Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-15 / 62. szám

Az öreg zsoltáros Tanította: Tolnay Pál a nyíregyházi pedagógiai szemináriumban. Hol lakunk, gyermekek ! — Nyíregyházán. Szerettek-e utazni ? . — Szeretünk ám ! — hangzik egyszerre minden gyermekajakról a válasz. Az utazás azonban sok pénzbe kerül, különösen akkor, ha messzire kell mennünk. Azért százszor ia meggondolja az ember, hogy rászánja magát az utazásra. Noha nincsen pénzünk, most mégis utazni fogunk. Hogyan, gyerekek ? — Gondolatban. — Igen, gondolatban. Elvezetlek benneteket egy igen szép vidékre, amelyet a mi gonosz ellenségeink még meghagytak nekünk. Ott van Dunántúlnak a kellős közepén. Melyik vidékre gondolok ? — A Balatonra. — Kitaláltad a gondolatomat^ Juliskám. Hát azt megtudnád-e mondani merre van ez a vidék tőlünk ? — Délnyugatra. Megmutatom a térképen is. — Mi adja meg ennek a vidéknek a szépségét ? — A nagy tó. A parton emelkedő hegykoszoru. — Megmutatom, gyerekek, a Balaton vidékének azt a részletét, ahová most utazni akarunk. Ezt a képet már a földrajzi órán láttátok is. Ráismertek ? — Hisz' az Badacsony, tanító bácsi ! Beszélgessünk hát róla. (Képolvasás.) Tetszik nektek ez a részlet? — Nagyon tetszik. Ahová most el akarlak vezetni benneteket, néhány állomással közelebb van Badacsonynál. Kiszállunk a vonatból egy kicsike állomáson a hullámzó Balaton partján. Dörgicse-Akaiinak hívják ezt az állomást. Majd leirom a nevet a nagytáblára, hogy el ne felejtsétek. Innen északnak tartva, körülbelül olyan hosszú gyaloglás után, mint ide a Sóstófürdő, elérkezünk egy kedves kis faluba, Mencshelyre. — Nyolc-kilencszáz lakosa lehet ennek a kis községnek s vjan benne három templom : római katholikus, református és evangelikus templom. — Nem olyan nagy és diszes templomok azok, mint a nyíregyháziak. Miért ? — Mert kevés abban a faluban a nép. — De azért kedvesek azok a templomok, falaik fehérre meszeltek s mindenki ugy szereti a maga templomát, a másét pedig tiszteli ! Itt Mencshelyen élt egy derék istenfélő földmives. Lampérth bácsinak hivták. Egy vasárnap délután átutaztam Mencshelyen s "akkor megmutatták nekem azt a jó bácsit. Mikor utazhattam én azon a falun keresztül ? — Nyáron, mert máskor a tanitó bácsi nem ér rá utazni. — Igazad van, Mariskám. Nyáron voltam ott. S Lampérth bácsi ott ült a háza előtt egy lócán, egy terebélyes diófa alatt. Kalapját mamellé fette egy nagy kőre és ét idősebb bácsival Beszélgetett, ösz volt a haja, ősz a bajusza és szakálla. S én nagy tisztelettel néztem az öregre. Vájjon hogyan mutattam meg az iránta való tiszteletemet ? — Köszönt neki tanitó bácsi. — Igy tettem és ő tisztességtudóan elfogadta köszönésemet. Milyen napon üldögélt Lampérth bácsi a háza előtt lévő lócán ? — Vasárnap. Képzeljétek, gyerekek, hogy most is vasárnap van. Olyan szép a vasárnap falun ! !.. . Az emberek is mások, mint hétköznapon. Miért ? — Ünneplőbe öltöznek és készülődnek a templomba. f — Valami olyan szépen hívogatja az embereket oda 1... — A harangok ! — mondják a gyermekek. — Olyan édesen szólnak a harangok 1 Minden toronyban hány harang lehet ? — Kettő. Igen, kettő van. Az első harangozás a nagy haranggal, a második a kicsivel s a beharangozás mindkettővel történik. Ugy szeretik azok a jó falusiak a harangokat !.. Lássátok, a világháborúban nemcsak a férfiakat sorozták be katonának, hanem még a harangokból is elvittek egyet-egyet, hogy ágyút öntsenek belőlük. Amikor a katonák levették a harangot, előbb a hivek elbúcsúztak tőle. Hogyan ? — Harangoztak mégegyszer utoljára vele. f' Vájjon mit csinált a nép a bus ) harangszó hallásakor ? í — Mindnyájan sirtak. ' Bizony sirtak, pedig a harangot szívesen, odaadták a hazának. Nem j tudom, hogy élt-e még akkor Lam! pérth bácsi, de bizonyára ő is meg; könnyezte volna kedves harangjait / aki ugy szeretett templomba járni. * • * • Kedves gyermekeim ! Az öreg I zsoltáros cimü költeményből meg' ismerjük Lampérth Géza édesapjának életét, továbbá azt 'is, hogyan éljünk, ha olyan boldogok akarunk lenni, mint amilyen Lampérth bácsi volt. Nagyon szép Lampérth bácsinak az élettörténete és ezt a fia irta meg, mégpedig versben. Jól figyeljetek, majd elolvasom, hogy ti is tudjátok szépen, hangsúlyozva olvasni. t AZ ÖREG ZSOLTÁROS. Kis templomunk hátsó padjában Kopott zsoltár busul magában. Reménykedve várja, csak várja: • Mikor jő már ör.eg gazdája. mmNmfmm Csodálkozik egyre felette, Hogy a por is már-már belepte. Vasárnapra múlik vasárnap S híre, nyoma sincs a gazdának. Pedig, ha szólt a harang szava, A legelső mindig ő vala, Téli fagyba' s nyári melegbe' Az éneklést mindig ő kezdte. Kedves énekét csak felcsapta S mint a szarvas híves patakra: Óhajtozott lelke az égbe, Uram, a Te szined elébe. ' i S egy mosolygó őszi estelen El-fel is szállt szépen, csendesen S ott, hol nem kell többé a zsoltár : Az égi kórusban dalol már. Itt a földön, mi mást se hagyott, Csak zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szóbeszéd : Eléneklé szegény mindenét. Szánják, mondják szegénynek mások. Mi tudjuk csak dalos pajtások S a kopott könyv s az árva pad; ö volt, szegény — a leggazdagabb I Miért busulhatott, gyerekek, az öreg zsoltár ? — Meghalt a gazdája. Hogyan került oda a hátsó padba ? — Valaki odatette. £n azt hiszem, Lampérth bácsi tette oda. Bizony vannak sokan az emberek között, akik még a templomban is az első helyre igyekeznek. Lampérth bácsi ezt a világért se tette volna. Milyen volt ő ? — Nem tolakodott. — Bizony nem, mert szerény volt. Hanem egyszer az öreg zsoltár hiába várta a gazdáját s nagyon különös dolog történt vele hetek múlva. Vájjon micsoda ? — Belepte a por. — Hát miért nem törülték meg ? — Nem mert hozzányúlni senki, mivelhogy Lampérth bácsié volt. Lampérth bácsi templom járó ember volt. Hányadik volt mindig az istenházába érkezők között? — Első. — Miért lehetett ő mindig első ? — Idejében elindult. — Bizonyára ezt tette, különben elkésett volna már csak azért is, mert nagyon öreg volt. Hogyan ment ? Fajtiszta gpölcsfa csemetéi 899 20 díszfák, díszcserjék, bokrok, fenyők, 1 éves akác kis és nagy tételekben a legolcsóbb napi áron vásárolhatók Nyíregyháza Város Kertgazdasaga és Faiskolájában »mil !• III Ilii «!•••— iMIIIMIIIIIllllll

flI !• Fajtaazonosságért szavatolunk, kérjen árjegyzéketlelefon 201. Telep a volt csapatkórház mellett. Telefon 156. 1930. március 15. — Lassan ballagott. Némelyek minckig találnak kibúvót, hogy miért nem mennek el a templomba. Mit mondanak pl. télen ? — Nagyon hideg van, nyáron meg meleg. — Igy tett Lampérth bácsi is? — Nem, mert mindig elment a templomba. — Mi volt a legkedvesebb éneke ? — Mint a szép híves patakra. Olyan sokszor elénekelte már, hogy behunyt szemmel is rátalált kedves énekére. Hogyan énekelte? — Buzgón. Ti ezt a zsoltárt jól tudjátok. Énekeljük el szépen, halkan. Majd én elkezdem, mint Lampérth bácsi szokta tenni. (A gyermekek tiszta, csengő hangon énekeltek s a hallgatóság tercelve kísérte őket.) Nem hiába fohászkodott Lampérth bácsi olyan buzgón. Isten meghallgatta fohászát. Mi történt egyszer a fáradt, öreg bácsival ? — Meghalt. Hová szállott lelke ? — A mennyországba. Mikor halt meg, azt is megmond ja a vers ? — Egyik őszi este. Világított a hold, harmat szállt füre, virágra. Minden örült, mosolygott. Talán még Lampérth bácsi is ott a ravatalon. Valaki azonban nagyon sírt. — Géza fia, a költő. Szép temetést rendezett édesapjának. Mit tettek a koporsóra? — Sok-sok virágot, meg koszorút. Valószínűleg a község apraja és nagyja elkísérte a jó Lampérth bácsit utolsó útjára, a kis falu virágos temetőjébe. Mikor Lampérth Géza a temetés után visszautazott Budapestre, még sokáig gyászolta édesapját és ebben a szép versben. örökítette meg a drága halott emlékét. Tehát elment Lampérth bácsi, az öreg zsoltáros. Némely ember még a vasárnapból is hétköznapot csinál. Hogyan ? — Vasárnap is dolgoznak. Mégsem boldogok az ilyenek, bármennyi kincset gyűjtenek is. Hozzá még rossznyelvüek is az ilyenek. Mit mondtak ezek Lampérth bácsiról ? — Elénekelte szegény mindenét. Pedig nem volt igazuk. Ki volt boldogabb: Lampérth bácsi, vagy alak sajnálkoztak rajta ? — Lampérth bácsi boldogabb volt. Fiatal korában ő is dolgozott eleget s tisztességgel felnevelte gyermekeit. Persze az öreg ember már képtelen a munkára. Kik gondoskodtak róla akkor ? — Gyermekei. A költőfia is gyakran meglátogatta s talán hivta is fnagához Budapestre. Ilonkám, légy te most L. Géza, ón pedig apukád leszek s hívj magadhoz lakni 1 — Édesapám, tessék eljönni énhozzám lakni, hogy jobban gondját viselhessem ! — Nem megyek én el innen gyermekem. Itt születtem s itt is akarok meghalni. Kicsi falumban minden porszem, minden fűszál ( ismerősöm, barátom. Mit csinál' nék én abban a nekem idegen nagy városban ?... És nem ment el. Ott élt Mencshelyen boldogan, mert : — Mi tudjuk csak, dalos pajtások S a kopott könyv s az árva pad : ö volt, szegény — a leggazdagabb 1 BÚTOR Alapítva: 1603. Csodaszép hálók, ebédlők, uriszobák bámulatos olcsón GLÜCK JENŐNÉL Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz. szerezhető be. 642-18-24 havi részletre, Velour és bőrgarnitúrák nagy választékban. Telefon: 234.