a kis iskola látszik meg a hangomon. Szeretem a dalt. Magamban is elmulatok a .zongora mellett. — Meglepett, hogy itthon van. Ugy hallottam, hogy Svájcban tartózkodik — Tegnap jöttem haza, a drága apuskámat leptem meg a nevenapjára. Őszig kellett volna maradnom, mami ugy akarta. — És maga... ? — Meghallottam, hogy Kaszás Anna férjhez ment. Nagyon jó barátnők voltunk. Csak nem fogok még mindig kis lányt játszani s a barátnőm : asszony ! Maminak számolni kell ezzel. Hiszen én mindig komolyabb voltam mint Anna. — Maminak nem kellett volna gyerek korában férjhez menni... Ha én is ugy tennék, már nagymama lehetne az én kis aranyos mamikám. Tudja, tizennyolc éves vagyok. Ezt nem lehet letagadni, már csak azért sem, mert húsznak látszom... Ismeri Kaszás Anjnát... ? — kérdezte váratlanul. — Nem. Csak hallottam róla. — jlossz nyelvektől ? Mert azok azt szokták rá mondani, hogy buta. Pedig nem igaz. Nagyon szép. Szőke, mint anyám. De más. Szeret komolynak látszani, pedig ftaiv és gyerekes. Én nagyon szeretem Annát. Vágyom utána, az intézetben is mindig hiányzott nekem. — Azon ne csodálkozzon Nórika, hogy az emberek ezt, vagy azt mondják,reá. Régi szokásuk, hogy aki szép, arra valami sötétséget kenjenek és elhomályosítsák. A csu nyát sem birják. Az rendszerint: csúnya, de okos, vagy : nem szép, de kedves. Ez ösztönös az embereknél. Nem is kell felróni nekik. Én azonban nem ilyesmit hallottam Kaszás Annáról. Csak annyit, hogy nagyon tetszett a fiuknak és virágokkal halmozták el, mig itt lakott Bergengócon. Én nem is tudom... mit jelent, de mióta ide jöttem Bergengócra, mindenütt elém veti a fényét. Mint valami csodálatos, tündéri reflektorfény. Olyasmit érzek belőle, mint a gyermek a meséből. Jön valami tündér\ egy óriási pillangó hátán ... — Maga érdekes ember I Szeretem, ha a férfiak nagyon férfiasak, nagyon férfiasak, nem is kell szépnek lenniök, de legyenek néha érzelmesek. Ez olyan furcsa. Kevés van ilyen. — S én ilyen volnék ? — Ilyennek látom. Csupán az nem illik magára, hogy szépMert maga szép ember. Dán meghajlott. Nevetett. — Ne nevessen. Ez nem bók. Sőt 1 Én szeretem, ha a férfi nem szép. — Igazán sajnálom, Nórika, hogy nem vagyok egészén olyan, mint amilyennek szeretne. — Udvariaskodik. Jól van. De beszéljünk tovább Kaszás Annáról. — Már félek ! Annyira felcsigázzák a képzeletemet, hogy szegény szép Kaszás Anna elszürkül, nem lesz olyan, mint amilyennek várom. Mert én most már várom! Kaszás Annát ! ,A nagyon szépet. Még pedig felfegyverkezve, öt kritikus szemével. Csupa ellentállás leszek ! — Kíváncsi volnék. De hátha megsem ismeri ? — De igen. Kaszás Anna Nádasfaluban lakik, regényes erdőszélen ... Én pedig nádasfalui szolgabíró vagyok. — Igazán ? — Igazán. I A kislány elhallgatott. Mintha valami súlyos gond lepte volna el az arcát. Mintha a pillanatok öre- ! gitették volna. — Szereti a dalt... ? — kérdez- , te váratlanul, erőszakos mosoly- ' lyal, de mégis, mintha megköny- | nyebbült volna. jobban megérti a tanuló a nemzet emelkedésének vagy bukásának szükségszerű következményeit. Ennek az elvnek demonstrálására Prékopa István nyíregyházi tanitó vállalkozott és sikerrel oldotta meg nehéz leiadatát a »Hunyadi és Nándorfehérvár védeime« cimü tétel tanításával. Tanításában oknyomozó irányt követett, már amennyire ez n—12 éves gyermekek oktatásánál lehetséges. Megéreztette tanítványaival, hogy a régi bűnök átkát nyögjük ma is. A A>rd időkben sok drága magyar vér ömlött itt a gálád nyugat kapujában, de viszszatartottuk a félvilágot elnyelni akaró áradatot. Ezért Trianon a hála, de majd megfizetünk érte és feltámasztjuk az ezeréves magyar hazát halottaiból. A hazafias nevelésnek egy nem kevésbbé fontos eszköze a honpolgári jogok és kötelességek meg ismertetése. Ennek egyik szakaszát Gebri Mihály tanitó tárgyalta ötödik osztályú növendékekkel. Egy teljes óráig folyt a kimerítő beszélgetés az árvaszékről. "A gyermekek maguk közül választót tak egy közgyámot, aki megértő lélekkel vette pártfogásba az árváikat s gondosan átvizsgálta a maglngyámoktól beérkezett számadásokat. Végűi megemlékeztek a hadiárvákról, akiknek sorsát különös gonddal kell intéznünk, — mert atyjuk a hazáért áldozta fel életét. Ezzei beszámolómnak a végére érkeztemi s a történeti hűség kedvéért akaratlanul is hosszura nyúlt tudósításomban még csak annyit említek meg, hogy a természetrajz anyagából vitéz Szombathy Ernő nagy igyekezettel az elefántról tanított a hatodik osztályban. Tolnay Pál. Látszott rajta, hogy nem akar tovább Kaszás Annáról beszélni. Mig távol érezte ettől a férfitől addig dicsekedett vele, dicsérte, most már ösztönösen csak önmagát ,akarta megmutatni, őt lássa meg a férfi. — A dalt... ? Nagyon szeretem. Különösen a szép magyar dalokat. Olyat, amiben van valami fájdalmas és valódi érzelmeket sugároznak. Az én lelkem az ilyenek iránt érez, ezekhez tapad. Most a lány halkan megszólalt. A fátyol-hang, melyen szólt, szinte nem illett erőteljes egyéniségéhez. — Anna is az olyan nótákat szereti ... — Maga nem ? — Nem 1 — mondta frisset^, dacosan — én a müdalokat, az operarészleteket szeretem. Olyanokat, melyek hosszan, pompásan ömle-nek végig a skálákon. Félhangok bizarr játékát bennük. Egy kis komplikáltságot. Vagy sok komplikáltságot is. A magyar dal, a régi is, az uj is, túlságosan egyszerű nekem. — Ha behunynám a szemem, Nórika, azt hinném, hogy egy jól megérett harminc éves hölggyel beszélek. — Nem vagyok talán nagyon érett, de mindenesetre — jelesen érett. Ne hunyja be a szemét, csak erre gondoljon. Azután bevallom, hogy ez alatt az egy év alatt, amit Svájcban eltöltöttem, megtömtem a koponyámat. A zenén és a nyelveken kivül szabad óráimban tanulmányokat és bölcseleteket olvastam. Mind ezt nem dicsekvésből mondom, csak azért, hogy ne behunyt szemmel akarjon meglátni. (Folytatjuk.
