Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-20 / 65. szám

1930. március 22. JSÍ1rfRYIDÍK. 7 A termelőmunka feltételeinek biztosítását kérik a Kioszban tömörüli iparosok Március 15-én délután 5 órakor a Kiosz nyíregyházi csoportja tartotta meg nagyszabású szabadságünnepét, amelyen zsúfolásig megtelt a Kiosz székházának nagyterme. Ott láttuk a nyíregyházi iparosság lelkes gárdáját, élükön ifj. Tóth Pál ipartestületi elnökkel. Az ünnepséget Nagy Kálmán alelnök nyitotta meg. Lelkes, hazafias megnyitójában üdvözölte a Vitézi Szék, a Nemzeti Munkavédelem, a Leventék és a Cserkészek képviselőit, akiket a nemzeti gondolat, a közös akarások és célkitűzések ereje hevít. A Kiosszál közös nagy feladatvállalása az övék is. Résen kell lenniök a nemzeti gondolat hitvallóinak minden veszedelemmel szemben, amely a nyugodt nemzeti munkát veszélyeztetné. A nagyhatású megnyitó után magyarruhás lányok és ifjak lelkesitően szép színdarabot mutattak be. A darab a 48-as idők legforróbb napjait eleveníti meg szines, hangulatos jelenetekben. — Megelőzően hazafias élőkép volt a színpadon. A háttérben Magyarország térképe látszott, amelyre a magyarruhás ifjú nemzedék mutatott. Babics János, a kitűnő szavaló magyar ruhában gyújtó hatású verset adott elő. A korhű kosztümökben előadott hazafias szinmü nagy hatást váltott ki. A rendezés Jablonovszky József érdeme. A leányok közül BodoIovszky Böske, mint magyar anya, Bodolovszky Icu, .magyar leány, Szuhovszky Mancika magyar leány tűntek ki. A fiuk közül Mardd'a Sándor 48-as nemzetőr, — Plachta István a Nemzeti dalt szavaló ifju. Csengeri Károly, a németbői magyarrá lelkesülő 48Dán Endre házassága — REGÉNY. — 7 Irta: Tartaüyné S. Ilona A megbeszélt délután még csak Panyó volt a kávéházi sarokasztalnál. mikor Béby megérkezett. Láthatólag nagyon meglepődött ezen, a kesztyűje ujjait csipegetve húzogatta, majd ismét visszaigazitotta, mintha tétovázna, hogy maradjon-e.... — Csak... maga van itt...? — kérdezte zavartan. Panyolay megsértődött. azaz adta pi sértődöttet. — »Csak« én. — No, nem ugy értem... — Ezt csak »ugy« lehet érteni. De én, kis Bébyke, igazán nem tehetek róla, hogy a mi tisztelt barátunk olyan hanyag, mint egy rossz

1 iskolás fiu. A pontosság és ő.... — Én pedig pontosnak ismertem — rebegte Béby s fürkészte a jóbarát arcát, hogy vájjon komolyan olyan ellenséges-e a másikhoz Az arc eleven vonalaiból alig tudott kiigazodni. Valami édes és valami fanyar vibrált rajta. De e kettőn is győzedefmeslcedett a bőre fakó szine s szemeinek titokzatos árnyékai. Béby érezte, hogy ebben az emberben történt azóta valami. Talán háborgott és elcsitult. Néha homályos volt, néha fényesre gyulladt Ballgattak. Panyolay cigarettázott, Béby újságot nézegetett. Német illusztrációs lap vplt. Vicclap. Béby az újság mögül lesett ki Panyolayra s néha lopva as fiatalember, Kántor József hajdú, Palitz Kálmán diák szerepbet? arattak nagy sikert. A hazafias színdarabot megkönnyezték és megtapsolták és ebben az izzó hangulatban hangzott ei László Zoltán tanító szavalata, Nagy Kálmán ludovikásnak Miklós vezér című megkapó erejű költeményét adta elő László Zoltán lelkesítőn, viharos tetszést keltve. Az ünnepség kiemelkedő pontja volt Smiják István alelnök nagyszabású beszéde^ amely hü tükre volt a magyar iparosság lelke mélyén izzó hangulatnak. Smiják István beszédének bevezető részében a magyar rabság tarthatatlanságáról szólott és rámutatott, hogy tehetetlenségünkön már a balkáni szomszédok is nevetnek, majd abba a közelmúltba tekintett a szónok vissza, amelyben a kezdeményezésnélküli közszellem kifejlődött, amikor a magyarság nem voft ura akaratának, csupán az volt a szerepe, .mint a sakktáblán a »paraszt«nak. Félre'dobták a hatalmasok. Óva int a kalandorpolitikától, Deákot idézi, aki szerint a hazát semmiért nem tehetjük kockára.. Majd a kivezető útról beszélt és megállapításait lelkesedéssel tette magáévá az iparosság. Erős Magyarországot keli kiépítenünk — mondotta — mind nemzeti érzés, mind pedig gazdasági tekintetben és nem olyant, ahol kétszer, háromszor akkora a behozatal, mint a kivitel, mert az az állam, melynek mégegyszer annyi 'a fizetni valója, a külfölddel szemben, mint amennyit kap a külföldtől, a maga eladott portékájáért, feltétlenül tönkre megy, épp ugy, mint a magánember, aki esztelenül költekezik anélkül, hogy megfelelő jövedelme volna. A magánember, ha rosszul is esik neki, rá kell, hogy szánja magát a takarékoskodásra, ha jobb, emberibb életet akar élni, arra törekszik, hogy többet dolgozzék és többet keressen. Magyarországnak is csak ez lehet a programja: többet dolgozni és kevesebbet költekezni. Többet termelni, hogy több legyen az eladnivaló és lemondani sokféle külföldi vásárlásról. Ha pedig kevésnek bizonyulna az uj vámsorompó a határokon, akkor állítsuk azt fel lakásunk köszöbén és ne engedjük be házunkba a luxuscikkeket. De ugyanekkor a vezetőférfiaknak is ei kell követniök mindent, hogy meginduljon valahára idebenn a termelőmunka, n,e legyünk tétlenségre kárhoztatva, nehogy a kivándorlás gondolatával kelljen foglalkoznia a magyarságnak, nehogy a már-már fenyegető kétségbeeesés a céltalanság nyomasztó és romboló érzése legyen úrrá. Ezt meg kell akadályozniok minden eszközzel és móddal a felelős vezetőférfiaknak. — Tudjuk, máról-holnapra a súlyos helyzeten nem segíthet a legjobb akarat sem, de erős kézzel be kellene máris nyúlni a dolgok irányításába és lehetővé kellene tenni a mindennapi életet, a megélhetést addig is, migviszsza nem szerezhetjük régi határainkat. .Ami a politikai feladatokat illeti, erre vonatkozólag hangsúlyozta a szónok, hogy egy a teendő: nem szabad megzavarnia senkinek a termelő munkát és ^lyan levegőt kell teremteni ebben az országban, amelyben fejleszthető a munkakedv, fokozható a termelés minden vonalon és ezzel előkészíthető a nemzet feltámadása.- Az ünnepi beszédnek viharos lelkesedést kiváltó hatása volt. Az ünnepség után hagyományos tarsas vacsora volt a Kiosz termeiben lelkes résztvevőkkel, kitűnő menüvel. A társasvacsorán Huray János elnök a kormányzót köszöntötte viharos lelkesedést kiváló beszéd keretében. — Pisszer János a nemzet ellenálló erejének fokozását hangoztatva, érdekes tanulságokat vont Xe Szerbiának a háború előtti szervezkedéséből. Osváth Antal szobrász a márciusi eszmék életbevxtelét hirdette. Valkó Pál a magyarság nagy barátait méltatta, a sajtó képviseletében Téger Béla tanár a 48-as nagy tanulságokra mutatva a proletáriátus problémáját fejtegette a nemzeti egység szempontjából és a Kioszba tömörült, ideáilokért lelkesedő iparosság élén Huray Jánost köszöntötte. Huray János a Nyirvidék sajtómunkásságát méltatta, Pisszer János a sajtópropagandán kivüi az Jiktív kezdeményezés mellett tört lándzsát, Sikorszky János ipari főfelügyelő az egyenlőség eszméjének helyes értelmezését fejtegette nagy hatással. A Kiosz nagytermében elhelyezett hatalmas rádió zenéje árasztotta a magyar 3ai vaflzsát és a márciusi ünnep estéjén még soká együtt maradt a lelkes tábor, amelyen az iparosság között a város, a kir. törvényszék, egyesületek, intézmények képviselői közül is számosai^ megjelentek. Hölgyeim! Bécsből hozott legújabb. szenzációsan szép kalapmodeJjeiiret 10 P-től kezdve árusítom. Walterné kalapszalon, Luther-utca 20 szám. a bejáratot figyelte. Panyolay gondolkozott. Láthatólag nagyon elfoglalták a gondolatai. Béby szerette volna az eleven történést megtudni ami imost a férfiben végbe megy. Egyszer csak csöryiesen kacagott. Mintha kinyúlt volna a lapból egy alak és megcsiklandozta volna. — Ide nézzen! Nézze, Panyolay! Egy frakkos alakot ábrázolt a kép, óriási cápa-szájjal s előtte apró halacskák tolongtak, melyeknek nevető-kellető női fejük voft. — Vájjon melyik az igazi aranyhal? — érdeklődött a cápaszáju gavallér. - Látja Panyolay? Igy néz ki ma qgy igazi házasulandó fiatatember , nevetett tovább Béby, aztán, szerencsére, íegtöbbnyire egy aranyhajú hal után kapnak. Akinek Iegkevésbbé vannak aranyai. Panyó mosolygott. Lám, mintha a szivébe, egy kis tőr csapódott volna. Bébyt elkedvetlenítette Panyolay közönye és a hosszú várakozás. Dán még mindig nem jöttAzután ez a Panyolay... mintha valami részvét ébredezne benne.., — Panyolay... — szólította ,meg féléfik hangon, lágyan. — Tessék, Bébyk^ — piondta a fiu nagyon udvariasan. — Maga... magának valami., bánata van... igen... ne is tagadja... Maga itt van, mégis messze jár... Állandóan érzem, hogy egye. dűl vagyok. A múltkor sziporkáf zott, többet ért, mint ez a cápa' kép, most meg... vagy annyira 1 hiányzik magának is Dán Endre? — Nekem i-i-is? Hát mégiscsak bevallja! Magának hiányzik! Hiszen tudom. Szomorú, de be keli látnom, hogy soha sem leszek olyan szerencsés, hogy a nők kedvencé lehessek. Bandi... ő a kivételesek közé tartozik. — Hiszen maga nem is akar lenni... legalább is... — Mondja csak Bébyke, mondja ki bátran. — Legalább is — nekem... — Minden igyekezetem... — Fölösleges ez az udvariaskodás. Tudja, Panyolay, én itt sem volnék már... csak még egyszer... beszélni akarnék... vele... Dánnal... egy hivatalos ügyben... Látszott, hogy nehezére esnek a szavak, szeretné magát jobban kifejezni. Olyannak szeretne mutatkozni, hogy Panyolayt félrevezesse, de nem sikerült neki. A sze-re-lem...— tépdeste a szót Panyolay s izenként csurgatta a leány szivére — A szere" lem, Bébyke, az ember Ieghivatalosabb ügye. Aktái vannak, bizonyítékai. haragja, pöre, békülése... Bébyke, maga szerelmes Dán Endrébe. S e szerelem aktái ott gyűrődnek a maga szivecskéjében. Álmatlan éjszakák készítette akták, vérei írottak, szivfájással lepecsételtek... Ott vanjiak és szeretnének kiteregetődni Dán Endre elé... Ez nagyon nehéz, vallja be. Bébyke... A leány szomorú és csüggedt volt, a fejét lehajtotta és veszedelmesen remegett az álla. Egy kicsit nyers volt Panyolay. Most attól tartott, hogy egy friss zápor tör ki a leány szeméből. Nem tört. Béby hátra dült a széken és kis zsebkendőjét az orrához emelte. A kendőcskébői elröppent a buja rózsaillat. Egy pillanatra részegen hunyta le a szemét tőle Panyolay. Béby küzdött. Hátha... érdemes volna őszintének lenni ? — Igaza van, Panyolay... Én... nem tehetek róla. Míg' őt meg nem láttam, minden percem ügyiéit, ahogy illett. Mióta a bátyáin meghalt a harctéren... őt is Endrének hivták... ketten élünk az én kicsi, összetört öregemmel... anyámmal. Késői gyermek vagyok ö hatvan éves, én husz... már ugy éreztem néha, hogy hozzáöregszem. Mindig együtt... a mozdulatok, a szokások, a hang... lassan minden összeigazodik. Szerettem volna már valami könnyűséget megélni az életből. Sokszor gondolkoztam, hogy kezdjem? Mit...? Féltem. Gyámoltalan félszegséget éreztem. Nem értek a nagyvilági, raffinátt élethez. Nincsen semmi »kulcsom« hozzá. Aztán egyszer találkoztam Dán Endrével. A véletlen hozta elém. Olyan előkelő volt... olyan szép barna szemei... tiszta, fenséges erő sugarait láttam a szemében. És a hangja... meleg, ölelő zenéje van a hangjának... Váratlan ötletek és véletlenek segítettek, hogy együtt lehessek vele. Olyan nagyon boldog voltam ,hogy mind a ketten a Mária-utcában lakunk. Merész lettem... Bébynek mondtam magam, csalétek volt ez a név... könnyebb kihívóbb, mint a magam igazi neve... — Hát Bébyke... nem Béby? —• kérdezte meglepődve Panyolay. — Nem. Irén vagyok. Anyám igy hiv: Irénke... (Folytatjuk.! 1