Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-13 / 60. szám

1930. Március 11 m jp^Hryidek:. M o Orvos és egy szép asszony szerelmi regénye Az Apolló holnap, csütörtöktől vasárnapig bezárólag mutatja be rejxdes helyárak mellett, az idei évad egyik legnagyobb s legragyogóbb újdonságát: Az orvos és az asszony-t. A legnépszerűbb műfaj: társadalmi dráma napjainkból. Borotvaélen járó jelenetek, fordulatos cselekmény, mindvégig fokozódó izgalommal. — Az orvos, aki szeret, | az asszony, aki feláldozza magát, f ez a film kiinduló ja. Amikor ilyen filmet látunk, az \ az érzésünk, hogy nem találunk már jelzőket a film láttán támadt elragadtatásunk ecsetelésére és arra, hogy az olvasóval érzékeltessük benyomásainkat és elragadta- § tásunlcat. A filmnek csupán három | oszlopos főszereplője van, Marcella * Albani, Hans Schlettov és Stuart í Romé, de a többi szereplő is meg- | állná helyét bármelyik nagy szerepekben is. A fiitm értékét emelik a gyönyörű téli tájak, s a ragyogóan szép fotográfia. Ezt a filmet mindenkinek látnia kell. A „Vad Orchideák" sikerei a Diadalban A Diadal már két este játszotta e pompás filmet, mindig zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. A Jávában készült eredeti felvételek, a bűbájos kelet pazar pompája, misztikus élete, a buja vidék mind — vonzzák, hivják a közönséget. Nem lehet szabadulni e remek film lenyűgöző hatása alól és egyszeri látásán nem is lehet annak minden értékét megismerni. A film zenekisérete minden tekintetben a legkiválóbbat nyújtotta. A helybeli honvédzenekar muzsikája a képek minden mozzanaval, még árnyalataiban is oly csodásan összevág, hogy a legnagyobb elismerés hangián lehet megemlékezni róla. Külön-külön élmény a film és a muzsika is. Pphllipp Zsigmond, az Apolló Mozgó igazgatója, nyilatkozik a mozik megadóztatása egyében A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy a Nyirvidék keddi számában közölt cikkre, mely »a mozi és rádió megadóztatásával akarnak segíteni a színházi váisSgon« egy kis felvilágosítást s tájékoztatást nyújtsak arra vonatkozóan, hogy a mozik, a" melyek épp ugy szolgálják a kulturális célokat, mint akár a színházak, sokkai rosszabb helyzetben vannak ,mint a szinházdirelctor urak. A rádió megadóztatásához nem szólhatok ,hisz az éppen olyan tetemes károkat okoz s vesz el közönséget tőlünk mozisoktól, mint a színházaktól, azonban a 25 éves szakmai tevékenykedésem alatt nem tapasztaltam olyan harcot, mint most dul a színigazgatók és mozisok között. Lássuk s hasonlítsuk össze a mozi és a színigazgatók helyzetét. Városunkban három mozi van, abból két moziengedélyt egy hadiözvegy és egy táblabíró özvegye kapott. A harmadik engedélyt a város birja, minden szubvenció és támogatás nélkül. Ugyanekkor a színigazgató ur havi 1600 pengő szubvenciót kap a várostól. Házbért, illetve szinházbért nem fizet — ugyanakkor az Apolló helyiségéért havi 500 pengőt fizetünk. A s'zinház vigalmi- és forgalmi adót nem fizet, ugyanakkor a mozi 12 százalékot fizet vigalmit és forgalmit. Szinház rendőri ügyeleti dijat csak a negyedét fizeti annak ,amit a mozi fizet. — Szinháiz a villanyt s tüzelőanyagot a szubvencióból fizeti ,mig az Apolló havi villanyszámlája 350, pengőt is kitesz, azonkívül ho(i a tüzelőanyag? — Nem beszélve a filmek kölcsöndijáról — egy megfelelő műsor három-négy napi lejátszási dija 1500—2000 pengőig rug, ami mindenesetre többet tesz ki havonta, mint bármelyik színháznak az egész személyzeti gázsija, — nem beszélve a mozik egyéb rezsijéről, mint pld. reklámozás, személyzet ,stb . Tehát mint méltóztatik látni, igen tisztelt Szerkesztő ur, a mozisok helyzete is kétségbeejtő, (mert a napi átlagos 250—300 pengő rezsivel szemben napi 60—70 pengős bevételeket csinálunk, ugy, hogy maholnap ott áll a magyar moziszakma, hogy nemcsak hogy nem bírjuk támogatni a magyar színészetet, hanem mi magunk is alamizsnáért fogunk fordulni, ha ugyan lesz hova, mert a moziszak. ma maholnap teljesen tönkre megy, támogatás hiányában. Ezért mondom Szerkesztő ur, ne bántsuk egymást, mert a vidéki mozis ma sokkal keservesebb helyzetben van, mint a színigazgató urak s még szubvenciót sem várhatunk. Maradtam kiváló tisztelettel Phöipp Zsigmond, az Apolló Mozgó ügyvezetője. 150 q fajtiszta Ella vető- és étkezési burgonya eladó Vitéz-tanyán, Kemecse. IJM-I Nyíregyháza megyei város polgármesteri hivatalától. K: 5596 — 1930 sz. Hirdetmény. Nyíregyháza megyei város helyhatósága közhírré teszi, hogy a folyó évi március hó 15. napjára, szombatra eső hetivásár az e napra eső nemzeti ünnep következtében előtte való napon, folyó évi március hó 14. napján

? pénteken lesz megtartva. Nyíregyháza, 1930. évi március hó 10. napján. Szentpétery Endre s. k. városi tanácsnok. 1336-2 — Diósgyőri levélpapír mappában és dobozban magyar, finom, elegáns, ofcsó. Kapható az Ujságboltban. Dán Endre házassága — REGÉNY. — k*a: TartaJByné S. Itoaa. III. — Tudom. Irigyellek. Fene veszett szerencséd van a nőknél. Dán nevetett, öblösen bugyborgott belőle a sok ha-ha-ha. A másikat verte vele. A másikban pedig szétgyürüzött a keserűség, kezdett felémelyedni a torkába. Ingerelte valami belső kényszer, hogy köpjön. Undorral. Unalommal. Erre a bitang világra, ha lehetne. A kínlódása mérgét, mindent, ami bántjaVégre Dán is megelégelte a másiknak elébe hömpölygő keserűségét. — Tudod mi volt...? Te is velünk lehettél volna. Az angyalok is. Nem szégyelhették volna magukat. Nnnnal , — Asszony...? — Lány... — Szép...? — Nagyon ostoba, vagy nagyon raffinált. Annyi festék van a száján, mint a Váci-utcai korzón együttvéve. De ezzel szemben félt ve őrzi a ruhája ráncait, hogy többet ne mutassanak a kelleténél. Fut utánam és fut előlem. — Akkor... szeret — mondta Panyó csendesen. — Beíegyult az a kimondhatatlan nyavalya. Szegény. — Bemutatom neked. Akarod? — Miért ne akarjam...? Nekem nem árt. Nem is használ. Vacsorát rendeltek. Dán közben elbeszélte az egész »buta« histó riát. — Naivnak gondol, vagy mi a fene. Vagy nincsen fogalma az életr&. Nem ismeri a férfi-állatot. A férfi-állat természetrajzát. Angol regényeket olvas s olyanokat benne, hogy az árván maradt Lady minden további nélkül kap egy gazdag fiatalembertől egy pár cipőt. Végül elveszi feleségül. — Talán művésznőnek készül a kicsike ? — Erről nem tudok... — Ugy értem, hogy... férjfogó művésznőnek... Az a legnagyobb asszonymüvészet. Ezt nem örökölhették a nők Évától. Könnyű volt Évának! Nem volt vetélytársnője. — Lehet, hogy igazad van. De akkor még nagyon is kezdő a kicsike. Nem elég titokzatos és nem elég érdekes. — A szinház és a mozi felfokozta az igényeidet. A mai darabok egy asszony lelkébe összesüritik tíz asszony, dinamikai erejét, a naivákba meg tiz gyermek ártatlanságát, érzékenységét. De vedd azt, hogy a vászon asszonylelke a férfiak ezrei előtt vajúdik. Ott nő és diadalmaskodik, vagy ott törik össze. És csak... játszik! — Megéli, amit ott átél a játék tartama alatt, azonkívül ő is egyszerű küzködő kis .macska, tele gyöngeséggel, aki megbánja holnap, amit ma elkövetett. —' Én nem is várom a nőtől, hogy szédítően tartalmas legyen. Fárasztana. — Akkor... mit vársz? Nem elég érdekes volt, ahogy otthagyott ? — Én érdekesebb voltam. Várta, hogy utána megyek, én meg... — Hiszen utána mentél, csak nem érted utói. — Ez igaz. S ha utolértem volna... cneg akartam neki mondani a magamét... — Ejnye! Hol itt a logika? Az előbb azt mondtad, hogy bemutatói néki s most... — Mert bizonyos vagyok benne, hogy ez a nőcske talál alkalmat a kibékülésre. Pityeregni fog... — Tehát... számitol rá... — Eh, hagyjuk! — indulatoskodott Dán — jön minden a maga utján. Éjfélig ültek a kávéházi asztalnál, előjött a kifogyhatatlan gyötrelmes téma, a tisztviselői nyomor, a középosztály nyomorult élete. A középosztály agya, izma, husa, vére kell téglának, malternek, -zsindelynek az újraépítés politikájához. Mit marnak még ki belőlünk, ha a vérünk is elfogy? Mit kezdenek majd a szikkadt agyvelőkkei és az összetépett idegekkel? Elfogynak azok a hires ember-erő-esszenciák. A dicsérettel nem lakunk jól. Micsoda utódokat fog maga után hagyni ez a nemzedék? Panyó újra elkeseregte az egész panamás világot, felhasította a lelkét s mint egy szörnyű fekély mocskát mutogatta Dánnak. — Még egyet megpróbálok. — Mit? — kérdezte Dán érdeklődve. — Sorsjegyet veszek... — mondta gúnyosan, akasztófa humorral. Halkan he-herészet hozzá. Csinos kis ötlet, mi? Dán nem szólt. Oda intette a ruhatárost s előhozatta a kabátját. Egy kis csömört érzett. Talán csak ebben a nagy bolond városban, ebben az áldottátkozott Bábelben fuldokolnak az emberek...?! Igy érett meg benne, hogy csakugyan el kellene menni. A nagybátyja megyei főjegyző Bergengóc megyében. Mikor elvégezte a jogot, még akkor mondta neki az öreg : — Gyere öcskös hozzánk szolgabírónak. Tudta, hogy az öregnek kitűnő összeköttetései vannak. A megye...! A megye nagy urasága minden vad bonyodalmon keresztül is megmaradt annak a korlátlan hatalomlnak, ami volt. , Az alispán szikrázó jellem. Kiskirály. Tűzokádó nagyúr. Irt Dán Bertalannak, Bergengóc vármegye főjegyzőjének. Jól esett neki a levél, amit elküldött. Mintha a más vállaira lökte volna ezáltal az élet terhét s olyan lesz — ami lesz hangulat simogatta az idegeit. Másnap levelet hozott a posta. A minisztériumba volt címezve. Ez csak Béby lehet — gondolta, mikor a borítékot feltépte. Hiába akart közönyös lenni, valami könnyű izgalom futott szét benne. Megcsiklandozta az idegeit, duruzsolt a szivében, mint egy dörgölődző macska. A levél hosszú volt. Kedves Dán! Beismerem, én voltam a hibás. Azt hiszem, hogy »ezek« után nem szabad többé találkoznunk s talán legjobb lett volna, ha nem is írok magának. De nincs nyugalmam. Ez az én édes jó anyáin kétségbe van esve, hogy valami bajom van, hogy beteg vagyok... Persze, Maga azt hiszi (s miért is ne hinné?) hogy taktika volt az egész; pirulok, ha arra gondolok, hogy miket hitt rólam, mert a látszat ellenem szól... Elfogadtam egy uzsonnát... s az az autó... talán, amig csak élek, szégyelni fogom. De ugy elfogott a vágy, hogy egyszer én is legyek valakije egy férfinak, aki velem udvariaskodjon, védelmezzen, ha kell, jó legye* hozzám.. . íkAytaejtuJM