Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-08 / 32. szám

jéámim ltit. február S. Emyíli a kapu Mint a lábadozó beteg, ha levegőre kerül, ugy érzi magát ma Magyarország is, különös ya- \ rázslatnak tetszik az ujjongó külvilág. Kinyílt a kapu, ahogy a •miniszterelnök hágai beszámolójában megjósolta, az ország vérkeringése máris megpezsdül és a körülöttünk levő világban tájékozódni tudunk. A cseh parlamentben a hágai egyezmény fölött tartott vitában a felszólaló képviselők egységesen megállapították, hogy Magyarország sikert aratott a hágai tárgyalásokon, Benes csak lényegtelen részét érte el annak, amit akart. Megjósolták ezek a fölszólalók azt is, hogy Magyarországnak teljes sikerre van kilátása a további tárgyalások során. Az osztrák kancellár római látogatása és a várható olasz-osztrák-magyar blokk kialakulása az első komoly lépés, ut a szabadba, a fölszabadulás és föllélegzés felé. Mert, ha egyelőre csak döntőbírósági ós barátsági szerződést köt is Ausztria Olaszországgal, ennek a szerződésnek a nyomába be fog következni bizonyosan az, hogy Ausztria rekompenzálja Olaszország kétségtelenül nemes gesztusát és kifejezetten bele fog kapcsolódni abba a közép európai érdekszférába, amelynek szálait Rómából bonyolítják. Ausztria máris megkapta ennek az ellenértékét: fölszabadult a pénzügyi gyámkodás alól Olaszország segítségével «s ha az osztrák köztársaság az olasz uralkodót és a Ducet a legmagasabb kitüntetéssel tiszteli meg, akkor hivatalosan is elisme rést nyer, hogy Rómában a komoly külpolitika útjára tértek és ezt végre Bécs is megérti. Nagyon sok követelménye van még annak, hogy ez a kezdődő barátság valóban gyümölcsözővé is váljon, Ausztriának sok minden ben revideálni kell véleményeit és politikáját, nem szabad a kisantant áltai sugalt elzárnkózó keres, kedelempolitikát folytatnia velünk szemben és Bécsnek sem szabad többé a magyar ellenes propaganda egyik állomásának lennie. Bécs és Budapest annyira egyforma érdekeltség, annyira kénytelen számolni egymással, hogy ennek a baráti szerződésnek önmagától kellett volna létesülnie a két állam között. Hogy ez nem igy történt, azért bennünket nem érhet a mulasztás vádja, mi sohasem irigyeltük a nemzetiségi ballasztoktól megszabadult, megujhódott Ausztriától azt, hogy élni j akar. Bármennyire is elnyomva él- : tünk a monarchiában, akátmeny- < nyíre félre is ismert bennünket az osztrák diplomácia révén a világ, ezt hajlandók vagyunk a régmúlt számlájára irni és a legteljesebb jóhiszeműséggel hisszük, hogy Ausztria valóban rátér az ésszerűség útjára és megélhetésé nek módját a jövőben ugy fogja keresni, hogy ezzel kooperációra késztet bennünket is. Kinyílt tehát a kapu, sőt hiszszük, hogy az ut szélesedni fog, mert az élet ésszerű törvényeinek útjába állni a legvakmerőbb gonosztett, ami mindig kihívja a sors bosszúját. Hágában, — ezt el kell ismernie minden gondolkozó embernek, — valóban megkezdődött ' Középeurópa belső rendeződése. A kisantant értelmesebb elemei kissé szégyenkezve tértek meg a hágai tárgyalásokról, mert kiderült, hogy Magyarország nem áli a kibékülés útjába, de ugyanakkor rendelkezik is a kellő apparátussal és fel fogja világosítani a nagyhatalmakat arról, hogy áldozatokat csak olyan dolgokért érdemes hozni, amik megérik ezt az áldozatot. • önmagunk ellen nem fogunk áldozatot hozni, de a kibontakozás, a béke jogának .elismerése és az em-! beriesség értelmében vett kölest-1 nös újraépítés valamennyiünknek | érdeke. A béke barátai vagyunk, utáljuk a rendbontást, *z aiur chiát és az egyéni akciókat és ép- " pen ezért nem titkoljuk, hogy a béke rendje érdekében a most megnyílt kapun elszántan vonulnak ki a szabad életbe a magyar milliók. Nagy szavak pongyolában irta: Andrássy Kálmán. A Nyírvidók f. évi jan. 26. vasárnap* számában, a város Polgármesterének közgyűlési beszéde az újév fontosabb teendőire vonatkozólag, programmot adván, annak végén a mult évben elhalt közgyűlési tagokról is emlékezett, kiket »elragadott a könyörtelen végzet.« Bizonyára a hálás megemlékezés szavai ezek, jelezve egyszerűen az elhalálozást, — de az egyszerű jelzés formája az a három szó, oly nagy jelentőséggel lép a lélek elé, mely a dolog tartalmát illetőleg, mint általános nagy hangja valami megindító érzésnek, nagyon megérdemli, hogy az elképzelés ékes ruhájából kivetkőztetve, pongyolában is állítsuk a lélek tiszta látása elé. Tehát: — elragadta a könyörtelen végzet.... Ahány szó, annyi nagy szó. Felindítja és táplálja a képzeletet, egyénenkénti elképzelés és alakító képesség szerint. Elragadja valami az életet? Látott, észlelt valaki, valaha ilyesfélét? Aztán Végzetről van szó, mégpedig kegyetlen végzetről, aki, vagy: ami, megfogja durván és ragadja! Az élőt? vagy a hullát? Csupa értelmetlenség, elijes&ő semmi! Szó . . . szó... szó... Azt látjuk és megért- í jük, hogy a beteg ember mozgási 1 képessége gyengül. Hogy végre egy végső sóhajtásban megáll a szívverése s csendes némaságba merevül a test. Aztán elkészítik az eltemetéshez s megszokott szer tartás szerint, egyszerűen, vagy cifrán, karon, vagy gyászkocsin kisérik és ölébe veszi az édes anya föld, »mely ápol és eltakar«. Tehát az »elragadás« elképzelése merő szürke légbuborék! Feltételezem az általam is igentisztelt Polgármester úrról, hogy ezen Írásomnak egy betűjét sem vonatkoztatja személyes értékelésére, hanem mint megszokott tartalomnélküh üres szót fogja maga is tekinteni, amely látszólag a »könyörtelen végzet* kifejezésben találja meg hamis értelmét. Igen, hamis érfü.iilt. Nekünk, akik az örökigaz isteni kíjelentési bői tanultuk és tanítjuk (nem mint pap beszélek) emberi életünk tiszta értelmét és értékét, életre kelésünkre és halálba nyugvásunkra vonatkozólag, — nekünk nemcsak merő tartalmatlan elképzelés a »könyörtelen végzet«, sőt veszélyesen félrevezető és életpusz titó vörösposztó. Hogyan? Vetkőztessük le! Ugy tanultuk és tanuljuk égi Mesterünktől, — a földiektől nem mindig —, hogy az emberi élet, a minden életet létrehozó bölcs és kegyelmes Istentől jő, aki nekünk Atyánk s mi gyermekei, s A JÖVŐ HÉTEN UJ FILMEK, UJ SIKEREK! Hétffii—kedlei LILIAW HARVEY EGY ÉJSZAKA EMLÉKE Szerdái—esBtörtökdn ANNY ONDRA LÉGYOTT A HALÁLLAL Péntekiéi- vasárnapig MARY ODETTE ..RAJA" A MAHARADZSA SZIVE TERMESZETEKEN AZ APOLLOBAN! "ff UT Péntektő I—v asárnaplg Szezonunk egyik büszkesége! AZ ISTENTELEN LEÁNY izgalmas regény 5 résibe*. 12 felvonásban. Irta: íaanie Maepherson. Rendezte; Cecil B. DB HiHe a „Kirábok királya" rendezője. Főszereplők ; A leáay Una B»sqnette Bozó. a jó pajtás . . Eddie Qaillai A másik leány . . • Marié Prevost Az áldozat Mary Jane Irviag A fia . .... Oeoljr Duryea Fogház feitgyeW . . Noak Berry FERKÓ ÉS A KISKUTYA barleszk sláger 2 felvonásban. Rendes he'yárak. Jegyelővétel. TísztmelB és kedvezménye* jegy csak pénlekea — eryénte« az 5. T fa 9 6rai előadásokon. — Hétfőn Szenzációs „UFA" mfisor

! Kedden LILIAN HARVEY ragyogó újdonsága EGY ÉJSZAKA EMLÉKE Regény egy szerelmes éjszakáról 9 fair. Kis

érfi ,ÜFA" mfisor. Előadások kcudete vasárnap 8, 5, 7 é* 9

, hétkö?«ap 5, 7 és 9 órakor lgy egymásnak testvérei vagyunk s igy haladunk a földi életen keresztül vissza az eredő helyre. Emberi életünk ilyen elgondolása, a legmagasabb feszültségii lelki 'áramot támasztja és erősiti minden kigondolható nemes tettekre, alkotásokra. Kiküldöttek, megbízottak vagyunk egyénenként, megadott képességekkel, együttmunkálkodni a nagy Munkaadóval és vezetővel, közös javakra, örömökre, azon sokszínű és alakú testilelki javak előállítására, melyek öt érzékeink utján, igazi boldogító érzéseink, nevelőink, felfelé, mindig felfelé, az anyai hajlék felé. Ezt érzi és látja minden tisztább lélek és ennek felelőssége sarkalja, buzdítja, afelé az örök mintaélet felé, aki az isteni kegyelem és egyetemes atyai szeretet fénypalástjába járta földi életét és sokszor kijelentette, hogy az ő követése nemcsak lehető földi ember számára is, sőt egyedül ez a követés teszi lehetővé az ember társas együttélésnek nyugalmát, mun kaképességét és készségét, haladását, egyéniségében, családi, nem zeti s egyetemes emberi vonatkozásában. Mennyire más ez, mint a régi görög és római népek, mindennemű műveltségének, gazdagságának, hatalmának, legfelső fokon istenfogalmuk belefuladása, buta és ostoba képzeletökben, az úgynevezett esztelen és kegyetlen sors, végzet, istenveszekedések, dévajkodások s több ilyenféle szamárságokkal, melyek alapjai lettek a tudás, érzés és akarat irányításában,. olyan elképzeléseknek, hogy az isteneket is lehet hajlítani, megvesztegetni, különböző ceremóniákkal, áldozatokkal, ajándékokkal, felmentő pénzekkel az alvilági mogorva csónakost! Hát ilyen gondolkodásba egészen jól vette ki magát, a kedvező »sors« a jó »szerencse«, a kegyetlen »végzet«, — midőn köztük a legnagyobb görög bölcs: Szokrates is, midőn népitélet — demagógia — utján méregpoharát kiitta s eszébe jutott az engesztelő áldozat, szent félelemmel kérte barátját Kritont az áldozati kakas megölésére, e szókkal: »Kriton, Asklepiosnak kakassal tartozunk, acyátok ^ieg neki s el ne felejtsétek! Ugy lesz, feleié Kríton.« S ennek ellentétein a római hatalom egyik legnagyobb Csimborasszója, Hadrián császár egyébként a legnagyobb munkás, alkotó hatalom, művész, mérnök, világutazó, tiburi villája területére, berendezésére^ csodás csodás építkezésében összehalmozva minden nagyszerűt, mit utazásaiban látott, — gondolatoknak, érzéseknek, akarásoknak határtalan birtokosa, 1 sten gyanánt imádtatta nemcsak magát, hanem még férfiszeretőjét is, templomokat építtetett és saját istenszobraikat bele, — utoljára bűzös, rothadt lett, még rabszolgái is undorodtak tőle. Hát ilyen emlékek őrzik, azt a »kegyetlen végzetet«, s hurcolták és hurcolják még hozzánk is, ha' lottaink ijesztgetésére is, mintha sohase élt volna az az isteni gyermek, ki nem félelmet, rettegést, gyilkolást, uralmat hozott emberi szivekbe, hanem életet, még a halálban is! Mikor a lélek kiszáll a hullaházból, akkor öltözik mennvekzŐi ruhábp.v! Igy néz ki a krisztusi lélek — pongyolában! Állitsuk c?ak a kettőt egymásmellé — pongyolába!