Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-13 / 60. szám

1 1938. március 12. Föllázadt egy országi Az egész világot'izgalomba hozta az a hír, hogy Schacht dr., a német birodalmi bank elnöke lemondott előkelő állásáról és lemondását azzal indokolta, hogy nem hiszi, miszerint Németország eleget tud tenni a Young-egyezményben vállalt kötelezettségeinek Schacht lépése csak nyitánya annak a harcnak, amely Németországban a békeszerződés reviziójáért megindul és a közeljövőben két pártra osztja a német közvéleményt. A német belpolitikai harcok az eddigi tanulság szerint mindenkor a legkíméletlenebb következetességgel szoktak lejátszódni s ez a most meginduló harc oiyan lényeges kérdés körül viharzik, hogy minden német állampolgár részt fog venni benne s a németek ezalkalommal egyszersmindenkorra eldöntik, hogy a polgárság többsége vállalja-e a békeszerződésben Németországra rótt terheket. Bármiképen intéződjék el a német birodalmi bank, a német kormány és a német közvélemény párbaja, máris van egy igen fontos eredménye, az, hogy az eddigi békeszeződések feltételei és megállapításai ezzel a lépéssel bizonytalanokká váltak. Egy hatvan milliós állam pénzügyi életének vezetőembere nem tartja reálisnak azt, hogy az állam a béke terheit vállalja. Pedig ez az állam rendbehozta gazdaságát, poziciót nyert a békekötés óta még a külkereskedelem terén is és Németország minden gazdasági válság ellenére sem mondhatja azt, hogy gazdasága aránytalanabbui rosszabb helyzetben lenne, mint akár Angliáé, akár Franciaországé. A német jóvátételi terhekről pedig a magyar jóvátételi szakértők régen megállapították, hogy aránylag jóval alatta marad a magyar jóvátételnek. Ennek ellenére ma már elmondhatjuk, hogy nemcsak a birodalmi bank elnöke mondott le közvetlenül a Young-egyezmény ratifikálásának előestéjén, hanem egész Németország pofgársága, illetve e polgárság túlnyomó része tiltakozik a békeszerződés terheinek vállassá ellen. Németországot a háború óta senki sem vádolhatta katonai téren hóditó politikával, a németek vártak és tűrtek, míg most elérkeztek a türelem hatá-ráig és Németország fellázadt. Mondhatjuk ugy, hogy fellázadt a békeszerződések ellen, de azt is mondhatjuk, hogy ezzel Európa egyik legnagyobb nemzete megkezdte a háború utáni történelem u] fejezetét: a nemzetek szabadságharcát. Ma még békés eszközökkel kezdődik ez a harc, Németország belpolitikai tüntetéssel bizonyítja, hogy ez a "béke és a benne fogfalt kötelezettségek öngyilkosságot jelentenek egy szabad nemzet számára. A demonstráció gondolkodóba ejti a világ politikai tényezőit és ez az uj korszak nem tür meg többé farizeuskodást, szemforgatást, diplomáciai csűréscsavarást, állást kell foglalnia igen rövidesen a világhatalomnak abban a kérdésben, megengedik-e a legyőzött államoknak azt, hogy éljenek, vagy nyíltan és leplez etleInüi a legyőzöttek elpusztítása mellett foglalnak-e állást. Politikai szempontból lehet vitatkozni rajta, vájjon bölcs dolog-e ez 3: szabadságharc ma, de az bizon5>06, ha nem is bölcs, mindenesetre azonban önérzetes dolog. Ezek után pedig azt kérdezhetjük, hogy Magyarország, amely sokkal rosszabb helyzetben van és amelynek terheit a cseh érdekeltség Párisban még újra növelni akarja. miért nem lépett már eddig is legalább a politikai 'demonstrációnak ugyanarra az útjára, mint Németország. Ha eddig visszatartott ben nünket sok minden meggondolás és a kiegyezés reménysége, jaa Németország példája nyomán mi tart még vissza bennünket attól, hogy a béke tarthatatlan diktátumait ronggyá tépjük és kövessük a példát? Nyíregyháza jó hírét veszélyezteti a színházzal szemben smtatkozó, megmagyarázhatatlan közöny A Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának, Nyíregyháza egyesületeinek kellene akcióba Iépniök a város knltnrális presztízsének megmentése érdekében (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Tragikus játéka a sorsnak, hogy most, amikor a vidéki városok kul turális kongresszusokat tartanak, amelyeken résztvesz valamennyi város polgármestere és kulturtanácsnoka, amikor a kongresszusok arról tanácskoznak, miként lehetne fokozni a város közönségének kulturáját, miként lehetne erősíteni a nemzeti gondolat alapján álló közműveltséget, amikor a kultura fokozása érdekében városközi műsoros előadásokat, hangversenyeket akarnak rendez, ni, akkor a színtársulatok aggonizálnak, a színházak, a nemzeti kultura vesztatüzének ápolói és őrizőt válsággal küzdenek. Felmerül az a kérdés, nem volna-e jobb megmenteni az évszázados, a legnehezebb időkben jói bevált kulturális intézményeket, elsősorban a színházat, ahelyett, hogy költséges uj intézmények kigondolásával törődnénk? 'Nem kellene-e ma szinte kizárólag arról tanácskoznia a városok kulturális szakosztályainak, hogy mit tehetnének a színház megmentése érdekében? Ma egy évszázada a nemzet minden rétege átérezte, hogy a színészet támogatása a nemzet erősítése és amikor 1837-ben meg nyiit a »Nemze'ti Szinház« a magyarság költőfejedelme, Vörösmarty »Árpád ébredése«« c. játékávai nyitották ínég és a jelképes színjáték minden időben meImentója a nemzetnek. Jókai »Kárpáthy Zoltán«-ja is megörökíti azt a fenséges nagy nemzeti ünnepet, aimelyet az első fővárosi magyar színház megnyitása jelentett. A színházra szükséges pénzt a vármegyék kitörő lelkesedéssel szavazták meg s az ország legjobbjai álltak össze a jnagyar színészet megteremtése érdekében. Nem néz te akkor senki, hogy a magyar színház nem azon a nívón, ama lyen a bécsi, a párisi, csak azt nézte az ország nemzeti öntudatra ébredt közönsége, hogy ez a színház magyar, ez a színház a miénk. Hol van ez a dacos, ez a teremteni tudó, ez a jövőt megalapozó hatalmas öntudat, ez az önzetlenség a mai nemzedékből. Ha a színészet nagy nemzeti küldetésének látása olyan világos volna a ,mai generációban, akkor nem sülyedne a színház ügye oda, ahoi hétfőn este egy klasszikus bemutatón láttuk . Nagy megnyugvással olvassuk a Debrecenből, Miskolcról, Pécsről érkező hireket, amelyek arról szólanak, hogy ezekben a városokban megindult az akció a színészet megmentése érdekében, de végtelenül nagy veszélyt látunk abban, hogy Nyíregyházán e tekintetben csaknem teljes a részvétlenség. Mintha itt a színház prosperálása, az igazgatónak vagy a társulatnak kizárólagos anyagi ügye, személyi ügye volna, mintha a klasszikus előadásokon üresen álló nézőtér gyásza az igazgató személyes bántalma volna. Nagy tévedés. A színház üressége ennek a városnak kulturális szégyene, a színház haldoklása ennek a városnak kulturális presztízsén ejt sebet. Miért volt üres a színház? Miért lialódik a színészet ügye Nyíregyházán? Nincs pénz? Szegény az a társadalmi osztály, amelynek szegénységbe zuhanása válságát jelenti .minden kulturális ügynek? Nem fizetik eléggé a tisztviselőtársadaimat, amelynek körében azok élnek, akiknek lelki szükséglet a könyv, a színház. Nem eiég indok a színház ürességére. Vannak ima is gazdagok, vagy legalább is módosak, akik képesek arra, hogy a fővárosba utazzanak, imég talán arra is, hogy Galli Curci-t hallják. Az a baiga hit él az emberekben, hogy előkelő, ha a fővárosi színház premierjén való részvételükkel dicsekedhetnek. Áldozzanak ezek a tehetősek a helyi színház támogatására is. Soha nem lesz Nyíregyháza kulturáltságának jó neve, ha maguk a nyíregyháziak vonják ki magukat ennek az itthoni, ennek a belső kulturáltságnak mun. kájábói, áldozatából. Azt is mondani szokták ilyenkor, hogy Nyíregyházán nincs megfelelő nívójú társulat. Ez az okoskodás sem áll. Először is soMármni 12., 13., szerdán, erf törtökön 5, 7 és 9 énkor A budapesti illőket*? mozgóképszínházakkal egyiriőbea GRETA GARBÓ a IpgaépaüírSbb fllmsziiéwiS legojihb vílájfilmjg VAD ORCHIDEÁK Jávai izzó szerelmi történet egy fórrá asszonyról, akit az ara visz a veszedelembe IS íelvosásbao. Fős«erepekben: Greta Garbó, Lewis Stone és Nils Asiher. Kisérő műsor; Aki másRaitC V8rmíft és 2 felv. burleszk Az előadásokat a m. kir. 12-ik honv. gy.-ezred zenekara kiséri. Mérsékelten felemelt helyárak: Páholyalés 1 80, zsöllye 1'50, ttmlá«szék 120, I-«ö hely 70 t, Il-ík hely 50 f. KtdrezmiayM jtgyek ráiizetéi mellett érvényetek. kan ezt a kifogást meggyőződés nélkül hangoztatják. De hogyan is frissítené fei az igazgató a társulatot, ha a színház látogatásával nem adnak módot, lehetőséget a jobban fizetett művészek beállítására. A főoka, a színház iránt mutatkozó részvétienségnek a közszellem betegsége. Annak az egységes magyar közszellemnek hiánya, amelyet más országban megérezhetünk és amelyet Magyaroiszágon más városban is inkább megtalálhatunk, mint Nyíregyházán. A kulturális vezetésre hivatottaknak kellene ezt a közszellamet felébreszteniük . Ilyen nehéz időkben, amikor minden téren rendkívüli elhatározásokra és intézkedésekre van szükség, a színészet megmentése érdekében is bátor kezdeményezést várunk. Igy elsősorban a színügyi bizottságot kellene összehívni, hogy foglalkozzék a színészet válságával és tegyen javaslatot, .miként jöhetne a város a színészet segítségére. De állásfoglalást várhatunk a Bessenyei Körtől is, amelynek hivatása nem merülhet ki előadások rendezésében. Az irodalmi szakosztálynak volna a feladata megtárgyalni azokat az utakat és módokat, amelyek mellett az aktív irodalom, a hatalmas nevelő erejű drámai művészet, amely a színházban jut szóhoz, megmenthető. Az irodalmi körök Kisfa-' ludy, Katona halálának évfordulóján ünnepeket rendeznek. De Imind a két iró a színművészet, a szinházügy felkarolásával ünnepelhető igazán. Mert nagy ellentmondás van abban, ha ünnepeljük a vígjáték atyjának és a fegnagyobb magyar tragédiairónak emlékét, de eltűrjük, hogy részvétlenség miatt tönkremenjen a színház, az az intézmény, amelyek szószékéről Kisfaludy és Katona a nemzethez szól. Az egyesületeknek is vállalniok kellene a színház megmentésének fpladatát. Elsősorban a nőegyesüIeteknek. A nők érzőbb szívvel érzik át a színészet ügyének veszteségeit, a színház iránt tapasztalható közöny veszedelmét. A társadalmi és közjótékonysági egyesületek társadalmi uton indíthatnak akciót. Lelkes agttációra volna szükség. A társadalom szükebbkörü társaságokban éli az otthon intim életét. Családok járnak egymáshoz és ezeket a kisebb köröket kellene megnyerni a színházlátogatás számára. Mozgalmat keü indítani ebben az irányban. Ma már hatalmas a nőegyesületek tagjainak tábora. Ha a tagoknak csak egy részét sikerülne ímegnyejni a színészet agitációs támogatására, nem lennének üres szék. sorok a szniházhan. Meg kellene alakítani a Szinpároiók Egyesütsületét. Nem tagdíjas egyesülésről, hanem eszmei alapon tömörült társaságról van szó. Ez az Egyesület irányító erővel hatna magára a színházra, annak belső életére is. A műsor összeállítása tekintetében is szava lehetne, mert erős társadalmi támasza volna a direkciónak. Mindezek csak felvetett eszmék, gondolatok, amelyeknek az újság hangot ad. A kezdeményezés azonban nem a mi dolgunk. Maga a város szinügyi bizottsága állhatna a mozgalom élére. De valamelyes irányításra) kezdeményezésre okvetlen szükség van, mert, ha nem történik semmi, megbukik a színészet ügye Nyíregyházán és.^helyrehozhatatlan csapást jelentene a város kulturális életében és az ország szine előtt tépázná meg Nyíregyháza nevét, kul turális presztízsét.