Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-11 / 58. szám

1f3fl. március 11. M Mákétól Szabolcsig Csonkamagyarország legna­gyobb kérdéseivel, a termelés és piac problémájával foglalkozott legutóbb az egységespárt értekez­lete. Nem első alkalommal lették szóvá a párt képviselőtagjai azo­kat a szomorú jelenségeket, ame­lyek e téren tapasztalhatók. Saj­nos olyan adott helyzettel állunk szemben, amelyen a legbölcsebb kormányzati intézkedések is nehe­zen tudnak változtatni, de a kor­mány igy is minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy a rpezőgazdasági termelés legfon­tosabb problémáit megoldja. Né­hány esztendő multával örömmel állapítja meg, hogy mezőgazdasá­gunk termelés szempontjából igen figyelemreméltó előrehaladást pro­dukált. Sajnos, amikor az egyik célt már-már elérjük, szemben ta­láljuk magunkat a világjelensé­gekkel "kapcsolatban támadt hely­zetekkei, amelyek, ha nem is kont­raktirozzák, de bénítják a zavar­talan közgazdasági életet. Igy va­gyunk pi. a makói hagymával. Az egész világon híressé vált a makói hagymatermelés s ez a termelési ág hosszú esztendőkön keresztül nagyszerűen be is vált. A makói gazdák derekasan dolgoztak s munkájuknak meg is volt az ered­ménye, mindezideig. Sajnos ma a makói hagymatermelők is panasz­ra kénytelenek nyitni aj­kukat, mert olyan árzuha­nás állott be a hagyma terén, ami komoly gondok elé állítja a termelőket. Csaknem hasonló a helyzet a burgonyatermelés terén is, Szabolcs, Bereg, és Szatmár vármegyék termelik tudvalevőleg nagyobb területeken a burgonyát. Ezekről a vidékekről exportáltunk a múltban meglehetősen jó áron ezekbő! a terményékből a legtöbbet s ma mi történt? A burgonya ára tekintetében oly feltűnő zuhanás következett be, ami kritikussá te­heti ennek a termelési ágnak ké­sőbbi rentábilis folytatását. Ta­valy még 12 pengős áron lehetett eladni a szabolcsi burgonyát s ma a gazda alig kap két-három pen gőt terményeiért. Ezen a bajon segíteni kell. Elismerés illeti azo­kat a képviselőket, akik kerüle­teik bajairól hangot adnak az arra illetékes fórumok előtt, de még inkább dicsérettel adózhatunk a kormány részére, amely minden tő le telhetőt elkövet, hogy a ba­jokon segítsen. Az egységespárt legutóbbi értekezletén két gazda­sági miniszter is megnyugtatta a E anaszkodó képviselőket afelől, ogy a kormány nem lesz adós a segítéssel. Egyet azonban tudnunk kell, a mai viszonyok között egyet­len intézkedéssel nem lehet ilyen nagy problémákat megoldani, mert azok levezetésére és gyökeres meg­oldására az intézkedések egész láncolatára van szükség. Ezek kö zött első helyen szerepel a fuvar­dijak mérséklése, melyek terén a kormány hajlandó lemenni az ön­költség határáig. Nem kell külön magyaráznunk, hogy mit jelent a mezőgazdaság számára ez az egyet len cselekedet. Ily módon lehetővé teheti a kormány, hogy a termé­nyek olcsó szállítási eszközök igénybevételével eljussanak ren­deltetési helyükre. Ugyancsak ezt a célt fogja szolgálni, ha más vá­gányokon is a hitel kérdése. Ez a legnagyobb problémája ma a ma­gyar gazdálkodásnak. A kormány igen széles perspektívát tekint át amikor ennek a kérdésnek gyöke­res megoldásához nyúl. Az ered­mény nem fog elmaradni s ezt érezni fogja hamarosan a makói hagyma ép ugy, mint a szabolcsi burgonya. i mozi és a rádió megadóztatásával akarnak segíteni a színházi válságon Debrecenben társadalmi szervet fognak létesíteni a másor megállapítására és a színészi bevételek fokozására (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A vidéki színházak válságának egjrik főoka az, hogy a társadalom és a színház eltávolodtak. Vala­mikor a nemzeti társadalom szer­vezte meg maga-magának a nem­zeti nyelv és irodalom kulturát ápoló színészetet és a magyar fő­város magyar színházát a nemzet áldozatkészsége építette meg. Las sanként, mint lazább lett a kap­csolat a színház és a társadalom, a színház és a városok kulturális szervei, a bizottságok, az egyesü­letek között, Ma már a legtöbb város megelégszik azzal, hogy bérbeadja a színházat, tudomásul veszi a színtársulat tagjainak név­sorát, ha nagyon jókedvében van, fűtést, világítást, vigalmi adó el­engedést ad, esetleg — kevés he­lyen — szubvenciót is. Mélyeb­ben azonban nem hatott közre a szinügynek, mint nemzeti és vá­roskulturális ügynek intézésébe. Pedig ezen a téren nagyon szép feladat vár a kultura ügyét felka­roló városokra. Társadalmi kér­déssé, a társasági élet főproblémá­jává kell tenni a színészetet, szi­nészetpártoló köröket kell alakíta­ni. A módosak és példaadásra hi­vatottak ne csak a fővárosi elő­adásokat látogassák, hanem jöjje­nek el, hozzák el ismerőseiket is a színházba. A város aktivitására Miskolc, Debrecen ad példát. Ne csodálkoz­zunk azon, hogy ezek a városok az utóbbi években ugy előre lendül­tek és a vezetést mindenben ma­gukhoz ragadták kulturális téren, ötlet, terv, elevenség és a hozzá­értő emberek bevonása, ez jel­lemzi Debrecent, ahonnan a kö­vetkezőket jelentik a szinházügy legutóbbi mozzanatáról: A közművelődési bizottság szü­kebbkörü albizottságot küldött ki, hogy általában a magyar vidéki színészet, — elsősorban a Csoko­nai színház megsegítése problé­májának megoldására készítsenek javaslatot. Ez az albizottság tegnap délben 12 órakor dr. Csűrös Ferenc köz­művelődési tanácsnok elnöklése alatt tanácskozásra ült össze. Első sorban dr. Csűrös tanács­nok terjesztette elő azt az elaborá­tumot, melyet nagy körültekintés­sel's részletességgel kidolgozott. Elgondolásának lényege az, hogy Debrecen város indítson országos akciót oly irányban, hogy a mozi, rádió és a színház ver zetése egyeslttessék a kultusz­minisztérium kezében s hogy ezeknek felhasználásával se­gítsék meg a vidéki színésze let. Ha az bármi ok miatt nem vol­na lehetséges, akkor létesítsenek egy országos szinházsegitő alapot, amelynek javára bizo­nyos csekély százalékkal meg­adóztatnák a mozi 6s a rádió jövedelmét is. Ebből az alapból azután meg­felelő módon lehetne támogatni a vidéki színházakat. A bizottság dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok javasla­tát egyhangúlag elfogadta. A második előterjesztést vitéz Koiozsváry Borcsa Mihály tette meg. Előzőleg statisztikai adato­kat olvasott fel és megállapította, hogy tiz évadban 300.000 pengőt fordított a város a színház támo­gatására. Majd a bajok okát véli megvilágítani, végül pedig a kö­vetkező pontokban foglalja össze a tennivalókat: A színház támogatására a kö­vetkező intézkedések volnának szükségesek: 1. A város a lehetőséghez ké­pest biztosítsa az ezidőszerinti, megajánlott szubvenciót. 2. A törvényhatósági bizottság indítson mozgalmat a többi egye­temi városokkal karöltve, hogy színházaik rendszeres állami támo­gatásban részesüljenek. 3. A mozik vigalmi adója rész­ben vagy egészben fordittassék »­színház megsegítésére. 4. A rádió igen nagy jövedelmé­ből egy bizonyos szerény százalék fordittassék szintén a szinházalap dotálására. 5. Végül a Csokonai színház sürgős megsegítése céljából a bi­zottság sürgős társadalmi mozgal­mat indit, amely által szervezi a színművészet barátait, — a kul­túrintézményért lelkesülő társadal­mi egyesületek, zene- és művészet­pártoló körök tagjait, — hogy e társadalmi akció révén biztosittas­sék anyagilag a színház program­jának irodalmi és zenei értéket je­lentő része. A bizottság tagjai e pont körűt hosszas eszmecserét folytattak, amelynek eredményeképpen az a felfogás alakult ki, hogy ez a meg­alakítandó társadalmi szerv a szin. igazgatóval karöltve, szezon elején, irodalmi értékű prózai darabok és operaelő­adások előre meghatározott programmját állapítaná meg s ezekre az előadásokra bér­letszerüen biztosítaná társadal mi uton a jegyek eladását. Ezzei az egész színház műsora egy kulturális értékű gerincet nyerne s a színház irányában ismét meg tehetne nyerni a magasabb igényű nagyközön­ség bizalmát és támogatását. A bizottság megbízta vitéz Ko­iozsváry Borcsa Mihályt, hogy javaslatának utolsó pontját ily ér­telemben részleteiben is dolgoz­za ki, aminek megtörténte után az egész szinházkérdés komplexu­mával a közművelődési bizottság foglalkozzék. lég egyszer a hólabdalevelekról „A pazar buzgalmat irredenta szolgálatba kellene állítani" Kaptuk a következő levefet: Tekintetes Szerkesztőség! Igaz örömmel olvastam a »'Nyír­viaék« legutóbbi számában azt az erélyes és komoly állásfoglalást, amivel a babonás emberekre szá­mító hólabdalevelezések ellen ki­kelt és lerántotta a leplet ezekről a haszontalan, sok felesleges mun­kát s nemritkán kellemetlen lelki harcokat előidéző fonákságokról. Bámulatos valóban, hogy milyen ostobaságokkaf képesek néha hoz­záférkőzni az emberek Telkéhez és milyen sok ideje van egyeseknek arra, hogy a beugratásoknák fel­üljenek. Sőt még pénzt is költ­senek a hiábavalóságokra! Volna azonban ezeknek a hó- ( labdalevelezéseknek hasznos, okos, áldásos formája is. Azt •V' - : % Március 10., 11., 1?., 13., hétfff, kedd, szerda, csütörtök 5, 7 és 9 órakor A budapesti elsöhetes mozgóképszínházakkal egyidőben! SSETA GARBÓ a legnépszerűbb fllmszinSszoő legújabb világfilmjs ORCHIDEÁK Jávai izzó szerelmi történet egy forró asszonyról, akit sz ura visz a veszedelembe 12 felvonásban. Főszerepekben: Greta Garbó, Lewis Stone és Niís Asther. Kisérő műsor; Aki másnak vermei ás 2 felv. burleszk Az előadásokat a m. kir. 12-ík konv. gy.-ezred zenekara kíséri. Mérsékelten felemelt helyirak: Páholyaiéi 1-80, ssöllyel'50, iimlásrzék 1-50, I*s6 hely 70 f, Ilik hely BO f. Kedvez­ményes jegyek rá isetés mellett érvénjesek. pazar buzgalmat, amit idegen kez­deményezésre, idegen lelki prob­lémák javára nálunk elpazarolnak, irredenta szolgálatába kellene ál­lítani. Ha valaki vállalkoznék arra, hogy röviden, tömören összefoglal" ja egy levél keretében, hogy mit, mennyit veszített Magyarországa trianoni békével, hogy milyen ég­bekiáltó igazságtalanság történt hazánkkai, mely egy ezredéven át védelmezte nyugatot, hogy mily hazug és gonosz koholmányokkal kovácsolták ellenünk a gyilkos fegyvert s ha ezt a levelet az il­lető elküldené tiz ismerősének az­zai a kéréssel, hogy továbbítsák azt 5 belföldi, 3 külföldi magyar és megfelelő fordításban 5 kül­földi "idegen nemzetbeli ismerő­süknek, akik szintén hasonló mó­don növelnék tovább és tovább a propagandát s ha végül még a le­vél azt is tartalmazná, hogy sze­gődjenek a nemesen 'érző, igaz­ságszeret ő emberek a magyar igazság szolgálatába, sürgessék a békereviziót és törjenek pálcát a félrevezetett és megtévedt béke­biró nemzetek elhamarkodott és igaztalan békediktátuma fölött, akkor ebből a l^kes hazafisággal megindított hólabdarendszerbői olyan hatalmas lavina keletkez­hetne, mely maga alá temetné ha­zánknak minden nyomorúságát. Ilyen szolgálatba kellene állítani nagyon tisztelt Szerkesztő Uram a lánclevelezést. Ez nem lenne telesleges, nem lenne hiábavaló, reális valóságért hasznosulna a sok áldozatul hozott enejgia és olyan szellemi erőforrás fakadna belőle, amivel 'számolnia kellene a világ sorsát intéző nagyságok­nak. —r. -a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom