Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-19 / 64. szám
1930. március 22. Tatárjárás Irta: Deutsch Samu. Egy kommüniké jelent meg a napokban a napilapok közgazdasági hirrovatában, mefy szerint a kormány az agráriusoknak hoszszu tárgyalásolc és ankétek után megengedte, hogy a külföldre kiszállított termények használt, üres zsákjait vámmentesen viszszahozhassák. Ez a kis pont, amely közgazdasági életünkben csak egy porszemet jelent, már lázadásba hozta a jutagyárosokat és a kormánynak ez a porszemnyi határozottsága nagy zavart okozott körükben, olyannyira, hogy nagy fejetlenségük miatt a zsák árát első intrádára 25 százalékkai mérsékelték. Ez a mellékkörülmény késztet engem arra, hogy tanulmány tárgyává tegyem a kartelek romboló és a közgazdasági életünket megmételyező -árpolitikáját. Mert közgazdasági életünk vaTóban a legsivárabb képet mutatja és a hosszú vajúdás azt a végeredményt fogja szülni, —• hogy ezzel az aktuális témával kapcsolatban erről is megemlékezzek, — hova-tovább odajutunk, hogy egy zsák buza,- avagy gabona a zsák értékévei egy kategóriába fog kerülni. Egész közgazdasági életünk a jajban merül ki! Uton-utfélen nem fogyunk ki a panaszból; ha két ember összetalálkozik más témáról nem is tárgyalnak, mindenki a meggyötört megélhetési panaszaival van tele. 'Ha valóban igy van ez, mért nem igyekszünk hosszú és sorvasztó közgazdasági betegségünkből "kilábolni? Mert kétségtelen az, hogy ha saját akaratunk és elhatározásunkból ki indulva nem fogjuk körünkbői a mételyt kiirtani, ugy sohasem JSÍ1r fR YI DÍ K . 7 számithatunk arra, hogy ebből a krónikus betegségből kigyógyulhassunk. Mert ha mi nem irtjuk ki ennek baciüusaít, ugy még kevésbbé számithatunk arra, hogy egy idegen szemlélő — aki előtt szenvedésünk közönyös — vállalkozzék arra, hogy bennünket a szenvedéstől megváltson. Kétségtelen tény és a napnál is világosabb, hogy ezt az abnormális helyzetet az agrártermények és az ipari cikkek közötti 'distancia idézte elp. Ez a kirívó árkülönbözet, amely a két termelési ág között mutatkozik, idézte erő a fogyasztási válságot. Az agrártermékek napról-napra lemenő tendenciát mutatnak, ezzel szemben az ipari termékek lassú tempóban, de kétségtelenül felmenő tendenciát követnek, mert a kartelek a fogyasztás csökkenésével az áremeléssel próbálják busás hasznukat kiegyenlítem. A statisztikai kimutatás szerint az állami bevételek, különösen a fogyasztási adó terén óriási deficitet mutatnak fel. 'Ugyanez a helyzet mutatkozik a városi háztartásokban is. Ez a folyamat két ségtelenül igazolja azt, hogy ugy az illám, mint a város háztartása rövidesen a csőd szélére jut. Ha igy van — már pedig így kell, hogy legyen, mert a statisztikai hivatal, amely ezeknek az adatoknak a szerzésére és kimutatására van hivatva, minden elfogultság nélkül és a valósághoz hiven tükrözi vissza közgazdasági életünket, —- miért nem igyekszünk karöltve segíteni helyzetünkön? Hazánkban a kartelek Perikies korukat élik ma. Az igazgatók évi fizetése Krőzus vagyonával vetekedhetik, az évente kifizetett tantiémek, egy fejedelem háztartására is elegendők lennének. Evvel szemben a kereskedések konganak az ürességtői és ha naponként mégis bevetődne egy vevő, az szenzációszámba megy. Minden kezdeményezés szünetel, a vállalkozási szellem teljes dekadenciát mutat. Ez a fogyasztási válság idézi elő a tömeges fizetésképtelenséget, a munkások százai és ezrei kerülnek ki munka nélkül az utcára és a legsivárabb nélkülözéseknek néznek elébe. A nagyipar ezt a válságot koncentrációkkai igyekszik kivédeni és ez az önvédelem a kenyérnélküliek Ajánlunk, fajtiszta 1128-12 Vefőburgonyát Szabolcsvármegyei és dunánfuli termés, korai és őszi rózsa, Ella, Deodara, Sárgahusu, Industria, Woltmann, Krüger stb. fajokat. A burgonya ellenértékét kívánságra október 15-ig évi 9% kamat felszámítással kihitelezzük. Iroda: Besspnyeí-tér 15. Telefon: 424. Sürgönyeim: Pomus, Nyíregyháza Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete mint az O. K. H. tagja nyiregyházi kirendeltsége. tömegét csak szaporítja. A napokban a Máv. főnöksége végigjárta a nagyobb kereskedéseket és aziránt érdeklődött, mi lehet annak az oka, hogy most semmi árut sem "kap a kereskedő? Szinte hihetetlennek találta azt, hogy a kereskedők nem kapnak árut. Már pedig sajnos ez igy van és a helyzet napról-napra rosszabbodik. Hazánk közgazdasági állapota a montenegrói szinvonai all süllyedt és ezt a hihetetlen állapotot a túlzott vámvédelem és a kart elek kisarcoló és kizsákmányoló politikája idézte elő. A helyzeten csak egy segíthet! Fogjanak össze a kereskedők és a gazdák és vegyék igénybe a kormány segítségét olyan formában, hogy közgazdasági"életünket a kartelek romboló és közgazdasági életünkre káros lidércnyomásától felszabadítsák. — Ennek pedig csak egy orvossága van, és pedig az, hogy lássa be végre a kormány, hogy a kartelek privilégiumának ideje lejárt és törvényhozás utján sürgősen intézkedjék, hogy a kartelek hazánkban feíoszlattassanak. íCaplaató mindenütt? mm Dán Endre házassága — REGÉNY. — 6 Irta: Tartallyné S. Ilona. — Bevallom, hogy ismersz egy kicsit. Igaz, nem tagadtam el tőled magamat. Engedtelek mélyre látni. Hanem azért nem egészen ismersz. Tört részletekben. Valami más is éi bennem, amit mindezektől külön kell választani. Egyszer, remélem, hogy meg fogod tudni. Talán. Ha erőm el neim hagy. Azonban lehet, hogy ^semmi... Lehet, hogy csak azért dob a sors Bergengócba, mert -£gy eljövendő ferbli-partihoz kellek. Ferblizés Bergengócban s telik az élet... — Ne gúnyolódj, öreg. De... ne is akarj nagyot. A magad életét épitsd. Csikard ki a jólétet. Látod, én semmi mást nem akarok, csak élni, jói élni, megszabadulni az adósságoktól... — Visszajutottál, mint az a szerencsétlen jpádi izraelita. Nekem adsz tanácsot s te egy körön futkározol s mikor arra a pontra érsz, ahol az adósság van, feljajdulsz, mintha beléd marna valami. — Az ember azt a szervét érzi, hogy van, amelyik fáj. Dán már alig figyelt rá. Pillantása a reklámok fényjátékait itta. Eleven, izzó óriások rohantak át a szemük előtt. Hol volt ez 100—200—300 év előtt? Ez is az emben agyvelő terméke. A tömegek akarata gyújtja föl egy ember agyában a csodát. Az Idők méhében egy kiválasztott agyban rejti el magzatát. Évszázadok óta terhes vele a Mindenség. A kultura csodáit végtelen ölében elrejtve, ringatva. A kultura egekbetörő rohamához mindenki ad magából valamit. Lehet, hogy a nagy találmányokat millió ember szuggesztív erejű tekintete váltja ki egy ember lényéből. Ugy érzi, benne is élnek a kultura vajúdó csodái. A lehetőségek perspektíváiba ő is belenyúl. Hátha benne is megérik egy tömegakarat és csakugyan gyors iramra készteti Bergengóc megye kátyúba sülylyedt küllőit...? Hirtelen felragyogott előtte jövő élete, nagyon rugalmasnak érezte izmait, acélszálaknak idegeit s már is rohant volna, hogy nekifeszüljön Bergengóc - megye korhadt szekerének. Mind a ketten hallgattak. Jóidéig mentek igy egymás mellett. Az Oktogonnál megszakították a céltalan utat. A Baum vendéglőből egy elegáns hölgy lépett ki, utána egy öreg ur. Régimódisan, cilinderben. Panyolay mintha megkövült volna, mereven, előrenyultan nézett utánuk, szeméből mágikus erőket kényszpritett a két siető ember felé. De a pillantása ereje nem ért el azo'khoz, nem néztek vissza, hanem beszálltak a rájuk váró autóba és bömbölő szirénáját megszólaltatva, megindult az autó az Erzsébet-körut felé. Panyolay tétovázott. Megindult, Megállt, azután rohanó lépésben újra nekiiramodott. Dán nevetett. Utána szólt. De Panyolay süket volt és vak. Már beléütközött vagy két alakba, azok megállottak és szidalmakat zúdítottak utána. De ő csak rohant tovább, mint egy fékevesztett motor. Dán miég egyszer utána kiáltott Talán meghallotta, vagy lehet, hogy ugy is megállott volna? Áz előbb előrenyúlt alakja öszszeesett, mintha papirfigura lenne, amelyet vizbe mártanak. Bevárta a barátját. — Bandikám — nyögte lihegve — láttad...? Erzsike volt... Meg az édesapja. Nem vizió. Valóság. Vájjon 'mit akarnak itt? Minek jöttek? Nekem meg sem irta... — Ugyan kinek irta volna — mondta Dán csípősen — talán Blond Aurél barátjának? — Jaj, ne kínozz! Erzsike... sirta bele a rohanó pesti utcába Panyó, mintha nem is hallott volna már semmit. * Tömött villamosok zötyögtek ei mellettük, néha egy-egy kerék a síneken siralmasan megnyiszor. gott. A tömeg csak loholt körülöttük, vagy összesimuló párok suhantak... mosolygó arcú fiatalok, vagy gondterheltek, hallgatagok és lármás szájuak, széles gesztusu öregek, tötyögők... Mind sodródtak, k ierre ,ki arra, áthullottak előttük a percek rostáján. Panyó csak állt. — Gyerünk, öregem — szólította gyöngéden Dán. Sajnálta. Ugy szólt hozzá, mintha beteggel beszélne. — Ugy érzem... elvesztettem őt.... Még nem kapta meg a levelemet.... Lehet, hogy már tegnap is itt voltak. — Ugyan, öregem, ne ess kétségbe. Még mindent jóvá tehetsz. Panyolay rámeredt, mintha bolonddal lenne dolga. — Igen, igen. Miért nézel oly hitetlenül? Kimagyarázod magad... legfeljebb füllenteni vagy kénytelen. Tudod, hogy hova szok tak szállani? — Tudom. A Palace-ba — mon dotta és nyugtalan mozdulatot tett. Vihar söpörte a belsejét és most egy nagyot lökött rajta. Megindult. Sietett. — Nem most, fiam! Holnap! Holnap szépen bejelented magad és ugy... Panyolay csüggedten ván szorgott mellette. — Hiszen, ha a fizetésünket javítanák... ha nem igy volna... nem bolondultam volna meg egy órára sem. Négy hét... négy hoszszu hét.... Igaza van apámnak... gazember vagyok.... Megrázkódott, mint aki most ér az öntudat világosságáig. — Istenem... mit akartam tenni... eladni magamat... vagy megölni... igaza van apámnak... Dán hagyta, hogy szidja magát. A társadalmi rendet. Az életet. A drágaságot. Egy kicsit sanjnálkozva hagyta most magára. Igaz, élőbb vigasztalgatta. Ei "kellett mennie, vacsorára volt hivatalos. Hogy Dán elment, Panyolayt húzta a szédítő tavasz illata a Duna felé. A lelke átokkal és szánom-bánommal volt tele. Ugy érezte, mikor a Duna fénykoszoruit nézte, melyet a hidak és á 1 parti lámpák fénye hullajtott a vizbe s most a viz hullámai hintáztatták, hogy tündérek játékában gyönyörködik a két szeme. S bent, a szivében végig, fájt valami. Mintha Erzske kis keze ronggyá gyűrte volna benne minden fantasztikus tervét s apró lábaival rátaposna. « (Folytatjuk.)
