Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-15 / 62. szám

jAtocmtx. 1936. március 16. SzázöiTeo tagú nagyblzottság készíti elő Nyíregyházán a Szent Imre év ünnepségeit A katholikus elemi iskolákban márcins 15-én Szent Imre emlékfákat Hitetnek — Evvégi ünnepségek. - A középiskolák együttes Szent Imre ünnepe Szerdán délután öt órakor a róm. kath. elemi iskola dísztermé­ben tartotta meg első ülését a nyíregyházi Szent Imre ünnepségek rendezésére a róm. kath. egyházi képviselőtestület által megválasz­tott százötven tagu nagybizottság Énekes János prelátus elnöklete alatt. A nagybizottság nevében Énekes János felkérte Liptay Je­nőnét a bizottság társelnöki tiszt­ségének betöltésére. Miután a társ­elnök elfoglalta az elnöki széket, Énekes János prelátus nagyszabá­sú beszédben mutatott rá a Szent Imre ünnepségek nagy nemzeti je­lentőségére, társadalmi és egyéni pedagógiai hatásának várható ered­ményeire. Felidézte a kilenc év­századdal ezelőtt történt gyászos eseménynek, Szent Imre herceg halálának emlékét. Koronázása előtt egy vadászaton vadkan sebe­sítette meg az ifjúság minden eré­nyével ékeskedő fiatal herceget, aki szülei karjaiban halt meg. Csak az a cinikus, minden nemzeti ér­téket megtagadó irányzat nyilatkoz­hatott kicsinylően a tiszta férfiú ság hőséről, Szent Imréről, _ amely irányzat nem tudja megóvni fiain­kat a ;vér romlásától, a szellem de­generálódásától, és minden nem­zetfenntartóerőellen állást foglal mert a romlás és rontás az eleme. Ma tündöklő fényben áll előttünk Szent Imre liliomos alakja és pél­daként inti követésre a megujuló magyarság fiait és leányait. Nem elpuhult szülőknek volt életre nem való ivadéka. Az államot szervező, harcos és messze a jövőbe tekintő Szent Istvánnak és a magyar asz­szonyokat a keresztény élet mun­kás ideáljaira inspiráló királyasz­szonynak volt a fia, akinek halála körülményei a vadkannal vivott harc is azt mutatják, hogy önmeg­tagadása és tiszta ifjúsága mellett is férfias bátorság, küzdő erő, acé­los akarat lobogott benne. Azok az erények, amelyekben tiszta jellem efénylétt, erőforrásai voltak az Arpádháznak, annak a dinasztiának, amelynek tagjai erőt, hatalmat jelentettek, és az ősi magyar vartus alapján tekintélyt szereztek a messze földön félt és és becsült magyar nemzetnek. — Nemcsak a harcok mezején, ha­nem a művészetek, a tudomány te­rén is hírneves volt ez a nemzet, mig az ősi virtus ereje frissen élt, amíg a Szent Imre korának tradí­ciói ki nem haltak. Szent István korában az üldözött angol királyfi a magyar király udvarában talált menedéket és magyar királyi sar­jat vitt magával hitvesül királyi udvarába, ugy, hogy az angol kirá­lyok ereiben az Árpádház vére csör gedez. Szinte égi segitség ennek a meg­fogyatkozott, erejét vesztette nem­zetnek, hogy most idézheti fel a nagy ősök lelki szépségeit, hogy most ünnepelheti Szent Imrét, a li­liomos ifjú halálának kilencszáza­dos évfordulóján. Az ősi virtushoz való visszaté­résre ennek a nemzetnek soha olyan nagy szüksége nem volt, mint ma és a magyar ifjúságot nevelő szülők örömmel tekintenek arra az ifjúra, akinek példája tisztaságot testi és szellemi erőt és egészséget jelent ifjaknak, leányainknak eb­ben a beteg korban, amikor annyi a materiális csábítás és annyi al­••miMMttmiMw Márciusi fény Irta: Fiák András. 1 i A földnek fagyos, lomha, bús rögén mint aranyszőrű tüzes, büszke mén : lihegve táncol Márciusnak fénye. Zabláját tartja szent isteni kéz, míg pillanatra áll s rohanni kész a fagytól nyügzött föld térségin által. Egyszercsak csettint száz kicsiny madár, s rohanni kezd a fényes napsugár aranyport verve utcákon, mezőkön. Utána nyílnak ajtók, ablakok, utcára gyűlnek sápadt alakok s feszülni kezd a lomha vér a szívbe*. A fű sercegve nő lába nyomán és rügy hasad a bús fakoronán, amerre lengve csapkod tűz-sörénye. Tágult szemek elszánt tekintete rohan ujjongva, lázasan vele szabad mezőkre bús kripta-homályból. Életcsirák pattannak, kelnek, égnek, határa nincs a vágynak, a reménynek s összetört béklyón dalol a Szabadság I BSSí' magyar borokat, melyek mégis csak saját hazájukban a legjobbak és hallgassák a cigányzenekarnak el­ragadó, csapongó, egyszer szomo­rú, másszor szertelenül vidám nó­táit ... És a magyarok is éppen igy vándorolnak Svédország felé, felüdülni a Grand-Hotel-, vagy az Opera-Terrasz látképén, megcso­dálni ötsberg professzor monumen­tális alkotását és csendes, világos éjszakákon a Djurgardenban, vagy Saltsjöbaddnban álmodozni... Miért szeretik a magyarok any­nyira Svédországot ? Erre a kér­désre egy paradoxonnal válaszol­nom : Azért, mert minél jobban különbözik és minél távolabb van Svédország és a svéd nép a magya­roktól, annál közelebb fekszik szi­vükhöz. Ez az ón töredékes feljegyzésem nem dicsérő ének akar lenni Svéd­országról, amire nincs is szüksé­ge sem az országnak, sem a derék svéd népnek s azért legyen szabad az én jó svéd barátaimat egy nagy hibájukra figyelmeztetni. Feljo­gosít erre, hogy több mint 20 eve ismerem már Svédországot és 1 o éve állandóan Stockholmban la­kom. Igen, — jó barátaim — nek­tek a külföldi s minden idegen módfelett kedves, Magában véve nem volna ez még nagy és veszé­lyes hiba, ha ez a lelkesedés nem szorítana háttérbe mindent, ami igazi Bvéd. Az idegen dolgok cso­dálat* gyakran nyüatkorik meg olyan külsőségek többé-kevésbé si­került utánzásában, amelyek egyál­talában nem egyeztethetők össze a svéd szellemmel, sőt gyakran erő­szakoltmak tűnnek fel. Mi külföl" diek azt keressük Svédországban, ami eredeti svéd és nem szívesen találkozunk ál-angolokkal, ál-fran­ciákkal vagy ál-magyarokkal. — Ezekkel a külföldi szokásokkai öregek és "fiatalok egyformán baj­ban vannak. Apage Satanas 1 Tá­vol legyen tőlem olyasvalamit kí­vánni, hogy a Strandwágenen csak nemzeti viseletben sétáljanak és Rosanbadban csak »hambo«-t tán­coljanak. Nem, én azokra a kis, eleinte alig észrevehető jelenségek­re és furcsaságokra gondolok, ame­lyeket a mi hétköznapi és ünnepé­lyes társasági életünkbe becsem­pésztek s amelyik igen gyakran valamely félreértett külföldi szo­kásból fakad. A mi jó öreg luteránus főgimná­ziumunk kemény padjain a serdülő gyermek lelkébe már korán bele­ültették ezt a klasszikus közmon­dást : Tempóra mutantur et nos mutamur in illisl Mégis mindig fájdalmas, mikor ezeknél az örökké ismétlődő változásoknál olyan ér­tékek mennek veszendőbe, melye­ket mindig nagyrabecsültünk. Nem engedhetem el, hogy vége­zetül néhány szóval ne beszéljek azokról a változásokról, melyeken Stockholm ment keresztül az utol­só 10 attetendő alatt. Mindenki tát­ja a gyors amerikai tempót, mely nagy — zöld, veres és lila bérka­számyákat varázsol elő a gránit­talajból. Az utcák szélesednek, szik­lákat robbantanak. A Málar vize pedig egyre keskenyebb lesz és mindenütt eleven forgalom ural­kodik, mint a svéd nemzet jólété­nek és életerejének biztató jele. De... Igen, de nem fog Stockholm enyhe arculatja — me­lyet a Málám és a Strömmen év­századok óta mindig frissen és fia­talosan tükrözött vissza — teljesen megváltozni ? Nem ilyen helyen kell ugyan panaszkodni afelett, ami már elmúlt — mint pl. a Hantver ­kare-gatan hangulata a Kngsholm templomnál csupán szép emlék ma már, — de talán mégse került mindig hangulatos alkotás a régiek helyére. Félek, hogy a Bvéd főváros lassankint el fogja veszteni saját­ságos karakterét, éppen azt a tulaj­donságát, ami a külföldit ide vonz­za. Amint a külföldi szokások nem mindig alkalmazhatók s né­ha — mikor minden kritika nél­kül vesszük át — egyszerűen nevet­ségesen hatnak, éppen ugy vissza­ijedünk egy hipermodern háztól, melyet komoly régiségében meg­szürkült épületek közé 6zoritottak be. — Az édeshangu stockholmi költő milyen rajongással énekelt szülő­városának szépségeiről. De vájjon meddig énekelhet még f 1 Hortobágyi juhturó MiatftRfttt kepSaio f Orsz Termeli­Magy.. Te|sxS vetkezeti Kixpont B«dipeít, I, Horlfty Miklós-út 119/121 ron­kalom van. a veszedelmes tásra. A nemzet hálával eltelten gon­dol XI. Pius pápára, aki jubileu­mi évének folytatásaként elrendel­te a magyar Szent Imre év meg­tartását és aki erre az évre a teljes bucsu kegyelmét adta a hívőknek. Messze országokból százezrek jön­nek e kegyelem földjére, Szent Imre országába és a nemzetek so­rában a lengyel nemzet otthon is buzgó ünnepséget rendez az ifjúság eszményképének, Szent Imrének. Már április havában megkezdőd­nek az országban a sorozatos ün­nepségek, Szent István napján pe­dig összpontosul az idegen nemze­tek részvételével rendezett ünnep­ségek sorozata Budapesten, ahol a pápa követe az Oltári Szentséget a Dunán hajón viszi. Ezt az ünnep­séget, amelyre Amerikából eddig tiz hajó érkezését jelentették, a hit­buzgalom hatalmas manifesztáció­jává kell tennie a magyar katho­likusságnak, mert lehetetlen, hogy az ide sereglő, mély vallásos lélek­kel áthatott idegenek világiasság­ban sekélyesedő látványosságokat találjanak a hit hatalmas megnyi­latkozása helyett. Az ország hercegprímásának fel­hívására az egyes egyházkerületek központból irányítják a Szent Imre ünnepségeket' és az egri egyházme­gyében Kriston Ferenc püspök áll az élén az ünnepségek irányításá­nak Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek megbízásából. Az esperesi ke­rületekben rendezett ünnepségeken kívül nagy ünnepek lesznek a váro­sokban, igy Nyíregyházán is. Ezek­nek az ünnepségeknek a támogatá sára kéri fel az elnöklő prelátus a nagybizottságot. A nagybizottság az elnök lendü­letes és nagyhatású szavait éljennel fogadja és egyhangú lelkesedéssel fogadja el az előterjesztett indít­ványokat. Ezek szerint a nyíregyházi róm. kath. elemi iskolák már március 1 5-ével kapcsolatban megemlékez­nek az ünnepi esztendőről és az iskolák udvarán fákat ültetnek Szent Imre emlékére. — A faültetés az ünneplő közönség rész­vételével, szavalatok kíséretében történik az iskolák udvarán. A köz­ponti iskolában jegenyét, a Liptay­iskolában, és a kántorházas iskolá­ban lombos fát ültetnek. Szent Imre műsorral kapcsolatos ünnepet rendeznek az elemi iskolák a szülők jelenlétében évvégén is, amikor színdarabokat, énekszámo­kat, szavalatokat adnak elő. Május hóban lesz a nyíregyházi középiskolák nagyszabású Szent Imre ünnepsége. A kir. kath. gim­názium, az Angolkisasszonyok fel­sőkereskedelmi iskolája, a városi felsőkereskedelmi, az állami taní­tóképző intézet, a Kossuth-reálgim­názium, a városi polgári iskolák katholikus ifjúsága együttesen ál­litja össze és mutatja be azt a ha­talmas műsort, amelynek közép­pontjában Szent Imre életét feldol­gozó színdarab áll. Ezt az ünnepsé­get vagy a szabadban, vagy a Vá" rosi Színházban rendezik meg. Szent Imre ünnepet rendeznek a nyíregyházi kongregációk is. Ezek mellett az ünnepségek mellett Éne­kes János prelátus felhívására a nyíregyházi katholikusok küldött­sége rénrt fog venni ft fővárosi

Next

/
Oldalképek
Tartalom