Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-12 / 59. szám

jröflYIDBIt 1930. március 12. Boltbér leszállítás Irta: Pisszer János. A februári bérnegyedet megelő zötten igen sok oldalról hangzott el a boltbérlök ama kívánsága, hogy a boltbéreket, a nyomasztó gazdasági viszonyok hatása alatt, a háztulajdonosok vagy önként szállítsák le, vagy ha ez nem kö­vetkeznék be, ugy kormányintéz­kedéseket kértek a boltbéreknek hatalmi szóval leendő leszorítá­sára. Ankéteken, gyűléseken történ­tek Ilyen irányú felszólalások, sőt még a parlamentben is elhangzott ez a kívánság. Az utóbbi időben, mintha alább hagyott volna a fentiek hangozta­tása, mert több közület, a hozzá érkezett ily irányú kérelemnek nem tett eieget és így valószínű­leg meddőnek látszott a kísérlet, legutóbb a debreceni Kereskedel­mi és Iparkamara is tárgyalta ezt a kérdést és azt a határozatot hoz ta, hogy ez a kérdés éppen ugy, mint a kereskedelemnek és ipar­nak más hasonló, a szabadságot feltételező ügye, hatalmi beavat­kozást nem tür, igy a közgyűlés sem helyezkedhetett arra az állás­pontra, hogy a kényszerrendsza­bályok alkalmazását a háztulaj­donosokkal szemben, a maga ré­szérői helyeselje, vagy támogassa. Itt Nyíregyházán ebben a tárgy­ban egy háztulajdonos és egy ke­reskedő nyilatkoztak e lap hasáb­jain. Felfogásuk, a dolog termé­szeténél fogva, homlokegyenest el­lenkezett. Most, amikor már a hullámok mintha elülni látszanának, talán érdemes lesz ezt a kérdést nyu­godtabban is megfontolni, mert hiszen az kétségtelen, hogy a gaz­dasági viszonyoknak ma még min­dgi változatlan volta mellett, a probléma meg nem szűnt, az még ott lappang a kényszerű körülmé­nyek hátterében. Az kétségtelennek látszik, hogy az üzleti forgalomnak, a vásárló kedvnek, a vásárlás lehetőségé­nek és igy az üzletek forgalmának csökkenése, szoros kapcsolatban van az általános gazdasági hely­zet depressziójával. Ez áll ugy az iparra, mint a kereskedelemre egyaránt. Mintha megfogadta vol­na mindenki a kormányzat amaz intelmét, hogy takarékoskodni kell nTinden vonalon. Ennek és illetve ezeknek hatá­sa jelentkezik mindenütt, ahol a bevételek csökkenése ütötte fel a fejét. Már több izben v®lt szó e íapok hasábjain arról, hogy a ta­karékosság energikus kigyakorlása nein annyira hasznot, mint inkább kárt okozhat a gazdasági életben. A fogyasztás növekedése teremt­het csak végeredményben munka­alkalmakat, ezek keresetet, jöve­deirfiet és a jövedelem növekedé­se, vagy normális keretbe illesz­tése adhat módot a fogyasztásra. Ezzel az általánosan elismert sarkigazsággal szemben történik nálunk kísérlet — mégpedig ma már láthatjuk, elég szomorú ered­ménnyel — a takarékosság elvé­nek szigorú keresztülvitelére. Ugy pedig, hogy mindenki igyekszik másnak a keresetét, a jövedelmét \ megtakarítani azzal, hogy a szűk- í ségesnéi is kevesebbet fogyaszt, | mert erre rajta kivül álló tényezők ; egyenesen pressziót gyakorolnak. Mik ezek a tényezők, melyek igy megbénították a gazdasági élet vérkeringését? Mely körülmé­nyek hathatnak kényszeritőleg, a fogyasztás és a termelés tönkre­tételére ? Minő okok azok, melyek az ipar és a kereskedelem forgal­mát, ezzei kereseti "lehetőségeit is a tönk szélére juttatják? Mi okoz­za ezekkei összefüggőleg a "mun­kanélküliséget ? Mindezek kérdések, amelyekre sok választ olvashattunk már és kis gondolkozás után magunk is megoldhatónak, megfejthetőnek látjuk. Itt alig iehet megállapítani, hogy melyik kérdésfeloldás tehető elsőnek. Az-é, amely a ma még erősen pusztító vámháborut Je­lenti? Ez a vámháboru, amely ma bennünket abba a sorba lökött vissza, amelyben a régi Szerbia, a Monarchia idején volt. Tudjuk nagyon jól, hogy akkor az osztrák kamarilla mindenféle egészségügyi kifogásokkai zárta ki Szerbia ter­mékeit a Monarchia területérői. Pontosan ugyanugy, mint ahogyan ezt most teszik velünk szomszé­daink és még igen kedvelt volt szövetségesünk, Németország kü­lönösképpen. Mert 40 ezer vaggon szabolcsi burgonya maga is nagy értéket és termelőinek nagy fo­gyasztó lehetőséget nyújtana, ha maga Budapest is, nem az oszt­rák burgonyát fogyasztaná, ha­nem a szabolcsit. A ma potom áron elvesztegetett buza és egyéb szemes termény normális ára is juttatna a gazdáknak olyan jöve. delmet, amelyből jutna iparnak és kereskedelemnek is egyaránt. A német egészségügyi vesztegzár is sok jövedelemtől üti el ezt a kis országcsonkot, amely szintén köz­rehatna a fogyasztás növelésére. A magyar bor ellen felállított irtó vámháboru sem' lényegtelen. Sok más, a magyar agrárterményeket sújtó exportlehetetlenségre lehet gondolnunk. De talán a termelő tőke dol­gában különben vagyunk? Hát mondja meg bárki is, hogy elkép­zelhető ott termelés, racionális és rentábilis termelés, ahol a kamat, láb még ma is 12 százalék felett mozog? Ma, amikor a külföldi nemzeti bankok azon versengenek, hogy melyik szállítsa minél lejebb a hivatalos kamatlábat. Ma, ami­kor a Magyar Nemzeti Bank ka­matlába 6.5 százalékon áll! Ne íérezze magát megbántottnak egyik magyar pénzintézet sem a fentiek eimoncltán, mert hiszen tudja mindenki, hogy a kamatláb leszállítás nem egyedül rajtuk áll. De áh rajtuk is, mert hiszen ért­hetetlen, hogy a 6.5 százalékos bankráta mellett miért 12 százaié, kos a leszámítolási kamatláb, ami­kor a két év előtti 6 százalékos bankráta mellett 9 százalékkal történt a leszámítolás. Áll tehát a tétel, a fenti és sok más okból folyólag, hogy ennek az országnak termelő tőkéje, a magas kamatláb miatt nincsen. Ezt határozottan lehet állítani! Itt nincs termelőtőke! Még a betétkamatláb magas volta is ki­zárja és illetve erre csábítja a magántőkét, a termelő munkába való részvételtől. Kis meggondo­lás után ez érthető! Ha tehát önkéntelenül és kény­szerűen is oda sodródtunk, hogy sem termelni, sem fogyasztani nem tudunk, akkor nincsen üzletforga lom és ezzei összefüggőleg van panasz és boltbérleszállitásra irá­nyuló törekvés. Minthogy pedig igen sokakat megtévesztett a harmincéves adómentesség és ez­zei "karöltve elképzelt előny, a még akkor is magas hitelkamatláb idején, amelyre akkor azt hirdet­ték szerte, hogy annál magasabb­ra a kamatláb nem emelkedhetik, hanem csak csökkenhet, tenmésze tes, hogy a kalkulációjának már is felborult volta mellett igyekszik védekezni a házbirtokos a bérle­szállitások ellen, ma, amikor nin­csen termelőtőke, nincsen elfogad­ható, sőt egyáltalában nincs hitel. Nem folynak be az adók, nem tud fizetni a közület, nem tud beruházásokat eszközölni: »spó­rol!«« Nincs beruházás, nincs mun­Hortobágyi juhturó •in4en«tt kapható! Termei; T«Jsx5vetkezeti Xözpont Budtpeit, I, Horlbjr Mifelös-út 119/111 ka, nincs kereseti lehetőség, nincs fogyasztás, nem keres a termelő, az eladó, a közvetítő kereskede­lem, az sem tud fogyasztani, az sem tud adót fizetni. Nem folynak be a "bérek, nem tud adózni a háztulajdonos. Nem tudja termé­nyét értékesíteni a gazda, nem fi­zethet adót. Olyan körforgás ez, amelynek az üstökét csak egyszer kellene alaposan megfogni, ügyes, hozzáértő kézzel és talán helyre­zökkenne ez a nyomorúságos gaz­dasági élet. Node: nem azért vagyunk ma­gyarok, hogy Pató Pállai fel ne kiáltsunk. Tehát minden vonalon igy is, ugy is, felkiáltunk! És ezzel azután schluss-pass! Szombaton délután 3 órakor ünnepli Nyíregyháza város polgársága a szabadság emlékét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) 1 Nyíregyháza város polgársága kegyeletes érzéssel készül a sza­badság napjának megünneplésére. Templomainkban a múltért való hálaadás s a szebb magyar jö­vőért ég felé szálló imádság hang­jai fognak megcsendülni március 15-én Minden felekezet templo­mában reggel 9 órakor istentisz­telet lesz, amelyeken a hatóságok hivatalok, egyesületek is képvi­seltetik magukat. Délelőtt 10 órakor valamennyi iskola ifjúsága mutatja be hódola­tát s lelki áldozatát a legszebb magyar tavasz eszménye előtt. Az ünnepélyekre minden iskola bocsát ki meghívót, amelyeket annak ide­jén közzé is teszünk, de már most is felhívjuk reájuk a figyelmet. A város polgárságának közös ünnepélye, amelyen a polgárság minden rétege s az ifjúság is részt vesz, délután 3 órakor lesz, ked­vező idő esetén a városháza előtti téren, rossz idő esetén pedig a Ko rona nagytermében. Nyíregyháza megyei város pol­gármestere az ünnepély megren­dezésére vonatkozó határozatot most küldte ki a hatóságok, hiva­talok, egyesületek, testületek és iskolák vezetőségének, hogy ezzel is biztosítsa a legszebb magyar ünnep külső fényét s belső sikerét A polgárság március 15-i ünne­pélyének részletes műsorát legkö­zelebbi számunkban közölni fog iuk. á gvakorló-elemibe járó növendékek szülői alapítványt létesítettek a tanítóképző iíjnságá nak felsegélyezésére (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi m .kir. állami ta­nítóképző gyakorló elemi iskolájá nak érdekelt szülői, még a múlt év őszén elhatározták, hogy ala­pítványt létesítenek a tanítóképző szegénysorsu, jó előmenetelü nö­vendékeinek felsegélyezésére. Az alapító oklevél megszövegezésére Ma, kedden utoljára ÜL RFPŰLÓ VONAT Száguldó bünflgyl dráma 9 felvonásban NEM AKAR NŐSÜLNI? Szenzációs T'gjá ék attrakció 7 felv. — A két filmben : Marj Kid, Elga Brink Harry Hart, Moore Mariott, Alice Hurley szerepeirek. Szerdán csak 1 napig! VWIL?í»M "B'O HY AD L Y visztulahajósa Eredeti doniltozák kóros szinkronizált dalbetétjével. — Ezt megelőzi AZ ISMERETLEN KATONA a világháború apoibeozisa, — a k'H 'i m Ifi felvonásban egvszerre Előadások kezdete: vasarnap 3, 5, 7 és 9, hétköznap 5, 7 és 9 órakor Lukács Béla tanitóképezdei igaz­gatót kérték fel; akt a most vasár­nap délelőtt u órakor megtartott szülői értekezleten mutatta be a nagyszámban megjelent szülők előtt az alapító oklevél tervezetét. Az alapítvány értelmében a gya­korló elemi iskolába járó növen­dékek szülei minden évben az őszi beiratások alkalrríával tetszés­szerinti összeget ajánlanak fel, amely összeg négyötöd része a szegénysorsu és jóelőmeneteiü ta­nítóképző intézeti 'és gyakorló elemi növendékek beiratási, tan­díj és tankönyv segélyezésére for­dittatik, egyötöd része pedig tőké­sittetik. Az első ilyen önkéntes meg­ajánlás Tóth Bálint miniszteri ta­nácsos, kir. pénzügyigazgató in­dítványára a mult év szeptember hó 15-én történt s ennek eredmé­nyekép 509 pengő gyűlt össze a nemes célra. A vasárnap délelőtti szülő érte­kezleten a bemutatott alapítólevél egyes pontjait beszélték meg a szülők és Tóth Bálint, Klekner Károly dr. és Névery János dr. hozzászólása után a tervezetet egyhangú lelkesedéssel elfogadták Az alapítvány létesítésében ket­tős szempont vezette az érdekelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom