Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

1930. március 2. jrtÍRYIDÉK. /U6H4TÁS0SÍBB 6TMTVUE ^ * VsAVOlDÓ. VÍZ EUTfl AJTÓ Nagybani árusító Nlrfeyháttés vidéke tittéte Alt ír Bernát, Nyíregyháza. „Kontra" címmel az alábbi sorokat kaptuk Jakab Kálmán ácsmester legutóbbi cikkére : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Azzal a kérelemmel fordulunk a Tekintetes Szerkesztőséghez, szí­veskedjék sorainknak helyet adni. Tisztelt Cikkiró Ur ! Megvalljuk őszintén, mi a ma­gunk részéről jobbnak látnók ügyes bajos dolgainkat az Ipartestület he­lyiségében elintézni. Mert az On lépése, amellyel bennünket olyan váratlanul és minden ok nélkül érintett, nagyon is kihivó módon törtónt és éppen azért nem hagy­hatjuk válasz nélkül. Az Ön cikke kétségtelen azt mu­tatja, hogy Ön nem gondolta meg cikkének következményeit, nem gondolta meg, hogy nevetségessé tesz bennünket, sőt nemcsak kine­vetik az ácsiparosok szakosztályát, hanem egyenesen ej is ítélik. Kérjük mindenek előtt Önt, hogy ezzel az erélyes támadással hagy­jon fel és ha baja van az ácsiparo­sokkal, akkor mint címekkel fel­ruházott szakosztályi elnök, tessék az illetékeseket az Ipartestület he­lyiségében összehívni és a kérdést ott megvitatni szépen, annak rend­je és módja szerint. Nem pedig le­nézően kiutasítani bennünket, mint ez 1928 augusztus havában történt. Mert tessék t udomásul venni, hogy mi érezzük olyan becsületes iparos polgároknak magunkat, hogy az Ipartestületben részt vehetünk egy szakosztályi ülésen. Most pedig arra válaszolok, hogy a különböző sikidomu és hajlatu fedeleknek elkészítéséhez, vagyis kivitelezéséhez nem ért valaki, az nem is lehet ácsmester. Rendben van. Ennek helyet adunk, mert bi­zony, az igaz, hogy a mi mestersé­günk olyan, hogy azt rézfokossal, vagy vadászfegyverrel elintézni le­hetetlenség. Ellenben mit szól ah­hoz a cikkiró ur, hogy azoknak a kisiparosoknak egy része, akiket ma már mint kontárokat bélyegez, valamikor többféle hajlatu és ido­mú fedeleket kivitelezett, mint ahány félét a cikkiró ur manapság elképzel, akkor, amikor még a ' hirét sem hallottuk városunkban, azt sem tudtuk, létezik-e vagy sem Rá kell térnünk azokra a so­rokra is, amelyek szerint mi a köz­terhek alól kibuvunk. Ebben na­gyon téves a cikkiró Ur, mert a mai munkaviszonyok meljett adódó lé­nyegtelenül csekély munkánk után is igenis fizetjük a járulékot, visel­jük a közterheket, mert azok alói nem is lehet kibújni. Hanem ha ebben az ügyben hi­vatalos vizsgálatot indítanánk, alighanem ellenkezőleg értelmeződ­ne a cikkiró ur kijelentése ebben a dologban a cikkiró urnái. Ezt azon­ban-kár is fejtegetni. Rátérek ellenben arra a vádra, mintha mi jogtalan iparűzést kö­vetnénk el, vagyis bikkfanyelven szólva, hogy mi kontárkodunk. Felhívom a cikkiró ur figyelmét, arra, hogy mi igenis ragaszko­dunk ahhoz a kis könyvecskéhez, amely a munkaminőséget és árnya­latokat tartalmazza, ez a ragaszko dásurnk azonban, sajnos, meghiú­sult és ..pedig azért, mert akik a szabályzat szerzői voltak, ugyan­azok voltak a megszegői is. így mi kénytelenek voltunk és vagyunk ki­sebb polgári lakás függesztőmüves fedelét is megcsinálni, amelyhez szabály szerint jogunk nincs. Ha !majd az a munka, amelyhez nekünk jogunk van, teljesen sértetlen ma­rad önöktől, akkor mi sem leszünk hajlandók olyan munkába bele­menni, amely nékünk tiltott gyü­mölcs. Mi kisiparosok nem ismerünk olyan törvényt, amely aláásná lét­érdekünket és megtiltaná nekünk, családapáknak a kenyérkereset módjait is. Itt a legtalálóbb köz­mondás az, hogy »£lni és élni hagyni«, amelyet a cikkiró urnák különösen ma kell szeme előtt tar­tani. De mi is van az olajjal kent agy­szerkezetü kantárokkal ?.. . Tehát tisztelt zsírral kent agy­szerkezetü cikkiró ur ! Ha ezek a2 úgynevezett olajjal kent agyszerke­zetü kontárok léteznének, illetve létezhettek volna, az ipartestület kebelében, akkor ez talán az utóbbi idők iparosainak volna szégyene és volna a mostani kisiparosság, vagyis a kisebb ácsiparosok, cikk­iró ur ! Tegyünk csak egy kis összeha­sonlítást a mult és a jelen idő kö­zött. A múltban egy jó ácsmester nem tartott több tanulót, mint ket­tőt, avagy hármat és ezekből nevelt fel jó ácssegédeket és később mes­tereket, ami nem volt a múltban szégyen és nem jár a múltra szé­gyennel ma sem. Ellenben ma ez megfordítva van. A mai időben képes egy mester képes évente öt-hat, sőt több kon­tárt, illetőleg tanulót tartani, ami bizony szégyen azokra, akik ezt te­szik, akik ezeket szélnek eresztik és mesterségesen képezik a kontá" rokat. Hát szóval a cikkiró szerint azok a valódi kontárok, akik a multak­Figyelem! Figyelem! Van szerencsém a n. é. uri és hölgy­kOzönsé? b. tudomására hozni, hogy a mai kornak megfelelően modernQl berendezett uri ós hdlgyfodrász termemet Kiss Ernő utca 2. 8z. alatt e hó 27 tői a következő árszabály mellett megnyitom. Hajmosas 80 f., ondolálas 60 f„ man kür 50 f., nöi és férli hajvágás 50 f., borotválás 30 f. AboDtns vendégeknek kDlön csésze és fiók áll rendelkezésére. Szivei pártfogást kér, kiváló tisztelettel Fische r József. 1021-4 ban jóhirnevü mestereknél tanul­tak, és igy azok a kontárok, akik az építőmesterek drága anyagát ösz­szedarabolják és a maguk padlá­sára felhordatják ? Oh, az ácsipa­rosok vezére és egyszersmint a kon­tároknak csúfolt kisiparosok ellen­sége, hát nem vétkezett ön, ami­kor ezeket a tollába gondolta ? Ezekért a kijelentésekért és gya­núsításokért a leghatározottabban elégtételt kérünk. Halljuk, ki az, mikor és hol történt. Mert ha való­ban megtörtént, akkor sem az úgy­nevezett kontárok között lesz felta­lálható a tettes. Meg fogjuk tudni a valóságot az illetékes helyen. Végül még egyet kedves cikk­író ur I Ha valamit nem mer ki­írni magyarul, idegen nyelven ne írjon, mert, sajnos, mi csak ma­gyarul tudunk és az ön által hasz­nált magas politikus szavakat nem ismerjük. Mondja kedves cikkiró ur, hol hallotta ezeket a szép »gyiák« sza­vakat ? Maradtunk jogainkat tovább is erélyesen megvédve, tisztelettel a nyíregyházi ácsipa­rosok nevében : Egy nyíregyházi ácsiparos. VERSEK JÚNIUSI ÜZENET A VÁROSBÓL. Június jött és rámparancsolt: írjak­Hozzád mé£ közelebb száll a szénaillat : S nem é(rezted, hogy hívlak? A nyár engem is kicsalt itt a r^tre. Körül fogott a mezők ölelése És szállt a lelkem érted­Cseresznye érett, pirúlt már a málna, 'Én arccal borultam a szénaágyra ÍÉs öleltem a földet. Ö, bomlott, bomlott nyár járt akkor erre És úgy beszélt hozzám a rétek lelke, Hogy mindent jól megértsek. Azóta — érzem — nem vétek, ha várlak A tiszta földből ott is kelnek vágyak. Ha június van arra tifelétek­Budapest. Nemo. EMLÉKEZÉS A VIDÁM BÁNATOKRA Emléked szép, mint régi, drága csipke. Ha rátalálok, újra megcsodálom. A sok-sok színes motívum szövődik, S reám száll édes, tiszta gyermekálmom. ó, áldott, ki az álmot teremtette. A semmit be nem teljesítő: áldott. Bölcs, ki a kérdést válasz nélkül hagyja, S százszor boldog, ki mindenre csak vágyott. Emléked messze lengő fehér fátyol, Fátyla az első, vidám bánatoknak. — ó évek, csúnya, gonddalrakott évek! JA bánatok is m ly szürkére kopnak. Emléked súlyos, kincset érő ékszer Gyermeklányságom drágaköves éke. Szivembe zártam, szent titokban hordtam, Opálja könny, rubinja szivem vére. Emléked most gyümölcsfák hulló szirma, Tavasz bánata, öröme az ősznek Egyetlen, drága királyi ajándék. Vigyázzunk rá, mert nemsokára ősz lesz. Budapest. Nemo. PLANCTUS 1930-BAN. Vigyázzatok 1 Vigyázzatok szegény, szomorú, virrasztó anyák : nagyon komorak most az éjszakák; valami lappang erre­Az ablakot még jól zárva tartsátok és serdülő, nagy fiatok fejét sokszor simogassátok. Hamvas arcát és tiszta két szemét, miket nem illettek még véres árnyak, csókoljátok meg minden este még, mikor becsukódnak az éjszakának. Nagyon komorak most az éjszakák. Szörnyű kohókban izzó vas vöröslik. Holnap a vasból — én jó Istenem — ki tudja mit formálnak ! Figyelő, sejtő kis fiúk szemét csukjátok be még, az éjszakának. Könyv fölé hajló szőke, kis diák, s a füttyös ajkú vig inasgyerek, serdült suhanc a szántóföldeken, tiszta szemek és tiszta gyermekszájak, este imára kulcsolt jó kezek, — én Istenem — ti mind, mind valahányan miért szükséges, hogy majd öljetek ? És mozdulatlan, szörnyű némaságban sáros, vértócsás, feldúlt földeken, vagy ámuló, virágos fák között; földből földdé legyen szőke és barna gyermekfejetek ? Vigyázzatok ! Vigyázzatok szegény szomorú virrasztó anyák ! Nagyon komorak már az éjszakák. És lehet, hogy örökre messze megy a könyvet búvó, szorgos kis diák, paraszt suhanc, pacsirtás, víg, mezők dalos legénye. Ö ! fojtsatok még minden szörnyű jelt vidám mesébe és csukjatok be minden ablakot az éjszakának, hogy hátha, hátha mégis valahogy itthon maradnának. ! M. Juhász Margit. TÜKÖR ELŐTT. Mért nem szólhatok hozzád? Hisz annyira élsz, mozdulsz és egyre nézel, s lényedben minden titkaimnak titka. Miért szomorú mindig a szemed ? ...Most felém nyújtod a kezed, gyámoltalan kezed, eres, fehér kezed: mindjárt elérlek 1 Én félek a szemedtől, félek! Kérdezni akarsz te is valamit? Ö, ha csak egyszer felelnél nekem testetlen élő ismeretlen társam! Hová megyünk? Hová megyünk? Nézdd, tágúlt szemmel, kéztördelve kérdem : titokteljes, visszhangtalan magányban hová megyünk mi ketten ? Ignota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom